Az első baba
Látogatók száma: 54
Amikor kiderült terhes vagyok,madarat lehetett volna fogatni velem! Olyan jól éreztem magam a bőrömben,mint még soha.És ez így is maradt kilenc hónapon keresztül.
Az első jelek idősebb kolléganőimnek tűntek fel. Rendre eldobtam a cigit, miután meggyújtottam és panaszkodtam, fájnak a melleim, ugyanakkor örültem is, mert elég jelentősen megnőttek. Ő mondta: Nem vagy te terhes? Kinevettem, majd elkezdtem gondolkodni, hogy mi van akkor, ha mégis. Ekkoriban rendszertelen volt a mensesem, tehát önmagában a késés még nem jelentett semmit.
Nem voltam férjnél és igazság szerint nem is terveztem, hogy férjhez megyek. Babát se terveztem, de ő jönni akart. Nem volt kérdés számomra, hogy megtartom az első gyermekem. Párom katona volt, akkori kapcsolatunkat nem nevezném stabilnak, így aztán nem is szóltam neki.
Már a harmadik hónapban voltam, amikor megkérdezte, nem vagyok-e terhes? Bár nem gömbölyödtem, de olyan vékony voltam előtte, hogy mindjárt felszedtem öt kilót, amit ő ugye észrevett. Megmondtam neki, hogy mi a helyzet és legnagyobb meglepetésemre nagyon örült a hírnek.
Aztán visszament a laktanyába, elég ritkán találkoztunk, akkoriban még szigorú volt a katonaság.
Én a világ legboldogabb nője voltam. Semmi hányinger, tele voltam energiával, kikerekedtem, imádtam magam és a hasam. Jártam terhesgondozásra, trécseltem az anyukákkal, dolgoztam. Amikor először megmozdult épp napoztam. Olyan fantasztikus érzés volt, ami leírhatatlan! Innentől kezdve beszélgettem a kicsimmel, és lestem minden mozdulatát.
A hetedik hónapban voltam, amikor hirtelen lehajolva maradtam. Annyira beleszúrt az oldalamba a fájdalom, hogy nem tudtam kiegyenesedni. Mentő, kórház, vizsgálatok. Vakbélgyanúval befektettek megfigyelésre. Kérdeztem, most mi lesz? Ha meg kell műteni, akkor integetnek a babának, majd összevarrnak? Kétségbe voltam esve.
Ultrahangon azt mondta az orvos "magában mindenhol gyerek van" és nem látott semmit. Szerencsére kiderült, csak megszorult valahol a levegő egy rossz mozdulat hatására, ezért haza mehettem. Továbbra se volt semmi gondom. December 2-re voltam kiírva, november 29-én hajnalban elfolyt a magzatvizem.
Ez érdekes élmény, azt hittem bepisiltem. A nővérem volt velem, mivel párom még mindig katona volt. Az ő szülése nem így kezdődött, ezért ketten tanakodtunk. De miután szinte folyamatos volt a víz távozása, mentőt hívtunk. Nem kellett sietni, még akkor is jól voltam, a mentős meg is jegyezte, nem látott még ekkora hassal mosolyogva beszállni senkit.
Akkoriban az volt a szokás, ha elmegy a magzatvíz, nem lehet felkelni. Így lefektettek, majd a klinikán is feküdnöm kellett. Hajnali kettő volt. Az orvosomnak nem szóltak, mert gondolták az első szülés eltart majd egy darabig.
Felgyorsultak az események hatra már iszonyatos fájdalmaim voltak. Mondtam én mindenkinek, hogy császár lesz, mert nagy a baba, de az orvosok csak legyintettek.
Végre megérkezett a saját dokim, ő mindjárt mondta, műtét lesz.
Reggel hétkor megszületett az én nagy fiam császárral. Hamarosan hozták szopizni. Úgy cuppant a mellemre, mintha mindig ezt csinálta volna! Imádtam! Kit érdekelt a seb, már eszembe se jutott, csak a kisbabámat akartam éjjel-nappal!
Még akkor nem volt divat, hogy a császárosokat baba-mama szobába tegyék. Én azonban annyira szerettem volna, hogy állandóan a dokim sarkába voltam és a harmadik napon megkaptam gyermekem, együtt lehettünk. Később megtudtam, az én hatásomra a császárosoknak is megengedték ezután, hogy a babájukkal lehessenek, de aki kérte, attól elvitték babaszobába.
Nem mindenkinél alakul ki elsőre ez a kötődés. Nálunk nem volt gond. Kisfiam nem sárgult be és hízásban volt, amikor haza mehettünk a kórházból, december 5-én szakadó hóesésbe. ;-))
A cikket írta: MindenHatÓ
Hozzászólások
időrendi sorrend
Egyetértek klassz írás...
Üdvőzölek:cuki1
Nekem sincs személyes érintettségem az író hölggyel kapcsolatosan! Mikor voltam katona? :-)
Én ezt kiválóra minősíteném! 10*******************
Biztos azért, mert nincs személyes érintettségem az író hölggyel kapcsolatosan.
Nekem elég volt, hogy leírtad ami történt, gratulálok!
(Én a Judit cikkeit is szeretem, tehát most átugrok oda és értékelem azt is,
de lányok, nehogy megszámoljátok a csillagokat!)
Biztos azért, mert nincs személyes érintettségem az író hölggyel kapcsolatosan.
Nekem elég volt, hogy leírtad ami történt, gratulálok!
(Én a Judit cikkeit is szeretem, tehát most átugrok oda és értékelem azt is,
de lányok, nehogy megszámoljátok a csillagokat!)