újabb események régebbi események további események
22:08
Ilpaki új cikket töltött fel
13:08
Ilpaki módosította a naplóbejegyzését
13:07
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
22:36
kalozlány módosította a naplóbejegyzését
22:21
kalozlány új bejegyzést írt a naplójába
09:02
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
08:35
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
15:51
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
08:01
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:40
Black Ice új cikket töltött fel
04:54
Furrionmxa regisztrált a weboldalra
21:07
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
02:35
Telecasterchf regisztrált a weboldalra
01:53
Incipiosas regisztrált a weboldalra
20:13
Artisanwrl regisztrált a weboldalra
19:03
kalozlány új bejegyzést írt a naplójába
09:38
Dormanndh regisztrált a weboldalra
08:37
kalozlány módosította a naplóbejegyzését

Szökőnap 2. rész

2013. április 13. - Látogatók száma: 180

Emillio barátomnak ajánlom!

RÉCSEY

A város Rózsadombjának szélső utcájában, kétszintes, alápincézett, ötszobás családi ház hivalkodik kanárisárga-fehér homlokzatával, fehérre mázolt emeleti körerkélyeivel. A kerítése is hófehérre festett, kovácsoltvas, nehéz kapuja távirányítóval nyílik a fekete Lexus előtt. A ház mögött kertész szakszerű keze nyomát viselő kert, végében gépkocsi tárolóval.

Az autó megáll az úton, az épület mellett, kiszáll a középmagas, széles vállú, tüske hajú, ötvenes férfi. Láthatóan bosszús, becsapja a kocsi ajtaját. Megnézi, hogy villan a riasztó és sebesen, szinte futva megy be a házba. Ledobja táskáját a hatalmas hall közepén terpeszkedő bőrgarnitúra foteljébe és a konyhába siet.

-Kézcsók, Margitka, megjöttem.

-Jó napot Guszti, már vártam.

Margitka termetes asszonyság, akinek arcáról sosem tűnik el a mosoly. Csak egy pillantást vet a férfira és hangosan csörömpölni kezd a lábasaival.

-Tálalhatom a vacsoráját, Gusztikám? A kedvencét készítettem, gulyáslevest és túrós csuszát, jó sok szalonnapörccel.

-Nem vagyok éhes, már biztosan hallotta, mi történt.

-Persze, tudom én, hogy ilyenkor nincs kedve az embernek, de enni csak kell. A városi tv már legalább háromszor lejátszotta a polgármester nyilatkozatát a pályázat eredményéről.

-Megyek, lezuhanyozok és úgy fél óra múlva vacsorázhatunk.

A férfi kettesével veszi a lépcsőket az emeleti feljárón, úgy rohan, mintha lekésne valamiről. Megcsörren a kisebb telefonközpontnak megfelelő készüléken a hármas vonal. Nincs kedve senkivel beszélni. Margitka az ötödik csengetés után felveszi a kagylót.

-Récsey rezidencia, tessék.
-Csók Margitka, Vermes Vera vagyok.
-Csókolom Verácska, most ért haza a Guszti, de nagyon zehernyés. Felment fürödni. Mi újság?
-Csak meg akartam kérdezni Gusztitól, hogy feljön-e értem, vagy utazzak le vonattal. Tudja, hogy holnap lesz Vendel eljegyzése.
-Hogyne tudnám, Verácska! Két tortát is sütöttem meg a Vendel kedvenc süteményéből, a gesztenyés, csokis kifliből is két tepsivel. Tudom, hogy Guszti morogni fog, miért fáradt vele Margitka, hogyan vigyem, hogy ne törjem össze, hát maga is ismeri, milyen fiú. Jól van, szívecském, visszahívjuk hamarosan.

Margitka tíz éve dolgozik Récseynél, mint háztartási alkalmazott. Rendesen bejelentve, fizetik utána a nyugdíjjárulékot és a Tb-t is. Két éve van a nyugdíjig, ez lesz az utolsó munkahelye. Megkedvelte Gusztit, pedáns, kicsit mogorva, magának való férfi, de jó a szíve, és udvarias. Néha megjelennek nála rosszképű üzlettársak, olyankor csak felszolgálja az ételt és eltűnik a saját alagsori garzonjába.

Özvegy, a gyereke Párizsban tanult és Guszti javasolta neki úgy nyolc évvel ezelőtt, hogy kialakít számára egy garzont, ha ideköltözik. A város centrumában lévő kétszobás panel lakását meg kiadhatja diákoknak jó pénzért.

-Csak ketten lakunk itt, Margitka, és ha nem vagyok itthon, csak azt engedheti be, akinek előre megmondom az érkezését. Ha elutazom hosszabb időre, lezárom a villát, bekapcsolom a riasztót, s akkor csak a saját lakrészében lehet. A telefonon három vonal van, a kék és a zöld vonalat felveheti, de a pirosat sosem. Nem tarthat mobiltelefont, a kék vonalon bármikor telefonálhat. Ha nem vagyok itthon, a kutyákat ki kell engedni. Minden pénteken eljön az egyik titkárom, kocsival elviszi magát bevásárolni és kifizeti a számlát. A két kétszáz literes mélyhűtő állandóan tele legyen, mert azt szeretem, ha van itthon tartalék. Margitka kap minden hónapban százötvenezer forint fizetést. Ingyen lakik és kosztol, még a garzon rezsijét sem kell megfizetni. A fián kívül egyetlen látogatót sem fogadhat. Megfelelnek a feltételek?

Megbeszélte a fiával és egy hét múlva ideköltözött. Sok a munka, hatalmas a ház, amit rendben kell tartani, naponta főzni ebédre és vacsorára, és ott a két bernáthegyi is, akiket szintén kosztolni kell.

Még az elején, alighogy beköltözött, a nagytakarítás során, a gardrób mélyén talált egy lelakatolt ládát. Addig forgatta, amíg a hasadékán keresztül meglátta benne a pisztolyt. Nagyon megijedt. Egy hétbe telt, amíg célozni, mert a doboz tartalmára.

-Ez nem tartozik magára Margitka. Remélem, nem nyúlt hozzá.

A doboz eltűnt és soha többé nem került elő.

Egy idő után már a barátnői sem hiányoztak. Úgy osztotta be az idejét, hogy a kedvenc sorozatait megnézhesse a tv-ben. Minden vasárnap beszél a fiával telefonon, aki kinn maradt Párizsban. Ha hazajött, szállodában lakott, Guszti fizette azt is.

Három éve Guszti megismerkedett Vermes Verával. Margitka megszerette az alacsony, gömbölyű, jó kedélyű, halk szavú asszonyt és a fiát is. Ritkán jöttek és Guszti rendszerint sokáig beszélgetett velük.

Margitka takarékra veszi a gázt a fazék leves alatt, ha tíz percen beül nem került elő Guszti, akkor akár egy órába is telhet, mire lejön vacsorázni. Leül a kedvenc foteljébe és előveszi az újságot.

Récsey az emeleti dolgozó szobában éppen a számítógépén keresgél, cégbejegyzéseket nézeget, úgymint Jövő Nemzedék Barátság Háza konzorcium, Palánta alapítvány, Nagy és Társa Kft, Honismereti alapítvány. Valós és fantom cégek szövevénye, kereszttulajdonlásokkal, két állandóan felbukkanó névvel, Dr. Nagy Dénes és Mr. Amos Hamilton. A szeme fényképezi az iratokat, a memóriája pedig tárolja, hogy szükség esetén előhívhassa azokat. Sohasem ír fel semmit, a hosszabb anyagokat Margitka által masinának titulált számítógépben tárolja. Elküld néhány e-mailt és a válaszra várva egy fél órát a jakuzziban tölt. Kellemesen meleg a víz, menta illatú, szívesen ellazulna, ám ma nem lehet pihenni. Távirányító után nyúl, bekapcsolja a televíziót és meghallgatja a híreket. Magyar, német. francia, angol, orosz, amerikai adókat váltogat.

Egy jó óra múlva megérkezik az e-mail, figyelmesen átolvassa, majd kitörli és pizsamát vesz, fürdőköpenybe bújik és lemegy vacsorázni.

-Gusztikám, kereste Verácska, vissza kellene hívnia. Amíg telefonál, tálalom a vacsorát.

Récsey mélyen a Margitka szemébe néz. Hiába, nagyon kíváncsi az öreglány. Legjobb innen telefonálni, úgyis kikérdezné, ha máshonnan bonyolítaná le a beszélgetést. Átmegy a hallba és felveszi a kagylót, lenyomja a kék gombot és tárcsáz.

- Szervusz, Verácska, Récsey Guszti vagyok. Bocsáss meg, csak most tudtalak felhívni. Ne gyere, szívem, reggel érted megyek, és együtt jövünk vissza. Még el kell intéznem néhány dolgot, s ha nem haragszol, ezt egyedül kell megtennem. Nem nőügy, egyetlen nő van rajtad kívül az életemben, az én aranykezű Margitkám. Vendel doktor kellőképpen izgul már az esküvő miatt? Te is izgulsz? Miért?...Ugyan, nincs mitől tartanod, ugyanolyan emberek, mint mi vagyunk. Abból, amit Vendel mesélt róluk, egy átlagos magyar középosztálybeli család, három gyerekkel. Tudom, hogy te leszel a legcsinosabb nő az összes között. Legalábbis nekem mindenképpen. Úgy készülj, hogy az eljegyzés után elmegyünk kirándulni. Reggel kilenckor érkezem. Csókollak drágám, aludj jól!

A gulyásleves sűrű és enyhén csípős, ahogyan szereti.

- Margitka, reggel korán indulok és három nap múlva jövök haza. Kiengedem a kutyákat és bekapcsolom a riasztót.
- Mindig csak megy, megy, sohasem pihen, nem lesz ennek jó vége.
-Ne aggódjon Margitka, rossz pénz nem vész el.
-Legalább Vendelke kedvenc süteményeit vigye el, ha már megsütöttem.
-Egy feltétellel elviszem, ha nekem süt abból a felséges almás lepényéből, legalább két tepsivel, mire hazaérek.
-Megegyeztünk.
-Fogadom, már étdobozokban vannak a sütemények és a torták!
-Pontosan. Nem tudom, miért szórakozik velem. Egyszer megunom, és itt hagyom.
-Drága Margitka, most nincs kedvem évődni magával, egyébként is a szívem csücske. Tudja, hogy maga nélkül nem tudnék élni?

A túrós csusza a füstölt szalonnapörcökkel fenséges. Récsey csak úgy habzsolja, mintha egy hete éhezne.

-Ha most nem iszik meg legalább két pohár bort, úgy megüli a hasát a csusza, hogy holnap mozdulni sem tud.

-Csak ha velem tart, asszonyom, mert egyedül nem iszom.

A borozgatás csendes. Mindkettőjüket lefoglalják a gondolataik.

Margitka eltervezi a három szabad napját. Egyiken nagymosást csinál, kitereget a kertben, az ágyneműk illatosra száradnak. A második napon csak pihen, esetleg a kutyákkal elmegy sétálni. A harmadikon almás lepényt süt és bakonyi sertés szeletet készít, az a kedvence Verácskának. Finom, apró galuskákkal. Hátha együtt jönnek haza.

Récseyt még a délutáni események izgatják. Feltűnik a semmiből egy férfi, tele pénzzel, összeköttetéssel, elorozza az orra elől a kollégium épületét. Magyarországon nem gyakorlat még az a gyors ügyintézés, amelyen ennek a férfinak át kellett vergődnie alig néhány óra alatt. Igaza volt, a gyanúja lassan beigazolódik. Holnap ráadásul protokollból el kell mennie a kedvese fiának az eljegyzésére, sok kedve nincs hozzá, de megígérte. Még az hagyján, hogy Vera zokon venné az elmaradását, de a gyerek egy életre megsértődne. Ezt nem engedheti meg magának Vendellel szemben, aki úgy szereti és tiszteli, mintha az apja lenne.

Már két éve együtt járt az anyjával, amikor Vendel orvossá avatása volt. Dél körül ért haza a gyerek, másnaposan és gyűrötten, a csoporttársaival buliztak egyikük családi házában, mert a szülők nem voltak otthon. Vendel letusolt, kissé magához tért és a hármasban elfogyasztott ebéd után, amíg Vera a kávét főzte, meglepő kéréssel fordult Récseyhez:

- Kérem, délután menjünk el kettesben sörözni. Anya nélkül. Beszélni akarok magával.

Elég kínos volt meggyőzni Verácskát a két férfi közös sörözéséről, miután Vendel addig megtűrte ugyan Récsey jelenlétét a családban, de nem lelkesedett érte. Egy közeli sörözőbe mentek, amelyet a szomszédos tízemeletes panel aljában alakítottak ki. Összesen négy asztala volt, csak a környező épületek lakói ismerték és látogatták. Szinte mindenki mindenkit ismert a sörözőben, s keresztül kasul beszélgettek egymással. A két férfi a szélső asztalhoz ült és a két korsó sör mellett összehajolva, halkan beszélgetett.

- Nosza, fiam, hallgatlak.
- Nem vagyok a fia. Még azt sem tudom igazán, hogyan szólítsam.
- Rendben. Igyuk meg a pertut és tegeződjünk. Szevasz!
-Szervusz, Guszti bátyám.
- Bátyád ám az öregapád! Ne öregíts engem, én sem mondom neked, hogy fiam, te se mond, hogy bátyám. Rendben?
- Rendben.
-Ha most józan lennél, már úgy értem, teljesen az, akkor konyakot rendelnék, de jobb, ha a sörnél maradunk.

Récsey körülnézett, megkereste szemével a tulajt és intett.

- Legyen szíves főnök, kérünk még két korsóval. Köszönöm.

A sör hideg volt, bepárásodott az oldala. Jól esett a torkának a hideg ital. Vendel két hajtásra megitta a korsóval, abból akart bátorságot meríteni.

- Csak azt szerettem volna megmondani Önnek… neked, hogy féltem a mamát.
- Miért félted? És kitől?
-Tőled. Rosszakat hallottam rólad. Hogy maffiózó vagy, azért nem mehet el a lakásodra a mama, csak te járhatsz hozzánk. Tele vagy pénzzel. De nekünk nincs szükségünk rá. Már két hét múlva dolgozom, megélünk kettesben Anyával.
- Miből gondolod, hogy maffiózó vagyok?
- Tisztességesen nem lehet annyit keresni, mint amennyi pénzed van.
- Rendben. Befejezted? Akkor mehetünk haza. Főnök! Fizetünk.
- Majd én fizetek.
- Fiam, most mondtad, hogy tele vagyok pénzzel, négy korsót még kibírok fizetni.
- Nem vagyok a fiad!
- Sajnos! Vendel, te egy értelmes fiatalember vagy, aki - gondolom-, hamarabb hisz saját magának, mind a mendemondáknak. Most szépen hazamegyünk, alszol egyet és este elmegyünk hozzám. Ott töltesz két-három napot, megnézed, hogyan élek. Megítélheted magad, utána, ha gondolod, nem is kell találkoznunk. Megegyeztünk?
- Úgysincs más programom.

Vera csodálkozott a két férfi tervén, ugyanakkor örült is, hogy végre békét kötnek egymással. Összekészítette a fia utazó táskáját. A tiszta fehérneműi mellé három váltás inget, valamint egy ünnepi öltönyt is bepakolt, soha nem lehet tudni, hova keverednek a fiúk.

Vacsora után fél hétkor indultak Szentmiklósra. Guszti gyorsan, de magabiztosan vezetett, egy óra alatt leértek. Margitka már visszahúzódott a saját kuckójába, így az egész estét kettesben töltötték. Körül vezette a fiút a házban, megmutatta a pincében a jól felszerelt konditermet, az emeleti lakást. Vendelnek tetszett a berendezés szolid eleganciája. Mindent megnézett, kipróbált, de a tetőtérbe vezető lépcsőházat jótékonyan takarta a könyvespolc.

Másnap reggel Guszti korán kelt, s mire Vendel leért a konyhába, Margitka már minden lényegeset tudott róla. Verácska fiának természetesen a legfinomabb ételeket főzte.

- Vendel fiam, reggelizz nyugodtan. Guszti üzeni, hogy a garázsban ott az Opel Corsa, benne a slusszkulcs. A kesztyűtartóban egy címlista a Récsey éttermekről, járd végig. Ha meguntad, nyugodtan gyere vissza. Jaj, nem baj, hogy tegezlek, doktor úr? Verácska azt mondta, nyugodtan tegezhetlek.
- Semmi baj, tessék csak tegezni.
- Miért vagy olyan bánatos? Azt hitted, megvár Guszti? Majd összefutsz vele valahol.

A Corsa anyós ülésén ott volt a slusszkulcs, térkép a megyéről és egy boríték, benne ötvenezer forinttal, mellette cédulával, jó szórakozást. Vendel először elsápadt, utána elvörösödött. Majdnem visszafordult, de Margitka már kinyitotta a kaput és eltüntette a kutyákat. Repülőrajttal indult és átrobogott a városon, anélkül, hogy kiválasztotta volna a listáról az úti célját. A határban megállt az első benzinkútnál és felhívta mobilon Récseyt.

- Szervusz, Vendel, felébredtél?
- Szervusz. Már elindultam. Miért hagytál nekem pénzt a kocsiban? Azt hittem…
-Várj, fiam, egy pillanat. Senki sem ismer a birodalmamban. Légy szíves mindegyiket keresd fel, ha összefutunk, ne is nézz rám. Ebből a pénzből egyél, igyál, rendelj mindent, amit csak akarsz. Két éttermemben saját zsebre dolgozik a személyzet, segíts lebuktatni. A titkárom tíz percen belül felhív, légy szíves, azt még várd meg. Elmond mindent, amit tudnod kell. Nagy segítséget jelentene számomra, ha vállalnád e feladatot. Ha nem akarod, nem kell megtenned.
- Miért nem mondtad az este? Persze, hogy vállalom.
- Az este még én sem tudtam.

Arról, hogy mi történt aznap, egyikük sem beszélt. Margitka hiába várta, hogy este hazatérjenek és elmeséljék a nap történéseit.
Récsey még a mai napig mosolyog, ha eszébe jut. Juszt sem meséli el senkinek, kettejük titka, amiről Vendellel úriemberek módjára hallgatnak.

- Egészségére Guszti, látom, ízlett a vacsora.
- Nagyon finom volt, köszönöm, Margitka. Jó éjszakát! Reggel nem találkozunk, korán indulok.
- Ne feledje a süteményeket. Jó éjszakát!

Megcsörren a telefon és a piros gomb éktelenül villog. Récsey átfut a nappalin és rohan fel a lépcsőn az emeletre.

-Szevasz, Tódor, itt Guszti.

Utána jó fél óráig csak hallgatja a hívót.

- Rendben, köszönöm. Majd hívlak. Jó éjt!

Amíg fogat mos, nézi magát a tükörben. Jó karban lévő ötvenes férfi, tüsi hajjal és kemény izmokkal. Látszik rajta, hogy rendszeresen sportol. Adonisznak azért nem mondható. Arcvonásai határozott, kissé kegyetlen személyiséget sejtetnek. Ennek köszönhetően általában senki sem mer kikezdeni vele. Az édesanyján kívül csak ketten ismerték fel a zord külső mögött meghúzódó, szeretetre vágyó, gyengéd férfit.

Az első az egyetlen felesége, Linda volt, aki a meghitt pillanatokban Tömör Gyönyörnek hívta, később egyszerűen Tégyének. Nagy szerelem volt, szenvedélyes szeretkezésekkel, sok nevetéssel, utazással fűszerezve. Ötévi házasság után mégis elváltak, békésen, vigyázva arra, hogy a lehető legkevesebb sérülést okozzák a másik félnek. Egy dologban nem értettek egyet, Linda gyereket akart, Guszti pedig nem. Linda biológusként, egy rákkutató team tagjaként esetenként a saját egészségét is veszélyeztető kísérleteket folytatott, s Guszti munkája sem volt egy életbiztosítás.

A válást követően Récsey megfogadta, hogy nem nősül újra. Húsz évig úgy élt, hogy egymást követték a nők, ám igazából nem akart kötődni egyikhez sem. Kivéve a két gyermekes nőt, akivel élettársak voltak néhány évig. Linda két év után férjhez ment egyik kollégájához és szült egy autista gyereket. Gusztinak a szíve szakadt meg, amikor megismerte volt felesége gyönyörű, értelmes, angyalhajú kislányát, aki a környező világból tetszőlegesen kiválasztott személyeket és dolgokat engedett be belső világába. Gusztit nagyon megszerette, s valahányszor találkoznak, órákig képesek kettesben beszélgetni, rajzolgatni, sétálgatni, fagyizni. Soha nem mondta Lindának, hogy lám, igazam lett a gyerekkérdésben. Negyedévente sort kerített arra, hogy legalább egy napot a kislánnyal töltsön.

Ezen akkor sem változtatott, amikor megismerte Vámos Verát, a második nőt, akit igazán megszeretett, aki vette a fáradtságot arra, hogy a zord külseje mögé nézzen. Gusztit sokáig nem érdekelte az öltözködés, akkor vásárolt ruhaneműt, amikor Margitka már veszekedett vele, hogy foszlanak az inge gallérjai, kivékonyodott az öltönyök szövete a sok tisztítástól. Éppen Pestre kellett mennie, amikor megfogadta, addig nem megy haza, amíg ki nem cseréli a teljes ruhatárát. Bejárta a fél várost, de a magasságához nem talált megfelelő extra széles ruhaneműt. Emiatt elöntötte a méreg és szegény szálloda portáson vezette le idegességét.

- Récsey úr, kérem, mondja meg, mi a gondja, mint törzsvendégnek, mindent megteszünk, hogy megoldjuk.

Elnevette magát és elpanaszolta a portásnak vásárlási gondjait, aki előhúzta a fiókból Vera üzletének a névjegyét.

- Szabadna ajánlanom a Vermes és Társa Bt. üzletét. Abban bizonyára talál Récsey úr megfelelő öltönyt.

Az üzlet a belvárosban volt, a Váci utca egyik mellékutcájába. A szűk portál miatt butiknak nézte, de amint belépett, tágas, háromszáz négyzetméteres áruházat talált, amelyben a fehérneműtől a télikabátig mindent árultak.

Középmagas, filigrán, elegáns, kellemes parfüm illatú hölgy foglalkozott vele, végig vezette az osztályokon, türelmesen kivárta a ruhapróbákat és nem rejtette véka alá, ha nem tetszett rajta valamelyik ruhadarab.

- Javaslom, ezt az öltönyt is próbálja fel uram. Talán ennek jobb a szabása. Azonnal hozok hozzá illő ingeket és egy különleges nyakkendőt is. Látom, tetszik önnek a sportos öltözet is, azért előkészítek egy farmer nadrág, dzseki, póló, pulóver összeállítást is. Nyugodtan próbálja fel, nincs semmi vételi kényszer.

Másfél órát töltött az üzletben, fizetéskor otthagyott közel kétszázezer forintot.

-Engedje meg, hogy kitöltsek Önnek egy törzsvásárlói kártyát, amely a legközelebbi vásárlásnál 10 % kedvezményt jelent. Örömmel vennénk, ha megadná a címét és a telefonszámát is, hogy értesíteni tudjuk az árleszállításokról.
- Rendben van. Egy feltétellel. Szeretnék a főnökével beszélni, mert ilyen kiszolgálásban idehaza még nem volt részem.
- Ebben sajnos, nem tudok segíteni.
-Nem tud? Ha szabad tudnom, miért nem?
- A tulajdonos nem elérhető.
- Akkor engedje meg, hogy meghívjam egy italra.
- Sajnos, ezt nem engedi meg az üzleti szabályzat.

Fél év múlva Récsey levelet kapott az üzlettől, dombor nyomott emblémával, amelyben arról értesítették, hogy 50-70 %-os árleszállítás lesz két hét múlva.

Természetesen megnézte, mert minden ruhadarabját megdicsérték, amelyet ott vásárolt. Legnagyobb bánatára a kellemes illatú hölgy nem volt az üzletben. Megint jól bevásárolt. Fizetésnél érdeklődött utána.

- Azt a hölgyet keresi, aki kiállította a törzsvásárlói kártyáját? Ő a tulajdonos, csak holnap jön vissza Párizsból.

Másnap délután hatalmas virágcsokrot kézbesítettek Vámos Vera úrhölgynek címzett borítékkal. Egy hét múlva együtt vacsoráztak.

Vége a nosztalgiának, elmúlt éjfél, ideje lefeküdni, hamarosan ébreszti a vekker.

Holnap nehéz napja lesz.

Vera semmit sem tud és nem is sejt arról, hogy ki is valójában Guszti.
Számára csak egy jól menő vállalkozó, akinek öltözködését rendbe kellett tennie. Akiről kiderült, hogy szeretni való, rendes ember.

Harminchat órán belül három ügyet kell sikeresen lebonyolítania.
Ebből a legkönnyebb Vendel eljegyzése.

VERA

Korán ébred, frissen, mintha legalább tíz órát aludt volna a valóságos négy óra helyett. Menthetetlenül felnőtt a fia, akit már nem lehet többé babusgatni. Arra ott lesz a menyasszonya. Amennyire szereti a fiát, annyira nem kedveli Dorinát, a tipikus mai fiatal nőt, aki nem ismeri a házimunkát, jó napottal köszön és órákra lefoglalja a fürdőszobát, tekintet nélkül arra, hogy Vera korán jár dolgozni. Vendel gyereknek is komoly volt, tízéves kora óta megbeszélhette vele az élet apró-cseprő ügyeit. Hamarabb észrevette azt is, hogy házassága repedezni kezd, és az eresztékeken folyik be a külvilág zavaros vize, apja alkalmi szeretői jóvoltából. Vera nem féltékeny típus, sokat jelentett számára a munkája, külkereskedelmi osztályvezető volt egy ruházati cégnél. Három nyelven beszél, párizsi, londoni és müncheni divatházakból vásárolt igényes női és férfi konfekciót, melyek egy részét továbbadták a szocialista országoknak. Megjelenése komoly és megközelíthetetlen üzletasszony benyomását kelti. Fiatalasszony korától elegáns kosztümökben jár, magas sarkú cipőben, és üde parfümillatba burkolózva. Munkatársai szerették, soha nem volt nagyképű és az irigység is hiányzott belőle.

Első gimnáziumba járt a fia és a tavaszi szünetet a nagyszüleinél töltötte Érden, amikor Vera két nappal korábban ért haza a londoni kiküldetésből. Boldog volt, hogy kellemes meglepetést okoz a férjének, részint mert korábban hazaér, részint megvette neki a legújabb trend szerinti garbót. Hazaérve meglepődve tapasztalta, hogy bár délelőtt tíz óra volt, a bejárati ajtóban belülről benne volt a kulcs. Becsöngetett és egy húszéves forma fiatal lány nyitott ajtót.

- Máris megjártad Árpikám, nem tudtam, hogy ilyen gyors vagy!

Vera elsápadt, majd elvörösödött, belépett az ajtón és egy akkora pofont adott a lánynak, hogy az azonnal nekiesett a falnak.

- Megjárta az Árpikája. Most öltözzön fel és tűnjön el, de azonnal a lakásomból.
- Asszonyom, hagy magyarázzam el, félreérti!
-Ha még itt lesz öt perc múlva, hívom a rendőrséget.

A lány félig felöltözve elhagyta a lakást. Vera telefonált a ház gondnokának, aki fél órán belül lecserélte a bejárati ajtón a zárat. Mire délre hazaért a férje, a ruhaneműit már berakta két bőröndbe, hogy Árpinak be se kelljen jönnie a lakásba, becsomagolni a holmiját. Másnap reggel kiment Érdre Vendelért. Nem mondott semmit a nagyszülőknek. Hazafelé jövet megállt egy étteremnél, ahol máskor is jártak már és ebéd közben elmesélte a gyereknek a történteket.

- Anya, ne szomorkodj, megleszünk mi ketten is.

Megalázó volt a valóper. A bírónő az események minden részletet tudni akarta. A gondnok jóvoltából tanúként meghívták a két szomszédot is, akik egybehangzóan nyilatkoztak arról, hogy napközben különböző fiatal nőkkel hancúrozott a férje, amelyről persze a szegény feleség semmit sem tudott. A vagyonmegosztásról a két ügyvéd egyezséget kötött, a lakás a berendezéssel és az ékszerek Veráé maradtak, a festmények, műtárgyak, a készpénz megtakarítás és a családi autó Árpié lett. Vera kettesben maradt a fiával, minden anyagi háttér nélkül, csak a fizetésére támaszkodhatott. Árpi a gyerektartást hol fizette, hol nem. A háromszobás lakás falain a világosabb helyek árulkodtak a festmények helyéről. Tatarozásra azonban nem volt pénze.

Vendel jobban ragaszkodott az anyjához, mint korábban. Nyaranta dolgozni járt, hogy legyen zsebpénze és megvásárolhassa azokat, amelyekre nem telt a családi költségvetésből.

Három év múlva privatizálták a céget és megvette egy osztrák tulajdonos. Két hónap alatt elbocsátotta a dolgozókat, csak három embert tartott meg, akik az üzlethelyiségek bérbeadását intézték. Vera kétségbe esett. Miből fognak megélni, ha nem sikerül elhelyezkedni. Munkanélküli segélyből nem tudja fenntartani a lakást és taníttatni a fiát. Lefogyott öt kilót, arca beesett. Pokoli két hónapot élt át, amikor kapott egy telefont az osztrák tulajdonos személyi titkárától, hogy másnap délelőtt kilenckor menjen be a volt munkahelyére.

Schmidt úr magas, szőkésbarna, szikár idősebb úr. Szúrós acélszürke szemével úgy nézett végig Verán, mintha levetkőztetné a tekintetével.

- Jó napot asszonyom, foglaljon helyet.
- Jó napot, uram.
- Mindent tudok magáról. Elvált, érettségi előtt áll a gyereke, fenn kell tartania egy háromszobás lakást, a volt férje nem nagyon fizeti a gyerektartást. Az édesapja meghalt, az édesanyja egy szociális otthonban van, mert mozgásképtelen, testvére nincs. Stimmel?

Vera megszólalni sem tudott a meglepetéstől, csak biccentett a fejével.

- Asszonyom, maga tetszik nekem. A kollégái közül többen eljöttek hozzám és megkörnyékeztek, csak maradhassanak.

Schmidt úr felállt a főnöki forgós fotelból, megkerülte az asztalt és Verához hajolt, vállára téve mindkét kezét. Bal kezének gyűrűsujján megcsillant a vastag, gyémántokkal kirakott jegygyűrűje.

-Látja, mindent tudok magáról. Teszek Önnek egy ajánlatot. Ha kedves lesz hozzám, rendbe teszem az életét.

Mint akit kígyó csípett meg, úgy ugrott fel Vera a székről. Megperdült és teljes súlyát beleadva, lekevert egy pofont a meglepődő osztráknak, majd könnyekkel a szemében kirohant az irodából. Az előszobában a titkár tágra nyílt szemmel bámult utána.

Az irodaház előtti parkban leült az első padra és nem tudta tovább elfojtani a zokogását. Tíz perc elteltével már csak hüppögni tudott, elsírta az összes könnyét, amikor ismét vállán érezte az osztrák kezét.

- Nyugodjon meg asszonyom! Csak tréfa volt az egész. Valóban utána néztem magának és tudom, hogy kiváló külkereskedő. Nem szeretőt keresek, hanem üzlettársat. Adok magának egy belvárosi üzlethelyiséget, kezdő tőkét, maga pedig adja a szakértelmét. Társak leszünk egy vállalkozásban, 70-30 %-ban. Ne forduljon, meg és most ne mondjon semmit. Holnap megkapja az iratokat, nézze át. Ha elfogadja, egy hét múlva aláírhatjuk a szerződéseket. A feleségem belsőépítész. Segít magának az üzlet berendezésében. Viszontlátásra. Ja, igen, a pofonért tartozik nekem egy jó magyaros vacsorával. Függetlenül az üzlettől.

Ma már csak mosolyog a történteken. Az elmúlt hét év alatt, talán ha tízszer találkozott Schmidt úrral, a feleségével annál többször. Gerda egy tenyeres-talpas osztrák nő, jó humorral. Az esküvőre mindenképpen meghívják a Schmidt házaspárt.

Nehéz nap elé néz. Találkoznia kell Dorina szüleivel, és főleg Árpival, akit válásuk óta nem látott. Jobbára Vendel számolt be mindkettő szülőjének a másik életének főbb eseményeiről. Jó érzékkel egyensúlyozott a folyó két partját összekötő pallón, hogy egyik oldalon se essék le.

Dorina családját egy éve ismerte meg, amikor Vendel anyósa meghívta vasárnap ebédre, amelyen részt vett a Nagy család apraja-nagyja. Kedvesek és barátságosak voltak, finom ételekkel traktálták. Az egész délutánt együtt töltötték. Vendel vezetett, hogy Vera tudjon inni egy pohár italt. Lett abból több is. A jó hangulat ellenére hiányérzettel tért haza. A vacsoránál rájött, hogy a Nagy családból hiányzik a kohézió, az összetartó erő.

Elmerengtél Vámos Vera, ideje felkelni.

Beágyaz, és kicsit izgatottan előkészíti a villásreggelihez szükséges élelmiszereket. Csak felkapja a fürdőköpenyét, lemossa az arcát és fogat mos a fürdőszobában. Sajttal és füstölt sonkával töltött rántott tartja lesz reggelire, majonézzel, citromos teával és tejszínes feketével. Gyakorlott mozdulatokkal percek alatt elkészül a húsok panírozásával, odakészíti a kávét és a teáskannát feltölti vízzel. Két személyre megterít a nappaliban, hollóházi porcelán tányérokkal, damaszt szalvétával, középen kis virágcsokorral. Farmert és pólót vesz fel, felkapja a táskáját, ránéz az órára.

Fél hét. A fodrász előtt a kis közértben vásárol még hat friss zsömlét.

Nyolcra ér haza, fél kilencre kisüti a húsokat, jénaiba teszi, amely melegen tartja. Bekapcsolja a kávéfőzőt, meggyújtja a teavíz alatt a gázt és letusol. Halvány sminket tesz fel. A tükörből egy jól ápolt, csinos nő néz vissza. Jól van, Vámos Vera, biztatja magát, igyekezz, dobd be mind az ötven kilódat, mert késésben vagy. Még az este összeállította az úti csomagját, három váltás fehérneműt, két pólót, farmert, sortot, egy nadrágkosztümöt blúzzal, pizsamát, papucsot, piperecikkeket, sportcipőt és egy széldzsekit. Megtelt a kis bőrönd. Guszti kirándulást emlegetett, s ha egyszer megígér valamit, azt be is tartja.

