Már csak volt valóság... | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
08:37
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
17:29
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
13:25
Black Ice új cikket töltött fel
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra

Már csak volt valóság...

2011. augusztus 26. - Látogatók száma: 124

Egyike a Kedvesemtől kapott leveleimnek. Sajnos, az utolsó két sora már nem aktuális. Sajnos! És nem az Ő hibájából. Ha tudnám a visszautat...

Álom, vagy valóság?

Álmomban valahol tudom, hogy láttalak.
Hiányzott az arcod; régóta vártalak.
Itt van már a hangod, a lelked is talán?
Ráakadtam szerdán, egy kedves éjszakán.

Hiányzol nagyon. Most kezdem érteni,
miért kell az érzést, a vágyat félteni?
Mert én nagyon féltem; maradjon meg bennem.
Azt hittem, már kihalt, olyan ismeretlen.

Egy érzés bujkál bennem, furcsa, nem is értem.
Kétségek gyötörnek, Téged, s magam féltem.
Kanyargós az ösvény, amire most léptünk.
Bátorság. Kitartás. Nem szabad most félnünk!

Gondolkodom sokat - vajon mit is tegyek?
Miként viselkedjem, hogy most okos legyek?
Én is mennék Hozzád, repülnék, szaladnék,
És egy röpke csókot homlokodra adnék.

De ha már ott lennék, én bizony maradnék,
lelkemmel kebledre, s arcodhoz simulnék.
Vágynék ölelésre és sok apró csókra.
Bár mi legyen is az... minden szépre s jóra.

Maradnék tovább is, hogyha marasztalnál,
Egy gyengéd érintés többet ér száz szónál.
Érintés, ölelés, lassan lángra lobbant,
S szíved a szívemmel egy ütemre dobban.

Lángra lobban, leég és parázsként izzik.
Szívedben-lelkedben pár szó föl-föl hangzik:
"Vigyázz Rá! Marasztald! Szerezd meg magadnak!"
Rádöbbensz, megérzed, hogy ezt is akartad.

És ha már a Tiéd, ne engedd el soha.
Sajnos az életünk néha oly' mostoha.
Ne engedd el! Öleld, emeld a szívedre.
Hogy ott maradjon, talán mindörökre!

*Tabi-Rózsa*

A cikket írta: silverwhiskery

3 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. augusztus 29. 07:25
Soha nem lehetünk biztosak abban, hogy az érzés, amit valaki iránt táplálunk örök, szent és sérthetetlen. Az a "talán" a végén is ezt a bizonytalanságot tükrözi.
Mindannyian ezt keressük és ha megtaláljuk, nehezen engedjük el.
Az igazi szeretet abban nyilvánul meg, ha belátjuk, tévedtünk és el tudjuk engedni, akkor is ha fáj.
Kevés ilyen nyílt vallomást vetnek papírra. Ezt megtetted, és bizonyára mélyről fakadt.
Talán még magunkat sem ismerjük eléggé, hogy is tudnánk milyen érzések táplálják olykor azt a kapcsolatot, ami olyan sokat jelent abban az adott pillanatban?
2011. augusztus 27. 11:21

megtekintés Válasz erre: silverwhiskery - 2011. augusztus 27. 09:20

Köszönöm a biztatást Kedves Orsi!
De ha nem sikerül megharcolnom a folytatást, akkor is kívánom, hogy Ő boldog lehessen.
*Silverwhiskery*

:)

Szép napot Orsolya
2011. augusztus 27. 09:20

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2011. augusztus 26. 20:07

Kedves Sly! Mi emberek sok mindenért megharcolunk, tedd Te is és a végén igazán boldog leszel...!

Üdvözlettel Orsolya

Köszönöm a biztatást Kedves Orsi!
De ha nem sikerül megharcolnom a folytatást, akkor is kívánom, hogy Ő boldog lehessen.
*Silverwhiskery*
2011. augusztus 26. 20:07
Kedves Sly! Mi emberek sok mindenért megharcolunk, tedd Te is és a végén igazán boldog leszel...!

Üdvözlettel Orsolya
2011. augusztus 26. 18:14

megtekintés Válasz erre: szuti - 2011. augusztus 26. 17:07

......"egy visszaútnak mindig lenni kell"............
A vers gyönyörű! Az érzés ismerős!
Hát harcolj, harcolj érte ha még nem túl késő!
(..persze csak ha igazán szereted! talán van második esély!)

Köszönöm Szuti!
A vers az Ő lelkéből fakadt. Szeretett, talán ma is szeret.
De elrontottam.
Remélem, hogy van még vissza út.
Ellenkező esetben csak azt kívánom, hogy legyen boldog, olyannal, aki maradéktalanul szeretheti!
És talán már mindannyian átéltünk hasonló érzést.
Asszonyok, férfiak, mindünk.
2011. augusztus 26. 17:07
......"egy visszaútnak mindig lenni kell"............
A vers gyönyörű! Az érzés ismerős!
Hát harcolj, harcolj érte ha még nem túl késő!
(..persze csak ha igazán szereted! talán van második esély!)
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: