SEGÍTSÉG!
Látogatók száma: 123
Hosszú utat tettem meg idáig. Volt benne sok jó, de több a rossz. Hogy nem voltam elég erős, itt a bizonyíték. Kell ennél több! Vállalom, ha bűnös vagyok. Mindent vállalok, csak történjen már valami. Hát nem érti, senki?
Úgy mondom, hogy értse minden olvasó! Bajban vagyok! Csak egy a sok közül, de nekem most ez a legfontosabb. Már a most is késő lenne!
Elmegyek a végsőkig, ha kell. Nem akarok mást, csak becsületesen megkeresni a kenyeremet, ami egyre kevesebb. Még nem éhezek, de már számolom a „katonákat”. Minden egyes falat, amit leengedek a torkomon, azt a célt szolgálja, hogy életben maradjak, mert rám szükség van. Valakinek!
És én élni akarok. Nem számítana, ha egyedül lennék, már nem érdekelne. De van egy gyerekem, akiről gondoskodnom kell. Még mindig, pedig már negyven éves. Én sem vagyok sokkal több, mindössze ötvenkilenc.
Becsületesen megdolgozott munkámért becsületes nyugdíjat kapok. Azt mondhatnák sokan, mit akarok akkor egyáltalán?
Munkát! Kenyeret! Megélhetést!
Nem akarok mást, mint kifizetni a szolgáltatók felé az adósságomat, ami még nem az, hiszen nem tartozom senkinek.
Nem akarok mást, mint betömni a sok éhes szájat, mert ráadásul nem csak az embert, de az állatot is szeretem.
Ez már nálam betegség? De, ha az is lenne, erőmön felül teszem a kötelességem már nagyon hosszú évek óta. Elveszek az útvesztőkben, nem ismerem ki magam bennük, mert arra még ez az idő is kevés volt, hogy megértsem, kitapasztaljam, kitanuljam, megtanuljam, túléljem. A munkatapasztalat kevés! A munkaszeretet kevés! Az ember és állat szeretete kevés! A negyvenkét év munkaviszonyban megszerzett ismeret és gyakorlat kevés!
Hát kit szeressek? Mit szeressek?
Mit akarok akkor én egyáltalán?
Munkát! Kenyeret! Megélhetést!
Csak egy asszony vagyok, aki egész életemben dolgoztam azért, mert azt hittem a munka becsülete mindenek felett. Az életet jelentette számomra. Csak azért vagyok még itt ezen a földön, mert komolyan hittem ebben. Vállaltam a mai napig, negyven év nem kis idő, hogy egyedül, de felnevelem a gyerekemet. Minden akadályt le tudtam küzdeni, minden szeretetet tudtam nélkülözni, egyet nem tudok.
Munkát! Kenyeret! Megélhetést! - biztosítani, ahhoz, hogy élhessünk.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm :-)
Üdvözlettel: Kati
Kedves Éva!
Saját magad megadtad a választ! Nem adtad fel a küzdelmet ,ember maradtál,nem is akármilyen! A hited: Te vagy Önmagad! Önmagadba vetet hited a "minden". A hited mellett a remény. Az ember mindíg küzd és remél amíg él.
A remény:nagyon akarni azt a dolgot,és elérni! Képes vagy rá!!!
Üdvözlettel:Kati
Saját magad megadtad a választ! Nem adtad fel a küzdelmet ,ember maradtál,nem is akármilyen! A hited: Te vagy Önmagad! Önmagadba vetet hited a "minden". A hited mellett a remény. Az ember mindíg küzd és remél amíg él.
A remény:nagyon akarni azt a dolgot,és elérni! Képes vagy rá!!!
Üdvözlettel:Kati
Akinek van hite,annak mindene van!!
Milyen íze van a hitnek. És, ha én ezt szeptemberben írtam és azóta sem változott a helyzet? Mint értesz "minden" alatt?
Mire gondolsz, amikor azt mondod "hit". A magadban való hitre, vagy Istenben való hitre? Mert én nem voltam és nem vagyok vallásos. És ájtatos manó se vagyok. Nem lehet, hogy itt valami másról van szó?
Szia,
Éva
Beteg vagyok, megrokkant, ezek várhatóan utolsó éveim... muszáj mosolyogni!!!!!!!
Nem betegség ez nálad, de ha valaki így kiírja, mint te, akkor tényleg bajban van. Lehet, hogy lelkileg is meggyengültél a sokasodó problémák miatt, ezért nehezebben viseled a mindennapi valóságot.
Én is a tartósan beteg fiammal élek, a mi kettőnk havi jövedelme se több, mint egy normális nettó fizetés. Én is tudnék és szeretnék is dolgozni, de nagyon kevés a lehetőség. De azt a keveset felhajtom,...gyerekekre vigyázok, vagy betegeket látogatok. Sok esetben nem is pénzért, mert nem mindenki tud fizetni érte.......
A munka becsülete az belénk idegződött a régi emberektől, de mint Ők sincsenek már velünk, így a munkánknak sincs értéke és becsülete sem.
MUNKÁT! KENYERET! MEGÉLHETÉST!
Ehhez csak csatlakozni lehet, mert aki dolgozik, annak nincs ideje lopni, csalni, pénzt halmozni a számláján.
Sokszor gondolok arra is, hogy hozzám is becsöngethetne már valaki egy Nokiás dobozzal, na de tele!!! De a valóság, csak a számlák jönnek sorba.
Együtt érzek veled, bár tudom ez kevés. Üdv Éva
MUNKÁT! KENYERET! MEGÉLHETÉST!
Pinokkió
Lesz-e jobb? Hát nem látom valószínűnek....! Igéretek vannak, de nekünk addig is élni kell és azután is! Nagyon is aktuálistémát írtál le, de reménykedjünk, hogy jobb felé alakul: A REMÉNY hal meg utoljára!
Szép napot Orsolya