A te anyád
Látogatók száma: 153
Ezt a sztorit azért írom, hogy ismerjétek meg az én kis családomat. Kicsi, mert apámból, anyámból, meg belőlem áll. Család, mert egyikőjük se tagadta (túlságosan), hogy én vagyok rövid szerelmük egyetlen és megismételhetetlen gyümölcse.
Mivel is kezdjem itt nektek?
Jó ha tisztába vagytok a lelki traumával, amit sanyarú gyermekkorom okozott nekem.
Hát kezdjük az alapoktól.
Bevezetés:
Apám és anyám félresikerült szerelmének savanykás terméseként jöttem a világra.
Termésként, mert rövid három perces szerelmükből értem meg. Apám magjából, anyám érett porontya lettem. Magból, gyümölcs. Mondjuk tökmagból, dinnye.
Savanyú csak apám szájíze volt miattam (ő talán citromnak gondolt), miután anyám közölte vele a jó hírt, hogy terhes lett tőle. Az öröm persze osztatlan volt. Anyámnak maradt magának.
Félresikerültnek meg csupán azért mondanám magamat, mert anyám azidő tájt nem apám szaros gatyáit mosogatta, rendszeres szorgalommal. Ezért aztán, oldalági termés lettem.
A fogantatás:
Apám épp élete sokadik nőjét dobta, és ugyanazt a rituálét játszotta, mint mindig. Kocsma. Berúgás. És új nő kerítése. Kerítés az volt, át is esett rajta. Anyámékhoz esett be, egészen a kúthoz. Majd, hogy nem látta a kúttól a kijáratot, ajtóstul rontott a házba. Mondjuk zuhant.
A szerencsétlen mama, jó asszony lévén, ellátta őt minden jóval. A jót persze minden asszony az anyjától tanulja. Nagyanyám meg a jót a városi kuplerájban ismerte meg. Ott képezte magát, nem a falusi fonókörben. Így anyám adakozó kedve örökletes lévén, senki nem vetette meg a faluban. Főleg a falubéli férfiak nem. Nem is az apám volt az egyetlen, aki járt anyámékhoz. Mindenki szívesen segítette nevelőapámat (mondjuk, egy-egy baráti, de rövid numerával). De apám volt az egyetlen, akinek bíróságra is kellett járnia, e miatt. Nemhiába a mondás: "addig jár a korsó a kútra...". Na apám nem a kútra, inkább a kocsmába járt korsót törni. Főleg, miután a kúttal úgy megjárta. Férfiember tanul a hibájából.
A tárgyalás:
Amikor apám erős tagadásba kezdett, a bírónő nagyot koppantott a kalapácsával az üllőjére.
- Maga csak vállalja, amit tett.
Apámra hatott az ütés. Másnaposan neki egy kis koppintás is elég lett volna, és azt is bevallotta volna, hogy Szarajevóban ő lőtte le Ferenc Ferdinándot.
- Nézzen a tükörbe, ez a gyerek úgy hasonlít magára, mint két koca vágás előtt. Minek ezt tagadni? - kérdezte a bírónő.
Apámat az érvek mindig meggyőzték. Főleg, ha azok testi fájdalommal is jártak. Tárgyalás előtt a nevelőapám is győzködte, pár erős emberrel a faluból.
A bírónő még egy utolsó ütésre emelte kalapácsát, de apám megadóan felemelte a kezét.
- Ne! Enyém a gyerek bírónő, nem kell DNS vizsgálat - mondta -, csak ne üssön!
Befejezés:
...Apám rendesen 18 éven át szorgosan fizette a gyerektartást nevelőapámnak.
Utóhang:
Nevelőapám végrendeletéből:
"Kedves Sándor (Ez apám lenne)! Köszönöm azt a sok jót, főleg a 18 évi gyerektartást, amit tőled kaptunk. De, hogy én is viszonozzam jóságodat, így utólag elmondom neked, az asszony nem tőled volt terhes. Te olyan részeg voltál, hogy az anyámmal háltál azon az éjszakán. De így, hogy már én nem vagyok az élők sorában, rád hagyom őt! Vigyázz rá élete végéig!
Hosszú boldog életet kívánok nektek! Józsi (ez meg a nevelőapám lenne)"
Apám (aki nem is az apám):
- Fiam, az hogy egy kóbor numera nem jó lukba sült el, még nem jelenti, hogy ne úgy szeresselek, mint az édes fiamat (ha már kifizettem érted azt a sok pénzt). Családba maradtál, anyád anyósa családjában.
Családba meg nem üt a ménkő!
A cikket írta: Fanpercival
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem bejött a kis történeted, szórakoztató és egyben elgondolkodtató is volt kedvesen, humorral megspékelve! A stílusod nagyon emlékeztet valakire.
Üdvözlettel:
heleenke
Köszönöm a látogatást, és a sok kedves dicséretet!
Fantomas
Nekem nagyon tetszett!! Várom a továbbiakat!! Üdv.: Angyal
Kedvelem a fanyar iróniával megírt történeteket, mert olykor derül ki, hogy az ember csak önmagát tudja őszintén kinevetni.Nekem tetszett és bejött a mű. Valahol hasonlóan gondolkodom, hogy inkább én karikírozom ki magam, mint belőlem legyen karikatúra. Üdv Éva.
Tetszett a cikked!!!
Egyben volt szomorú és vidám, nagyon jól megragadtad a lényeget.
Jár az öt pontocska!!!:))))
Üdv: Zaríta
Nekem tetszett a humoroddal ötvözött öniróniád. Néha kicsit erőltetett volt, de éreztem, hogy ez direkt egy karikírozott stílus.
Ne aggódj! Ízlések és pofonok..., Donnától megvolt a pofon;-) (Lehet neki ma nincs humorérzéke, csak szülinapja;-)))) ) Nem tetszhet mindenkinek a hókifli sem;-) Nekem most 5*+1(?)*
Írj még ilyet nekünk!
Üdv,
Pinokkió
A történet ismerős. :-)
Szépen kikerekítetted. Ügyes munka, adtam is pontokat érte!
Szép napot!
pusz
Juli :))