Ketten egyedül
Látogatók száma: 163
Néha váratlanul jön a felismerés, hogy egyedül vagyunk. Nem feltétlenül társ nélkül, hiszen lehet társaságban is magányos az ember. Amikor már nincs kivel beszélgetni, nincs kivel megosztani a gondolatokat.
Annyi ember él társas magányban. Amikor az eltelt hosszú évek, a sok gond és baj közepette elfelejtik a legfontosabb dolgot a kapcsolatban, a kommunikációt. Már csak élnek egymás mellett, nincs mondanivalójuk a másik számára.
Az évek peregnek, egyik a másik után, és egyre fásultabbá, boldogtalanabbá válik a párkapcsolat.
Annyi ember esik bele ebbe a csapdába, mert végtére is, családban élni jobb, mint egyes egyedül. Az ember megítélése is jobb ilyenkor, mert tisztességes családban él, vannak szép gyerekei, és időnként, talán évente egyszer, együtt is mutatkoznak egy társasági eseményen.
Arról azonban ritkán beszélünk, mi zajlik a színfalak mögött. Mi oka lehet az eltávolodásnak, az elszigetelődésnek, az elmagányosodásnak.
A legtöbbször azzal kezdődik, hogy megszületik az első gyerek. Az édesanyákat olyan mértékben leköti a gyermekkel való törődés, az állandó figyelem, hogy szinte már meg is feledkeznek a férjükről, társukról, szerelmükről.
Nem egyedül a nők tehetnek róla. A környezet és a család támogatása ilyenkor nagyon fontos lenne. A fiatal szülőknek nem csak a gyermeket kell óvni, hanem a kapcsolatukat is. Néha el kellene menni kettesben moziba, színházba, vacsorázni, vagy csak beülni egy kávéházba beszélgetni, sétálni egyet a parkban. Az együtt töltött időnek óriási szerepe lehet egy pár életében. Ahogy telnek az évek, egyre több figyelmet kell fordítanunk a kapcsolatunkra. A valóságban azonban nem így teszünk, egyre inkább elhanyagoljuk, és nem törődünk vele...
Persze számtalan oka lehet még az elhidegülésnek. A külső tényezők is fontos szerepet játszanak. A munkatársak, a barátok, a közeli családtagok viselkedése is okozhat sok-sok galibát egy pár életében. A családi harmónia érdekében, muszáj az ilyen tényezőket amennyire csak lehet kizárni az életünkből. Nem érdemes mások miatt veszekedni, perlekedni egymással, hiszen az egész kapcsolat is rámehet erre.
A legtöbben feladják a küzdelmet, nem veszik a fáradtságot, hogy ébren tartsák a szerelmet, a korábban érzett vonzalmat.
Egy másik férfiban, vagy nőben keresik a megoldást, önmaguk helyett. Családok esnek szét, mindenki a más gyerekét neveli...Az ilyen problémásan induló kapcsolatok sem érhetnek jó véget, hiszen eleve hátránnyal indulnak. Persze itt is lehetnek kivételek, de általánosságban nem ez a tapasztalat.
Előfordulhat, hogy az elhidegülés a személyiségben való változásokra vezethető vissza. Természetes, hogy idővel az emberek megváltoznak. Ha ez a változás drasztikus, és már nem összeegyeztethető a két ember élete, akkor elkerülhetetlen a szétválás.
Ameddig csak lehet, óvnunk kell egymást és kapcsolatunkat, hogy se külső, se belső tényezők ne befolyásolhassák azt.
A cikket írta: Zaríta78
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Pinokkió!
Örülök, hogy számos dologban egyetértesz velem. Időnként, mi nők is követünk el hibákat, néha a férfiak képtelenek kiigazodni rajtunk. Elsősorban azért, mert sokszor mi sem tudjuk igazán mit szeretnénk, mit várunk egy kapcsolattól. Ezt saját magamon is tapasztalom néha. Hogyan várhatnám el, hogy megértsenek, ha én sem mindig értem önmagamat...
A férfiak jóval egyszerűbben gondolkodnak az élet dolgairól, nem komplikálnak annyit mint mi. A férfi és női tulajdonságok így egészülnek ki, így alkothatnak egy kerek egészet.
Üdvözlettel: Zaríta
Szia Zarita!
Nekem nagyon tetszenek a gondolataid, mintha én írtam volna, hasonlóan gondolom. Nagyon sokszor kifejtettem már, így vagy úgy, hogy a hiba nem a férfiban vagy épp a nőben van. A kapcsolatot ketten építik, vagy éppen rontják el (írtam már, hogy a házasság az egyensúlyozás művészete). Ha egy adott pillanatot ragadunk ki, akkor persze megtalálható az éppen aktuális bűnös (többnyire a férfi), de azt hiszem, két fontos dolgot mondtál ki:
1. A kezdetekkor még boldogok voltak, az elrontás mindkettőn múlik
2. A hibát ne a másikban keressük, előbb nézzünk magunkba
Üdv,
Pinokkió
Örülök, hogy számos dologban egyetértesz velem. Időnként, mi nők is követünk el hibákat, néha a férfiak képtelenek kiigazodni rajtunk. Elsősorban azért, mert sokszor mi sem tudjuk igazán mit szeretnénk, mit várunk egy kapcsolattól. Ezt saját magamon is tapasztalom néha. Hogyan várhatnám el, hogy megértsenek, ha én sem mindig értem önmagamat...
A férfiak jóval egyszerűbben gondolkodnak az élet dolgairól, nem komplikálnak annyit mint mi. A férfi és női tulajdonságok így egészülnek ki, így alkothatnak egy kerek egészet.
Üdvözlettel: Zaríta
Az elhidegülésnek valóban számos oka lehet. Az egyik ilyen fontos tényező, a közös érdeklődés hiánya . Rendkívül lényeges az is, hogy a mai gépies világunkban, a nő szerepe, a családokban elfoglalt helye is megváltozott. Mert az emancipáltságnak vannak hátrányai is. Amikor a nő a családban a fő kenyérkereső, vagy csak Ő az, aki dolgozik.
Számos eleme van annak, hogy a házasságok nem működnek tartósan.
Lehet megvetni a következő mondataimért, de mindenképpen elgondolkodtató igazsága van: Egy nő, fel kell hogy nézzen a szeretett férfira. A férfi, pedig óvni , védeni, és eltartani hivatott a családot. Ez az ősi felállás, még ma is igaz, csak a körülmények lettek egészen mások. A gazdasági helyzet , a munkanélküliség elszívja a energiát az emberből. De az általam felvázolt elem, csak egy szelete a házasságokban történő elhidegülés okainak keresésére.
Bizony nagyon sok oka lehet az elhidegülésnek. A nemi szerepek megváltozása, a mindennapok során felhalmozódott stressz, a fokozott megfelelési kényszer és még sorolhatnánk. Nem marad energiánk figyelni a másikra, elvagyunk foglalva a munkahelyi gondokkal és önmagunkkal. A nagyanyáink idejében ez még másként működött, a családok jobban összetartottak, megértőbbek voltak egymással.
Szeretettel: Zaríta
Nekem nagyon tetszenek a gondolataid, mintha én írtam volna, hasonlóan gondolom. Nagyon sokszor kifejtettem már, így vagy úgy, hogy a hiba nem a férfiban vagy épp a nőben van. A kapcsolatot ketten építik, vagy éppen rontják el (írtam már, hogy a házasság az egyensúlyozás művészete). Ha egy adott pillanatot ragadunk ki, akkor persze megtalálható az éppen aktuális bűnös (többnyire a férfi), de azt hiszem, két fontos dolgot mondtál ki:
1. A kezdetekkor még boldogok voltak, az elrontás mindkettőn múlik
2. A hibát ne a másikban keressük, előbb nézzünk magunkba
Üdv,
Pinokkió
Számos eleme van annak, hogy a házasságok nem működnek tartósan.
Lehet megvetni a következő mondataimért, de mindenképpen elgondolkodtató igazsága van: Egy nő, fel kell hogy nézzen a szeretett férfira. A férfi, pedig óvni , védeni, és eltartani hivatott a családot. Ez az ősi felállás, még ma is igaz, csak a körülmények lettek egészen mások. A gazdasági helyzet , a munkanélküliség elszívja a energiát az emberből. De az általam felvázolt elem, csak egy szelete a házasságokban történő elhidegülés okainak keresésére.
Szia !
Bölcs gondolatok, de sajnos a valóság mindig egészen más. Követünk el kisebb nagyobb hibákat, kérhetünk bocsánatot, de valóban megbocsátani csak a valóban szerető és érző ember tud. Van aki mondja jó megbocsát, közben szépen elfordul, mert közben megvitatja a dolgot mással, aki esetleg másként beszél, és maga felé fordítja az embert, és aztán aki nem beszéli meg mással, az bezáródik saját lelke világába, ahonnan nincs kiút, mert a kulcs a másik ember lenne, de ő már nem érted izgul, vagy nem érdekled , mert varázsol a másik, de nem biztos, hogy Ő jobb, vagy különb, csak vágyik egy kis szórakozásra, szórakoztatásra. Aztán lehet a párodat is leveti, mint egy koszos inget, és továbblép, de nem biztos, hogy Te akkor még ott vagy, vagy akkor már Te hajlandó vagy újra kezdeni a kommunikációt, és a játékot, mert lehet ugyanez lenne a vége, mert jöhet más, és újra eljátszhatja veled a dolgot. Aki egyszer képes elfordulni, az képes bármikor elfordulni. Hibákat pedig csak a másikban képes látni, a sajátjait elfelejti, és a szép emlékeket dédelgeti magában, pedig Ő is ember, és hibázik bőven!! Üdv Éva.
Egymással szót érteni valóban nagyon nehéz, ha már az eltávolodás megtörtént. Mindannyian követünk el hibákat, ki kisebbet, ki nagyobbat...
Az is igaz, hogy mindenki környezetében akadhat olyan "jóakaró", aki más irányba, más pályára téríti partnerünket, és akkor már nincs kivel megosztani a gondjainkat, életünket. Ezek azok a külső körülmények, amelyeket nem szabadna beengedni életünkbe, de kizárni is nehéz. Borzasztó, hogy sokszor a kívülállók, akár családtagok is, képesek ilyen szinten beleavatkozni mások életébe. A végén pedig nem marad más, mint tönkrement házasságok, tönkrement emberi kapcsolatok.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel: Zaríta
Bölcs gondolatok, de sajnos a valóság mindig egészen más. Követünk el kisebb nagyobb hibákat, kérhetünk bocsánatot, de valóban megbocsátani csak a valóban szerető és érző ember tud. Van aki mondja jó megbocsát, közben szépen elfordul, mert közben megvitatja a dolgot mással, aki esetleg másként beszél, és maga felé fordítja az embert, és aztán aki nem beszéli meg mással, az bezáródik saját lelke világába, ahonnan nincs kiút, mert a kulcs a másik ember lenne, de ő már nem érted izgul, vagy nem érdekled , mert varázsol a másik, de nem biztos, hogy Ő jobb, vagy különb, csak vágyik egy kis szórakozásra, szórakoztatásra. Aztán lehet a párodat is leveti, mint egy koszos inget, és továbblép, de nem biztos, hogy Te akkor még ott vagy, vagy akkor már Te hajlandó vagy újra kezdeni a kommunikációt, és a játékot, mert lehet ugyanez lenne a vége, mert jöhet más, és újra eljátszhatja veled a dolgot. Aki egyszer képes elfordulni, az képes bármikor elfordulni. Hibákat pedig csak a másikban képes látni, a sajátjait elfelejti, és a szép emlékeket dédelgeti magában, pedig Ő is ember, és hibázik bőven!! Üdv Éva.