Egy kisgyermek naplójából 1./2

Látogatók száma: 28

Igértem,hogy folytatom.

- De akkor mi legyen?
- Adjuk el a házat, - gondolkodott apa - és a mama lakását is. A kettőből csak kifutja valami, ami megfelel mindenkinek. Akkor neked sem kellene ingáznod.
Hát így történt, hogy árulni kezdtük a házunkat, s keresni egy másikat Pesten , ami több generációs, így mondták. Míg találtunk egy ilyet, beköltöztünk a mama lakásába. Az nagyon közel volt az iskolához, de kicsi volt 5 embernek, hisz a nővérem is velünk volt még.Mi hárman aludtunk a nagyszobában, a mama és a nővérem az ágyon, én egy fotelágyon. Apa anyával a kisszobában a földön, mivel oda ágyat nem lehetett betenni, olyan kicsi volt. Sokszor gondoltam már akkor is a "birodalmamra". Fájt a szívem érte, de legalább együtt voltunk mindannyian, és apa újra viccelődött, próbált lelket önteni belém, s erőt adott az a tudat, hogy hamarosan megoldódik ez a rossz helyzet. (Akkor még nem tudtam, hogy rosszabb is lehet. ) Más helyen ugyan, de megint lesz otthonunk. Így reménykedtem, s bíztam bennük.
Több házat és lakást megnéztünk, míg végül egy kilencedik kerületi ház mellett döntöttünk. Én is megnéztem, és nagyon tetszett, mert hasonlított arra, amiben laktunk. Mindenkinek lett volna egy kis kuckója. Már ki is választottam a lépcső alatti kis szobát, azt akartam. A nővérem és a szüleim az emeleti szobákat választották, míg a mamának maradt a legnagyobb szoba a földszinten.
Azután anyuék megkötötték a szerződést, s lefoglalózták a házat.
- Több részletben fizetünk, ennyit most, - adta át a pénzt anya, mert időközben a családi házunk is gazdára talált. - A következő részletet majd akkor, ha a pesti lakás is elkelt. Az utolsót pedig költözéskor. - mondta apa, miközben aláírta a szerződést, belevéve az előbbi kijelentést.
A mama lakása is elkelt hamar, hisz jó helyen volt a belvárosbasn. Így a házat már csaknem teljesen ki tudtuk fizetni.Szüleim megállapodtak a költözés napjában is, de nem lett belőle semmi, mert mire költöztünk volna a nő meggondolta magát, s nem költözött.
- Ezt nem mondja komolyan??!! - ült le anya a földre döbbenetében s levegőért kapkodott. Felhívta, hogy indul az egyik kocsi. Engedje lepakolni a teherautót, hisz a többi cuccunk már előtte a ház garázsában volt. Oda vittünk mindent a családi házból.
Most képzeld el naplóm!! Ott álltunk összepakolt lakással útra készen, és akkor közlik, hogy nem mehetsz.Maradni nem maradhatsz, mert a vevő is költözne. Mivel a nő elköltötte a pénzünket, így vissza nem tudja adni. Se pénz, se lakás!!
folyt. köv...

A cikket írta: Lázár Éva

támogatóink