Szülői testvéri szeretet! 3.rész
Látogatók száma: 134
Kicsit soká elvoltam, de nem felejtettem el, hogy folytatást ígértem. Talán most sikerül. Az öcsém életéből emelnék ki néhány részt.
Mindig gyámoltalan, "anyámasszony katonája volt" gyereknek. Az általános iskola befejezése után szakmunkásképzőbe jelentkezett, ott kezdett el nőni, önállósodni. Mire végzett az iskolával, már csak a csajozásairól volt híres, de soha nem bántotta meg a lányokat, legalábbis készakarva nem. Eljött az Ő életében is a nagy szerelem egy nagyon helyes, értelmes kislány személyében. A lány szülei, azt hiszem kicsit többet, jobbat akartak a kislányuknak, hiszen már főiskolára járt, az Öcsém pedig, " csak " szakmunkás volt. Eljegyzés, három év együttjárás után, szakítottak. Nagyon nehezen viselte, attól kezdve az egyik lány jött, a másik ment hat - hét évig nem találta önmagát. Az édesanyánk csak azt látta, hogy már megint másfajta cipő van az előszobában, mint az előző este. Elment a Balatonhoz is dolgozni, csak itthon ne kelljen lenni. Amikor is megismerkedett a jelenlegi sógornőmmel, ennek már tizenkilenc éve, van két szép gyermekük, jól megvannak. Bármilyen viharos volt is az élete, ha bajunk, problémánk volt hozzá bármikor lehetett menni. Nekem is sokszor segített és csak annyit mondott, Te is megtetted, hogy Én tanulhassak. Ha el akar bújni egy kicsit a világ elől, akkor eljön hozzám, mert engem nem nagyon ismernek az Ő barátai, üzletfelei, kikapcsolja a telefonját, és egy jót beszélgetünk, vagy hallgatunk, vagy egyszerűen csak tévézünk. Kibeszéljük a bajainkat, örömeinket, megpróbálunk egymásnak okosakat mondani, (nem mindig sikerül). Egy példa arra, hogy mennyire figyel a másikra. A 25. házassági évfordulónkra készültünk, meghívtuk a szűk családot, az Öcsémék egy esküvői tortával állítottak be mondván , hogy az nekem úgysem volt, mert akkor nem jutott. Most pótoljuk. Hááát, rendesen elsírtam magam. Azt hiszem, annak ellenére, hogy az édesanyánknak mindig Ő marad a kicsi fia, hiszen Ő a legfiatalabb hármónk közül, neki Én vagyok az "öreg nénje" a négy év korkülönbség ellenére is. Nem hiszem, hogy bármilyen problémával ne kereshetnénk meg egymást. Mind a hárman. Elfogadjuk egymást olyannak amilyen, ha nagyot bakizik megpróbáljuk a jó irányba terelgetni, de nem hagyjuk, hogy bármelyikőnk tudatosan bántsa a másikat. Minket ilyennek neveltek, így érezzük jól magunkat.
A cikket írta: maresz058
Hozzászólások
időrendi sorrend
Pussz,
Tündér :-)
Mi megbeszéltük, hogy minden hónap első szerdáján az anyukánknál csinálunk egy "testvérnapot" (közel lakunk egymáshoz), ilyenkor beosztjuk, hogy melyikünk főzi az ebédet.
Fantasztikusan jó egymás közt lenni, egymás szavába vágva kibeszélgetni magunkat és jó nagyokat nevetni....és az anyukánk ilyenkor ritkán szól....csak néz minket...