Régi motorosok (játékra)

Látogatók száma: 45

Hát ilyen nincs!... Ide a rozsdás bökőt, hogy én ezt a férfit már láttam valahol?...

"A nő hullafáradtan ért haza péntek este a munkából. Egy gyors zuhany után vacsorához készült. Fogott egy serpenyőt, bele egy kevés olajat, majd tojást ütött bele. Mellé tett még két füstölt virslit és amíg sültek reszelt egy kevés sajtot is, hogy majd a végén rászórja. A tálcára kikészítette az evőeszközöket, zöldhagymát és egy sajtoskiflit.
Az egésszel az ágyra telepedett a könnyű hálóingében és bekapcsolta a laptopot. Észrevette, hogy egy ismeretlen, magát üzletembernek kiadó férfi ismerősnek jelölte a facebook-on. Rákattintott az adatlapjára és kikerekedett szemekkel kezdte bámulni..."

Mi a szösz? Ilyet még nem pipáltam, pedig régi motoros vagyok és e téren megtéveszthetetlen. Nem egykönnyen tud engem már lépre csalni senki emberfia, bárminek is adja ki magát az illető. Ide a rozsdás bökőt, hogy én ezt az embert már láttam valahol, csak egy kicsit kell még kotorásznom az emlékezetemben és eszembe fog jutni.

Hú, de régen volt, akire viszont nagyon is ráillik ez a stílus beleolvasva a facebook adatlapjára feltett írásaiba. Ez a fizimiska? No és az érdeklődési köre - természetesen a nők körül sertepertél ma is. Kellett nekem kíváncsiskodnom? Most oda az élvezet, pedig rászolgáltam erre a fincsi vacsorára és farkas éhes vagyok már. Na tessék már ki is hűlt.

Akkor sem hagy nyugodni és továbbra is itt motoszkál a fejemben, hogy én ezt az embert ismertem régen, és akkor hirtelen, mint derült égből a villámcsapás beugrik a kép… Az nem lehet, hogy így felvitte az isten a dolgát és újra próbálkozik? Hiszen már akkor is nagy játékos volt, amikor utamba került! Nagyban gyűjtötte a sörös dobozokat… Hatalmas zsákját nem tudta másutt elrejteni, mint közvetlen a piac szomszédságában lévő akkor még csak dohányboltban és soha nem felejtem el, amikor az megcsörrent és lebukott előttem. Csakhogy engem ez akkor a legkevésbé érdekelt, hogy ki fia, borja, egyáltalán mivel foglalkozik, miből él, vagy tartja fenn magát, mert egészen más keltette fel az érdeklődésemet az irányába. Az a csodálatos kék szempár, ami akkor rám vetült és telibe talált. Hamar kiderült, hogy nem akármilyen köze lehet a dohánybolt tulajdonosához, hiszen testvérek voltak és a hugicának nem igazán volt ínyére, legalábbis látszott rajta, hogy mennyire rühelli a testvére sajátos pénzkereső foglalkozását…

Akkoriban sem terveztem hosszú kapcsolatot, mint ahogy az óta is a szabad életforma áll hozzám közelebb. Éppen az ilyen és ehhez hasonló, kiszámíthatatlan jövőtől való félelmeim okán csak átmeneti ismeretséget kötöttem ezzel a férfivel is, aki nem csak korban volt hozzám nem illő, de közel hasonló életfelfogása megkönnyítette mindkettőnk dolgát. Útjaink hamar elváltak egymástól, miután elértük, amit akartunk és az ismeretlen utáni kölcsönös vonzalom kielégítésre került…

Annyi évtized után kissé hitetlenkedve néztem még mindig a férfi arcát, a megváltozott külsejét, a nevét régen sem tudtam, és a feltüntetett foglalkozását… Egy pillanatra villant csak át az agyamon vajon miféle üzletembernek adja ki magát? Ennyi év távlatában mit akarhat tőlem más egyebet, mint amit akkor régen megkapott?! De a következő pillanatban eszembe jutott az is, hogy könnyelműségemért milyen árat fizettem hajdanán és íme most egyetlen módon elkerülhetek minden jövőbeni kellemetlenséget az által, hogy választhatok a között, hogy ismerősnek jelölöm, avagy nem veszek róla tudomást.

Ez utóbbi mellett döntöttem és ha már kihűlt amúgy is a vacsorám egy laza mozdulattal rákattantam az öt ismerősnek jelölők közül egy másik „ismeretlen” férfi adatlapjára és kikerekedett szemekkel kezdtem bámulni… Hát ilyen nincs! Ide a rozsdás bökőt, hogy én ezt a férfit már láttam valahol?...

A cikket írta: Zséva

támogatóink