Állásinterjú!
Látogatók száma: 57
Mint oly sokan, Én is álláskeresőben vagyok. Felhívok minden szóba jöhető telefonszámot, elküldök minden önéletrajzot, pályázgatok. Egyszóval mindent megteszek, amit tehetek, hogy állást találjak.
Hirdetési rovat, munkavállalót keresnek, (csökkent munkaképességűt) telefonszámmal. Reggel az első dolgom felhívom, kellemes női hang tájékoztat, hogy kéri az adataimat, név, telefonszám, elmondja, hogy egyenlőre csak annyit ígérhet, "néhány" nap múlva visszahívnak, személyes interjúra való időpont egyeztetés céljából. Valóban hívnak is, négy nap múlva, ahhoz számított ötödik napon jelenjek meg XY- címen, mert mindenkivel az Igazgató Úr fog elbeszélgetni. A kérdésemre, hogy milyen munkáról van szó, csak annyit mond, majd mindent személyesen az Ig. Úrral kell megbeszélni. Gondoltam egy merészet és ennek ellenére, úgy döntöttem elmegyek. Bár fogalmam sem volt róla, hogy egyáltalán, szakmailag megfelelhetek-e. Mert ugyebár, ha pl: szakácsot keresnek, hiába tudok Én otthon a családnak jól főzni, nem biztos, hogy ez nagyüzemileg is menne. A megadott időpontban, interjúra öltözötten elindultam. Megtaláltam a megadott címet, de már ekkor kétségeim támadtak, egy bútorgyártó Kft, volt a címen. Bementem, már akkor két, kicsit elesettnek tűnt jelentkező várakozott, leültettek bennünket egy székre, hogy várni kell egy kicsit. Közben megérkezett még négy jelentkező férfiak, nők vegyesen. Befelé menet láttam az "irodák" ajtaján a feliratokat, XY Igazgató, Xy Igazgatóhelyettes, XY Könyvelő, kicsit beljebb bemutatóterem, és üzlet. Bő fél órai várakozás után szóltak, hogy érkezési sorrendben fáradjunk be. Előttem egy férfi és egy nő volt. Kissé elhanyagoltnak tűntek. A hölgy takarítói állást keresett, a férfi udvaros munkát. Kicsit gyanús volt, hogy bár az Igazgató Úr fogadott bennünket, de a könyvelésre kellett bemenni. Az előttem lévők végeztek, bementem. Hosszúkás iroda, középen szemben egymással négy íróasztal. Az iroda legbensőbb végében az Igazgató Úr, szemben vele a Könyvelő Hölgy. Az ajtó mellett egy odakészített szék, köszöntem, az Ig. Úr intett, hogy üljek le. Életemben még ilyen kényelmetlenül nem éreztem magam. Kérték az adataimat, a papírjaimat a végzettségemről, a leszázalékolásomról, (jelzem a telefonban nem mondták, hogy vinni kell, de Én elvittem) átnézte a papírokat és közölte velem, hogy néhány napon belül értesítenek. Ekkor már elkezdtem furán nézni és megkérdeztem, hogy egyáltalán milyen munkáról lenne szó, mert ezt eddig senki nem mondta. Na, ekkor meg Ők néztek furán, hogy micsoda dolog ilyet megkérdezni. Azután közölték velem, hogy a papírjaim szerint, megfelelnék, mert amolyan kisegítőt keresnek, aki mindenkinek a keze alá dolgozik, ha kell a boltban eladó, akkor azt, ha kell a könyvelésen segítség, akkor azt, ha beteg a takarítónő, akkor azt, ha iratokkal kell valahová szaladni, akkor azt is. Ezzel nincs is semmi baj, hiszen eredetileg kereskedő voltam, aztán adminisztrátor, a takarítástól meg senkinek nem lett még semmi baja. A végzettségem mindehhez megvan. De valószínűleg elrontottam a dolgot, ezzel a kérdezősködéssel, mert az Ig. Úr tett egy megjegyzést, " hogy kimondottan takarítói állásuk most nincs". Na, erre Én tettem egy megjegyzést, " hogy nem is azt keresek". Ekkor már tudtam, hogy engem nem fogna értesíteni. Ennek három hete, de ebben az ügyben még nem csörgött a telefonom. Tehát mindenkinek azt tanácsolom, hogy " ne nagyon kérdezze meg előre milyen munkát is szánnak neki", mert akkor esélye sem lesz. Hiszen mi oly sokan, akik munkát keresünk örüljünk, ha egyáltalán kapunk valamilyet!! Az, hogy olyat szeretnénk, amihez legalább egy kicsit értünk, az úgysem érdekel senkit. Ennél már csak a bánásmód volt sértőbb, mintha leprás lettem volna, három méternél nem lehetett közelebb menni az Ig. Úrhoz.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
De "rázd le magadról" ezeket és újult erővel pályázz tovább, előbb - utóbb megtalálod a megfelelő ajánlatot, ahol csak Rád várnak. ;-) Szorítok, hogy így legyen! :-)
Pussz,
Tündér :-)
Sajnálom, hogy rossz tapasztalatokat voltál kénytelen begyűjteni egy ideje. :-(
De "rázd le magadról" ezeket és újult erővel pályázz tovább, előbb - utóbb megtalálod a megfelelő ajánlatot, ahol csak Rád várnak. ;-) Szorítok, hogy így legyen! :-)
Pussz,
Tündér :-)
Sajnálom, hogy rossz tapasztalatokat voltál kénytelen begyűjteni egy ideje. :-(
De "rázd le magadról" ezeket és újult erővel pályázz tovább, előbb - utóbb megtalálod a megfelelő ajánlatot, ahol csak Rád várnak. ;-) Szorítok, hogy így legyen! :-)
Pussz,
Tündér :-)
Na, csak kérdezd meg máskor is és ne akarj ilyeneknek dolgozni!! A maradék önbecsülésünket ne hagyjuk már teljesen eltiporni! Azért az a huszon munkával töltött év, ami mögöttünk van, a sok tapasztalat...kitartás! Több, mint 180 beadott pályázatomra talán ha húsz válasz érkezett 16 hónap alatt...vagy vállveregetősen tökéletes voltam, de sajnos épp nem rám esett a választás, vagy nemes egyszerűséggel a hely már betelt. Vagy semmi....mert ugye egy emailt megírni vagy százat a jelentkezőknek...az munka lenne. Nekik....de ők erre nem képesek!
Na, csak kérdezd meg máskor is és ne akarj ilyeneknek dolgozni!! A maradék önbecsülésünket ne hagyjuk már teljesen eltiporni! Azért az a huszon munkával töltött év, ami mögöttünk van, a sok tapasztalat...kitartás! Több, mint 180 beadott pályázatomra talán ha húsz válasz érkezett 16 hónap alatt...vagy vállveregetősen tökéletes voltam, de sajnos épp nem rám esett a választás, vagy nemes egyszerűséggel a hely már betelt. Vagy semmi....mert ugye egy emailt megírni vagy százat a jelentkezőknek...az munka lenne. Nekik....de ők erre nem képesek!
Tudod, eszembe jutott annak idején az egyik főnököm a régi munkahelyemről. Kiválóan tudott üvölteni, szakmai dolgokhoz annyit értett, mint a macska aki a kertben fogdosta az egereket. Nem szerettük, mert velünk melósokkal, kegyetlenül, lekezelően bánt. Én egy enyhe kivétel voltam a szemében, talán mert nem féltem tőle. Majdnem egyszerre hagytuk ott a céget. Én felmondtam, őt kirúgták. valamilyen szinten sajnáltam is, mert bele tudtam magam élni a helyzetébe, Mindent elkövetett hogy megfeleljen, aztán mégsem. Ugyanoda mentünk felvételi interjúra is.( Csak nem ugyanarra az állásra) A nyitott ajtón keresztül láttam, hogy milyen szinten képes a hátát meggörbíteni az a gőgös ember. Na, akkor utáltam meg igazán!
Azt hiszem tényleg igaz az a mondás hogy Vagy megszoksz!
Vagy megszöksz !
Én is jártam voltam hasonló helyzetbe .
Hát ezt sajnos nem lehet megszokni.
Azt hiszem tényleg igaz az a mondás hogy Vagy megszoksz!
Vagy megszöksz !
Én is jártam voltam hasonló helyzetbe .