Családi viszonyok..
Látogatók száma: 57
Éreztem, hogy hosszú távon nem lesz jó hatással nem csak rá, de rám sem ez a túlzott baráti viszony a nálánál sokkalta idősebb, nálam ugyanannyival fiatalabb szomszédasszonnyal.
Óva intettem a túl gyakori szomszédolástól, a hozzá való ragaszkodástól, de sokáig nem tudtam ellene mit tenni.
Már oda-vissza működött a nagy barátkozás, sülve-főve együtt voltak, amikor úgy gondoltam, valamit tennem kell még mielőtt ez a viszony, iszonnyá változna.
Azt beláttam, hogy szabadulni szeretne valami, legtöbbször az egyedüllét elől, de hogy mibe csöppen? A tiltás - tudtam - úgysem vezetne eredményre, csak rövidtávon, ezért más taktikához folyamodtam. Szándékaim tiszták és világosak voltak, mert nem akartam kitenni őt újabb csalódásnak. Éppen elegen hagyták magára eddigi élete során, mintsem újra átélje azt, amit én már régről ismerek, a kirekesztés érzését. A saját érdekében kértem, hogy tartsa magát tőle távol.
Hosszú időn - éveken át - nélkülöztük a szomszédokat, mígnem egy nagy családot költöztetett be a szövetkezet egy régi szomszéd által üresen leadott lakásba. Negyvenhét négyzetméteren anya, apa és három gyerek kezdetben egy szép nagy családnak számítottak. A barátkozás nem volt zökkenőmentes, mert az idő folyamán szépen megsokasodtak, a fiatalok hozták a barátjukat, barátnőjüket, ami nem is lett volna baj, de annyira rendszeressé vált ez a gyakorlatban, hogy már szinte családtagnak számítottak valamennyien. Ágytól, asztaltól is csak nehezen, kis időre váltak meg. Így már egy picit más volt a leányzó fekvése, soknak tűntek így egyszerre szomszédoknak meg főleg, vagy kilenc főre gyarapodott időközben a létszámuk, a kis jövevénnyel együtt, aki pár hete látta meg a napvilágot, anélkül, hogy a kapcsolat, amibe beleszületett legalizálódhatott volna. A huszonéves fiatal apának még alkalmi munkahelye sincs. Anya és gyermeke ennek a családnak köszönhetően, ettől függetlenül jól vannak. Az apát egy ideig nélkülözniük kell ugyan, akit akaratán kívül, egy nappal a kisded hazahozatala előtt ráadásul a „Rend” begyűjtötte eddig tisztázatlan cselekedete miatt. Akár ártatlan is lehet a szerencsétlen, de a körülmények makacs dolgok, és legalább egy fő átmenetileg kiiktatásra került e nagy család létszámából és nem biztos, hogy előnyükre.
Én csak, mint egy szomszéd látom kívülállóként - figyelnem sem kell az eseményeket, jönnek azok maguktól - zajlanak nélkülem is éjjel és nappal, ha akarom, ha nem, hallom. Nem jellemző általában az emberre, de hajlamos a létszámolvasáskor megfeledkezni még egy főről, aki pedig nagyon is ott van, én csak tudom, és az a Sziszi kutya, aki szintén részese azóta is az eseménysorozatnak, újfent, hogy gyarapodott egy fővel a család. Csóválja is a farkát rendületlenül, hogy felfigyeljenek rá, eddig ugyanis ő volt a libling, neki is vannak nem csak szükségletei, de szeretet-igénye és átmenetileg úgy tűnik kiesett a pixisből, amit időnként nem jó szemmel néz, bár még most is imád a középpontba kerülni és kézzel, lábbal, hanggal igyekszik mindenki tudomására hozni, hogy ő is itt van ezen a világon.
Jaj, de nehéz mindenkinek megfelelni, helytállni, ott lenni a nap huszonnégy órájában?! - gondolom ilyenkor magamban. Szinte lehetetlent kíván olykor az élet az egyénektől, hát még együtt? Adott esetben egyes emberektől, amikor millió és egy dolog szólítja ilyenkor el a családot külön-külön egymástól is, és ez alól az anya, akiből csak egy van, sem lehet kivétel. Várja ki türelemmel, amíg rá kerül a sor. Elképzelni sem tudom, mit tesz ilyenkor a családfő? Ha az lenne - de nem az - se lenne könnyű dolga, hiszen az ő egészsége sem a régi, hogyan, hogyan sem hozta magával régről és esetenként alkalmi munkával pótolja a hiányzót? De így, hogy még ez sem tőle függ, hát nehéz lehet az asszonytárs helyzete, főleg, ha már a saját egészsége neki sem a régi, és azt is magának kell időnkét helyrepofozni, némi segítséggel. Legtöbbször egyedül az alvás jelenti számára a kikapcsolódást, a valamibe való menekülést.
