3. rész
Látogatók száma: 56
Még mindig ugyanaz a blog, és a hozzászólások.
A probléma fölvetése elég sok embert megmozgatott. Érthető is, különösen most, hogy gyereket beszélnek a hasunkba, minden szinten. Milyen jó is lesz! Egy csapásra eltűnik az összes munkanélküli. Annyi munkahely lesz, hogy behívhatjuk a vendégmunkásokat. Könyörgünk a nyuggereknek, hogy több pénzt fogadjanak el. A megoldás: Rázárjuk a nőkre a konyhaajtót, ne zaklassák a politikusokat a hülye követeléseikkel. Esélyegyenlőség, kvóta, jogok, egyenlő munkáért egyenlő fizetés – agyrém. A nő genetikailag csak arra alkalmas, hogy széttegye a lábát, aztán hajrá, ondósejtek be, gyerekek ki. Ja, és ha mindenképpen önmegvalósítani akar, megfőzheti a krumplilevest. Így van, elvtársak? De akkor az a krumplileves legyen krumplileves.
Végy egy liter levest, és öntsd bele egy krumpliba.
Bonyolult kérdés ez, mert nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy Kis Lajosnénak tökéletesen megfelel ez az életforma, nagy Lajosnét meg a világból ki lehet kergetni az úgynevezett gyerekzsivajjal és a krumplilevessel. És ez rendben is van így. Kis Lajosné valszeg sosem akart atomfizikus lenni, de akkor Nagy Lajosnétól se várjuk el, hogy óvónő legyen.
Gyerek kell, gyerek, gyerek, sok, sok, mert csak. Kihal a nemzet. Mondjuk, Finnországnak 5,5 millió lakosa van, Luxemburgnak 532,000, Vatikánnak meg csak 800, és mégis elég jól megélnek. Jobban, mint mi. Ez nem mennyiségi kérdés.
De mi öröme van az életben annak, akinek nincs gyereke? Na ugye, hogy ugye.
És most következik a hozzászólás, amelynek a kedvéért ezt a minisorozatot megírtam.
„Akinek egyetlen örömforrása a gyerek, az egyfelől korlátolt, másfelől meg könnyen rágyógyulhat, feláldozva neki az életét, aztán kész is a mulya fiú, aki 35 évesen az anyjával lakik. Az élet tele lehet örömmel, a gyerek meg idegesítő.”
Akkor most jöhet a kommentfolyam. Igaza van, vagy önként állt be a pofonfa alá?
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Müszi!
Gratulálok a válogatásodhoz, a legégetőbb és legnagyobb társadalmi problémákat feszegeted.
Ha a férfiak annyit keresnének, hogy nem lenne gond az édesanyának otthon maradni, 3, 4, 5 gyerekkel, el lehetne őket tisztességesen nevelni, iskoláztatni, elindítani az életben, ezeknek az agyament pasiknak - nem férfiaknak, mert akik így beszélnek, azok nálam nem sorolandók a férfiak közé - akkor sem lenne igazuk, mert mi, nők, semmiben sem vagyunk kevesebbek náluk, észben, intelligenciában, stb. Megengedem, hogy egy nő ne legyen olvasztár és egy férfi ne legyen óvónő, de vannak szakmák, amelyek lassan elnőiesedtek, pl. tanárok, adminisztrátorok, könyvelők, stb.
Egyszer igazán kielemezhetnéd, hogy a férfiak mennyire látják el a családfő szerepét, stb.
Üdv: Yolla
félek, nem tudom teljesíteni a kérésedet. minek a családfő? hogy uralkodjon a család többi tagján, és mindenkit csicskáztasson? kell a fenének.
Gratulálok a válogatásodhoz, a legégetőbb és legnagyobb társadalmi problémákat feszegeted.
Ha a férfiak annyit keresnének, hogy nem lenne gond az édesanyának otthon maradni, 3, 4, 5 gyerekkel, el lehetne őket tisztességesen nevelni, iskoláztatni, elindítani az életben, ezeknek az agyament pasiknak - nem férfiaknak, mert akik így beszélnek, azok nálam nem sorolandók a férfiak közé - akkor sem lenne igazuk, mert mi, nők, semmiben sem vagyunk kevesebbek náluk, észben, intelligenciában, stb. Megengedem, hogy egy nő ne legyen olvasztár és egy férfi ne legyen óvónő, de vannak szakmák, amelyek lassan elnőiesedtek, pl. tanárok, adminisztrátorok, könyvelők, stb.
Egyszer igazán kielemezhetnéd, hogy a férfiak mennyire látják el a családfő szerepét, stb.
Üdv: Yolla
Egy gyerek lehetne örömforrás, de mi a biztosíték, hogy ez örökké ki fog tartani? Azt sem én akartam... Ráadásul ő még kevesebb eséllyel fog elindulni, hogy teljesítsen ezt, azt... Hol van már a saját akarat? Inkább az egyedüllétet választják ma már többen, mert annak is megvan a jó oka. Előnyével és hátrányával együtt... Különbözőek vagyunk és ez így van jól.
Puszi!
Éva