Már csak volt valóság...
Látogatók száma: 126
Egyike a Kedvesemtől kapott leveleimnek. Sajnos, az utolsó két sora már nem aktuális. Sajnos! És nem az Ő hibájából. Ha tudnám a visszautat...
Álom, vagy valóság?
Álmomban valahol tudom, hogy láttalak.
Hiányzott az arcod; régóta vártalak.
Itt van már a hangod, a lelked is talán?
Ráakadtam szerdán, egy kedves éjszakán.
Hiányzol nagyon. Most kezdem érteni,
miért kell az érzést, a vágyat félteni?
Mert én nagyon féltem; maradjon meg bennem.
Azt hittem, már kihalt, olyan ismeretlen.
Egy érzés bujkál bennem, furcsa, nem is értem.
Kétségek gyötörnek, Téged, s magam féltem.
Kanyargós az ösvény, amire most léptünk.
Bátorság. Kitartás. Nem szabad most félnünk!
Gondolkodom sokat - vajon mit is tegyek?
Miként viselkedjem, hogy most okos legyek?
Én is mennék Hozzád, repülnék, szaladnék,
És egy röpke csókot homlokodra adnék.
De ha már ott lennék, én bizony maradnék,
lelkemmel kebledre, s arcodhoz simulnék.
Vágynék ölelésre és sok apró csókra.
Bár mi legyen is az... minden szépre s jóra.
Maradnék tovább is, hogyha marasztalnál,
Egy gyengéd érintés többet ér száz szónál.
Érintés, ölelés, lassan lángra lobbant,
S szíved a szívemmel egy ütemre dobban.
Lángra lobban, leég és parázsként izzik.
Szívedben-lelkedben pár szó föl-föl hangzik:
"Vigyázz Rá! Marasztald! Szerezd meg magadnak!"
Rádöbbensz, megérzed, hogy ezt is akartad.
És ha már a Tiéd, ne engedd el soha.
Sajnos az életünk néha oly' mostoha.
Ne engedd el! Öleld, emeld a szívedre.
Hogy ott maradjon, talán mindörökre!
*Tabi-Rózsa*
A cikket írta: silverwhiskery
Hozzászólások
időrendi sorrend
Mindannyian ezt keressük és ha megtaláljuk, nehezen engedjük el.
Az igazi szeretet abban nyilvánul meg, ha belátjuk, tévedtünk és el tudjuk engedni, akkor is ha fáj.
Kevés ilyen nyílt vallomást vetnek papírra. Ezt megtetted, és bizonyára mélyről fakadt.
Talán még magunkat sem ismerjük eléggé, hogy is tudnánk milyen érzések táplálják olykor azt a kapcsolatot, ami olyan sokat jelent abban az adott pillanatban?
Válasz erre: silverwhiskery
Köszönöm a biztatást Kedves Orsi!
De ha nem sikerül megharcolnom a folytatást, akkor is kívánom, hogy Ő boldog lehessen.
*Silverwhiskery*
Szép napot Orsolya
Válasz erre: Orsolya
Kedves Sly! Mi emberek sok mindenért megharcolunk, tedd Te is és a végén igazán boldog leszel...!
Üdvözlettel Orsolya
De ha nem sikerül megharcolnom a folytatást, akkor is kívánom, hogy Ő boldog lehessen.
*Silverwhiskery*
Üdvözlettel Orsolya
Válasz erre: szuti
......"egy visszaútnak mindig lenni kell"............
A vers gyönyörű! Az érzés ismerős!
Hát harcolj, harcolj érte ha még nem túl késő!
(..persze csak ha igazán szereted! talán van második esély!)
A vers az Ő lelkéből fakadt. Szeretett, talán ma is szeret.
De elrontottam.
Remélem, hogy van még vissza út.
Ellenkező esetben csak azt kívánom, hogy legyen boldog, olyannal, aki maradéktalanul szeretheti!
És talán már mindannyian átéltünk hasonló érzést.
Asszonyok, férfiak, mindünk.
A vers gyönyörű! Az érzés ismerős!
Hát harcolj, harcolj érte ha még nem túl késő!
(..persze csak ha igazán szereted! talán van második esély!)