A kezdetek
Látogatók száma: 74
A múlt században történt. Akkor még nem Papó, hanem Tibor volt a becsületes neve.
A testvériskolánkba járt, és a két suli előadta a Cirano-t.
Ha ismertetek ellenszenves embert, nahát ő az volt számomra. Először is úgy nézett ki, mint Ványa az ezred fia. Szeplős, nem túl magas, mutáló és végtelenül nagyképű. Ugyanazon a buszon utaztunk délutánonként haza a suliból, de mindig igyekeztem úgy helyezkedni, hogy még csak véletlenül sem kerüljek a közelébe sem.
Zengett tőle a busz, piszkosul játszotta az eszét.
Aztán belezúgott a színdarabban a Cukrászt alakító osztálytársamba. Levelezni kezdtek, és ki volt a postás? Na ki? Kinek volt akkora szíve, hogy legyűrte a végtelen ellenszenvét? Hát nekem!
Egye kutya, gondoltam, ha már ilyen béna ízlése van a Cukinak, megteszem, és hozom-viszem a leveleiket. Aztán a név is rám ragadt: POSTÁS.
Utáltam is rendesen, de akkor már nem tehettem semmit.
Így szakadt ránk a tél. Volt az utcánk végében egy szurdok, ott lehetett csak jókat szánkózni! Hatalmas ugratókkal, és szédült kamaszokkal. Egy délután látom ám a "megbízómat" egy ismeretlen lánnyal elsuhanni a havon. Cuki már a múlté volt.
Hogy mit esznek ezen a csajok? - dohogtam magamban. Bár a büszkeségem kissé megingott, aztán kénytelen voltam rádöbbenni, hogy mi BARÁTOK vagyunk.
Ugyanis másnap tőlem kérdezte meg, hogy a szánkós lányról mi a véleményem.
Irtó fontosnak tartottam magamat attól a perctől fogva. Valami nagy teher esett le a vállamról, és ugyanolyan csevegős, vigyorgós bakfissá váltam mint azok, akiket addig nem igazán kedveltem.
Aztán teltek a hetek, a hónapok, és rengeteget beszélgettünk, úton, útfélen, valahogy mindig összeakadtunk.
Nagyon élveztem, hogy nekem fiú barátom van, és már nem jutott róla eszembe Ivanuska, amikor megláttam, és ha egy nap nem találkoztunk, már hiányzott.
Aztán menthetetlenül becsapott a villám.
Márc.15-i felvonulás után együtt jöttünk haza és, hogy történt, máig nem tudom, de a kapuban megcsókolt.
Nem az első csók volt az életemben, de a legis-legédesebb.
Így lettem szegényebb egy fiú baráttal, és gazdagabb egy máig tartó szerelemmel.
A cikket írta: Mamóka
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Mamóka
Természetesen nem. Hazudik, aki azt mondja, hogy nincs probléma a kapcsolatában, de az igazi szeretet - amivé válik a szerelem - valóban mindent le kell, hogy győzzön.
2 gyermekünk van...
Baráti üdvözlettel: Katkat
Válasz erre: katkat
Gondolom nem bántad meg?!:))
Szerelem szerelem....
2 gyermekünk van...
Válasz erre: Éva
A szüleimmel is hasonló történt .
Anyu volt a postás. S egyik alkalommal, amikor az Apu átadta a levelet, mondta az Anyunak, hogy ezt már nem az Editnek írta, hanem neki. Ez volt 40 éve.
Nagyon sok esetben fordul elő, hogy abba szeretünk bele, akibe első pillantásban biztos nem tennénk. Ezért kell esélyt adni a kapcsolatoknak, mert soha nem lehet tudni....
Anyu volt a postás. S egyik alkalommal, amikor az Apu átadta a levelet, mondta az Anyunak, hogy ezt már nem az Editnek írta, hanem neki. Ez volt 40 éve.
Szerelem szerelem....
Én is hiszek abban, hogy le lehet élni egyvalaki mellett egy egész életet.
Üdv: Judit
Válasz erre: Orsolya
Mamóka! Az igaz szerelem mindenkinek megadatik igaz? Neked sikerült és ez szuper! üdv Orsolya
Mivel nagyon ritka az első látásra szerelem, ezért az a véleményem, hogy annak is kell esélyt adni, aki első pillanatban talán nem olyan hatással van ránk, mint szeretnénk.
Láttam már olyan párokat, akik látszólag egyáltalán nem illettek össze (gyönyörű férfi, semleges nő, vagy forditva), és egy életen át boldogok voltak.
Én még hiszek abban, hogy le lehet élni egy életet valakivel. Csak nagyon kell szeretni.
Te hogy vagy ezzel?