Közös életünk a kezdetektől a mai napig
Látogatók száma: 108
Nem volt egy egyszerű kezdés. Sőt nagyon nehéz volt, még gyerek fejjel vágtam bele akkor még nem tudtam, de életem legnehezebb, de egyben legszebebb szakaszába.
2006. augusztus 18.-án kezdődött el életem e szakasza. Akkor ismerkedtem meg azzal az emberrel, aki most életem párja és gyönyörű gyermekem édesapja. De ne ugorjunk ennyire előre az időben.
Én ekkor 16 éves voltam. Mint minden szombat este, a barátnőmmel készülődtünk az, az napi fergeteges bulira. Akkor még nem tudtam mi vár rám. Kicsíptük magunkat és elindultunk, a szórakozóhely ahová mentünk dugig volt és leginkább az előtte lévő aula részben beszélgettünk, és jól éreztük magunkat egy pár pohár bor társaságában. Az este folyamán, megjelent az egyik régi nagyon kedves ismerősöm, aki bemutatott egy fiatalembernek. Mint utólag kiderült egy helybéli jól menő vállalkozónak aki 10 éves kapcsolatban él és van egy 1 éves kisfia. Onnantól kezdve egész este vele beszélgettem nevetgéltünk, mintha már évek óta barátok lennénk. A szemben lévő klubban épp rock koncert volt és idő közben kiderült, hogy ez a srác az egész koncertnek a szervezője és a klub vezetője. Kérdezte, hogy esetleg nem megyek le vele megnézni a koncertet én rántva egyet a vállamon, azt mondtam, hogy nem, persze csak azért mert akkor már nem volt annyi pénzem, hogy kifizessem a belépőmet.:-) De Ő megfogta a kezem és azt mondta gyere le velem, rányomtak egy pecsétet a kezemre, amivel az este folyamán ingyenesen lemehettem a koncertre. Nem sokat voltunk lent. Beszélgettünk tovább telefonszámot cseréltünk. Nekem 2-re haza kellett érjek. Persze megkéstem és Édesanyám nagyon nem örült, mindig ébren vért engem. Hazafele azt ecseteltem a barátnőimnek, hogy ez a férfi a NAGY Ő!!!
Peregtek a napok és nem hívott, nem írt:-(
Minden várakozásom ellenére még napok múlva sem jött üzenet a férfitól, akibe első látásra szerelmes lettem. Nagy szavak voltak akkor még egy gyerek szájából.
Kb. 1 hét múlva a klub fele jártam a barátnőmmel az egyik délután, hallottuk, hogy zene szűrődik a ki, hosszas tépelődés után, úgy döntöttünk, hogy lemegyünk és megnézzük, hogy ki van a klubban, Ő volt, a zenekarával. Egy helyi zenekar dobosa volt. Egy szám közepén látott meg és mintha valami nagy dolgot vett volna észre a szám közepén, letette a dobverőt és odajött hozzám, adott 3 puszit és megkérdezte, hogy „-mi járatban?”. Mondva csinált indokként kitaláltam, hogy szeretnék egy verses estet csinálni szeptember 1.-én a klubban. Ő megengedte, hogy ott lehessen, segített szórólapot készíteni a boltjába. Lezajlott a verses est, utána megint egész későig együtt voltunk. Onnantól mindig volt valami, amiért bementem a boltba. Hol egy CD lemez hol egy floppy. Már sorakoztam az üres lemezek a szobámban. Pár ilyen alkalom után a legjobb barátomnak éreztem Őt.
Szeptember 9.-én volt a testvérének a születésnapja. Szülinapi buli és Drum and Bas parti volt lent a klubban. Mi persze megint egész este együtt voltunk és megtörtént az amire már nagyon régóta vártam. Lefeküdtünk egymás mellé rám nézett, kb. fél percig, majd én elfordítottam a fejem, nem mutattam de csalódtam, hogy nem csókol meg visszanéztem rá és pár másodperc után elcsattant az első csók. Nekem nem sokra rá mennem kellett haza.
Pár nappal ez után ismét találkoztunk, és megbeszéltük, hogy ez így nem mehet tovább neki ott a csodálatos kisfia és a párja. Igaz akkor már egy nagyon rosszul működő kapcsolat volt, de a gyermek összekötötte Őket.
A megbeszéltek ellenére nem tudtunk elszakadni egymástól. Szeptember 23.-án Haverock parti volt ahol Ők voltak a Hooligans előzenekara. Bevitt engem az öltözőjükbe, mint VIP. Vendég. Nagy buli volt, táncoltunk jól éreztük magunkat. Olyannyira, hogy nem vettük észre, hogy elhagyta a kulcscsomóját, amin rajta volt a baltája és a lakása összes kulcsa is. Órákig kerestük. Végül meglett. Aznap este megint egy nagy fordulópont volt a kapcsolatunkban. Azt mondta nekem, hogy SZERETLEK! Nagyon boldog voltam, innentől elválaszthatatlanok lettünk. A következő hónapokban több száz SMS váltás volt köztünk. November végén úgy döntött, hogy kilép az akkor már nagyon rosszul működő élettársi kapcsolatából, akkor már úgy érezte, hogy a kisfia is kárát látja a rendszeres veszekedésnek és feszült légkörnek.
November végén az édesanyjához költözött, majd egy hét múlva albérletbe.
Innentől gyorsan zajlott minden, Édesanyámék nem örültek ennek az egésznek. Én akkor 16 éves volta a nagy Ő pedig 32. Nagyon nagy korkülönbség volt kettőnk közt. Annak ellenére, hogy nem örült senki neki nagy erőt vettem magamon és bemutattam a családomnak. Megismerték, és már nem tiltakoztak annyira. Pár hét múlva először ott aludt nálam. Csodálatos éjszakánk volt. Tökéletes. Decemberben a karácsonyt már úgy ünnepelte, hogy mondhatni, együtt éltünk.
Én suliba jártam Ő dolgozni, peregtek a napok, ugye, mint minden kapcsolatban voltak viták, de rengetek nagyon szép pillanat is. Örülten dúlt még a szerelem köztünk.
Nagy álmom volt, hogy megkérje a kezem. Ez valószínű ekkor még csak gyerekes fellángolás volt bennem, nem éreztem ennek a dolognak a súlyát, de májusban megtörtént, egy gyönyörű gyűrűvel megkérte a kezem. Huuuuhhh még most is megremegek mikor eszembe, jut, mit éreztem akkor. Csodálatos érzés volt. Teltek a hónapok és júliusban felvetettem, hogy házasodjunk össze. Ő azt mondta rendben, van. Mint nyári szünidős diák egy étteremben dolgoztam ahol sok vőféllyel, és zenésszel megismerkedtem. Megbeszéltük otthon, hogy szeptember 15.-én tartjuk az esküvőnket. Amit akkor még nyilvánvalóan nem vett komolyan a párom. Másnap én elkezdtem intézni az esküvőt. Felhívtam a vőfélyt, akit mindképp akartam. Azt mondta, hogy neki a szept. 15.-e már fogalt de viszont az 1.-e üres. Felhívtam a párom, hogy inkább legyen 1.-e. Ekkor tudatosult szerintem benne az, hogy én ezt az egészet komolyan gondolom. Bejelentettük a szüleimnek. Hmmm mondhatni nem örültek neki, azt hitték, hogy gyermeket várok. Minden álmuk szertefoszlott velem kapcsolatban. Jó tanuló, szorgalmas kislányukkal mi lesz? Elkeseredtek, de végül támogattak. Rengeteg orvosi vizsgálaton kellett részt vegyek, mint kiskorú, hogy összeházasodhassunk.
Eljött életem várva várt napja. Gyönyörű ruhában oltár elé vezetett az a férfi, akit a világon a legjobban szerettem.
Mindkettőn szájáról elhangzott a hétköznapokban oly sokszor használt IGEN szó
2007 szeptember 1.-én 15:10 perckor az anyakönyvvezető szájából ez a mondat hangzott el:
Ön, Kis Ferenc és Kisné Kovács Anna a Magyar Köztársaság Családjogi törvénye értelmében HÁZASTÁRSAK. Egymás ujjár húztuk a csillogó aranykarikát. Ránéztem édesanyámra és láttam egy könnycseppet csillogni a szeme sarkában. Nyilván lepörgött benne az egész gyermekkorom és , hogy most ott áll az Ő pici lánya abban a gyönyörű fehér ruhában, mint feleség.
Azt hiszem mindkettőnk életében ez egy nagyon nagy mérföldkő volt.
Nagyon vidám lakodalmunk volt, jól érezte magát mindenki.
Másfél hónap múlva történ velem valami, még ennél is nagyobb, csodálatosabb dolog. Kisbaba költözött a pocakomba. Kimondhatatlan érzés volt.
Terhességi rosszulléteim alig-alig voltak. Nagyon szép hónapok vártak rám, ami szinte mint egy suhanó fecske elrepült és 9 hónap múlva 5 nap túlhordással 2008 július 19.-én megszületett Kis Regina Panna 4100grammal és 51centivel.
Ekkor lett 4 tagú a családunk. Barnabás a férjem gyermeke, teljes jogú tagja a családunknak. 5 éves nagyfiú és sokat van velünk. Imádják egymást Regivel. Igazi jó testvérek.
Ezúton is szeretném megköszönni minden embernek, akik mellettünk voltak ezekben a csodálatos években a szüleimnek a testvéreimnek a férjemnek és a gyermekeinknek.
A cikket írta: K. Anna
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
csodálatos együttléteket kívánok az egész családnak
:)