újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

A kezdetek

2010. szeptember 8. - Látogatók száma: 72

A múlt században történt. Akkor még nem Papó, hanem Tibor volt a becsületes neve.
A testvériskolánkba járt, és a két suli előadta a Cirano-t.
Ha ismertetek ellenszenves embert, nahát ő az volt számomra. Először is úgy nézett ki, mint Ványa az ezred fia. Szeplős, nem túl magas, mutáló és végtelenül nagyképű. Ugyanazon a buszon utaztunk délutánonként haza a suliból, de mindig igyekeztem úgy helyezkedni, hogy még csak véletlenül sem kerüljek a közelébe sem.
Zengett tőle a busz, piszkosul játszotta az eszét.

Aztán belezúgott a színdarabban a Cukrászt alakító osztálytársamba. Levelezni kezdtek, és ki volt a postás? Na ki? Kinek volt akkora szíve, hogy legyűrte a végtelen ellenszenvét? Hát nekem!
Egye kutya, gondoltam, ha már ilyen béna ízlése van a Cukinak, megteszem, és hozom-viszem a leveleiket. Aztán a név is rám ragadt: POSTÁS.
Utáltam is rendesen, de akkor már nem tehettem semmit.

Így szakadt ránk a tél. Volt az utcánk végében egy szurdok, ott lehetett csak jókat szánkózni! Hatalmas ugratókkal, és szédült kamaszokkal. Egy délután látom ám a "megbízómat" egy ismeretlen lánnyal elsuhanni a havon. Cuki már a múlté volt.
Hogy mit esznek ezen a csajok? - dohogtam magamban. Bár a büszkeségem kissé megingott, aztán kénytelen voltam rádöbbenni, hogy mi BARÁTOK vagyunk.
Ugyanis másnap tőlem kérdezte meg, hogy a szánkós lányról mi a véleményem.
Irtó fontosnak tartottam magamat attól a perctől fogva. Valami nagy teher esett le a vállamról, és ugyanolyan csevegős, vigyorgós bakfissá váltam mint azok, akiket addig nem igazán kedveltem.
Aztán teltek a hetek, a hónapok, és rengeteget beszélgettünk, úton, útfélen, valahogy mindig összeakadtunk.
Nagyon élveztem, hogy nekem fiú barátom van, és már nem jutott róla eszembe Ivanuska, amikor megláttam, és ha egy nap nem találkoztunk, már hiányzott.

Aztán menthetetlenül becsapott a villám.
Márc.15-i felvonulás után együtt jöttünk haza és, hogy történt, máig nem tudom, de a kapuban megcsókolt.
Nem az első csók volt az életemben, de a legis-legédesebb.

Így lettem szegényebb egy fiú baráttal, és gazdagabb egy máig tartó szerelemmel.

A cikket írta: Mamóka

4 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. október 10. 08:52

megtekintés Válasz erre: Mamóka - 2010. október 8. 09:54

Természetesen nem. Hazudik, aki azt mondja, hogy nincs probléma a kapcsolatában, de az igazi szeretet - amivé válik a szerelem - valóban mindent le kell, hogy győzzön.
2 gyermekünk van...

Kívánom,hogy addig tartson,ameddig szeretnétek.
Baráti üdvözlettel: Katkat
2010. október 8. 09:54

megtekintés Válasz erre: katkat - 2010. október 7. 18:41

Gondolom nem bántad meg?!:))

Szerelem szerelem....

Természetesen nem. Hazudik, aki azt mondja, hogy nincs probléma a kapcsolatában, de az igazi szeretet - amivé válik a szerelem - valóban mindent le kell, hogy győzzön.
2 gyermekünk van...
2010. október 8. 09:53

megtekintés Válasz erre: Éva - 2010. október 7. 18:56

A szüleimmel is hasonló történt .
Anyu volt a postás. S egyik alkalommal, amikor az Apu átadta a levelet, mondta az Anyunak, hogy ezt már nem az Editnek írta, hanem neki. Ez volt 40 éve.

Ez nagyon romantikus!
Nagyon sok esetben fordul elő, hogy abba szeretünk bele, akibe első pillantásban biztos nem tennénk. Ezért kell esélyt adni a kapcsolatoknak, mert soha nem lehet tudni....
2010. október 7. 18:56
A szüleimmel is hasonló történt .
Anyu volt a postás. S egyik alkalommal, amikor az Apu átadta a levelet, mondta az Anyunak, hogy ezt már nem az Editnek írta, hanem neki. Ez volt 40 éve.
2010. október 7. 18:41
Gondolom nem bántad meg?!:))

Szerelem szerelem....
2010. szeptember 10. 13:21
Az ilyen történetek mindig megmelengetik a szívemet, kívánom, hogy életetek végéig tartson!
Én is hiszek abban, hogy le lehet élni egyvalaki mellett egy egész életet.

Üdv: Judit
2010. szeptember 8. 21:58
Mamóka! igaz szerelem csak egy van az életben és az mindent elsöprő! Én még csak 15 éve élek házasságban, de sok mindent "elsöpörtünk" már! És igazad van nagyon-nagyon kell szeretni! üdvözlettel Orsolya
2010. szeptember 8. 21:56

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. szeptember 8. 20:31

Mamóka! Az igaz szerelem mindenkinek megadatik igaz? Neked sikerült és ez szuper! üdv Orsolya

Azt hiszem, igen. Én úgy látom, hogy nemcsak a körülmények hozhatják (mint nálam), szerintem tenni is kell érte.
Mivel nagyon ritka az első látásra szerelem, ezért az a véleményem, hogy annak is kell esélyt adni, aki első pillanatban talán nem olyan hatással van ránk, mint szeretnénk.

Láttam már olyan párokat, akik látszólag egyáltalán nem illettek össze (gyönyörű férfi, semleges nő, vagy forditva), és egy életen át boldogok voltak.

Én még hiszek abban, hogy le lehet élni egy életet valakivel. Csak nagyon kell szeretni.
Te hogy vagy ezzel?
2010. szeptember 8. 20:31
Mamóka! Az igaz szerelem mindenkinek megadatik igaz? Neked sikerült és ez szuper! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: