A gyerek szerelem még ma is kísér
Látogatók száma: 151
Nem hiszek a férfi és nő közti barátságban, valaki mindig többet akar a másiktól, vagy épp mindkettő.
13 éves voltam, amikor szerelmes lettem egy srácba aki akkor 17 volt. Ma napig emlékszem, rá, hogy Február 14.-én jöttünk össze. Nagyon vonzott, még gyerekként, hogy vajon milyen egy nálam idősebb sráccal járni. Menő voltam az osztálytársaim szemében és nem gondoltam volna, hogy az életemben ilyen sokáig szerepet fog játszani. 8 hónapot jártunk együtt, ha ez mondható annak, mert akkor még igencsak gyerek voltam.
Mikor vége lett ennek a "kapcsolatnak" akkor nagyon jó barátság alakult ki köztünk. Rengeteget beszélgettünk, nevetgéltünk és tényleg mindig jól megértettük egymást. Ez így ment 2 évig, mikor ugyanis bejelentette, hogy kimegy Angliába a testvéréhez 2 hónapra, annyira nem voltam már gyerek ekkor már 15 évesen, hogy ne tudjam azt, hogy kint fog ragadni. 2 hónap múlva hiába vártam nem jött, csupán csak egy képeslap, hogy ne várjam. Egy világ omlott össze bennem, Ő volt az akinek minden titkomat elmondtam akiben legjobban bíztam.
Végül is egy hónap múlva csak hazajött. Nagyon örültem vártam haza. Valahogy megint kezdtem úgy érezni, mint régen, felelevenedtek gyerek lelkemben az érzelmek, és azt mondtam, hogy szerelmes vagyok, pedig ez nagy szó. Pár hét múlva Ő szintén elhagyta Magyarországot és visszarepült Londonba. Akkor elkönyveltem magamban, hogy nem látom, majd csak sok- sok év múlva. Tartottuk a kapcsolatot eleinte mindig 2-3 naponta beszéltünk, majd csak 2-3 hetente, havonta és volt, hogy eltelt 2-3 hónap is anélkül, hogy valamit is hallottunk volna a másik felől.
Fél év múlva jött haza végre a szerelmem. Megvártam, Ő viszont elutazott egy csoporttal Horvátországba pár napra és megismerkedett egy lánnyal. A haza úton felhívott, hogy beszélnünk kell, el kell mondjon valamit, persze tudtam már, hogy mi jön, jól ismertem. Tudtam a hanglejtéséből, hogy ennek megint egy újabb szakítás lesz a vége. Így is volt. Sosem láttam még annyira boldognak mint akkor, azt mondta megtalálta azt a nőt aki élete párja lesz. Megint egy világ omlott össze bennem. De tudomásul vettem, nem is mutattam neki, hogy ez nekem mennyire is fáj, mai napig sem tudja. Nem is kell megtudja. Pár hónap múlva én is rátaláltam a férjemre.
Januárban voltak itthon a menyasszonyával. Akinek decemberben megkérte a kezét és úgy néz ki tényleg az a lány lesz élete párja. De valahogy mindig visszatalálunk egymáshoz. Akárhányszor itthon van mindig közel kerülünk a másikhoz , pedig már jó pár év eltelt azután a bizonyos február 14.-e óta. Nekem itt a férjem a kislányom és tudom, hogy rosszul cselekszem, nincs köztünk szexuális kapcsolat, de valahogy egy csók mindig elcsattan. Januárban már csak egy hosszabb puszi volt, megálljt parancsoltam magamnak. De még mindig azt mondom, hogy Ő az az ember akivel mindent meg tudok beszélni anélkül, hogy zavarban lennék, vagy a hibáim miatt szégyenkeznem kellene. Hevesebben ver a szívem mikor vele vagyok és tudom, érezem, hogy az övé is. Valószínűleg Júniusban láthatjuk őket, viszont és akkor már tényleg csupán csak baráti szálak fognak hozzá fűzni. Remélem...
A cikket írta: K. Anna
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
De szerintem a bevezetőd nem igaz!
Ti igenis barátok vagytok! Csak ezt a fejedben kell lerendezned, helyreraknod..., kicsit meg kell hasonulnod...
> írtam is:-)
szürke barátság (1-2)
:)