Bezzeg Árpi, házasságuk alatt csak ígéretet halmozott ígéretre, amelyeket még aznap el is felejtett. A férje után bomlottak a nők. Mindenkit meghódított kellemes orgánumával, lezser, kétértelmű szövegével. Elkerülhetetlen a mai találkozásuk. Abban reménykedik, hogy Árpi sem egyedül jön és neki pedig ott lesz Guszti, aki mellett biztonságban érzi magát.

Kikészíti az alkalmi ruhát is, amelyet majd az eljegyzésen visel, egy bézs színű komplét, a ruha anyagával bevont kalappal, tojáshéj színű cipővel és táskával. Közben gondolatai a két férfi körül járnak. Maga sem érti, hogyan érzett rá arra, hogy a középmagas, erős testalkatú, markáns arcú, tüsi hajú férfi meg tudja mindazt adni számára, amelyet a magas, szőke, világító kék szemű, jóképű férje mellett nélkülöznie kellett. Figyelmet, szeretetet, gondoskodást, gyengédséget, kényeztetést. Guszti fokozatosan az élete természetes részévé vált.

Vendel, bár az apja hibáival tisztában volt, nehezen fogadta el Guszti jelenlétét. Vera elképzelni sem tudja, mi történt a két férfi között, de Vendel a Gusztinál tett első látogatását követően megváltozott. Gusztival amolyan fogadott apa-fiú viszonyba keveredett. Vera ettől kezdve merte felszabadultan, szívből szeretni a férfit.
Kilenc óra előtt öt perccel elkészül a kávé és a tea, már csak a ruhát kell felvennie.

Kicsit kipirul a nagy igyekezettől, hogy időre elkészüljön. Pontban kilenckor megszólal a csengő. Megérkezik Guszti, homokszínű öltönyben, kezében malomkerék nagyságú vörös rózsacsokorral.

- Szép jó reggelt, szeretett hercegnőm!

A férfi mögött bezárja az ajtót és nyaka köré fonja karjait, melyet olyan csók követ, amit a nagykorúaknak szánt filmekben látni.

- Szervusz, már nagyon vártalak.
-Gyere, Verácskám, tegyük vázába a csokrot.
-Készítettem reggelit.
-Érzem az illatát. Honnan tudtad, hogy Margitka nem adott ennem?
-Onnan, hogy ismerlek. Hajnalban elszöktél, mire szegény Margitka felébredt, te már Pest határán jártál.

Szótlanul reggeliznek. Guszti gyorsan és jó étvággyal eszik. Minden második falat után iszik egy korty teát. Vera csak csipeget, gondolatai másutt járnak. Vendel még nem telefonált. Mi is volt a meghívón? Hány órára kell odaérni? Haragszik magára, mert a férfi jelenlétében úgy viselkedik, mint egy szerelmes kamasz. Ha ilyenkor látnák a munkatársai, igencsak meglepődnének, mennyire megváltozott munkaadójuk, a szigorú üzletasszony.

-Mi a baj, szívem? Elfelejtettél valamit? Ráérünk, csak délután háromra kell odaérnünk.
-Ne haragudj, kicsit indiszponált vagyok.
-Nem csodálkozom rajta, ez a fiad első eljegyzése. Izgulsz, mert hamarosan anyós leszel! Egy csinos, fiatalos, ropogós anyóóóóóssssssss!
-Csúfolódj csak! Hány darab husit ettél? Kettőt? Jó! Nagyon jó! A töltelékbe szórtam egy kis hashajtót is!
-Te bestia! Akkor minden második fánál megállunk és te vezetsz!
-Nem, Guszti, tudod, hogy nem szeretem a kocsidat vezetni.
-Most fogod.

Vera kitölti a kávét a férfinek és magának is, amikor megszólal a telefon.

-Szervusz, Anya, megérkezett már Guszti?
-Szervusz, kisfiam, már megreggeliztünk.
-Várunk benneteket sok szeretettel. Légy szíves mondd meg Gusztinak, hogy ne felejtse elhozni a sütit, amit Margitka sütött.
-Igyekszünk Vendelkém, adom Gusztit, vele beszéld meg a süti ügyeteket.

A fiúk beszélgetésére már nem figyel. Leszedi az asztalt és elmosogat. Megszokta, hogy rendben hagyja a lakást. A rózsákkal teli kristályvázát a hálószobába teszi. Szép, tiszta a lakás, egy éve teljesen felújította. Vásárolt festményeket, néhány műtárgyat is és Vendel még nem tudja, de Gusztival közösen vettek a fiúnak saját lakást, másfél szobásat. Legjobb a fiataloknak egyedül lakni, hiszen meg kell ismerni egymás jó és kevésbé jó szokásait. Az összecsiszolódás folyamatát jobb, ha nem látja harmadik szempár. Vera tudja magáról, hogy nem állná meg szó nélkül, ha nem tetszene valami a fiatalok körül. De nincs ezzel másként Kinga sem, aki ráadásul elég sznob.

Guszti ötlete volt, hogy lakást ajándékozzanak a gyereknek, mindkettőjük haszonélvezete mellett. Vera tiltakozott, talán kissé bosszankodott is. Milyen jogon akar részt vállalni a Vendellel kapcsolatos kérdésekben, amikor nem a gyerek apja, nem is a nevelő apja. Ha jobban belegondol, a kettőjük közötti viszonyról sem tudja, meddig tart. Lelke legmélyén megismerkedésüktől kezdődően érzi, hogy a férfi titkol előtte valamit, ami nagyon fontos lehet. Rákérdezni nem mert, a halvány célzásait pedig Guszti elengedte a füle mellett.

Egy hónappal ezelőtt, reggel ötkor beállított Guszti, hogy nyolc órakor randevújuk lesz az ingatlanközvetítővel és meg kell nézniük legalább három lakást. Azt azonban nem kötötte az orrára, hogy hetek óta lakásokat nézeget és ez a három a legjobb vételi lehetőség. Két nap múlva megkötötték az adásvételi szerződést. Egyelőre kettejük nevére. Az eljegyzés után mindketten Vendelnek ajándékozzák a tulajdonrészüket. Amennyiben a fiatalok nem kötnek
Házassági vagyonjogi szerződést, abban az esetben az ajándékozás és a haszonélvezeti joguk együttesen elég biztosíték lesz arra, hogy Vendelt ne forgathassák ki a tulajdonából.

Öltözködés közben gondolatai a két szeretett férfi körül járnak. Vendel Gusztit hívta el jegygyűrűket vásárolni és eszükbe sem jutott, hogy megmutassák neki.

-Legyen neked is meglepetés, Anya. Nagyon tetszik mindkettőnknek.
-Kisfiam, kísérő gyűrűt is illene a menyasszonyodnak adni, legalább azt vegyük meg együtt.
-Anya, imádlak, amikor ennyire aggódsz, de ne felejtsd el, hogy nagykorú vagyok, s egyébként is, Guszti jobban vigyáz rám, mint a saját apám.

A két férfi titokzatos mosollyal egymásra nézett.

-Szívem, legalább veled lehetne komolyan beszélni!
-Lehet, csak nem most. Inkább azt mondd meg, milyen kísérő gyűrűre gondoltál?
-Nekem nagyon tetszik a smaragd, körben kis brillekkel.
-Jó ízlésed van, Anya.

Mire felteszi a kalapot is, eltelik az idő.

-Verácskám édes, annyi ideig készülsz, mint a menyasszony. Nekem fürdőköpenyben is tetszel, sőt, abban még jobban, mert kevesebb göncöt kell lehámoznom rólad.
-Már készen vagyok, indulhatunk. Gyere, légy szíves, a bőröndömért.

Guszti észre sem veszi a bőröndöt, csak a csinos nőt nézi és már egészen máshoz lenne kedve, mintsem elindulni.

-Annak ára van. Minimum egy csók.
-Majd megadom, útközben.
-Az balesetveszélyes.
-Mikor kéred?
-Azonnal.

Ami jár, az jár, pláne, ha jólesik. Tizenegy órakor indulnak el. Guszti beülteti Verát a kocsiba, utána beteszi a csomagtartóba a bőröndöt. A fekete Lexussal tempósan kijutnak a városból végre az autópályán haladhatnak.

-Miről sutyorogtatok a fiammal Gusztikám?
-Hááááááát….Nem mondhatom meg, ám hamarosan megtudod .
-Légy szíves, mondd meg?
-Nem tehetem.
-Mégis kellett volna egy kis hashajtót tennem a reggelidbe!
-Persze, mert vezetni szeretnéd az autómat!
-Dehogyis, akkor az én kocsimmal jöttünk volna.
-Igen és két napig utazunk. Egyet oda, egyet vissza.

Vera bekapcsolja a rádiót, addig váltogatja az adókat, amíg rátalál a kedvenc zene csatornájára. Lehunyja a szemét, kicsit megdönti az ülést és néhány perc múlva elszundít. Érzi, hogy Guszti fél szemét rajta tartja, miközben közel kétszázzal száguld. Most jön rá a korai ébredés miatti álmosság.

Az álom és az ébrenlét határán lavíroz, mint gyerekkorában, amikor mindenáron fenn akart maradni, mert nagyon érdekelte a felnőttek beszélgetése. Ha azonban az álommanó könnyű kezével megérintette a homlokát, máris lecsukódott a szeme.

Aludni kellene egy jó nagyot, nem gondolni mára és holnapra. Órákon belül véglegesen felnőtt lesz a fia, elindul az önálló családalapítás útján. Lefoglalja a munkája, az egzisztencia megteremtése, néhány éven belül gyermeke születik. Az ő unokája, akit máris nagyon szeret, legyen az fiú vagy kislány. Az bizonyos, hogy elkényezteti. Annyi időt tölt majd vele, amennyit csak lehet. Addig sok víz lefolyik a Dunán, s még több ideje marad a munkára.

Egyedül lézeng majd a lakásban, biztosan bekapcsolja a rádiót, a tv-t, feltesz egy CD-t, s amerre csak járkál, mindenütt szól valami. Valami és nem valaki. Guszti sokat dolgozik, a hétvégéket töltik együtt és általában Guszti jön hozzá, pedig szívesen töltene több időt ő is a férfinél. Margitka egy tündér. Finomakat főz, nem pletykás és rendben tartja azt a hatalmas villát. Érdekes, hogy Gusztinál sohasem találkoztak barátokkal, rokonokkal, ismerősökkel, csak hármasban töltötték az időt.

Bezzeg itt Pesten, Guszti lubickol Vera baráti társaságában. Élvezi a beszélgetéseket, részt vesz a kártya partikon, a kerti sütögetésekben, s a táncos mulatságokon, s legtöbbször a társaság központja. Mindenkivel szót ért, a történésszel a politikáról, a magyar tanárral az irodalomról, a színésszel a költészetről és a csellistával a zeneirodalom gyöngyszemeiről beszélget. Senki sem gondolná róla, hogy milyen jól mozog. Gyorsak a reflexei és kimondottan könnyedén táncol.

-Ébresztő asszonyom, megállunk egy kis időre.
-Hol járunk?
-Meglepetés.

Kinyitja Vera felől az ajtót, a nő kiszáll és körülnéz. A Hotel Pallas előtt parkolnak, ötcsillagos szálloda. Guszti nem hagyja szóhoz jutni, terelgeti be a hallba, ahol a Schmidt házaspár várja őket egy ismeretlen másik pár társaságában. Gerda felpattan, amint meglátja őket és eléjük siet. Vera nem tudja mire vélni, miért öleli át a nagydarab, jól öltözött asszony, és Schmidt úr is úgy köszönti, mintha családtagja lenne. Gusztival kezet fognak és mosolyognak, mint a titkos összeesküvők. A másik pár is odajön hozzájuk.

-Engedd meg szívem, hogy bemutassam a barátomat, Dr. Szabó Géza rendőr alezredest és feleségét, Editet.

Vera zavarban van. Nem igazán érti, hogy mit keresnek itt. A bemutatkozáson túlesnek és a három férfi halk, izgatott beszélgetésbe kezd.

-Gyere, Verácska, nekünk innunk kell egy koktélt. Editkém, ugye minden rendben?
-Természetesen Gerda. A bárban már várnak a koktélok.
-Nekünk a fiam eljegyzésére kell mennünk, ne értsétek félre, nagyon örülök nektek, de nem szeretnék elkésni.
- Mindössze egy óra az egész, utána mehettek tovább.

A bárban a személyzet mosolyogva tölti a sékelből a három koktélt.

- Egészségetekre! - emeli poharát Gerda.

Mire elszopogatják az italt, ismét megjelennek a férfiak. Guszti kezében egy hatalmas fehér rózsacsokor.

-Kedves barátaim! Nagyon örülök, hogy elfogadtátok a meghívásomat és tanúi lesztek a boldogságunknak. Verácskám, én édes hercegnőm, leszel a feleségem?

Vera szólni sem tud a meglepetéstől. Mire feleszmél, már Guszti az ujjára is húzza a jegygyűrűt és negyed karátos, smaragdokkal díszített gyémántgyűrűt.

-Nem baj, ha most nem tudsz megszólalni. Pár perc múlva vár az anyakönyvvezető, hogy összeadjon bennünket. De a nemet nem fogadom el!

A smink arra jó, hogy elkenődjön a könnyektől. Vera sírva, de boldogan int igent. A különteremben az anyakönyvvezető a kötelező előzetes irategyeztetés során megkérdezi, hogy jól tudja-e, miszerint a nevét Récsey Veraként kívánja használni. Hirtelen minden szem reá szegeződik. Az új személyi és a lakcím kártyája mát ott van az asztalon, az anyakönyv mellett.

Verában átvillan a gondolat, hogy Guszti feleségeként mégsem tarthatja meg a volt férje vezetéknevét. Hangos igennel válaszol a kérdésre.

Ezt követően az egész szertartás tíz perc alatt befejeződik. Az első, nem rövid hitvesi csók után, elsőként az anyakönyvvezető, utána a két tanú, Schmidt úr és Szabó doktor gratulál mindkettőjüknek, majd megjelenik egy pincér hét pohár pezsgővel.

Guszti és Vera ujján cizellált, fehérarany karikagyűrű. A házasságlevél kitöltve. Vera átveszi az okmányait és belecsíp a saját karjába. Felszisszen. Ha fáj, akkor nem álmodik! Koccintások, gratulációk, mire jobban körülnéz, nem látja sehol Gusztit és az alezredest. Gerda, Edit és Schmidt úr nem zavartatják magukat, csacsognak, és az anyakönyvvezetővel együtt visszatérnek a bárpulthoz.
Fél óra múlva visszaérkeznek a férfiak és újdonsült férje noszogatja:

-Drága egyetlen feleségem, búcsúzzunk, legkésőbb holnap reggel visszajövünk és három napig hatosban mulatunk. Ahogyan Géza barátomat ismerem, pontosan megérkeznek az eljegyzésre, de nekünk illik hamarabb odaérni. Jobb híján az indulásig elütik az időt néhány tarokk partival.

Mire Vera feleszmél, a Lexus újra az országúton suhan velük.

-Guszti, ezt nem hiszem el, ez csak egy a sok vicces ötleted közül.
-Az, drágám! Csak ez úgy ötven évre szól.
-Mit szól ehhez Vendel, ha megtudja.?
-Mégis mit gondolsz, miért nem vittünk magunkkal gyűrűket venni? Ő választotta ki a kísérő gyűrűdet és az ékszerdobozodból elhozott egy mintát, a mérethez.
-Nagy összeesküvők vagytok ti ketten!
-Verácskám, mást is meg kell beszélnünk.

-Máris rossz fát tettél a tűzre? Hiszen alig fél órája házasodtunk össze, erre sem időd, sem lehetőséged nem volt! Komolyra fordítva a szót, igazad van. Nagy kérdés, ki költözzön kihez. Te hozzám vagy én hozzád?
-Csak lassan, drágám. Egy hete kaptam meg a házassági engedélyt.
-Kitől kellett engedélyt kérned? Vendeltől?
-A felettesemtől, Szabó doktortól. Egy éve lenyomoznak téged is. Most már megmondhatom neked, mert téged is köt a titoktartás, hogy nyomozó főhadnagy vagyok. A munkám miatt beépültem az alvilágba. Amíg ezen az ügyön dolgozom, nem költözhetünk össze, úgy élünk, mint eddig. Szeretlek és mindent elkövetek, hogy boldoggá tegyelek.

Vera úgy érzi magát, mint akit felvittek repülővel a felhők fölé, majd ejtőernyő nélkül kilökték az ajtón. Guszti nem mer a feleségére nézni, érzi a feszültséget az asszonyban, és fáj a szíve, hogy fájdalmat okoz neki. Ám ezen egyszer túl kellett esni.

Az ifjú asszony a suhanó tájat figyeli. A szántóföldek mögött hegyek kéklenek.

Mennyekbe repít a szerelem, az élet valósága meg a földre teper. Guszti az élete részévé vált. A vas hevül oly lassan a forró tűzben, mint benne a Guszti iránt érzett szerelme, de az eszébe sem jutna, hogy egy pillanat alatt döntsön a házasságukról. Úgy viselkedik, mint egy szerelmes kamasz, aki a pillanatnak él.

-A fiam tud erről?
-Természetesen.
-Margitka is tudja?
-Hová gondolsz? Azt hiszi, hogy jól menő bűnöző vagyok és élvezi, hogy megőrizheti a titkomat.
-Ha nem élhetünk együtt, akkor mire jó a házasság?
-Egyszerű, szeretjük egymást, ha nem mondod ki, akkor is tudom. Egymáshoz tartozunk.

Ha most valaki kívülről látná az ifjú párt, nem éppen arra gondolna, hogy néhány perccel ezelőtt mondták ki a boldogító igent.

Mindkettőjükben viharok dúlnak.

Guszti lelkiismeret furdalást érez a lelke mélyén, mert nem adott esélyt Verának kapcsolatuk mérlegelésére. Ésszel tudja, hogy ez volt az egyetlen megoldás. Egyben lenyeletni vele a keserű pirulát, mint egy beteggel tenné a gyógyulása érdekében. Csak bízni tud abban, hogy szerelmük kibírja az első napok megpróbáltatásait.

Vera kérdezni szeretne, miért így és most kell szembesülnie Guszti igazi arcával. Lelke mélyén régóta érzi, több van a férfi tarsolyában, mintsem amennyit eddig mutatott. Hirtelen kitárulkozására egyszerűen megrázó. Szerelmet, bizalmat jelent, de terhet is és felelősséget is.

-Eszedbe sem jutott, hogy nemet is mondhatok?
-Igen, eszembe jutott. Abban biztos vagyok, hogy szeretsz és én is szeretlek. Erre az alapra lehet felépíteni a közös életünket. Minden más lényegtelen! Legfeljebb megoldandó feladatnak tekinthető.

A férfi indexel, megállítja a kocsit a leálló sávban. Átöleli feleségét.

- Nem volt bátorságom eddig bevallani magamnak sem, hogy jobban szeretlek az életemnél. Tudom és érzem, hogy te is szeretsz. Annyira bízok benned, mint magamban. Mégis muszáj megbeszélnünk néhány dolgot. Kérlek, sohase kételkedj bennem, ne kérdezz, és ne aggódj feleslegesen. Tudok magamra vigyázni. Ha mennem kell, akkor a munkám szólít el, sokszor nem is tudom, mikor és mennyi időre. Lehet, hogy a legrosszabb időben és a legjobb helyről, az ünnepi asztal mellől, vagy a színházból, vagy mellőled az ágyból. Azonnal mennem kell, s azt sem biztos, hogy tudni fogom, mennyi ideig leszek távol. Egy napig, egy hétig, vagy tovább. Az is előfordul, hogy alkalmam sem lesz telefonálni, hogy megvagyok, jól vagyok.
- Az életem csupa aggódás lesz.
- Nem lesz, szívem. Annak az esélye, hogy valami baj ér, nem több, mint egy véletlen autóbaleseté. Megtapasztalhattad, hogy rutinos sofőr vagyok.
- Eddig csak Vendelért aggódtam. Mostantól érted is reszkethetek!
- Látod, érte már egyre kevésbé kell, ott lesz Dorina, a menyasszonya, aki remélhetőleg hamarosan a felesége lesz, jönnek az unokák….
- Jaj, Guszti, mit tettél velem?
- Csak feleségül vettelek. Megváltoztatni csak nevedet akartam, merő önzésből, hogy az én nevem viseld. Ám továbbra is ragaszkodom az én megszokott Verámhoz, a talpraesett, kiegyensúlyozott, csinos hölgyhöz, a komoly üzletasszonyhoz, aki két lábon áll a földön. Akiben ott szendereg az a vadmacska szerető is, akivel esténként az ágyba bújok. Récsey Vera, szedd össze magad, hamarosan megérkezünk. Kaphatok egy igazi hitvesi csókot?

Kap.

-Asszonykám, a fiad eljegyzési ünnepségét követően három napig csak mulatunk. Pontosabban három napig csak szeretkezünk! Az étkezési szünetekben Szabó doktorékkal és a Schmidt házaspárral mulatozunk.
- De Guszti, hogy képzeled?
- Mondtam már, hogy imádlak hergelni, valamilyen aprósággal felhúzlak, s akkor igazi vadmacska vagy az ágyban! Hékás, elpirultál!
- Vigyázz, Récsey, ha nem háljuk el a nászéjszakát, már holnap elválhatok tőled!
- Nem lesz alkalmad, mert hozzábilincsellek az ágyhoz, egészen addig, amíg vissza nem hódítlak, apró csókokkal, puszikkal….
- Ragaszkodsz a bilincshez?
- Csak, ha nagyon muszáj! Most pedig felhívom Vendelt, mert megígértem neki.

IGNÁC

Amint Dani fia elkezdett folyamatosan beszélni, a felesége nagyszüleit Mamókának és Papókának szólította, s egyszer csak azon vette észre magát, hogy ő is így hívja az öregeket, akiket nagyon szeretett és tisztelt.

Két hete Vendellel eljöttek az öregekhez, megbeszélni az eljegyzés részleteit. Papóka töltött egy kupica pálinkát.

-Gyerekek, először iszunk egy áldomást, Isten hozott benneteket!

Koccintottak és egy hajtásra lehúzták a méregerős szilvóriumot.

-Azután -- törölte meg a bajszát Papóka,- megkóstoljuk a töltött káposztát, amit az én kedves anyjukom főzött, csak utána beszélhettek.

A Mamóka töltött káposztájának élő ember ellenállni nem tud. Az apró káposzta közé füstölt oldalast tesz, a tölteléket is megbolondítja kevéske füstölt sonkával, és vékony rántással besűríti a levét.

-Drága gyerekeim, csak egy kis túrós táskát sütöttem, így hirtelen, remélem, ízleni fog nektek is, tudjátok, így szereti a fiam, fahéjasan. Szegény Déneskémnek annyi dolga van, hogy nem tudott eljönni, de megoldjuk, ugye Ignác? Miért nem hoztátok Danikát? Imádom a dédunokámat, el lenne itt velünk.
-Mamóka, Dalmával és Danival eljövünk egy hétre, az eljegyzés előtt, hogy segíteni tudjunk mindenben.

Végül négyen jöttek, mert Daniella kivívta magának az iskolakerülést, csakhogy a nagyszüleinél lehessen, előkészíteni a nővére eljegyzését. Mamóka Dénes keresztanyjával napok óta süteményeket süt, édeseket, sósakat, a kamra már megtelt velük, ennek ellenére elküldi Dalmát a gyerekekkel, hogy hozzák el a cukrászdából a megrendelt tortákat is.

Elnézi, milyen jól bánik felesége a gyerekekkel, bámulatosan ért a nyelvükön. Szép szóval terelgeti a két kiscsikót, akik a cukrászdáig tartó tízpereces séta alatt sem akarnak éhezni, s teletömik zsebeiket szilvalekváros kiflikkel, amit Mamóka csak nekik sütött. Ignác csodálja Dalmát, amióta feleségül vette.

A vadóc, kissé öntörvényű, de páratlanul jó alakú és pengeéles eszű lányból eszményi feleség lett. Ha belegondol, ezt is, mint megannyi más dolgot, a professzorának köszönhet. Utolsó éves az egyetemen, amikor Sárdi professzor úr elkezdte győzködni, hogy maradjon ott oktatónak. A szuahéli nyelvet egyedül tanította és alig várta, hogy nyugdíjba mehessen. Végre hódolhasson a szenvedélyének, a kaktusz gyűjtésének és nemesítésének. Eleinte a magas, jóképű, hirtelenszőke fiatalembernek, aki egy szem tanítványa volt, nem nagyon akaródzott ezzel a témával foglalkozni. Az öreg nem adta fel könnyen a dolgot. Elintézte, hogy kapjon nevelői állást az egyetem elit kollégiumában, másodállásban, amely az anyagi juttatáson kívül együtt járt a földszinten kialakított garzonnal, mint szolgálati lakással. Ez együtt már gondolkodóba ejtette Ignácot, és elvállalta mindkét munkát. A szuahéli nem lévén közkedvelt nyelvi szak, jobbára angol beszédgyakorlatokat tartott az egyetemen. Kicsit visszás helyzetnek érezte a nevelői állást, hiszen maga is gyerek volt, pontosabban fiatal felnőtt, aki még keresi önmagát. Nincs hozzászokva mások istápolásához, főleg korosztályához tartozó féktelen fiatalokat kordában tartásához. Átmenetnek tekintette a munkáit, abban reménykedett, hogy három éven belül senki sem akar szuahélit tanulni és megszüntetik a szakot. Mehet Isten hírével. Hogy hová? Az még a jövő titka.

Akkor vált igazán felnőtté, amikor egy éjszakai diszkó buli után részeg hallgatók összetörték az aulában a teljes berendezést. Asztalostól, fotelestől, tévéstől. Megpróbálta szép szóval leszerelni a tombolókat. Sikertelenül. Érezte, ha most nem tesz rendet, elveszti az esélyét, hogy valaha némi tekintélyre tegyen szert a kollégisták között. Tíz évig karatézott, csak akkor hagyta abba az aktív versenyzést, amikor felvették az egyetemre. Onnantól szinten tartó edzésekre járt, ha ideje engedte.
Percek alatt rendet tett a fiúk között. Másnap reggel többen közülük jó reggelt köszöntek neki.

A sikerélmény hatására az angol nyelvtan gyakorlatokon sutba dobta a jegyzet példáit, helyettük szellemes, a napi hírekhez tartozó példamondatokat talált ki, a színházakról, kiállításokról, a legújabb sporthírekről, rekordokról.

A professzor úr hallgatólagosan tudomásul vette Ignác újításait. Valahányszor találkoztak, a fő témát a kaktusznemesítés legújabb formái jelentették, mígnem egyik alkalommal Sárdi komolyan a fiú szemébe nézett:

-Át kell adnom, magának, ifjú barátom, az önként vállalt kötelezettségeimet is. Ingyen munkát végzek a F’ordító Bt.-nek, szuahélit fordítok magyarra és viszont. Tehetséges diákjaim abból élnek, hogy tizenkét nyelven vállalnak fordítást, s ha éppen egy ritka nyelvre szóló megbízást kapnak, hozzám fordulnak. Itt a vezetőjük telefonszáma. Egy ifjú hölgy, Nagy Dalma jelentkezik, bízhatsz benne, neked fizetnek érte, már megbeszéltem vele.

Az ifjú hölgy két év múlva a felesége lett. Azt azonban kikötötte, hogy nem költöznek Dalma szüleinek a házába, menjenek inkább albérletbe. Sem az anyósa, sem az apósa nem nyerte el a szimpátiáját. Egyébként sem költözött volna a saját szüleihez sem. Önálló család, önálló élet. Dalmával kettesben kell felépíteni a közös családot.

-Apuuuuuu.!

-Igiiiiiiii, gyere, segíts!

A két gyerek torka szakadtából kiabál, hívja Ignácot.

-Apa, emeleteset is vettünk, csokist és mogyoróst, meg dobost is.
-…. és tiramisut is.
-Rendben gyerekek, menjetek be, Mamóka már vár benneteket az ebéddel, mi meg bevisszük a tortákat.
-Tudod, Igi, mi vigyáztunk rájuk az úton, egy sem sérült meg!

Daniella, a kis sógornő, ahogyan néha ugratásként nevezi, megismerkedésük óta Iginek becézi, egyetlenként a családból. Azonnal a szívébe zárta a kislányt, aki a legnagyobb természetességgel az ölébe vackolta magát és ragaszkodott ahhoz, hogy Ignác elolvassa neki a kedvenc meséjét. Közöttük attól kezdve baráti cinkosság honol, amelyet Dani megszületése sem változtatott meg.

A kis sógornő az idősebb, s főleg a nagynéni jogán, mindenre megtanította Danit, amit ő maga tudott. Az utolsó két évben már egyenrangú gyerekekként forgatnak fel mindent maguk körül.

A merengésnek most nincs helye, el kell helyezni a tortákat, amelyeknek már csak a kamrában lévő hűtőszekrényben találnak helyet.

Közben megbeszélik az eseményeket:

-Drágám, Vendel sms-t kapott, hogy az anyjáék összeházasodtak, ahogyan azt Gusztival eltervezték. Tulajdonképpen egy eljegyzést és egy esküvőt is ünneplünk. Ha ezt megtudják anyáék, azt hiszik, hogy Vendel szülei meg akarták spórolni a lakodalmi költségeket. Mire kiderül az ellenkezője….
-Mással lesznek elfoglalva, a rongyrázással… már látom Anya unott arcát, Apa zavart mosolyát…
-Dalma, te mindig kombinálsz!
-Te beszélsz? Ti találtátok ki Vendellel a mai partit is, amikor kettesben lejöttetek nagyiékhoz.
-Édesem, ne vitatkozzunk, adok egy puszit és tegyük a dolgunkat, mert hamarosan megérkeznek a vendégek.
-Izgulsz Ignác? Valld be, félsz attól, hogy Vendel mostohaapjának a séfje elrontja az ünnepi ebédet?
-Viccelsz velem? Mamóka egész délelőtt a sarkában járt, ellenőrizte minden mozdulatát.
-Persze, de Papóka meg itatgatta vele a szilvóriumát.
-Az nem szilvórium, Dalma, az ötven fokos, becsületes szilvapálinka.
-Menjünk ebédelni, mert Mamóka megharagszik, ha sokat késünk.

A konyhában, a kinyitott nagy tálaló asztalnál ül az egész család, Mamóka kivételével, aki egyre csak hordja az asztalra az ételeket. Papóka és Vendel csak csendben figyel, bezzeg a többiek egyszerre akarnak enni és beszélgetni. Főleg ezzel akarják a bennük lévő izgalmat palástolni. Gulyásleves és szilvás gombóc az ebéd. Palika, Guszti séfje, nem győzi dicsérni Mamóka főztjét.

Elfoglalják helyüket az asztalnál és Dalma telemeri forró levessel Ignác tányérját, ám magának csak egy merőkanállal szed.

Ignác mélyen a tányérjába hajolva kanalazza a levesét, mégis pontosan tudja, hogy az asztalnál ülők mit csinálnak, és miről beszélnek.

Az asztalfőn ül Papóka, fehér haja frissen fésülve, mint az ebédnél mindig, mert szerinte ezzel is megtiszteli Mamókát, immár hatvan éve. Komótosan kanalazza a levest, melyhez tisztességesen fogyaszt a hófehér kenyérből. Máskor a dédunokának sem engedi meg a beszélgetést ebéd közben, most azonban látszólag közömbösen, tűri a hangzavart. Néha összenéz a balján ülő Vendellel, aki újdonsült vőlegényként még keresi helyét a családban. Mellette ül Dorina, aki a Papóka jobbján ülő anyjával éppen arról beszélget, melyik ruhát vegye fel az eljegyzéshez. Kinga csak kavargatja a levesét, nem igazán ízlik neki az enyhén csípős, vaj puhára főtt marhahússal, zöldségekkel teli étel, s egyáltalán nem figyel a két gyerekre sem. Daniella és Dani éppen azon mesterkedik, hogyan lehet közös tányérból falatozni, egy kanál leves, egy gombóc sorrendben.

A gyerekekre Nenő felügyel, az apósa keresztanyja, egy vékony, hajlott hátú idős asszony. A keze ügyében lévő járóbotjával, nyomatékkal koppant egyet, ha az ifjúság civakodása hangosabb a kelleténél. Közben figyelmesen hallgatja Palika fecsegését. Az újdonsült séf jóízűen fogyasztja az ebédet, két tányér levesig meg sem áll, s a gombócból is elfogyaszt úgy tíz darabot. Evés közben folyamatosan beszél, hol a szomszédjához, hol a szemben lévő Dalmához. Dicséri Mamóka főztjét, elmondja, hol tart az ünnepi vacsora készítésével és fájlalja, hogy az ebédhez csak üdítőt és kristályvizet szolgálnak fel.

Papókával szemben, az asztal másik végén ülne Mamóka, ha nem tartaná fontosnak, hogy maga szolgálja ki a családot, mint azt teszi hatvan éve. Dalma férjéhez hajol:

-Szívecském, leváltom Mamókát, hátha sikerül néhány falatot beletuszkolni. Jó lenne, ha Vendellel és Palival, meg a két gyerekkel befejeznétek a sátor díszítését és lassan meg is teríthetünk.
-Rendben, de Papókát ne engedd dolgozni, pihenjen csak le, ahogyan szokott.

Ignác percek alatt összeszedi a csapatot. Vendelnek és a két gyereknek elég csak intenie, máris pattannak. Megköszönik az ebédet és indulnak is. Pali már nehezebb dió. Láthatóan jól érzi magát, vonakodik mozdulni, de Papóka az asztalfőről szigorú pillantást vet rá.

Mamókát nehezen bírja rá Dalma, hogy végre asztalhoz üljön és elköltse az ebédjét. A karcsú, lányos alkatú fiatalasszony percek alatt leszedi a mosatlan edényeket és hozzálát a mosogatáshoz. Egyedül Nenő emelkedik fel székéről, hogy segítsen neki. Tiszta, fehér abroszokkal leterítve, hatalmas kasban szunnyadnak a porcelán tányérok és az evőeszközök, amelyet Pali hozott Récsey valamelyik étterméből. Mellette dobozokban a poharak, kristály valamennyi, negyven darab rövid italos, pezsgős, boros és vizes pohár, szikrázó tisztán, egyenként csomagolva.

-Gyere Vendel, összerakjuk az asztalokat és leterítjük az abroszokkal. Szerinted milyen alakú legyen? Elvégre eljegyzést és esküvőt is ünneplünk!

Daniella állandóan Ignác közelében sündörög és képes meghallani mindent, ami nem rá tartozik.

-Igi, kinek lesz az esküvője?.....Légysziiiii, mondd meg.
-Pszt! Csend legyen kis sógornőm! Ez egy nagy titok. Tudsz titkot tartani?
-Persze Igi, hiszen tudod! Csak Daninak mondom meg.
-Nem Daniella, még Daninak sem mondhatod el.
-Titok a titok?
-Az bizony kis sógornő, ha nem beszélsz róla, holnap kapsz tőlem egy tábla csokit. Rendben?
-Rendben. De nagyot!
- Vendel édesanyja, Vera néni, férjhez ment. Most pedig menjetek Pali bácsihoz és kérdezzétek meg, tudtok-e segíteni neki .
-Megyünk. Dani!!!!!!! Gyere, dolgunk van.
-Apu, mehetek?
-Persze kisfiam, megbeszéltem Daniellával, hogy segítetek Pali bácsinak.

Vendel megvárja, amíg a két gyerek elviharzik.

-Már úton vannak Anyáék, az előbb telefonált Guszti, hogy hamarosan ideérnek. Nem tudod, Dénes mikor érkezik? Úgy látom, Mamóka nagyon aggódik a fiáért. Nem is értem, hogy a jövendőbeli apósom miért viselkedik így. Anyós pajtást sem látom ténykedni. Jobb lett volna hagyni az egészet és kettesben megtartani az eljegyzést. Szegény Mamókáékat akaratlanul is kizökkentettük a mindennapi nyugodt életükből ezzel az eljegyzési partival.
-Nyugodj meg, Vendel. Nincs semmi baj. Anyád férjhez ment, Dorina pedig alig várja, hogy az ujjára húzd a jegygyűrűt. Papóka végre legálisan iszogathatja a pálinkáját. Dalma élvezi a nyüzsgést. A gyerekeknek meg ez a nyüzsgés maga a Kánaán. Szóval, hogyan helyezzük el az asztalokat?
-Négyszögletesre gondolkodtam, hogy mindenki mindenkit láthasson.
-Vendel sógor, okos vagy! Egyiknél ti lesztek középen Dorinával, meg a barátaitokkal, no meg apáddal, egyik oldalatokon Vera és Guszti, a másikon anyósomék, velünk együtt, szemben pedig Mamókáék…..a többiek pedig tetszőlegesen foglalnak helyet. Harminckét terítéket teszünk fel, hátha nem várt vendég is érkezik.
-Megbeszéltük sógor.

A két fiatalember innentől kezdve szótlanul teszi a dolgát. Fél óra alatt elkészül a nyitott sátorban az ünnepi asztal. Közepére hatalmas tűzpiros rózsacsokor kerül és minden teríték mellé egy szál tulipán, égszínkék egyforma vázácskákban.

-Szép lett, Ignác.

Mintha Vendel hangja kicsit megremegett volna. Megköszörüli a torkát, mielőtt megszólal.

- Tudod, kicsit azért izgulok. Minden megváltozik körülöttem. Bekerülök egy új családba, akiket nem is igazán ismerek. Ne érts félre, veletek nincs semmi bajom. Daniella is egy tünemény, de Dénes, mintha kerülne, néhány udvarias szónál többet nem váltottunk soha. Kinga asszonyhoz pedig fel sem érek. Számára csak egy cselédkönyves kezdő orvos vagyok, aki csóró és önérzetes. Úgy tekint rám, mint egy szükséges rosszra, mintha csak egy félresikerült tréfa lenne Dorinával az eljegyzésünk. Hiszen nem tudom neki biztosítani mindazt a luxust, amelyben otthon része van. Felkészültem arra, hogy ennek kapcsán még Dorinával lesznek küzdelmeim, mert egyikünk családjától sem akarok elfogadni semminemű apanázst. Egyelőre fogalmam sincs, hogyan veszem rá a nadrágszíj összehúzására. Még apósommal is meg kell vívnom a magam csatáját, hiszen azt szeretné, ha ott laknánk velük, az egyik emeleti lakásban. Ellenben nagyon örülök, hogy Anya férjhez ment. Megérdemli, hogy boldog legyen. Gusztival sincs semmi gondom. Meggyőződtem arról, hogy egy rendes ember. Megérdemlik egymást és kívánom, hogy boldogok legyenek. Igazán most válok le róluk és meg kell alapoznom a saját családom életét. Érzelmileg és anyagilag egyaránt. Éjjel-nappal a kórházban leszek, és a szakmai előmenetelem érdekében a szakvizsgákat sem halaszthatom tovább. Neked elmertem mondani a kétségeimet. Ne nézz így rám, nem a Dorina iránt érzett szerelmemben kételkedek, hanem magamban. Vajon tudom-e teljesíteni a reám váró feladatokat? Neked nem voltak kétségeid annak idején?

Ignác figyelmesen és komolyan hallgatja Vendel szavait. Hasonló gondolatok forogtak az ő fejében is, az eljegyzésekor és még az esküvője napján is. Mit lehet erre válaszolni? Dalma teljesen más személyiség, mint Dorina. Ismeri az igazi értéket, tud és akar is teremteni a saját erejéből, s született büszkesége nem is engedné, hogy elfogadjon bármit is a szülőktől.

- Ezek komoly kérdések, de nem ezzel kezdődik az együttélés. A legfontosabbnak tartom, hogy ne lakjatok együtt senkivel sem. Használjátok ki az első időszakot, amikor még a szerelem perzselően izzik -, arra, hogy megismerjétek és megszokjátok egymás szokásait, összecsiszolódjatok. Nehogy azt hidd, hogy ismered Dorinát, mint ahogyan ő sem ismer téged. Más az, amikor randevúztok, együtt kirándultok, vagy utaztok, de napról napra együtt élni, az már kemény dió. Nevetni fogsz, én ebben az időszakunkban sok újat megtudtam saját magamról is. Tudod, mi lesz a legnagyobb problémátok? Ki veszi meg a kenyeret és a felvágottat. Miért nevetsz? Gondold csak el, mi lesz, ha mindketten azt hiszitek, a másik már megvette a vacsorát? Ha rám hallgatsz, jobb lesz, ha eleinte telepakolod konzervvel a spájzot.

- Kösz a jó tanácsot, de még azt sem tudom, hol fogunk lakni.

- Miért, az esküvő időpontját már tudod?

Dalma percek óta hallgatja a fiúk beszélgetését, jót is derül rajtuk, ám ideje folytatni a munkát.

-Gyertek, dolog van! Megkeresem a gyerekeket, Dorinának és Vendelnek még át kell öltöznie, nekem pedig még az ifjúságot is rendbe kell tennem. Izgulsz, te vőlegényforma, sógorkezdemény? Fuss Dorinához, még ellopja valaki!

Pali megkönnyebbülést érez, amint a nyári konyha küszöbén meglátja Dalmát. Nem csupán a készülő ételekre kell koncentrálnia, hanem a két segédre is, akik mindig mást akarnak csinálni, mint amivel megbízza őket.

-Ügyesek voltatok, most gyertek, átöltözünk, nektek kell fogadni a vendégeket.
-Mást nem tudunk segíteni Pali bácsi?
–Hagy rakjuk a tálcára a süteményt.. légyszi-!!!!!

A fiatalasszony tudja, hogy Palit hátráltatja a két gyerek. Határozottan rájuk szól:

- Azt nem lehet, irány átöltözni, ha Pali bácsi rátok bízná a süteményeket, nem jutna egy falatnyi sem a vendégeknek!
-Anya, elmondhatom Mamókának, hogy mennyit segítettünk Pali bácsinak?
-Később, kisfiam. Most kicsinosítjuk magunkat.

Dani komolyan bólint, igaza van az anyjának. Mamóka később is ráér megtudni, milyen szorgalmasan segítettek a kukták. Fut is átöltözni, hátha később mégis jut idő a további torkoskodásra. A sütemények olyan finomak, azok a csokisok!
Ignác mosolyog a gyerekeken, amikor felesége átkarolja a vállát.

- Drágám, gyere, készülődjünk, a fogadóbizottságnak hamarosan dolga lesz, elmúlt fél három. Csak azon izgulok, hogy Apa hamarabb ideérjen, mint az első vendég.
- Veráék percek múlva megérkeznek.


Dalma ügyesen átöltözteti a gyerekeket, miközben mindkettő egyszerre meséli az élményeit. Daniella hófehér ruhát kap, hajába pedig kék szalagot fon. Danira sötétkék nadrágjához fehér inget és kék csokornyakkendőt ad. Gyönyörködik a gyerekekben és könny szökik szemébe. Felveszi világoskék ruháját, s hajába ugyanolyan szalagot köt, mint Danielláéban van. Ignác is előkerül, s immár úgy néz ki, mint Dani felnőtt változata. Súgva kérdezi feleségét:

-Mamókáék még pihennek?
-Csak aludjanak még egy kicsit.
- Persze, pihenjenek, hosszú lesz még a nap.

A kertben Vendel és Dorina immár átöltözve, ellenőrzik, hogy minden készen legyen a vendégek fogadásához. Férfi is szorgalmatosan hordja a konyháról az állófogadáshoz előkészített kerekasztalra a hidegtálakat, szendvicseket, meg korábban a gyerekek által szépen összeállított papírtálcákat és szalvétákat. A gyerekek ismét ott sündörögnek az asztal körül, ám legnagyobb bánatukra Pali bátyjuk árgus szemmel figyeli, nehogy valaki bármit is elemeljen az asztalról. Közben a furcsa alakú üvegekben lévő italokat rendezgeti.

-Daniella..olvasd el kérlek a címkéket.
-Miért vagy olyan kíváncsi?
-Nnnna, légyszi!
-Nem nekünk való - fejezi be a beszélgetést röviden a kislány - menjünk inkább a kapuhoz, hátha jön Apu.

Valóban itt kellene lennie Dénesnek, gondolja Ignác maga is. Kingának sem kellene tovább sunnyognia, végül is az örömanya szerepében egyszer már debütált. Nem igen fényesen, íme, most előhozakodhatna a jobbik változattal. Látja feleségén is az izgatottságot.

A társaság egyetlen nyugodt tagja Nenő, aki a verandára cipel magának egy kerti széket, és körülményesen helyet foglal benne. Innen belátni az egész területet. Délben nagyon sokat evett. Tíz éve nem ivott alkoholt, megtiltotta az orvosa. Ma, lehet, mégis kivételt tesz, és iszik egy pohár pezsgőt. Vagy kettőt. Esetleg hármat. Olyan kicsik azok a pezsgős poharak. Talán, ha megkéri Vendelt, kitölti neki az első pohárral. Elveti az ötletet. Vendel orvos és már elmondta neki, hogy magas a cukra és a vérnyomása, biztosan tiltaná az italt.

-Ignác, fiam, kérlek, tölts nekem egy pohár pezsgőt.
-Szívesen töltenék, Nenőke, de tudja, hogy nem szabad alkoholt innia.
-Ugyan fiam, kilencven felé már mindent szabad, még ágyba pisilni is...de meg ne mond senkinek.

Dani futva jön vissza a kapuból.

-Apu, az utca végén bekanyarodott egy nagy fekete Lexus, azzal jön Vendel bácsi anyukája, és Guszta bácsi?
-Guszti bácsi, kisfiam. Eredj, szólj Vendelnek és Dorinának.

A kisfiú nagy igyekezetében majdnem felbotlik Nenő botjában, de fut tovább.

-Dalma, drágám, jó lenne megkeresni Kingát, addig mi fogadjuk Veráékat.

Mire a kapuhoz ér, a két gyerek egymás szavába vágva már beszámolt Veráéknak a főbb eseményekről. Dorina, Vendel, Ignác és a gyerekek üdvözlik a vendégeket.

Ignácot megnyugtatja Guszti kemény kézfogása és Vera illatos puszija. Mindkettőben érzi azt a biztonságot, amely Vendelből is árad, pedig Guszti alig néhány órája lett jövendőbeli sógora mostoha apja.

Az állófogadásra terített asztalhoz érve, bemutatja őket Nenőnek, aki azonnal szívébe zárja Vendel édesanyját. Guszti kezet csókol az idős asszonynak, akinek szemében huncut mosoly bujkál.

-Fiam, ugye bontunk még egy üveg pezsgőt?
-Kettőt is, csak tessék szíves lenni választani. Nézzük csak. Á, van itt választék. Szárazat, félédeset, édeset tetszik kérni?
-Mindegy nekem. Amilyet a többiek isznak. A lényeg, hogy ártson.

Ezen jót derül a társaság. Guszti szakavatott kézzel, gyorsan kinyitja az egyik száraz pezsgőt és kitölti a poharakba. Vendel körbe kínálja. Dalma a gyerekeknek üdítőt készít. Közben Dorina hellyel kínálja anyósát, s megállapítja, hogy nem is emlékszik arra, milyen szép Vera, ragyog a boldogságtól. A gyerekek azonnal körülveszik Verát és kérdezgetik:

-Te vagy a Vendel bácsi anyukája?

-Hoztál nekünk csokoládét?

Ignác kihasználja az alkalmat, hogy nem figyel rá senki és eltűnik, bemegy a házba. Meg kell keresnie Kingát, elvégre a házigazdák közül mindenki távol van. Hiába Mamókáék adnak helyet az eljegyzéshez, a házigazda Dénes és Kinga lenne, ám az egyik nem mutatkozik, a másik meg ki tudja, hol jár. Biztos benne, hogy apósa elhalaszthatta volna az utazását, feltéve, ha egyáltalán ott jár, amit mondott.

Anyósa a középső szobában olvas, orrán szemüveggel. Ez azt jelenti, abban bízik, hogy senki sem zavarja. Hiúsága nem engedi, hogy mások lássák szemüveg viselését. Ignác halkan kopog az ajtón.

-Gyere be, kislányom, nem zavarsz. Apád megjött már?

Kinga úgy kérdez, hogy fel sem néz a könyvből.

-Bocsáss meg, Kinga, én vagyok.
- Miben segíthetek?
- Megjöttek Vendel édesanyjáék, kérlek, gyere ki.
- Még nem készültem el.

Azt látom, gondolja Ignác. Végignéz a méregdrága kisestélyiben üldögélő, smukkal teli, finom eleganciával sminkelt anyósán, hibátlan frizuráján. Valóban nem készült el. Lelkileg. És nem is fog elkészülni soha.

Ignácban úgy megy fel a pumpa, mint még soha. Nyugi, csak ne idegesíts fel magad, erre játszik az anyósod, gondolja, és azonnal beugrik a megoldás.

-Semmi baj, majd kimentelek benneteket, téged is és Dénest is. Bocsáss meg, hogy zavartalak. Valóban ez a legjobb megoldás, ha itt olvasol magadban. Bizonyára nagyon fontos lehet, ha szabotálod a saját lányod eljegyzési partiját!

Sarkon fordul, és öles léptekkel visszatér a kvaterkázó társasághoz. Szemével Dalmát keresi, csak összenéznek, felesége bólint egyet.

A többiek már kellemes beszélgetésbe elegyedtek, csipegetnek a szendvicsekből. Dorina igazi háziasszony módjára kínálja a vendégeket, Vendel pedig töltögeti a poharaikat.

A gyerekek futnak vissza a kapuhoz, várják a többi vendéget.

Ignác csak fél füllel hallgatja a beszélgetést és arra gondol, milyen meglepetést tartogat még ez a nap. Bizonyosan nem a tervek szerint folynak a történések, ha az anyósa nem meri megjelenésével emelni a társaság színvonalát. Hallott korábban arról, hogy az anyósa nagy felhajtást akart az eljegyzésből csinálni, de Vendel a sarkára állt és harminc főben maximálták a létszámot, fele-fele arányban megosztva a meghívottak számát a két család között. Kívánatos lenne, ha az apósa is megjelenne.

A két gyerek folyamatosan közvetíti az érkező vendégeket.

-Igiiiii, Mercedes jön…

Sárdi professzor úr érkezik a feleségével, Nusikával. Messziről látni rajtuk, hogy házasságuk ötven évét a meghitt, csendes boldogság jellemzi. Alig telik el néhány perc, Mamóka és Papóka is kijön a vendégekhez. Papóka és a professzor hamarosan elmélyült beszélgetésbe kezdenek, a növénynemesítésről, különös tekintettel a kaktuszok vízháztartásának kérdésére. Nusika pedig Mamókával egyezteti az unokáknak készítendő kedvenc sütemények receptjeit.

-Apu, gyere gyorsan…légyszii…egy új Merci….

Kinga kollégája, Szinay doktor érkezik feleségével, Lindával, aki inkább tini lánynak néz ki, mintsem komoly nyelvésznek. A doktor nehezen oldódik fel, csak akkor enyhül, amikor megtudja, hogy Vendelben orvos kollégára talál. Szemével Kingát keresi, de nem meri megkérdezi egyik családtagtól sem, miért hiányzik a kolléganője a társaságból.
Linda fellélegzik, végre magára hagyhatja férjét és a hölgykoszorúhoz mehet csevegni. Majd megérkezik Szamuráj és barátnője, Szilvia, mindketten farmerben, ezzel is jelezve hovatartozásukat. Vendel karate klubjának oszlopos tagjai. Egyébiránt Szamuráj becsületes nevét fedje homály, szinte senki sem tudja róla, hogy civilben kiváló fogorvos. Két perccel utánuk befut Cilike, Dorina legjobb barátnője, egy hórihorgas, kevés szavú fiúval, akiről csak annyit tudnak meg, hogy Robi a keresztneve.

Guszti Vendellel sugdos:

-Ha megmutatod, hol a konyha, megnézem ezt a pernahajder Palit, mit alkotott.

A fiatalabb korosztály megérkeztével jobban fogynak az italok.

Dalma elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy előkerítse az anyját. Észrevétlenül elvonul, csak Ignác kíséri a szemével. Néhány perc múlva visszatér, szemében fény lobban, szólnia sem kell, megint sikerült az anyjával összevitatkozni. Mire a hölgykoszorúhoz ér, már mosoly ül az arcán. Igazi háziasszonyként kínálja a vendégeket.

Vendelre sem lehet panasza senkinek, a legjobb pincért meghazudtoló buzgalommal töltögeti az italokat és közben itt is, ott is beszélget a férfiakkal.

Tölt két pohár narancslét a vendégfogadó küldöttségnek, melyet Ignác visz ki a gyerekeknek. Örömmel konstatálja, hogy a két gyerek nagyon szomjas.

-Igi, mondd meg légyszi, mikor jön Apa?
-Hamarosan, kicsim, hanem tudjátok mit? Vigyétek vissza a poharakat, és egyetek egy süteményt.

Röppen Daniella, ám amint érzékeli, hogy Dani meg sem mozdul, visszafordul, és kézen fogva húzza maga után a kisfiút.

Nélkülük Ignác kicsit elveszettnek érzi magát az újabb vendégek érkezéskor. Bizonyos Schmidt úr érkezik a Szabó Géza nevű férfival, és a feleségeikkel. Már követni sem tudja, ki kinek a meghívottja, csak odakíséri őket a társasághoz. Vera amint meglátja az újonnan érkezetteket, hozzájuk rohan és láthatóan nagy szeretettel teli üdvözlés következik.

A szendvicsek és hidegtálak elfogyóban, az italok utánpótlása persze zavartalan. A nők többsége pezsgőzik, a férfiak azonban tisztességesen fogyasztanak minden italból, amely csak a kezük ügyébe kerül. A hangulat fokozódik, már Papóka is szélesen mosolyog, villan a műfogsora. Ez már bizonyos alkoholszint elérését jelenti.

Igaza volt Vendelnek, hogy a vendégfogadó hidegtálaknak és szendvicseknek, meg az italoknak külön asztalt állítsanak fel. Így a sátorban az ünnepi teríték tisztán megmarad a fő eseményhez.

Dani szlalomozik a vendégek között, hogy mielőbb elérje az apját.

-Apa, képzeld el, Guszta bácsi összecsókolódzott a Nagyival, aki azt mondta, hogy hozzam ide a mobilodat és hívd fel a Papát. Légy szíves.
-Köszönöm, kisfiam. Olyan ügyes vagy, próbáld megsúgni Anyának, hogy jöjjön ide.

A cikket írta: Yolla

5 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2013. április 13. 23:19

megtekintés Válasz erre: Kőnig - 2013. április 13. 22:17

És azt tudod é,hogy láttam é e folyót?:-)
Olvasni olvastam.

Kedves Imre!

És valóban láttad a Dont?

Pussz: Yolla
2013. április 13. 23:17

megtekintés Válasz erre: emillio - 2013. április 13. 22:07

Kedves Yolla!

Ezt szeretném könyv alakban a polcomon tudni!
Remélem, hogy kapok egy tisztelet példányt!

Pussz: emillio

Kedves Emillio!

Természetesen kapsz egy példányt, ha valaha megjelenik.
De még ne vegyél új könyvespolcot.

Pussz: Yolla
2013. április 13. 22:17

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2013. április 13. 14:18

Virág, kedves, én pedig tudom rólad, hogy olvastad a Csendes Dont!

És azt tudod é,hogy láttam é e folyót?:-)
Olvasni olvastam.
2013. április 13. 22:07
Kedves Yolla!

Ezt szeretném könyv alakban a polcomon tudni!
Remélem, hogy kapok egy tisztelet példányt!

Pussz: emillio
2013. április 13. 14:48

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2013. április 13. 14:18

Virág, kedves, én pedig tudom rólad, hogy olvastad a Csendes Dont!

Tényleg olvastam? Mert a cimeket illetöen eléggé szenilis vagyok, meg amugy is. :)
2013. április 13. 14:18

megtekintés Válasz erre: Virág - 2013. április 13. 14:09

Yolla, én téged nem tudlak megunni!

Virág, kedves, én pedig tudom rólad, hogy olvastad a Csendes Dont!
2013. április 13. 14:09
Yolla, én téged nem tudlak megunni!
2013. április 13. 12:49

megtekintés Válasz erre: Yolla - 2013. április 13. 11:56

Szia, Julikám!

Már csak egy rész van hátra!

Az én hibám, hogy a hivatkozott írót nem ismerem, de mentségemre szolgáljon, hogy ugyanabból a tóból merítjük az írásaink témáját!

Pussz: Yolla

Én azt az egyet is izgatottam várom!
:-)
2013. április 13. 11:56

megtekintés Válasz erre: - 2013. április 13. 08:50

Szia Yolla!

Egész reggel ezt olvastam. Csak ismételni tudom magam, hogy kár, hogy nem lehet duplán pontozni!
Nem tudom miért, de nekem már az előző írásaid olvasatakor is Bárány Tamás novellái és kisregényei jutottak eszembe. Na nem plágium ürügyén! Gondolom, talán a témaválasztás - mai magyar valóság - okán.

Várom a többieket is!

pusz
Juli

Szia, Julikám!

Már csak egy rész van hátra!

Az én hibám, hogy a hivatkozott írót nem ismerem, de mentségemre szolgáljon, hogy ugyanabból a tóból merítjük az írásaink témáját!

Pussz: Yolla
 
2013. április 13. 08:50
Szia Yolla!

Egész reggel ezt olvastam. Csak ismételni tudom magam, hogy kár, hogy nem lehet duplán pontozni!
Nem tudom miért, de nekem már az előző írásaid olvasatakor is Bárány Tamás novellái és kisregényei jutottak eszembe. Na nem plágium ürügyén! Gondolom, talán a témaválasztás - mai magyar valóság - okán.

Várom a többieket is!

pusz
Juli
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: