A család ereje
Látogatók száma: 54
Olvasom, hogy Tóth Dia, budapesti tanítónő felírta a táblára: Hét végére nincs lecke, hétfőn nincs dolgozat, mindenki pihen, gyógyul, erősödik. Dia néni küldi a gyógypuszikat.
Fénykép nem volt mellékelve, így nem tudom, hogy akarom-e én azt a gyógypuszit, de más itt a baj. Még csak nem is az, hogy sok a házi feladat, az idő 90 %-ában azt tanítják, ami nem fontos, vagy senkit sem érdekel – ez mindig így volt, amióta világ a világ. A gyerek hihetetlenül sokat meg tud jegyezni a vizsgára, aztán meg úgyis elfelejti – láttuk, hogy huszonpár éveseknek már a szorzótábla eleje se megy. Az egész matematika oktatás arra jó, hogy a jövőben is legyenek matematika tanárok, akiket lelkifurdalás nélkül lehet utálni.
De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy a gyerekek hétfőn, a kétnapos szünet után úgy esnek be az iskolába, hogy pihenésre, erősödésre, sőt gyógyulásra szorulnak. Egy egész hétfő kell ahhoz, hogy összeszedjék magukat az intenzív, hétvégi családi élet után.
Mi lesz itt, ha megvalósul a központi rémálom, és a családtagok arra kényszerülnek, hogy még több időt töltsenek egymás társaságában? Elég nagy-e a tábla Dia néni tantermében ahhoz, hogy felírja az egész heti programot – hétfőn törések és zúzódások sürgősségi ellátása, kedden krónikus betegségek kezelése, szerdán pszichiáter, csütörtökön rendkívüli brokkoli- és vitaminkúra, pénteken wellness – számológépe meg már úgyis van mindenkinek.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Müszi!
Láttam ezt a "műsort"és bennem is fel ment a pumpa.De én mélyen hallgattam róla, mert ha megszólalok, azzal elárulom, hogy már teljességgel nem ismerem ki magam ebben a világban. Hiába, megöregszik az ember.
Hétvégi vellness? Nohát, én emlékszem boldogult gyerekkoromra, amikor egyszer a tanítónéni egy szombati nap beadagolta nekem életem egyetlen hatalmas pofonját, ugyan máig sem tudom, miért, de akkor legalább volt mit kipihenni a hétvégén..Ahhoz képest elég hosszú kort megértem..
Soha nem voltam híve az erőszaknak, de a majmolásnak sem. A normális nevelés híve vagyok, egy gyereket nem csak a hét végén kell szeretni..A házi feladatot meg eleve hülyeségnek tartom, oldják meg az iskolában, azért vannak..
Csak úgy elképzelem, hogy ezek a gyerekek , ha dolgozni fognak, pénteken felteszik a lábukat az asztalra és elfekszenek, mert már itt a hétvége..
nem igazán értem én a tanci nénit se. gyerekkoromban sose tanultam otthon, a leckéket percek alatt megírtam, sokszor az óra előtti szünetben. jó tanuló voltam, de nem zseni.
igazán tanulni csak a főiskolán kellett, ott se minden tárgyból. lehet, hogy most más a helyzet, és elvárják, hogy egy gyerek napi 10 órát tanuljon - nehéz elhinni. azért az érdekes, hogy újabban a hétvégi pihenést kell "kipihenni", "kigyógyítani." valami nem kerek nekem ennél a tanci néninél.
Láttam ezt a "műsort"és bennem is fel ment a pumpa.De én mélyen hallgattam róla, mert ha megszólalok, azzal elárulom, hogy már teljességgel nem ismerem ki magam ebben a világban. Hiába, megöregszik az ember.
Hétvégi vellness? Nohát, én emlékszem boldogult gyerekkoromra, amikor egyszer a tanítónéni egy szombati nap beadagolta nekem életem egyetlen hatalmas pofonját, ugyan máig sem tudom, miért, de akkor legalább volt mit kipihenni a hétvégén..Ahhoz képest elég hosszú kort megértem..
Soha nem voltam híve az erőszaknak, de a majmolásnak sem. A normális nevelés híve vagyok, egy gyereket nem csak a hét végén kell szeretni..A házi feladatot meg eleve hülyeségnek tartom, oldják meg az iskolában, azért vannak..
Csak úgy elképzelem, hogy ezek a gyerekek , ha dolgozni fognak, pénteken felteszik a lábukat az asztalra és elfekszenek, mert már itt a hétvége..