Kamaszok
2010. augusztus 4. - Látogatók száma: 41
Mikor az épp "kikamaszodott" lányom kritikusan szemléli öccse kamasz botlásait.
Érdekes dolgot figyeltem meg manapság kis családomban. Gondolom, hogy nem egyedi, de mégis csak meglepő, legalább is az volt a számomra.
A lányom túl van a nagy lázadásán, s a fiam épp most lépett rá erre az útra. Persze, mikor tegye,ha nem most, épp itt van az ideje az ÉN-keresésnek, s feltenni azt a kérdést, ki vagyok, mit keresek itt ebben a világban, hol a helyem... és még sorolhatnám.
Azonban a lányom egyre kritikusabban figyeli és nagy elánnal "értékeli" is szóban öccse lázadásait, melyeket viselkedése tükröz vissza. Sokszor én csak hagynám, ráhagynám fiam kirohanásának állandó minősítését, amelyre a lányom mostanában nem képes.
Úgy gondolom, hogy az állandó kritizálás sem tesz jót egy-egy kamasz lelkének.
Türelmetlen. Mármint a lányom.
Nem érti, hogy lehet valaki ilyen, no meg olyan, tehát felfoghatatlan, számára már érthetetlen az a gyermeki, kamaszos viselkedés, amin ő is átesett, megtörtént, s ahogy elmézem, még vanis benne egy kis adag.
Elismerem, hogy az első szülöttel mindig is kritikusabbak a szülők, a másod szülött már-már egy kitaposott utat jár be, legfeljebb egyéni módon, hozzátéve saját személyiségét.
Még négy év, mely igen hossszú és harcokkal teli is lehet, de az is megeshet, hogy csak átvészeljük, átéljük.
Kitartást kívánok minden kamasz gyermekkel rendelkező, élő szülőnek.
A cikket írta: kiki64
Hozzászólások
időrendi sorrend
előbb-utóbb úgy is tovaszállnak ezek az évek, csak arra kell vigyáznunk, nehogy sokat sérüljenek, vagy félre menjen az életük kerékvágása
:)
de ez tényleg nagyon jó, kedves Müszélia
:)
ja lehet hogy csak nagy szerencsénk volt
örültem, hogy itt volták, kedves Babenko
:)
:)
:)
De aztán ezen is túljutottunk, aztán azt hinné az ember, kirepültek, most már könnyebb lesz, a fenéket. Soha nem felejtem el, mikor mondták, kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond. És ez így igaz. Nekünk, meg akár hány évesek lesznek, mindig a gyerekeink lesznek, és az Ő gondjuk jobban fáj, mint a miénk.
Úgy hogy nincs megállás. Üdv Magdi
nem
de ez van, ez jutott részemül
:)