újabb események régebbi események további események
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:00
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:11
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:10
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
12:28
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez

Lehetetlen vállalkozás

2011. június 20. - Látogatók száma: 94

A mai modern nő szeretne minden területen sikeres és független lenni. Mindez azonban szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Főleg akkor, ha egyedül kell helytállnia, családi támogatás és megértés nélkül.

Emma nagyon korán ment férjhez. Éppen hogy befejezte a szakmunkásiskolát, már meg is kérték a kezét. Alig volt tizennyolc éves. Úgy érezte, szerette a férfit, még ha nem is volt halálosan szerelmes belé.
Tudta, jobbat nem is találhatna nála. Péter csinos volt, szorgalmas, becsületes, és nagyon szerelmes a lányba. Az sem érdekelte, hogy a nála jóval fiatalabb lány talán mást szeret. Emmát akarta, mindegy volt milyen áron.
A lány tanulni szeretett volna, fejlődni, önállóan megtapasztalni milyen az élet. Gondolta, más nőknek is sikerül család mellett karriert építeni, tanulni, talán neki is menni fog...
Tévedett. Péter feleslegesnek tartotta a továbbtanulást, őt csak az anyagi dolgok motiválták. Mivel jó szakember volt, alapított egy vállalkozást. Idővel próbálta Emmát meggyőzni, hogy felesleges minimálbérért dolgoznia, inkább legyen otthon, intézze a vállalkozás dolgait.
Péter mindig tudott hatni a lányra, sikerült meggyőznie. Emma egy darabig élvezte ezt az életet, hiszen szeretett jönni- menni, intézkedni, a pénzt kezelni, okosan befektetni.
Egy idő után azonban már belefáradt ebbe a szerepbe. Feleslegesnek és hasztalannak érezte magát.
Idő közben született egy kisfiuk, aki néhány évig teljesen lekötötte Emmát. Nem volt segítsége, így a gyermeket mindenhová magával vitte. Szinte egyedül nevelte, mert férje mindig csak dolgozott.
Amikor kisfia ötéves lett, úgy érezte, változtatnia kell az életén, nem várhat tovább.
Beiratkozott egy esti gimnáziumba, Péter tudta és beleegyezése nélkül.
A férfi haragudott a lányra, de nem tehetett semmit. Tudta jól, ha megtiltja neki, örökre elveszíti.
Emma remekül helytállt mint otthon, mint az iskolában. Egy dolog zavarta csupán, hogy nem volt saját jövedelme. Csak olyan munkalehetőségei adódtak, ahol utaznia kellett volna, így gyermekének ellátását egyedül nem tudta megoldani.
Teltek az évek, és Emma sikeresen leérettségizett. Nagyon büszke volt az eredményére. Még abban az évben beiratkozott egy számviteli ügyintéző tanfolyamra. Néhány hónap múlva, azt is sikerült elvégeznie.
Azóta is próbál munkát találni, olyat, ahol nyolctól négyig tart a munkaidő, és helyben dolgozhatna. Mivel alkalmazkodni kell gyermekéhez, és nem számíthat senki segítségére, így továbbra is kutatja, keresi a lehetőségeket.
Péter mindent megteremt családja számára, és nem érti, Emma mégis mért boldogtalan. Szerinte feleségének örülni kellene, hogy bár nehezen, de egy keresetből is boldogulnak. Nem látja át Emma helyzetét. Hiányzik életéből a megmérettetés, a sikerélmény, a társaság, mindazok a dolgok, amiket csak egy munkahelyi közösségben találhat meg.
A férfi sok éves házasságuk alatt szinte már elhitette Emmával, hogy nélküle nem boldogulna, nélküle életképtelen. Sikerült elvennie minden maradék önbizalmát. Néha vannak olyan pillanatok, amikor a lány maga is elhiszi mindezt.
Bár Péter szorgalma és igyekezete elismerést érdemel, emellett akadályozza feleségét céljai elérésében. Pedig Emma okos, talpraesett nő, hiszen számtalan nehéz helyzetből segítette már ki férjét. Mégis úgy érzi, nincs hatalma a saját élete felett.
Már a válás gondolata is felmerült a lányban, hiszen csak így kaphatná vissza régi életét. Péter nem látja meg saját felelősségét a kialakult helyzetben. A gyermeknevelés minden gondját feleségére hárítja, ez mellett elvárva, hogy a fiatal nő száz százalékon teljesítsen az élet minden területén.
Emma szeretné megtalálni a kiutat ebből, anélkül, hogy bárkinek is ártson vele.
Szeretné megtalálni önmagát, megvalósítani a régi álmait.
Talán hamarosan lesz rá lehetősége... Szurkolok neki.

A cikket írta: Zaríta78

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. június 23. 11:48

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. június 23. 08:27

Szia Nárcisz!

Emma szülei mindig úgy gondolták, hogy vejük elnyomja lányukat a kapcsolatban. Nem akartak beleszólni döntéseibe, de aggodalmukat megosztották lányukkal. Ha egy napon végleg elhatározza magát, hogy kilép a kapcsolatból, Emmát tárt karokkal várják odahaza. Ezt a döntést azonban egyedül kell meghoznia, az idő megadja rá a választ.

Osztom a véleményedet. Vannak olyan helyzetek az életben, hogy félre kell tenni a büszkeséget, és merni kell segítséget kérni.

Sok szeretettel: Zaríta:)))

Értem,... és megnyugodva folytatom tovább a munkámat,...ismét egy emberke, aki számíthat mások segítségére,...ha szüksége lesz rá, --nem marad egyedül a bajban. És kívánom Emmának, hogy úgy tudja elnyerni az egyenjogúságát, hogy sikerüljön megmenteni a kapcsolatát...is.

Örülök, hogy jót beszélgettünk kedves Zaríta, szép napot neked.

Szeretettel üdvözöllek Jolcsi :-)))
2011. június 23. 08:27

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2011. június 22. 22:42

Nemcsak néha, de legtöbbször olyan helyzet adódik az életünkben, amikor csakis magunkra számíthatunk.
De vannak esetek, amikor muszáj kérni a külvilág segítségét. Játszhatja Emma a mártír szerepét,..de ez most az életében olyan probléma, amit egyedül nem fog tudni megoldani. Ugye Zaríta ezt TE is így gondolod?
Néma gyereknek pedig az anyja se érti a szavát.
Ami a legkézenfekvőbb, hogy első körben a szüleitől kérjen segítséget. Gondolom a szülők előtt nyílt titok a szándéka. De,..azon az emberen nem lehet segíteni, aki ezt nem akarja...
Szeretettel üdvözöllek, jó éjt neked... :-))

Szia Nárcisz!

Emma szülei mindig úgy gondolták, hogy vejük elnyomja lányukat a kapcsolatban. Nem akartak beleszólni döntéseibe, de aggodalmukat megosztották lányukkal. Ha egy napon végleg elhatározza magát, hogy kilép a kapcsolatból, Emmát tárt karokkal várják odahaza. Ezt a döntést azonban egyedül kell meghoznia, az idő megadja rá a választ.

Osztom a véleményedet. Vannak olyan helyzetek az életben, hogy félre kell tenni a büszkeséget, és merni kell segítséget kérni.

Sok szeretettel: Zaríta:)))
2011. június 22. 22:42

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. június 22. 18:42

Szia Nárcisz!

Néha az életben adódik olyan helyzet, amikor az ember egymagára van utalva. Természetesen vannak barátok és rokonok Emma környezetében, akik tisztában vannak a lány helyzetével. Szeretnének segíteni neki, lelkileg támogatják, de ami a legfontosabb lenne, abban nem tudnak. Emma környezetében, szinte mindenki anyagi gondokkal, munkanélküliséggel, bedőlt hitelekkel küzd. Nem akar mások számára gondot okozni, szüleit sem akarja terheli problémáival.

Szép estét kívánok neked!:))

Nemcsak néha, de legtöbbször olyan helyzet adódik az életünkben, amikor csakis magunkra számíthatunk.
De vannak esetek, amikor muszáj kérni a külvilág segítségét. Játszhatja Emma a mártír szerepét,..de ez most az életében olyan probléma, amit egyedül nem fog tudni megoldani. Ugye Zaríta ezt TE is így gondolod?
Néma gyereknek pedig az anyja se érti a szavát.
Ami a legkézenfekvőbb, hogy első körben a szüleitől kérjen segítséget. Gondolom a szülők előtt nyílt titok a szándéka. De,..azon az emberen nem lehet segíteni, aki ezt nem akarja...
Szeretettel üdvözöllek, jó éjt neked... :-))
2011. június 22. 18:42

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2011. június 22. 18:04

Aranyos vagy Zaríta,...megértem Emmát is és téged is.
De azt olyan nehéz elképzelni, hogy nincs támogatója, és nincs kitől segítséget kérnie. Senki rokon és barát nem tudja a gondjait, hogy tőlük segítséget kérjen? Vagy esetleg éppen tőlük nem akar ?
Ha már elszánta magát, mint ahogy írod, és lelkileg elég erős, az egy jó első lépés. Hiszen maga a válás is embert próbáló,..és az önállósodni akaró nők útjába a volt férj csak gátat szokott gördíteni. De,.."nincs lehetetlen helyzet, csak tehetetlen ember" --tartja a mondás. 27 évvel ezelőtt én is végigcsináltam hasonlót, de voltak támogatóim. Sokat köszönhetek a szüleimnek. Kellett jó néhány év és sok nélkülözés, mire újraépítettem az életemet és a gyerekeimét.
Szívesen megismerném Emmát, legyen szép estéd. :-))

Szia Nárcisz!

Néha az életben adódik olyan helyzet, amikor az ember egymagára van utalva. Természetesen vannak barátok és rokonok Emma környezetében, akik tisztában vannak a lány helyzetével. Szeretnének segíteni neki, lelkileg támogatják, de ami a legfontosabb lenne, abban nem tudnak. Emma környezetében, szinte mindenki anyagi gondokkal, munkanélküliséggel, bedőlt hitelekkel küzd. Nem akar mások számára gondot okozni, szüleit sem akarja terheli problémáival.

Szép estét kívánok neked!:))
2011. június 22. 18:04

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. június 22. 13:45

Szia Nárcisz!

A tanácsok és a vélemények egyaránt fontosak. Tanulságosak lehetnek, segíthetnek más szempontból meglátni a dolgokat. Emma lelkileg rabságban érzi magát, még ha ez nincs is egészen így.
Nehezen tud kilépni abból az életből, ami már egyre gyötrelmesebb számára. Szüksége lenne a segítségre, de senkitől nem kap támogatást. Idővel azonban egyre közelebb kerül céljai eléréséhez, mivel lelkileg megerősödött, és készen áll harcolni önmagéért.

Annyira nincs jó anyagi helyzetben, hogy egy bébiszittert felfogadjon. Módot kell találnia arra, hogy egyedül, segítség nélkül boldoguljon. Nagyon nehéz, és emberpróbáló feladat, de nem lehetetlen...

Szép napot neked!:)

Aranyos vagy Zaríta,...megértem Emmát is és téged is.
De azt olyan nehéz elképzelni, hogy nincs támogatója, és nincs kitől segítséget kérnie. Senki rokon és barát nem tudja a gondjait, hogy tőlük segítséget kérjen? Vagy esetleg éppen tőlük nem akar ?
Ha már elszánta magát, mint ahogy írod, és lelkileg elég erős, az egy jó első lépés. Hiszen maga a válás is embert próbáló,..és az önállósodni akaró nők útjába a volt férj csak gátat szokott gördíteni. De,.."nincs lehetetlen helyzet, csak tehetetlen ember" --tartja a mondás. 27 évvel ezelőtt én is végigcsináltam hasonlót, de voltak támogatóim. Sokat köszönhetek a szüleimnek. Kellett jó néhány év és sok nélkülözés, mire újraépítettem az életemet és a gyerekeimét.
Szívesen megismerném Emmát, legyen szép estéd. :-))
2011. június 22. 13:45

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2011. június 22. 11:14

Kedves Zaríta, úgy szeretném ha ez a mondatod "egy kis alkalmazkodás, egy - egy átbeszélt este sok mindenre lehet megoldás" az Emma felé hangzana el. Hiszen neki van problémája.
Hidd el, mi itt nem tanácsokat osztogatunk, hanem az általad megírt esettel kapcsolatban mondjuk el az őszinte véleményünket,..és a magam nevében mondhatom a tapasztalataimat is. Mert vannak bőven.
A jelenség nem tipikusan hazai történet, ez világviszonylatban így van. De még ennél jóval súlyosabbak is léteznek.
És egy kisgyerekes anyuka segítség nélkül mindenütt nehezen boldogul, mert ha beteg a gyermeke, vagy mellette kell lennie, vagy helyettesíti őt ebben valaki. Ha családtag nincs, akkor jön a bébiszitter. És az már kiadás.
Örülök PINOKKIÓ véleményének :-))

Szia Nárcisz!

A tanácsok és a vélemények egyaránt fontosak. Tanulságosak lehetnek, segíthetnek más szempontból meglátni a dolgokat. Emma lelkileg rabságban érzi magát, még ha ez nincs is egészen így.
Nehezen tud kilépni abból az életből, ami már egyre gyötrelmesebb számára. Szüksége lenne a segítségre, de senkitől nem kap támogatást. Idővel azonban egyre közelebb kerül céljai eléréséhez, mivel lelkileg megerősödött, és készen áll harcolni önmagéért.

Annyira nincs jó anyagi helyzetben, hogy egy bébiszittert felfogadjon. Módot kell találnia arra, hogy egyedül, segítség nélkül boldoguljon. Nagyon nehéz, és emberpróbáló feladat, de nem lehetetlen...

Szép napot neked!:)
2011. június 22. 11:14
Kedves Zaríta, úgy szeretném ha ez a mondatod "egy kis alkalmazkodás, egy - egy átbeszélt este sok mindenre lehet megoldás" az Emma felé hangzana el. Hiszen neki van problémája.
Hidd el, mi itt nem tanácsokat osztogatunk, hanem az általad megírt esettel kapcsolatban mondjuk el az őszinte véleményünket,..és a magam nevében mondhatom a tapasztalataimat is. Mert vannak bőven.
A jelenség nem tipikusan hazai történet, ez világviszonylatban így van. De még ennél jóval súlyosabbak is léteznek.
És egy kisgyerekes anyuka segítség nélkül mindenütt nehezen boldogul, mert ha beteg a gyermeke, vagy mellette kell lennie, vagy helyettesíti őt ebben valaki. Ha családtag nincs, akkor jön a bébiszitter. És az már kiadás.
Örülök PINOKKIÓ véleményének :-))
2011. június 22. 06:28
Szia Zarita! Igen, ha átbeszéljük találunk megoldást Én is mindig emgbeszélek a párommal is mindent!

Puszik Orsolya
2011. június 21. 22:48

megtekintés Válasz erre: Pinokkió - 2011. június 21. 22:02

Jó kis esettanulmány. Ez egyfajta tipikus modell a mai hazai társadalmunkban. A férfi dolgozik, a nő elveszti önmegvalósítási esélyeit, így a végén egy kitartott rabszolgaként szolgálja férjét... bla bla bla... Megoldás talán nem a válás, hanem a beszélgetések, egymás elfogadása, segítése... (szerintem nem csak a férfinak vagy épp a nőnek kell elfogadni, mindkettőjüknek)
Üdv, Pinokkió

Szia Pinokkió!

Valóban, ez egy tipikus hazai történet. Ma egy kisgyerekes édesanyának nagyon nehéz dolga van. A legtöbb anyuka csak úgy képes visszamenni dolgozni, ha egyáltalán van hová, hogy a családtagok, a férj és a nagyszülők besegítenek.
Ha egy anyuka magára marad, és nem kap támogatást a környezetétől, akkor esélye sincs, hogy visszatérjen a munkaerőpiacra.
A családon belüli kommunikációnak ezért döntő szerepe lehet...

Köszönöm, hogy olvastál!!!

Szép estét kívánok!

Üdv: Zaríta
2011. június 21. 22:36

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. június 21. 20:52

Szia Zarita! Az életben mindig mindenre van valami megoldás vagy így, vagy úgy!

Legyen szép estéd! Szeretettel: Orsolya

Szia Orsolya!

Az emberek általában, hamarabb találnak megoldást mások problémáira, mint a sajátjukra. Pedig egy kis alkalmazkodás, egy-egy átbeszélt este sok mindenre lehet megoldás.

Szép estét kívánok!

Üdv: Zaríta
2011. június 21. 22:02
Jó kis esettanulmány. Ez egyfajta tipikus modell a mai hazai társadalmunkban. A férfi dolgozik, a nő elveszti önmegvalósítási esélyeit, így a végén egy kitartott rabszolgaként szolgálja férjét... bla bla bla... Megoldás talán nem a válás, hanem a beszélgetések, egymás elfogadása, segítése... (szerintem nem csak a férfinak vagy épp a nőnek kell elfogadni, mindkettőjüknek)
Üdv, Pinokkió
2011. június 21. 20:52
Szia Zarita! Az életben mindig mindenre van valami megoldás vagy így, vagy úgy!

Legyen szép estéd! Szeretettel: Orsolya
2011. június 21. 13:51

megtekintés Válasz erre: Tündér - 2011. június 21. 12:27

Kedves Zarita!

Ha egy kapcsoltban a felek nem hagyják egymást fejlődni, kibontakozni, elnyomva ezzel az egyéniségüket, az már nem házasság. Ha az egyik félnek teljesen fel kell adnia önmagát, az a másik fél részéről nem más, mint önzés.
És sajnos, a mai világban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy csak egy keresetből éljenek, emellett egy nőnek igenis szüksége van arra, hogy ne csak anyaként funkcionáljon.

Kívánok Emmánk kitartást, hogy tudjon, és merjen szabad(abb) lenni! Nem lehetetlen vállalkozás.

Pussz,

Tündér

Kedves Tündér!

Pontosan fogalmaztál. Emma is csak erre vágyik.
Ha férjhez megy valaki, nem feltétlenül kell alárendelnie magát egy kapcsolatban. Idővel mindenki megváltozik, elkezd fejlődni, ki jó, ki rossz irányba.

Nem szabad egymást elnyomni, visszafogni, mert az előbb utóbb a kapcsolat felbomlásához vezet.
Emma szeretné megmenteni a kapcsolatát, és elnyerni az egyenjogúságát.

Nem lehetetlen vállalkozás, persze lényegesen könnyebb volna, ha párjában egy igazi társra találna.

Szeretettel:

Zaríta
2011. június 21. 13:31

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2011. június 21. 12:27

Való igaz kedves Zaríta, hogy nehéz jól dönteni,...és mindig a jövő igazolja a döntésünk helyességét vagy helytelenségét. Nem minden az anyagiak, ez is így van.
De fél mondatban leírod, hogy "Péter merev gondolkodása okozza a kettőjük közötti problémát". Emma mindent jól csinál?.. "a maga módján összetartja a családot" -- folytatod,..és ha nem menekülni szeretne, akkor miért van az, hogy "talán hamarosan sikerül kiszabadulnia". Gondolom a házassága nem börtön. És ha már házasságban él, hogyan is dönthetne szabadon, talán a kettejük közös döntése jobban hangzana. Elsősorban természetesen a kettőjük nagy és közös dolgaira gondolok, --és nem arra, hogy mi legyen a vacsora. És akkor még szegény kisgyerek feje fölött beszélünk, aki ennek a konfliktusnak legnagyobb szenvedője.
Én ennek hátterében egészen mást látok,...Emma érzelmi és anyagi függetlenségre vágyik, és talán önmaga megvalósítására,....ez divatos "mai modern nők" körében. Talán ezt kellett volna először tennie és csak azután családot tervezni. Sorry :-))

Jól látod a dolgokat, többé kevésbé egyet is értek veled. Emma sem tökéletes. Hibázott, amikor engedte, hogy a férje irányítsa az életét. Egyetlen mentsége van csupán, hogy tapasztalatlan és fiatal volt. Péter sok esetben úgy tekint rá, mintha Emma a gyereke volna, nem pedig a társa.
Amikor valaki még nagyon fiatal, könnyen befolyásolható. Egy tapasztalt férfi, könnyen kihasználhatja ezt. Péter igazából nem akar rosszat, csak egy szép és stabil párkapcsolatot.
Ők ketten egy rendkívül ügyes páros, kiegészítik egymást. A környezetük igazából csodálja őket, mert remekül megvannak. Látszólag...
A színfalak mögött azonban, dúl a hatalmi harc családon belül. Emma egyre kevésbé tudja elviselni az "atyáskodás", mert ne felejtsük el, közben eltelt néhány év. Emma felnőtt nő lett, aki már tudja mit akar.
Tisztában van a férje értékeivel, ezért tiszteli és becsüli őt. Nem vágyik semmi másra, csak arra, hogy elismerjék az ő érdemeit is.
Az igazság sokszor nézőpont kérdése, nem baj, ha te másként látod a történetet...

Üdv: Zaríta
2011. június 21. 12:27
Kedves Zarita!

Ha egy kapcsoltban a felek nem hagyják egymást fejlődni, kibontakozni, elnyomva ezzel az egyéniségüket, az már nem házasság. Ha az egyik félnek teljesen fel kell adnia önmagát, az a másik fél részéről nem más, mint önzés.
És sajnos, a mai világban kevesen engedhetik meg maguknak, hogy csak egy keresetből éljenek, emellett egy nőnek igenis szüksége van arra, hogy ne csak anyaként funkcionáljon.

Kívánok Emmánk kitartást, hogy tudjon, és merjen szabad(abb) lenni! Nem lehetetlen vállalkozás.

Pussz,

Tündér
2011. június 21. 12:27

megtekintés Válasz erre: Zaríta78 - 2011. június 21. 08:01

Kedves Nárcisz!

Egy nőnek kell a családot összetartani ez való igaz, és Emma a maga módján meg is teszi. Az anyagiak megteremtése, koránt sem minden. Hiszen a lány intézi a férje és a család minden apró- cseprő dolgát. Lényegében egymásra vannak utalva, mert Péter sem boldogulna a felesége nélkül.
A kommunikáció viszont valóban nem működik, mert a férfi úgy gondolja ő keresi a pénzt, így ő dönt. Péter merev gondolkodása okozza a kettőjük közti problémát. Emma nem menekülni szeretne elsősorban, hanem szabadon dönteni. A férj mindig igyekszik úgy szövögetni a szálakat, hogy a lány anyagi függetlenségét megakadályozza.
Emma azonban a változások útjára lépett, és egyre inkább vágyik a szabadságra kapcsolaton belül is. A kezei megvannak kötve, de egyre lazább a kötés csuklóján, és talán hamarosan sikerül kiszabadulnia...

Ui: Sajnos ez nem egyedi esett, a környezetemben több ilyennel is találkoztam. Van olyan hölgy ismerősöm, aki éjjel nappal dolgozik, anyagilag független is a férjétől, mégis mintha modern rabszolgaságban élne. A férje minden idejét beossza, újabb és újabb tennivalókkal látja el. Bár anyagilag a maga ura, az életének irányítását mégsem képes magához ragadni.

Köszönöm az észrevételeket!!!

Üdvözlettel: Zaríta

Való igaz kedves Zaríta, hogy nehéz jól dönteni,...és mindig a jövő igazolja a döntésünk helyességét vagy helytelenségét. Nem minden az anyagiak, ez is így van.
De fél mondatban leírod, hogy "Péter merev gondolkodása okozza a kettőjük közötti problémát". Emma mindent jól csinál?.. "a maga módján összetartja a családot" -- folytatod,..és ha nem menekülni szeretne, akkor miért van az, hogy "talán hamarosan sikerül kiszabadulnia". Gondolom a házassága nem börtön. És ha már házasságban él, hogyan is dönthetne szabadon, talán a kettejük közös döntése jobban hangzana. Elsősorban természetesen a kettőjük nagy és közös dolgaira gondolok, --és nem arra, hogy mi legyen a vacsora. És akkor még szegény kisgyerek feje fölött beszélünk, aki ennek a konfliktusnak legnagyobb szenvedője.
Én ennek hátterében egészen mást látok,...Emma érzelmi és anyagi függetlenségre vágyik, és talán önmaga megvalósítására,....ez divatos "mai modern nők" körében. Talán ezt kellett volna először tennie és csak azután családot tervezni. Sorry :-))
2011. június 21. 08:01

megtekintés Válasz erre: nárcisz - 2011. június 20. 22:00

Ha a mai modern nő sikeres és független akar lenni, akkor miért megy férjhez ?....Sikeres ugyan még lehet, de független már nem.
Minden benne van a cikkben kedves Zaríta, egyetlen dolgot hiányolok csak és az a felek közötti kommunikáció. Az nincs. Csak élnek egymás mellett.
A család összetartója mindig a NŐ. Itt ő nem tudja a szerepét betölteni. Lehet, hogy a korkülönbség az oka,...a tapasztalat hiánya.
Szerintem egy okos nő egészen másképpen viselkedik. Ha már házasság lett ebből a kapcsolatból, ---amit meg se kellett volna kötnie---, nem menekülnie kellene belőle, hanem jobbá tenni azt, ..de főleg a kapcsolatukat.
Emma nem egyedül áll helyt, hiszen a férj az anyagi biztonságot megteremti.
A gyereknevelés is lehetne közös feladat, de ehhez az apát is hozzá kellene szoktatni. Írod, hogy "nincs hatalma a saját élete felett". Hát legyen...elsősorban rajta múlik...
Szeretettel üdvözöllek :-))

Kedves Nárcisz!

Egy nőnek kell a családot összetartani ez való igaz, és Emma a maga módján meg is teszi. Az anyagiak megteremtése, koránt sem minden. Hiszen a lány intézi a férje és a család minden apró- cseprő dolgát. Lényegében egymásra vannak utalva, mert Péter sem boldogulna a felesége nélkül.
A kommunikáció viszont valóban nem működik, mert a férfi úgy gondolja ő keresi a pénzt, így ő dönt. Péter merev gondolkodása okozza a kettőjük közti problémát. Emma nem menekülni szeretne elsősorban, hanem szabadon dönteni. A férj mindig igyekszik úgy szövögetni a szálakat, hogy a lány anyagi függetlenségét megakadályozza.
Emma azonban a változások útjára lépett, és egyre inkább vágyik a szabadságra kapcsolaton belül is. A kezei megvannak kötve, de egyre lazább a kötés csuklóján, és talán hamarosan sikerül kiszabadulnia...

Ui: Sajnos ez nem egyedi esett, a környezetemben több ilyennel is találkoztam. Van olyan hölgy ismerősöm, aki éjjel nappal dolgozik, anyagilag független is a férjétől, mégis mintha modern rabszolgaságban élne. A férje minden idejét beossza, újabb és újabb tennivalókkal látja el. Bár anyagilag a maga ura, az életének irányítását mégsem képes magához ragadni.

Köszönöm az észrevételeket!!!

Üdvözlettel: Zaríta
2011. június 20. 22:00
Ha a mai modern nő sikeres és független akar lenni, akkor miért megy férjhez ?....Sikeres ugyan még lehet, de független már nem.
Minden benne van a cikkben kedves Zaríta, egyetlen dolgot hiányolok csak és az a felek közötti kommunikáció. Az nincs. Csak élnek egymás mellett.
A család összetartója mindig a NŐ. Itt ő nem tudja a szerepét betölteni. Lehet, hogy a korkülönbség az oka,...a tapasztalat hiánya.
Szerintem egy okos nő egészen másképpen viselkedik. Ha már házasság lett ebből a kapcsolatból, ---amit meg se kellett volna kötnie---, nem menekülnie kellene belőle, hanem jobbá tenni azt, ..de főleg a kapcsolatukat.
Emma nem egyedül áll helyt, hiszen a férj az anyagi biztonságot megteremti.
A gyereknevelés is lehetne közös feladat, de ehhez az apát is hozzá kellene szoktatni. Írod, hogy "nincs hatalma a saját élete felett". Hát legyen...elsősorban rajta múlik...
Szeretettel üdvözöllek :-))
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: