Szülői, testvéri szeretet! 1. rész
Látogatók száma: 53
Néhány történetet írnék le nektek, ha meghallgatnátok, folytatásosnak szánom, de majd meglátjuk.
A cikkeimben már említettem, hogy hárman vagyunk testvérek. Van egy öcsém és egy húgom. Az édesanyánk egyik legjobb nevelési módszere az volt," mindegy mi történik az életben, Ti mindig testvérek vagytok, és azok is maradtok". Mai napig sem értem, a TV-ben, rádióban látott, hallott "testvérháborúkat". Soha még elképzelni sem tudnám, hogy a testvéreimmel hasonló helyzetbe kerülhetnénk. Minket úgy neveltek, de bennünk is van szerintem, hogy ha segíteni esetleg nem tudunk egymásnak, akkor ne is ártsunk. Én kerültem el otthonról a leghamarabb, férjhez mentem. Igaz, nagyon szegények voltunk, nekem nem volt fényes esküvőm, csak összeházasodtunk, az Öcsém és az akkori barátnője, volt a tanú, volt egy lány, aki csinált néhány fényképet. Más nem volt. Nem sokkal később a Húgom is férjhez ment, az Ő esküvői tanúja is az Öcsénk volt, itt már jutott egy kis esküvői vacsorára, ajándékra. Ha nem is naponta, de hetente mindig beszéltünk találkoztunk. A Húgom férje kicsit különc volt , de tiszteletben tartottuk egymás választását. Majd néhány év múlva megromlott a házasságuk, sajnos válásra került a sor. A volt férj ragaszkodott hozzá, hogy adjanak el mindent, és felezzenek. (Van egy kisfiuk, aki akkor volt tíz éves) Még a gyerek dolgait is elakarta felezni, hogy a gyerek majd úgyis megy Ő hozzá is, és a gyerektartáson felül Ő nem köteles etetni, itatni. Akkor a húgom megálljt intett, de az összes többi dolgot elfelezték, a húgom a gyerekkel hozzánk költözött, amíg nem tudott venni egy másik lakást. Ez valamikor ősszel történt, egy darabig az Apuka hívogatta telefonon, ígérgetett, megvárta az iskolánál. Jött a Karácsony, ekkor döbbent rá, hogy neki nincs kivel tölteni a Karácsonyt. Felhívott engem, hogy szeretne a gyerekkel ünnepelni, de ez csak akkor megy, ha Én meghívom, hiszen még nálunk laktak, na meg az Én két lányomnak is a keresztapja, és szeretne eljönni. Nem fogadtam nagy lelkesedéssel a dolgot, de összeültünk a párommal, és azt mondtuk, legyen a gyerek miatt megtesszük, hiszen szereti az apját és ne mi legyünk, akik elveszik tőle. Eltelt a Karácsony, megint jöttek az ígérgetések, fogadkozások, közben Ő is vett lakást, a húgom is. Tudom, havonta egyszer elvitte a gyereket magához, de előfordult, hogy a kocsmában felejtette. Hazament pénzért és elaludt. Ezt is megbocsájtotta a fia, de eljött a nyolcadikos ballagás természetesen az Apját is meghívta a gyerek. Tudta ,hogy mindenki eljön a családból, az apja is megígérte. Már a jó tanulók jutalmait osztották, amikor megláttuk, hogy ott áll a kerítésen kívül, integetett a fiának, puszit dobott. A gyerekkel madarat lehetett volna fogatni. Be kellett menjenek a terembe a bizonyítványért és mire kijöttek, az apja eltűnt. Simán elment anélkül, hogy gratulált volna vagy megölelte volna. Jelzem, nyolc éve vannak külön, de az első három hónapot leszámítva, azóta sem fizet gyerektartást. A gyerekben, akkora törést okozott, hogy azóta nem kíváncsi az apjára, most volt a szalagtűzője, a ballagása, oda már nem hívta el. Tudjuk, hogy nincs már semmije, elivott mindent, nincs lakása, nincs élete, és most üzenget a fiának, hogy hívja már fel, mert az Ő telefonján nincs pénz, és ez a gyerek most sem zárja ki, hogy egyszer majd felhívja.Úgy látszik a mi vérünket örökölte, mert még mindig tudja szeretni, sajnálni.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mint egy átok, úgy hangzott. Aztán többre vitte, hála, mert ennek már 25 éve talán.
Amúgy meg hasonlóan vélem, mint Édesanyád, csak egymásra számíthatunk.
Ha lesz kedved folytasd! :)
Én a nővérem fiának a ballagásán lepődtem meg, ha más meséli, el sem hiszem talán. Helyzet hasonló, oly értelemben, hogy elvált szülők, stb. bár itt az Apuka üres kézzel megjelenik és mondja a fiának:- Tiszta szívemből kívánom fiam, hogy ne vidd többre az életbe, mint én!
Mint egy átok, úgy hangzott. Aztán többre vitte, hála, mert ennek már 25 éve talán.
Amúgy meg hasonlóan vélem, mint Édesanyád, csak egymásra számíthatunk.
Ha lesz kedved folytasd! :)
Testvér háboru sajnos van, de csak akkor, ha az ember akar harcolni....én inkább félre álltam.
pussz neked
Igen, sajnos sok van, az hogy Te félreálltál a Te inteligenciádat bizonyítja, de hogy valamiért félre kellett állnod, az már azt jelzi, hogy a másik fél nem volt ilyen elnéző, szerencsére nálunk ilyesmi fel sem merűlhet. Nagyon sajnálom, hogy másoknál ez gondot okozhat, elsem tudom képzelni, az ilyen helyzetet. Majd a folytatásban írok erről néhány gondolatot.
pussz neked
Tanulságos lenne leirni de csak annyit irok, hogy a pénz miatt történt.Mindent hagytam félre álltam....nekem igy jobb legalábbis a lelkemnek.