újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Problémás Ismerős!

Látogatók száma: 67

Egy nagyon kedves, ismeretlen ismerőstől, kaptam némi biztatást, hogy írjak. Nekem sok sok dillemába kerűl, (vagy nagyon dühös vagyok) mire elszánom magam.

Valahogy vonzom a problémákat, és a problémás embereket. Van a közelembe néhány ember akit szinte a saját családomnak tekintek. Közel egyidősek vagyunk, nagyon hasonlóak az életkörülményeink, a felfogásunk, csak a problémamegoldó képességünk, és még néhány apró dolog amiben eltérés van közöttünk. A minap átjött hozzám, és egy kávé mellett beszélgetni kezdtünk. Elmesélte, hogy mi az ami mostanában nyomasztja, megpróbálom most veletek megosztani.

Eda a családjával tizenpár éve költözött, a vidéki nagyvárosból, egy csendes kisfaluba, a testvérei, a családjukkal, az édesanyja a párjával, a nagyvárosban maradt. Mivel a távolság nem nagy azért elég gyakran tartották a kapcsolatot, névnapok, szülinapok, vagy csak egy bográcsozás. Az egyre nagyobb pénztelenség, és munka hiány miatt akadtak problémáik, de mindig megtudták beszélni. A tavaszon az Édesanyjuk (én is ismerem) bejelentette, hogy eladta a lakását, és vidéken szeretne venni. Tudni kell, hogy igaz 30 éve van egy élettársa, de a lakás mindig az övé volt, mindig a mama keresett többet, közös gyerekük nincs, a pasinak, csak néhány alkoholista testvére van, és egy nagyon idős anyja. Eda a gyerekek közül mint legidősebb, jelezte, hogy nem lenne jó ha a vásárlandó lakást közös névre tennék, adja neki a mama a haszonélvezetet, ha akarja,de ne a felerészt, amit mint kiderült szeretne. No itt kezdődtek a problémák. Mindenféle, haszonlesőnek elmondta a mostoha, szó szó követett, és az én Eda barátom azóta teljesen készen van. Hiába mondta, hogy nem az örökség a lényeg, hanem a mama biztonsága, hiszen nem lehet már tudni ki mikor megy el 80 felé meg pláne. Azota nem áll vele szóba a mostoha, ha elmegy akkor is csak szívódik vele. Edát ez nem érdekli, csak az a baj, hogy a mamát is egyre jobban befolyásolja. Most nem tudja, hogy cselekedhetne jól, nagyon sokat sír.A mostoha a mama lakását, ami kb 10millát ért, eladta 6,5 milláért, vettek egy 3 mill vidéki felújításra szorulót, már ráköltöttek 2 mill. de még most sem ér 4 millát. Pénz az már nem sok van. Én azt mondtam így áll bosszut amiért "csak" haszonélvezetet kapott. Remélem a mama már nem bántja tovább ezt a szegény lányát, hiszen az csak jót akart, de valahogy mindig félfeértik. Elég nehéz így is tartani benne a lelket, de azt, ha a mama mond valamit azt nagyon a szivére veszi, bár most szentűl fogadkozik, hogy soha többé nem mond semmit, de ugyse tudja megálni. Azt hiszem ahhoz tul sok a történés, hogy tanulságokban gondolkodjunk, de megéri elgondolkodni, mi mit is tennénk?

A cikket írta: maresz058

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

fordított időrendi sorrend

Kedves Maresz!
Mi a nagymamánkkal és édesanyám testvéreivel voltunk "megáldva". Sajnos az idős emberek agya sokszor már nem úgy "fog", mint fiatal korukban. Ebből sok-sok probléma adódik. Nagy megértéssel is igen kemény az élet velük.
Üdv,
Pinokkió

megtekintés Válasz erre: Pinokkió

Kedves Maresz!
Mi a nagymamánkkal és édesanyám testvéreivel voltunk "megáldva". Sajnos az idős emberek agya sokszor már nem úgy "fog", mint fiatal korukban. Ebből sok-sok probléma adódik. Nagy megértéssel is igen kemény az élet velük.
Üdv,
Pinokkió

Szia Pinokkió!

Való igaz, a saját családomban is tapasztaltam hasonló, csak már régen! Köszi, Maresz
Szia Maresz!

Olvastam már korábban is ezt a cikkedet, de annyi minden gondolatot elindított bennem, hogy inkább nem írtam hozzá. Nagyon ismerős probléma, mert egy élettársi kapcsolat során, főleg, ha ilyen hosszú ideje vannak együtt, az összeszokás, a körülmények változása és az idősödés felvet ilyen gondolatokat.
A saját példámat említve - magam is hosszú élettársi kapcsolatban voltam -, amikor felmerült mindkettőnk részéről, jó lenne falun élni. Sok minden szólt mellette és ellene... végül nem került rá sor. Azóta más miatt már nem is vagyunk együtt.
A gondolat mégis megmaradt a mai napig. Kerestem a megoldást, lassan kicsúszok az időből és a megvalósítás csak álom marad... Megmondom őszintén fél az ember a változtatástól.
Ebben a történetben a "mama" nem félt. Én meg is tudom őt érteni. És megértem a lányát is, aki aggódik, főleg mert idős. De az sem figyelmen kívül hagyandó, mégis csak igen hosszú időt leéltek kapcsolatban. Egyszer élünk!
Egyébként nem rossz az a "haszonélvezet"!

Puszi,
Éva

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva

Szia Maresz!

Olvastam már korábban is ezt a cikkedet, de annyi minden gondolatot elindított bennem, hogy inkább nem írtam hozzá. Nagyon ismerős probléma, mert egy élettársi kapcsolat során, főleg, ha ilyen hosszú ideje vannak együtt, az összeszokás, a körülmények változása és az idősödés felvet ilyen gondolatokat.
A saját példámat említve - magam is hosszú élettársi kapcsolatban voltam -, amikor felmerült mindkettőnk részéről, jó lenne falun élni. Sok minden szólt mellette és ellene... végül nem került rá sor. Azóta más miatt már nem is vagyunk együtt.
A gondolat mégis megmaradt a mai napig. Kerestem a megoldást, lassan kicsúszok az időből és a megvalósítás csak álom marad... Megmondom őszintén fél az ember a változtatástól.
Ebben a történetben a "mama" nem félt. Én meg is tudom őt érteni. És megértem a lányát is, aki aggódik, főleg mert idős. De az sem figyelmen kívül hagyandó, mégis csak igen hosszú időt leéltek kapcsolatban. Egyszer élünk!
Egyébként nem rossz az a "haszonélvezet"!

Puszi,
Éva

Szia Éva!

Ez az írás nem mostani, de a helyzetük, ma is ugyanaz. Nagyon sajnálom, hogy ennyire megromlott a kapcsolatuk, és egyre rosszabb, ma már beszélgetni is csak az "időjárásról" tudnak.
puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: