újabb események régebbi események további események
23:30
Yolla új cikket töltött fel
14:10
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
14:07
Tündér új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

SEGÍTSÉG!

2010. szeptember 21. - Látogatók száma: 122

Hosszú utat tettem meg idáig. Volt benne sok jó, de több a rossz. Hogy nem voltam elég erős, itt a bizonyíték. Kell ennél több! Vállalom, ha bűnös vagyok. Mindent vállalok, csak történjen már valami. Hát nem érti, senki?

Úgy mondom, hogy értse minden olvasó! Bajban vagyok! Csak egy a sok közül, de nekem most ez a legfontosabb. Már a most is késő lenne!

Elmegyek a végsőkig, ha kell. Nem akarok mást, csak becsületesen megkeresni a kenyeremet, ami egyre kevesebb. Még nem éhezek, de már számolom a „katonákat”. Minden egyes falat, amit leengedek a torkomon, azt a célt szolgálja, hogy életben maradjak, mert rám szükség van. Valakinek!
És én élni akarok. Nem számítana, ha egyedül lennék, már nem érdekelne. De van egy gyerekem, akiről gondoskodnom kell. Még mindig, pedig már negyven éves. Én sem vagyok sokkal több, mindössze ötvenkilenc.
Becsületesen megdolgozott munkámért becsületes nyugdíjat kapok. Azt mondhatnák sokan, mit akarok akkor egyáltalán?

Munkát! Kenyeret! Megélhetést!

Nem akarok mást, mint kifizetni a szolgáltatók felé az adósságomat, ami még nem az, hiszen nem tartozom senkinek.
Nem akarok mást, mint betömni a sok éhes szájat, mert ráadásul nem csak az embert, de az állatot is szeretem.
Ez már nálam betegség? De, ha az is lenne, erőmön felül teszem a kötelességem már nagyon hosszú évek óta. Elveszek az útvesztőkben, nem ismerem ki magam bennük, mert arra még ez az idő is kevés volt, hogy megértsem, kitapasztaljam, kitanuljam, megtanuljam, túléljem. A munkatapasztalat kevés! A munkaszeretet kevés! Az ember és állat szeretete kevés! A negyvenkét év munkaviszonyban megszerzett ismeret és gyakorlat kevés!
Hát kit szeressek? Mit szeressek?
Mit akarok akkor én egyáltalán?

Munkát! Kenyeret! Megélhetést!

Csak egy asszony vagyok, aki egész életemben dolgoztam azért, mert azt hittem a munka becsülete mindenek felett. Az életet jelentette számomra. Csak azért vagyok még itt ezen a földön, mert komolyan hittem ebben. Vállaltam a mai napig, negyven év nem kis idő, hogy egyedül, de felnevelem a gyerekemet. Minden akadályt le tudtam küzdeni, minden szeretetet tudtam nélkülözni, egyet nem tudok.

Munkát! Kenyeret! Megélhetést! - biztosítani, ahhoz, hogy élhessünk.

A cikket írta: zsoltne.eva

6 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. február 14. 17:47

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2011. február 9. 20:43

Köszönöm :-)

Szeretném,ha tudatnád velem,ha életedben fordulat következik be.

Üdvözlettel: Kati
2011. február 9. 20:43

megtekintés Válasz erre: katkat - 2011. február 9. 20:17

Kedves Éva!

Saját magad megadtad a választ! Nem adtad fel a küzdelmet ,ember maradtál,nem is akármilyen! A hited: Te vagy Önmagad! Önmagadba vetet hited a "minden". A hited mellett a remény. Az ember mindíg küzd és remél amíg él.
A remény:nagyon akarni azt a dolgot,és elérni! Képes vagy rá!!!

Üdvözlettel:Kati

Köszönöm :-)
2011. február 9. 20:17
Kedves Éva!

Saját magad megadtad a választ! Nem adtad fel a küzdelmet ,ember maradtál,nem is akármilyen! A hited: Te vagy Önmagad! Önmagadba vetet hited a "minden". A hited mellett a remény. Az ember mindíg küzd és remél amíg él.
A remény:nagyon akarni azt a dolgot,és elérni! Képes vagy rá!!!

Üdvözlettel:Kati
2011. február 9. 07:23

megtekintés Válasz erre: katkat - 2010. október 16. 17:54

Akinek van hite,annak mindene van!!

Kedves Katkat!

Milyen íze van a hitnek. És, ha én ezt szeptemberben írtam és azóta sem változott a helyzet? Mint értesz "minden" alatt?
Mire gondolsz, amikor azt mondod "hit". A magadban való hitre, vagy Istenben való hitre? Mert én nem voltam és nem vagyok vallásos. És ájtatos manó se vagyok. Nem lehet, hogy itt valami másról van szó?

Szia,
Éva
2010. október 16. 17:54
Akinek van hite,annak mindene van!!
2010. szeptember 23. 13:34
53 évig NÉLKÜLÖZTÜNK!!!!!!!! Nem volt segítség!!!!!!! Most megélünk szerényen, de jobban a nyugdíjunkból. Próbálunk derűsek lenni, két kézzel megcsinálni egyedül mindent, mert ilyen a világ!!! Két gyerekünknek sem sokkal jobb!!!!!!!!
Beteg vagyok, megrokkant, ezek várhatóan utolsó éveim... muszáj mosolyogni!!!!!!!
2010. szeptember 22. 22:31
Szia!!!!! Egyetértek az írásoddal!!!!!! Nagy igazságot írtál!!!!! Puszi: Monic
2010. szeptember 22. 08:24
Tudom Éva a megértésem kevés. Én is csatlakozhatom ehhez a csoporthoz, --látom én lennék a negyedik tagja--.
Nem betegség ez nálad, de ha valaki így kiírja, mint te, akkor tényleg bajban van. Lehet, hogy lelkileg is meggyengültél a sokasodó problémák miatt, ezért nehezebben viseled a mindennapi valóságot.
Én is a tartósan beteg fiammal élek, a mi kettőnk havi jövedelme se több, mint egy normális nettó fizetés. Én is tudnék és szeretnék is dolgozni, de nagyon kevés a lehetőség. De azt a keveset felhajtom,...gyerekekre vigyázok, vagy betegeket látogatok. Sok esetben nem is pénzért, mert nem mindenki tud fizetni érte.......
2010. szeptember 21. 23:35
Igen bármennyit tapasztalunk és élünk az útvesztőkben elveszünk.
A munka becsülete az belénk idegződött a régi emberektől, de mint Ők sincsenek már velünk, így a munkánknak sincs értéke és becsülete sem.
MUNKÁT! KENYERET! MEGÉLHETÉST!
Ehhez csak csatlakozni lehet, mert aki dolgozik, annak nincs ideje lopni, csalni, pénzt halmozni a számláján.
Sokszor gondolok arra is, hogy hozzám is becsöngethetne már valaki egy Nokiás dobozzal, na de tele!!! De a valóság, csak a számlák jönnek sorba.
Együtt érzek veled, bár tudom ez kevés. Üdv Éva
2010. szeptember 21. 23:18
Egyenlőre nincs kiút, ami van, az " alagút". De csatlakozom hozzád.
MUNKÁT! KENYERET! MEGÉLHETÉST!
2010. szeptember 21. 17:32
Szomorú, amit írsz és még szomorúbb, hogy ez a valóság, a legszomorúbb, hogy nincs is nagyon kiút:-(
Pinokkió
2010. szeptember 21. 10:19
eva! Nem könnyű neked, mint sokunknak manapság, a munkalehetőség és megélhetés kérdése igencsak nagy probléma! A rezsi a csillagos égen, a benzin a plafonba, a hitelek nos túlszárnyalják a csillagokat, az élelmiszer viszont még azon is túl van! Borzasztó árak vannak és sajnos sok ismerősöm van, persze én sem vagyok kivétel, aki a napi megélhetésért küzd!

Lesz-e jobb? Hát nem látom valószínűnek....! Igéretek vannak, de nekünk addig is élni kell és azután is! Nagyon is aktuálistémát írtál le, de reménykedjünk, hogy jobb felé alakul: A REMÉNY hal meg utoljára!
Szép napot Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: