újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Karácsonyi meglepetés (egymondatos)

Látogatók száma: 47

Lelkem felröppen akár egy hinta.

A napok és az évek egymásra rakódnak lelkemben, vastag kérget vonnak köré és lassan eljutok arra a pontra, amikor nem igazán érdekel sem jelen, sem jövő, csak létezem, robotként teszem a dolgom, s lassan elfelejtem, mit jelent boldognak lenni.

Jani is érzi, hogy valami nem stimmel velem, szegénykém próbálkozik, hogy áttörje a kérget, sikertelenül, mert nem hagyom, az én kérgem, semmi köze hozzá.

Szeles, hideg az idő, hallom, mint seper végig a padláson a szél, süvítve, mely jajszónak hallatszik, ez kell nekem, éppen megfelel a lelkiállapotomnak.

A konyhám ablakán átütő villanyfény megtöri a kinti fekete sötétséget, hajnali fél ötkor egyedül vagyok fenn, miután sötétek a szemben lévő tízemeletes ház ablakai.
Holnap karácsony lesz, a szeretet ünnepe, s nekem nincs semmi ünnepi érzetem, ezért is halogattam az utolsó percig a készülődést. Nem, nem arról van szó, hogy szalad a lakás, vagy takarítanom kellene, hiszen az természetes, hogy csillog a lakás, ahhoz nem kell ünnepnek lenni, hogy kimossam a függönyt, megpucoljam az ablakot, letöröljem a port a bútorokról és a porszívó is elvégezte már a dolgát, ahogyan a parketta selymes fénye is a tisztaságról árulkodik.

Főznöm kell, töltött káposztát, a halászlé alaplevét, bepanírozni a rántott halat, elkészíteni a burgonya salátát, és sütnöm is kell, diós és mákos kalácsot, kakaós csigát és zserbót, mert Jani nagyon édes szájú, egyedül csak az orjalevest hagyom holnapra, mert az frissen az igazi.

Húsz percig szöszmötölök a fürdőszobában, mire végre készen állok szembenézni a reám váró feladatokkal.

Jár a kezem, mint a motolla, gépiesen készítem az ételeket, lélek nélkül, mert harmincéves házasságunk alatt most fordul elő először, hogy kettesben töltjük a szentestét.

Zsolt fiam Londonban dolgozik, és szilveszterre jön haza, hozza az angol menyasszonyát, akinek családjánál tölti a karácsonyt. Mennyit sírtam, amikor közölte, hogy megismerte Murielt, és feleségül akarja venni. Azonnal tudtam, hogy soha többé nem jön haza, csak látogatóba, s születendő unokáim pedig már nem tanulnak meg magyarul, mert az apanyelv fogalma, mint olyan, nem is létezik.

Szépen kel a tésztám, gyöngyözik a halászlém, ideje a töltött káposztával foglalkoznom.
Jaj, nem figyelek, minek is húsz töltelék kettőnknek, a végén még szilveszterkor is ez lesz a menü.

Kata lányunk az Erasmus program keretében Párizsban tanul és a vizsgái miatt csak szilveszterre jön haza. Remélem, legalább neki lesz annyi esze, hogy nem marad kinn, nem hagy bennünket öregségünkre egyedül.

A csudába is, hiszen mi sem voltunk különbek, felkerültünk a fővárosba, éltük a diákok gondtalan életét, kétszáz kilométerre a szülőktől és minket sem láttak sokkal többször, igaz, hogy az ünnepeket mindig otthon töltöttük. Akkor még nem volt Skype, csak telefonon beszéltünk a szüleinkkel.

Emlékszem, Janit is karácsonykor mutattam be a szüleimnek, előzetes bejelentés nélkül hazavittem és apa két napon át tesztelte a fővárosi fiút, hogy milyen ember lehet. Az én kedvesem lelkesen dagasztotta a sarat az állatok etetésekor, és szorgalmas tanulónak bizonyult a pincében, amikor apa üveglopóval tanította, hogyan kell nagy tüdővel kiszívni a hordóból egy liter bort. Arról nem szólt a fáma, hányadszorra sikerült letennie a vizsgát, csak az biztos, hogy nem forgott a nyelve, mire feljöttek a pincéből. Elnézést kért és elment lefeküdni, hátha egy kiadós alvás során kijózanodik.
- No, ember lesz ebből a gyerekből! – nyugtázta apám, anyám meg csak csóválta a fejét:
- Ugyan, öreg, miért kellett berúgatni azt a szegény fiút!

Szüleim az öcséméknél ünnepelnek, és mi is lemegyünk három nap múlva Jászberénybe, hogy meglátogassuk a családomat, ám előtte karácsony másnapján, Kispesten ebédelünk az anyósoméknál.

Felébred Jani, kijön a konyhába, ad egy puszit a homlokomra, mert éppen nyújtogatom a sütemény tésztáját:
- Szervusz, szívem! Főzök egy kávét és elkészítem a reggelit. Pirítós jó lesz?
Sütőben már sül az első tepsi sütemény, mire elkészül a reggelink és kimegyek az étkezőbe, ahol már terített asztal vár.
- Ülj le, szívem, itt van minden, ami szemnek, szájnak ingere! Meg amit csak találtam a hűtőben!
Azt hiszem, ez utóbbi a lényeg.

Látom ám, hogy a nappaliban, az ülőgarnitúra dohányzó asztalán ott a bekapcsolt laptop.
- Hívást vársz, Janikám? – kérdem pikírten, pedig tudom jól, hogy gyerekeink hívásában bízik.
- Igen, hátha jelentkezik a szeretőm! – jön a riposzt azonnal.

Forgatom számban a vajas pirítóst, nem vagyok éhes, inkább a gyomromban vibrál az ideg, csak tudnám, hogy mitől.
- Mi a baj, szívem, már nem is vagy rám féltékeny?
Bohóckodik Jani, de nem érkezek válaszolni, mert csörög a mobilja, valahol a nappaliban hagyta, s felugrik, mint egy tornászbajnok és eltűnik a szemem elől.
Széles vigyorral tér vissza:
- Mondd, kedvesem, mikorra végzel a főzéssel? Menjünk el sétálni! Még délelőtt nyitva vannak az üzletek, vegyünk néhány apróságot!
- Minek, Jani? Menj csak, ha akarsz, nekem semmi kedvem!

Mit magyarázkodjak, hogy ez már nem az igazi ünnep, nincsenek itthon a gyerekek. Egyébként is, az ajándékokat már megvettük mindkét gyerekünknek, csak az a kérdés, mikor tudjuk nekik átadni.

Kiszellőztetek, elmosogatok, észre sem veszem, mikor megy el itthonról Jani, pedig biztosan elköszönt, csak engem lefoglalnak a teendőim.

Hol kószálhat, arról fogalmam sincs, tény az, hogy délután kettőre ér haza, nem is éhes, gyorsan átöltözik és nekilát a fenyőfa díszítésének.

Olyan nagy gonddal ténykedik, hogy az már feltűnik nekem is.

Elfáradtam, bekapcsolom a televíziót, szörfözök a hatvan csatornán és hosszas keresgélés után végre találok egy filmet, ami mellett jól lehet szundikálni, mert kétségem sincs a felől, hogy előbb-utóbb elalszom.
Öt perc telt el, vagy két óra, nem tudom, de Jani ébresztget:
- Most telefonáltak a gyerekek, fél óra múlva itt lesznek mind a négyen!

Hogy mi lesz?
Nehezen térek magamhoz. Végre eljut a tudatomig, mit mondott Jani.

Lelkem felröppen, akár egy hinta.

A cikket írta: Yolla

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

Tetszett, Yolla, nagyon jó! :-)

Puszi, Ica
... nekem is felröppent a lelkem, ahogy olvastam. Meglepetés, amikor valami teljesül ... :)
Tetszett az írásod.
puszi:Klári
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: