Hiszed, ha látod?
Látogatók száma: 143
Lenni, vagy nem lenni? - itt mindig ez az alapkoncepció
Valójában kötelező jelleggel írok a férfi és nő közötti barátságról. Ha nem írnék, azzal brutálisan sikerülne bántalmaznom szegény eddigi önmagamat, ugyanis ez a téma mindig is velős részét képezte halandóságomnak. A "halandóságom" majd a mondandóm végén nyer értelmet, addig kéretik az ellendrukkerek paradicsomjait a megfelelő tároló alkalmatosságokban nyugton tartani. Igen, "ellendrukkerek", merthogy ez is olyan téma, aminek kapcsán valaki vagy meggyőződéssel állítja, hogy van, vagy heves fejrázással jelzi, hogy nincs létjogosultsága. Bárki megdöntheti a teóriámat, de ezidáig én csakis ezzel a kettővel találkoztam, ami a kategóriákat illeti.
Voltaképp azért tartozok önmagamnak ezzel a bejegyzéssel, mert fiatal fiúként, srácként, fiatal férfiként is valahogy mindig inkább a lányokkal találtam meg a közös hangot. Kis hatásszünet: Nem, azaz NEM vagyok homoszexuális, nincsenek biszexuális avagy homoszexuális hajlamaim, nem vagyok feminin, erősen borostás vagyok, visszateszem az üres tejes dobozt a hűtőbe, és nem szeretek mosogatni sem. Most, hogy tisztáztam magam, visszatérnék a cikkhez.
Testnevelés órán a lányok csapatába álltam focizás alkalmával, szilvesztert ünnepelni túlnyomórészt lányos társaságba jártam, az egyetem sem volt ez alól kivétel, a legtöbb baráttá avanzsált csoporttársam is lány volt. Emiatt gyakran néztek rám furcsán a hímnemű társaim, a 'b'-betűs jelzőt szerintem felesleges megemlítenem, egyértelmű. Később, amikor már kinőttük a gyermeteg csúfolást, amikor a legények már kivétel nélkül jól érezték magukat leányok társaságában egy újabb embercsoporttal álltam emiatt hadilábon: a "féltékeny barátnő" effektus vette át a stafétát. Minden egyes párkapcsolatomban kisebb-nagyobb gondot okozott, hogy leginkább hölgy barátaim vannak, akiket nem feltétlenül ismer az érintett kedves, így nem is tudhatja kiféle, miféle, mennyire megbízható. "Ugyan, édesem, tudod, hogy sosem tudnánk egymásra úgy nézni..."
A fenti mondat egyike azoknak, ami semmit sem ér, és ezt a legnagyobb jóindulattal merem kijelenteni. Ilyen esetekben nem lehet jót mondani, az illető kedves már eldöntötte, hogy a nőnemű barát egy hétpróbás cafka, és mivel mi férfiak meglehetősen rossz mutatóval bírunk nemzetközi-szinten hűség tekintetében, itt csak veszíthetünk. Jogos a kérdés: Mégis miért keresem akkor a bajt, hogy nőkkel barátkozom? Válasz: Hogy kedves nagyim szóhasználatával éljek - egy "fityfenét" keresem a bajt, nem vonzó test, vagy bájos arc mentén keresek barátokat magamnak. Azt, hogy kivel milyen jól lehet beszélgetni, nem az határozza meg, milyen nemű. Ez a mondat kissé poszt-homoerotikusnak tűnik, de teljesen hetero a mondanivalóm vele, ezt bizton állítom.
Szóval mindig keményen kiálltam a férfi-nő barátság mellett, hiszen egész életemben másban sem szerepeltem, mint ilyesfélékben. Márpedig amit látok, tapasztalok, véleményem szerint létezik is. A teóriámon csak ott esik csorba, amikor halkan megjegyzem, hogy a házasságom is egy ártatlan férfi és nő közötti barátságból nőtte ki magát. Neki is volt komoly kapcsolata, nekem is, gyakran találkoztunk, munkatársak és egyetemi csoporttársak is voltunk egyben, közös volt még továbbá a baráti kör, és mit ad az Ég, meglehetősen sok közös vonásunk is akadt. Hányszor, de hányszor védtem meg a becsületünket, több éves ismeretségünket, és végül mégis karikagyűrűnél kötöttünk ki. Az élet nagyon furcsa fintora ez, kérem... Mentségemre szolgáljon azért, hogy több, mint húsz évig sosem jelentett fejtörést vagy gondot, szóval azért valahol csak létezik a dolog, nemde?
A cikket írta: barraqda
Hozzászólások
időrendi sorrend
nagyon tetszett írásod, mert egy önvallomás, értékekkel, üzenettel
grat.
:)
grat.
:)
Csodálatos! Köszönöm! Végre hasonulás! Ugyan így történt köztem és a párommal. Egy munkahely-mély barátság-végül érzelem-és most a több éve tartó szerelmes együtt élés.))))))
Szerintem ott azért müködik, mert nem zavar be semmi, nem alakul ki kötődés.Bár nem tudom.
Tökéletesen érthető érv. Azért ez is elgondolkodtató, hogy mire vagyunk kiélezve mi, emberek.. gondolok itt a neten működik-dologra...hmm..valóban elgondolkodtató :)
Mondhatom, hogy vannak nagyon jo férfi barátaim, de olyan aki tényleg régota meg van, és tényleg csak a vélt vagy valós gondjaim érdekelné olyan nincs. Illetve van olyan is, csak az a pár ember nem az életben van, hanem a neten. Ott semmi jelentősége annak, hogy nő vagyok Ő meg férfi.Mert egy idő után az életben csak jelentkezik, hogy egyikünk nő a másik meg férfi. Az életben ezek a barátságok nekem nem müködtek. A neten igen.
Köszönöm, Ginesz! :)
mindig kíváncsiskodom, hogy kinek mi a nézőpontja, és leginkább, hogy miért... hmmm.. neked személyes tapasztalat alapján, vagy esetleg más van a háttérben?
Jó irás, bár én még mindig nem hiszek a férfi és nő közötti bartáságba, bár vannak akik szerint létezik, mindt ahogy Te is irod....
mindig kíváncsiskodom, hogy kinek mi a nézőpontja, és leginkább, hogy miért... hmmm.. neked személyes tapasztalat alapján, vagy esetleg más van a háttérben?
Feltételezem, neked is stabil véleményed van a dologról, ha már sikerült egyet mosolyogni rajta... :)
Nagyon tetszett ez a cikk, nevettem is rajta. Én is úgy hiszem létezik :) Bár szerencsére az én pasim, csak viccnek álcázva szokta nagy ritkán megemlíteni, hogy "már megint milyen pasival beszélgetsz a neten". Nyilvánvalóan ugynazokkal évek óta.