Borjúnevelés
Látogatók száma: 82
Van olyan, hogy a gyerek férjfogás céljából készült, de a pasi nem hagyta magát.
Borjúnevelés
Lakik a házunkban egy fiatal anya, nevezzük Tehénnek. Ez nem sértés, aki a gyerekét Borjúnak nevezi, az maga csak Tehén lehet. Nem tudom, miért döntött úgy, hogy neki kell egy borjú; valószínűleg még sosem látott más kétéves fiúgyereket, vagy senki nem mondta meg neki, hogy egy ekkora csemete hogyan működik. Tehén minden nap pontosan tízkor lehozza a gyereket a kertbe, és holt komolyan elmagyarázza neki: Tudod, mik a szabályok, már nagyon sokszor megbeszéltük. Azonnal hazamegyünk, ha nem fogadsz szót! – A hegyi beszéd ma kiegészült egy újabb fenyegetéssel: És összetöröm a játékaidat!
Borjú szerencsére nem érti, megindul a pad vagy a hinta felé. Tehén a nyomában liheg, és üvölt: Állj meg! Nem szabad! – Jó, Borjú megáll, és most egy bokorral próbálkozik. Nem szabad odamenni, nem szabad letépni, ne vedd a szádba, ne edd meg, nem, nem! - Borjú megcélozza a homokozót. Ne mehetsz be, mert piszkos leszel! Ne fogd meg, ne nyúlj hozzá, ne szórd a homokot, ne csináld, nem tudsz nyugton maradni? – Borjú csak annyit ért, hogy anya dühös, és bőgni kezd. Ne ordíts! Gyere ide! Gyere! Azt mondtam, hogy idejössz! Mindjárt felmegyünk!
Borjú nem megy, és megfeszítetten gondolkodik. Talán Barbival és Andival szabad lesz játszani. De nem, Tehén már ott liheg, és felháborodottan harsog: Azt mondtam, hogy idejössz! Most rögtön! Nem látod, hogy az őrület határán vagyok?
Én látom az emeleti ablakból, de ez édeskevés. Borjú végre leül a padra az anyja mellé, halkan hüppög. Tehén előszedi a zsírkrétát, és rajzol. Hát, nem egy Leonardo. A kerti utak kockaköveit szokta kiszínezni lilára, hupikékre. Elvárja, hogy Borjú órák hosszat gyönyörködjön az alkotásban. De mi ez már megint? Borjú szaladgálni szeretne, és kétségbeesetten menekül. Tehén utána, reng a hája. Megmondtam, hogy oda nem szabad menni! Oda se! A lépcsőre se! Azonnal felmegyünk!
És már mennek is, Tehén könyörtelenül vonszolja maga után a bömbölő gyereket.
Ugyanez délután ötkor újra, másnap tízkor újra, a végtelenségig.
Nem vagyok közelebbi ismeretségben Tehén asszonysággal, hiába mondanék neki bármit, semmi közöm hozzá, és ő úgyis jobban tudja.
Bika nem tartozik a Tehénhez, a gyereket a gólya hozta. Gondolom, itt az alapvető probléma, nehéz lehet évek óta bika nélkül. Ezen nem tudok segíteni.
Sajnálom szegény kis Borjút, meg persze magamat is. Default női hibafaktor. Minden nap kétszer ugyanaz az előadás.
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nem foglalkoznék azzal egy percig sem, hogy nem az én dolgom és csak a gyereket nézném, főleg ha ezt ilyen részletességgel tudod, látod, hallod. Először a nőnek szólnék, hogy mindent látok és hallok. Felháborító, amit tesz! Aztán ha ez nem vezetne eredményre, akkor jelenteném az illetékeseknek, de még most sem késő, akár ezzel a cikkel beavatkozni, csak "tehén" és "borjú" nélkül.
Ne haragudj rám, de ezt hozta ki belőlem, mert ez nem más mint lelki terror a gyerek ellen!
Éva, hatóságokhoz nem fordulhatok, mert nincs bántalmazás, verés, stb. az anyuka "csak" nagyon gondos, nem szeretné, ha a gyerek megsérülne vagy ilyesmi. hogy nem a legjobbak a módszerei, azt egy idegen sosem tudja bizonyítani.
A cikked nem lenne rossz, de valahogy bántó a Borjú megszólítás, még ha valóban egy Marha (pardon!) Tehén hozta is a világra!
Katalina, a gyereket nem én nevezem Borjúnak, hanem a saját "édes" mamája.
