újabb események régebbi események további események
22:30
Név nélkül hozzászóltak a "Titkaink egymás között" rovat egy cikkéhez
21:16
Virág új hozzászólást írt egy cikkhez
21:09
Név nélkül hozzászóltak a "Titkaink egymás között" rovat egy cikkéhez
20:24
Név nélkül hozzászóltak a "Titkaink egymás között" rovat egy cikkéhez
18:57
Név nélkül hozzászóltak a "Titkaink egymás között" rovat egy cikkéhez
18:31
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
16:41
Név nélkül hozzászóltak a "Titkaink egymás között" rovat egy cikkéhez
16:31
Név nélkül hozzászóltak a "Titkaink egymás között" rovat egy cikkéhez
16:27
Név nélkül hozzászóltak a "Titkaink egymás között" rovat egy cikkéhez
16:15
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
16:11
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
16:00
Ilona új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
14:20
Név nélkül hozzászóltak a "Titkaink egymás között" rovat egy cikkéhez
14:09
Anyu új hozzászólást írt egy cikkhez
11:52
Gaya új cikket töltött fel
11:48
Gaya új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
11:46
Gaya új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
11:37
Virág új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
11:32
A cikkíró új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
11:28
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez

Már csak volt valóság...

2011. augusztus 26. - Látogatók száma: 119

Egyike a Kedvesemtől kapott leveleimnek. Sajnos, az utolsó két sora már nem aktuális. Sajnos! És nem az Ő hibájából. Ha tudnám a visszautat...

Álom, vagy valóság?

Álmomban valahol tudom, hogy láttalak.
Hiányzott az arcod; régóta vártalak.
Itt van már a hangod, a lelked is talán?
Ráakadtam szerdán, egy kedves éjszakán.

Hiányzol nagyon. Most kezdem érteni,
miért kell az érzést, a vágyat félteni?
Mert én nagyon féltem; maradjon meg bennem.
Azt hittem, már kihalt, olyan ismeretlen.

Egy érzés bujkál bennem, furcsa, nem is értem.
Kétségek gyötörnek, Téged, s magam féltem.
Kanyargós az ösvény, amire most léptünk.
Bátorság. Kitartás. Nem szabad most félnünk!

Gondolkodom sokat - vajon mit is tegyek?
Miként viselkedjem, hogy most okos legyek?
Én is mennék Hozzád, repülnék, szaladnék,
És egy röpke csókot homlokodra adnék.

De ha már ott lennék, én bizony maradnék,
lelkemmel kebledre, s arcodhoz simulnék.
Vágynék ölelésre és sok apró csókra.
Bár mi legyen is az... minden szépre s jóra.

Maradnék tovább is, hogyha marasztalnál,
Egy gyengéd érintés többet ér száz szónál.
Érintés, ölelés, lassan lángra lobbant,
S szíved a szívemmel egy ütemre dobban.

Lángra lobban, leég és parázsként izzik.
Szívedben-lelkedben pár szó föl-föl hangzik:
"Vigyázz Rá! Marasztald! Szerezd meg magadnak!"
Rádöbbensz, megérzed, hogy ezt is akartad.

És ha már a Tiéd, ne engedd el soha.
Sajnos az életünk néha oly' mostoha.
Ne engedd el! Öleld, emeld a szívedre.
Hogy ott maradjon, talán mindörökre!

*Tabi-Rózsa*

A cikket írta: silverwhiskery

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. augusztus 29. 07:25
Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy az érzés, amit valaki iránt táplálunk örök, szent és sérthetetlen. Az a "talán" a végén is ezt a bizonytalanságot tükrözi.
Mindannyian ezt keressük és ha megtaláljuk, nehezen engedjük el.
Az igazi szeretet abban nyilvánul meg, ha belátjuk, tévedtünk és el tudjuk engedni, akkor is ha fáj.
Kevés ilyen nyílt vallomást vetnek papírra. Ezt megtetted, és bizonyára mélyről fakadt.
Talán még magunkat sem ismerjük eléggé, hogy is tudnánk milyen érzések táplálják olykor azt a kapcsolatot, ami olyan sokat jelent abban az adott pillanatban?
2011. augusztus 27. 11:21

megtekintés Válasz erre: silverwhiskery - 2011. augusztus 27. 09:20

Köszönöm a biztatást Kedves Orsi!
De ha nem sikerül megharcolnom a folytatást, akkor is kívánom, hogy Ő boldog lehessen.
*Silverwhiskery*

:)

Szép napot Orsolya
2011. augusztus 27. 09:20

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. augusztus 26. 20:07

Kedves Sly! Mi emberek sok mindenért megharcolunk, tedd Te is és a végén igazán boldog leszel...!

Üdvözlettel Orsolya

Köszönöm a biztatást Kedves Orsi!
De ha nem sikerül megharcolnom a folytatást, akkor is kívánom, hogy Ő boldog lehessen.
*Silverwhiskery*
2011. augusztus 26. 20:07
Kedves Sly! Mi emberek sok mindenért megharcolunk, tedd Te is és a végén igazán boldog leszel...!

Üdvözlettel Orsolya
2011. augusztus 26. 18:14

megtekintés Válasz erre: szuti - 2011. augusztus 26. 17:07

......"egy visszaútnak mindig lenni kell"............
A vers gyönyörű! Az érzés ismerős!
Hát harcolj, harcolj érte ha még nem túl késő!
(..persze csak ha igazán szereted! talán van második esély!)

Köszönöm Szuti!
A vers az Ő lelkéből fakadt. Szeretett, talán ma is szeret.
De elrontottam.
Remélem, hogy van még vissza út.
Ellenkező esetben csak azt kívánom, hogy legyen boldog, olyannal, aki maradéktalanul szeretheti!
És talán már mindannyian átéltünk hasonló érzést.
Asszonyok, férfiak, mindünk.
2011. augusztus 26. 17:07
......"egy visszaútnak mindig lenni kell"............
A vers gyönyörű! Az érzés ismerős!
Hát harcolj, harcolj érte ha még nem túl késő!
(..persze csak ha igazán szereted! talán van második esély!)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: