Balázska
Látogatók száma: 49
X
Balázska
A fiatal anya a padon ül, lefolyik róla mindkét oldalon. Jó lenne most napozni, csendben, csukott szemmel, aludni is egy kicsit, de nem lehet. Balázska egy pillanatig sem marad nyugodtan, nem akar megülni a padon, nem akar csak nézelődni. Meg akarja fogni a bokrot, megrángatni, letépkedni a zöld leveleket, és azt nem szabad. A bokornak a közelébe se szabad menni, Szent bokor.
Balázska nem érti, és csak azért is megindul a kis görbe lábain a bokor felé.
Hetek óta tart a háború. Anya felháborodottan kiabálja: Nem, nem! Balázs, gyere ide! Nem szabad odamenni a bokorhoz! Nem szabad!
A gyerek néhány lépést tesz a szörnyű pad felé, aztán megfordul, és célba veszi a bokrot. Semmi sem érdekesebb, mint ez a nagy zöld. Ha megfogja, erős, de hajlik, ha megtépi, leszakad. Okvetlenül meg kellene tudni, hogy milyen az íze, de nem engedik. Már többször is próbálkozott, de hiába. Minden falevelet elvesznek tőle kegyetlenül.
Az anya kényelmesen ül a padon, és onnan egzecíroz. Gyere ide! Hogy örültek ennek a gyereknek. Hogy örültek, hogy fiú lett. Egy darabig rendben ment minden. Balázska feküdt a hátán, bömbölt, ha éhes volt, kacagott, ha csiklandozták. Aztán egy napon felállt és megindult: attól kezdve nem lehet megállítani.
Balázska megy. Be akarja járni az egész kertet, ami éppen elég nagy egy ilyen kis emberkének. Rettenetes veszélyek leselkednek a bokor körül: méteres hangyák, gyilkos katicabogár. Az anya a szeme sarkából lesi a többieket. Mind fiatalok, egy, két, három kisgyerekkel. Gonosz tekintettel méregetik egymást. Mit szólnak, ha fölemelem a hangom? Mit szólnak, ha eljár a kezem? Ha megengedném, hogy a gyerek egyedül menjen el a homokozóig?
Micsoda anya az ilyen? Minek az ilyennek gyerek?
Eszébe sem jut, hogy Ő is felállhatna, elkísérhetné Balázskát a kék és piros lapátok, a ronda kis vödrök birodalmába. Nincs más dolga. De még mit nem! Nem azért hozta le a gyereket, hogy mindig utána szaladgáljon.
Időnként szépen összecsücsöríti a száját, és gügyög, ahogy a többiektől hallja:
Gyere ide, Balázska! Kérsz egy kis almát?
Balázska, nem vagy szomjas?
Balázska, gyere, rajzolj egy autót!
A gyerek leszegett fejjel áll, félúton a pad és a bokor között. Nem válaszol, pedig az igennel és a nemmel már egészen szépen elboldogul. Sima homloka mögött vad gondolatok kergetőznek: Gyűlölöm ezt a nőt, tiszta szívemből gyűlölöm! Alig várom, hogy egy kicsit nagyobb legyek, és meg tudjam mondani neki.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz,
Tündér :-)
Büszkén mesélte egy anyuka nem régen, szó volt, hogy nem akar aludni a gyermeke ( 8 hónapos), se nappal, sem éjszaka, így kénytelen kúpot adni neki. Látta rajtam az elszörnyedést, rögtön hozzátette, hogy de növényi alapanyagú!!! A gyerek hófehér, kérdeztem miért nem viszi egy kicsit a napra. Válasz: nemlehet, mert mindég megfázik, és máskülönben is asztmás, meg meg is van büntetve!!!!!.
Na innentől kezdve nem volt kérdésem, meg véleményem sincs amit le lehetne írni.
Puszikállak, és gratulálok Magdi
nem azt mondom, hogy mindenki legyen anorexiás botsáska, de ami sok, az sok.
tetszett az írásod
:)
Írásod hűen tükrözi a mai állapotokat.
vajon miért?
Én speciel imádom, amikor a fiam nyakig koszosan ront rám: "Ada, gyere, nézd meg a békámat! Nézd, nézd, nézd...!" :)
szegény, valami egészen másra gondolt.