Így látom jelenleg én, másodmagammal és milyen jó dolgunk van - mondhatnám, de hogy ennek az egésznek mi, vagy mikor lesz vége, az csak a jövő zenéje. Még vissza van egy derbi és akkor sem biztos, hogy minden attól függ, azon múlik. Hát nem a jóindulatukon szokott.
Ahol tudok, ennek a családnak igyekszem segíteni, de nekem is véges a türelmem. Legfőképp azt nem tudom még a gyakorlatba bevinni, hogyan értessem meg a lányommal, hogy egy anya pótolhatatlan a családja számára, főleg egy ilyen helyzetben. Mint ahogy én is az ő számára, de mindazt, ami ezzel jár csak az anya hiányán keresztül fogja tudni érezni, megtapasztalni. Ne sürgessék, mert hamarabb bekövetkezhet ez, mint gondolnák.. Anya csak egy van!
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Anya csak egy van!....ÉS APA?
Most megyek vásárolni!
Puszi
Végigolvastam......
A "barátság" NEM kor függvénye!
Anya csak egy van!....ÉS APA?
Most megyek vásárolni!
Puszi
Végigolvastam......
Én meg végigélem... Persze, hogy Apa is, de a biztos csak az anya!
A barátság valóban nem kor függvénye, de néha terhessé válhat, főleg adott szituációban és mire való egy anya, mint időben felhívni erre "egyszem" gyermeke figyelmét.
Jó vásárlást!
Puszi
Köszönöm Bakfitty!
Én meg végigélem... Persze, hogy Apa is, de a biztos csak az anya!
A barátság valóban nem kor függvénye, de néha terhessé válhat, főleg adott szituációban és mire való egy anya, mint időben felhívni erre "egyszem" gyermeke figyelmét.
Jó vásárlást!
Puszi
Mert az apa nem biztos!
Mindaddig, amíg a mai orvostudományunk, pillanatok alatt kideríti, hogy az az x mennyiségű apajelölt , "akivel az anya, persze csak véletlenül lefeküdt," melyik is az az egy, amelyik biztos, hogy a gyermek apja!
Ez a gondolat az anyákra nézve nem vet túl jó fényt!
Mert az apa nem biztos!
Mindaddig, amíg a mai orvostudományunk, pillanatok alatt kideríti, hogy az az x mennyiségű apajelölt , "akivel az anya, persze csak véletlenül lefeküdt," melyik is az az egy, amelyik biztos, hogy a gyermek apja!
vagy mit számít, ha egyszer az anya tölti be az apaszerepet is, vagy fordítva...
Kár ebbe mélyebben belemenni. Kategorikusan kijelenteni ezért sem szerencsés, talán inkább, hogy minden gyermeket anya szült.
Az élet produkál néha bonyolult helyzeteket is, amikor nem egy vér szerinti szülő neveli fel más gyermekét... és ki mondhatná azt, hogy nem tett meg mindent érte?...
Nem hiszem, hogy bárkit is érdekelhet, ha éppen egy olyan anyára vetődik nem túl jó fény, aki meg sem érdemli az anya szót, esetleg, mert érdemtelenné vált az anyaságra, mert elhagyta a gyerekeit,
vagy mit számít, ha egyszer az anya tölti be az apaszerepet is, vagy fordítva...
Kár ebbe mélyebben belemenni. Kategorikusan kijelenteni ezért sem szerencsés, talán inkább, hogy minden gyermeket anya szült.
Az élet produkál néha bonyolult helyzeteket is, amikor nem egy vér szerinti szülő neveli fel más gyermekét... és ki mondhatná azt, hogy nem tett meg mindent érte?...
Puszi 2
Elfelejtettem csokipudingot venni, viszont vettem helyette olyat, amire semmi szükség! Meszesedés....:( :)
Ámen!
Puszi 2
Elfelejtettem csokipudingot venni, viszont vettem helyette olyat, amire semmi szükség! Meszesedés....:( :)
Mi van, itt már mindenki rozzant?
Aki még nem született meg, az még nem "rozzant", de az lesz egy darabig!
Aki meg már elment, az volt "rozzant", de többé nem lesz!
Nem Sanda!
Aki még nem született meg, az még nem "rozzant", de az lesz egy darabig!
Aki meg már elment, az volt "rozzant", de többé nem lesz!
Helyén az eszed és a szíved, Bakfitty.
Most, hogy ennyire helyre tettétek egymást Bakfittyal, talán a cikkhez is lehetne egy-két szavad, mert hiszen az valami egészen másról szól, nem a "rozzantságról".
Puszi