Kamaszok

2010. augusztus 4. - Látogatók száma: 41

Mikor az épp "kikamaszodott" lányom kritikusan szemléli öccse kamasz botlásait.

Érdekes dolgot figyeltem meg manapság kis családomban. Gondolom, hogy nem egyedi, de mégis csak meglepő, legalább is az volt a számomra.

A lányom túl van a nagy lázadásán, s a fiam épp most lépett rá erre az útra. Persze, mikor tegye,ha nem most, épp itt van az ideje az ÉN-keresésnek, s feltenni azt a kérdést, ki vagyok, mit keresek itt ebben a világban, hol a helyem... és még sorolhatnám.

Azonban a lányom egyre kritikusabban figyeli és nagy elánnal "értékeli" is szóban öccse lázadásait, melyeket viselkedése tükröz vissza. Sokszor én csak hagynám, ráhagynám fiam kirohanásának állandó minősítését, amelyre a lányom mostanában nem képes.

Úgy gondolom, hogy az állandó kritizálás sem tesz jót egy-egy kamasz lelkének.

Türelmetlen. Mármint a lányom.

Nem érti, hogy lehet valaki ilyen, no meg olyan, tehát felfoghatatlan, számára már érthetetlen az a gyermeki, kamaszos viselkedés, amin ő is átesett, megtörtént, s ahogy elmézem, még vanis benne egy kis adag.

Elismerem, hogy az első szülöttel mindig is kritikusabbak a szülők, a másod szülött már-már egy kitaposott utat jár be, legfeljebb egyéni módon, hozzátéve saját személyiségét.

Még négy év, mely igen hossszú és harcokkal teli is lehet, de az is megeshet, hogy csak átvészeljük, átéljük.

Kitartást kívánok minden kamasz gyermekkel rendelkező, élő szülőnek.

A cikket írta: kiki64

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

kiki64

2010. augusztus 26. 05:02

nagyon jól csinálod, kedves Anubis, ráadásul most kell átesniük, mert mi is átestünk, csak megint más érzés ezt felnőttként átélni, látni

előbb-utóbb úgy is tovaszállnak ezek az évek, csak arra kell vigyáznunk, nehogy sokat sérüljenek, vagy félre menjen az életük kerékvágása

:)

anubis

2010. augusztus 25. 22:19

Kamaszok, hajjaj...fiam 15 éves, nagy balhék nem voltak sosem, makacs a gyerek, hamar felkapja a vizet, de csak pár percig tart. Nem megyek utána a szobájába olyankor, rájön úgyis magától a dolgokra. Ha csak ennyi lesz a nehézség amíg felnő, egye fene. Mert amúgy megbízható, szófogadó kölyök, a makacsságát meg valószínűleg tőlem örökölte, úgyhogy szavam se lehet..:)

kiki64

2010. augusztus 5. 20:47

vannak ilyen gyerekek, egyik sem hasonlít a többire
de ez tényleg nagyon jó, kedves Müszélia

:)

Müszélia

2010. augusztus 5. 20:22

gondoljátok, hogy tényleg csak amnéziás vagyok? nem jut eszembe semmi látványos disznóság. se pia, se drog, se csajok, és a gyerek még jól is tanult. aztán elvégezte a főiskolát és happy end.
ja lehet hogy csak nagy szerencsénk volt

kiki64

2010. augusztus 5. 09:46

persze az is lehet, hogy majd idővel én sem emlékszem ezekre oly nagy elánnal!
örültem, hogy itt volták, kedves Babenko

:)

Babenko

2010. augusztus 5. 09:30

Most gondolkodom, fura, de a fiaimnak nem voltak ilyen kamaszkori lázadásaik.Vagy nem volt olyan látványos és ezért nem emlékszem rájuk.

kiki64

2010. augusztus 5. 08:37

szerencsés ember vagy
:)

Müszélia

2010. augusztus 5. 07:46

érdekes, az én fiam kihagyta ezt az énkeresős, lázadós korszakot. csak akkor borított ki, amikor totyogni már tudott, de semmit sem értett, mindent lepakolt és eltört. ez a kb másfél év nagyon nehéz volt, de attól kezdve olyan volt, mint a kisangyal.

kiki64

2010. augusztus 4. 21:54

na ettől féltem, de tényleg, mindörökké a mieink
:)

BanMagdi

2010. augusztus 4. 21:34

Jobb, ha már most erősíted magad lélekben, hogy ez nem lesz könnyű. Nálunk a lányom 3 és fél évvel idősebb, mint az öccse, mit mondjak, a lányomnak volt 2-3 nehéz éve, a fiamnak 5-6. De sokszor hallottam én is, persze, mert velem nem voltál olyan türelmes, mit meg nem enged magának, mikor lesz már vége, stb...
De aztán ezen is túljutottunk, aztán azt hinné az ember, kirepültek, most már könnyebb lesz, a fenéket. Soha nem felejtem el, mikor mondták, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. És ez így igaz. Nekünk, meg akár hány évesek lesznek, mindig a gyerekeink lesznek, és az Ő gondjuk jobban fáj, mint a miénk.
Úgy hogy nincs megállás. Üdv Magdi

kiki64

2010. augusztus 4. 18:24

kedves Orsolya, én is azt gondoltam, hogy fel vagyok vértezve, mert minden évben a mindenkori nyolcadikosok "kiképeznek" engem, de saját gyerkőceim néha felülmúlták azokat, vagy csak elfáradtam, és azt hittem, hogy velük így könnyebb lesz
nem
de ez van, ez jutott részemül

:)

Orsolya

2010. augusztus 4. 17:48

Kedves Kiki! Én is haladok a felé, a lányom már most a kamaszodás jeleit mutatja. Mire odaér fölvértezem magam. üdv Orsolya