Senkinek sincs joga tönkretenni egy életet, mert nem csak ő, te és mindenki ennek issza meg a levét. Mert egy nyomorék lelki világú felnőtt lesz belőle, a társadalmat, az embert gyűlölő. Az első persze az anyja lesz, akin megtorolja, még ezt nem tudja, de te és én és sokan már tudjuk, csak ez a anyának nevezett valaki, ez nem tudja még.
Ezért kell felhívni a figyelmét, hogy felháborítja a környezetét. Ha te nem, akkor a hatóságok tudni fogják mi a teendő. Először csak figyelmeztetik.
Az ilyen dolgok felett nem szabad szemet hunyni.
Puszi,
Éva
Sajnálatos a dolog, és megoldhatatlan!
Ha a Tehén rendes istállót biztosít a kis Borjúnak és ellátja naponta friss vízzel, szénával, akkor a hatóságok nem tehetnek semmit. A pszichikai terror nem büntetendő! Egyébként is a Tehén a maga módján jót akar, csak Marha szegényem! Hogy nincs Bika a Tehén közelében, csak ront a dolgon! És ez egyre rosszabb lesz! SAJNA!
Az más kérdés az ilyen kis ,,állat" később nem fog tudni beilleszkedni a szarvasmarha társadalomba, a párkapcsolatairól nem is beszélve.
Ez az én magán pszichológusi véleményem. :-)
Pusz
Juli :))
Feltételezem, hogy az anya szereti a kisfiát és mindent megad neki, amit csak tud.
A baj az, hogy rosszul szereti, képtelen a gyerek szemével nézni a világot és saját félelmeit, szorongásait rávetíti a kisfiára.
Segítségre szorul, de ehhez le kellene vele ülni beszélgetni, megismerni a helyzetét, és akkor talán lehetne néhány kedves szóval jobb irányba terelni.
Egyébként mennyi idő alatt derül ki, hogy mennyire stabil egy kapcsolat?
Mitől függ a kapcsolat stabilitása?
Az unokáimmal én voltam néhányszor a játszótéren. Csodákat lehet hallani és látni.
Úgy vélem, ennél azért árnyaltabb a kép, ha közelebbről megnézzük.
Feltételezem, hogy az anya szereti a kisfiát és mindent megad neki, amit csak tud.
A baj az, hogy rosszul szereti, képtelen a gyerek szemével nézni a világot és saját félelmeit, szorongásait rávetíti a kisfiára.
Segítségre szorul, de ehhez le kellene vele ülni beszélgetni, megismerni a helyzetét, és akkor talán lehetne néhány kedves szóval jobb irányba terelni.
Egyébként mennyi idő alatt derül ki, hogy mennyire stabil egy kapcsolat?
Mitől függ a kapcsolat stabilitása?
Az unokáimmal én voltam néhányszor a játszótéren. Csodákat lehet hallani és látni.
nem szeret ez a nő senkit, csak a frusztrációját vezeti le a gyereken, amiért a pasi nem vette el őt feleségül.
Ezzel kapcsolatban csak annyi a megjegyzésem, hogy ez téged minősít, mint ahogy a hozzáállásod is úgy általában minden témához.
eltelt egy kis idő, mióta ezt a cikket írtam. annyi a változás, hogy a gyereket most nem borjúnak szólítja, hanem csibének. én bizony nem merem ezt a nőt megszólítani - megértenéd, ha látnád. azonkívül mozgáskorlátozott vagyok, kizárt eset, hogy el tudjak szaladni.
nem szeret ez a nő senkit, csak a frusztrációját vezeti le a gyereken, amiért a pasi nem vette el őt feleségül.
Barátnőm is sokáig reménykedett abban, hogy a nős barátja elválik és elveszi feleségül. A pasi hülyítette, a gyereket ugyan a nevére vette, de nem hagyta ott a családját.
Tomi ma már egyetemista, okos, jól nevelt fiatalember. Csak hiányzik belőle a férfiasságnak a mentalitása, mert senki sem volt a környezetében férfi, aki nem csak nőkkel való udvariasságra tanította volna meg, hanem a fiús csínyekre is.
Nem baj kedves Müszélia, hogy nem válaszolsz egyetlen hsz-emre sem, attól én még olvaslak és írok hozzá véleményt, amíg le nem tiltasz.
Ezzel kapcsolatban csak annyi a megjegyzésem, hogy ez téged minősít, mint ahogy a hozzáállásod is úgy általában minden témához.
Nekem van egy középiskolás osztálytársnőm, aki egy laza kapcsolatból 36 évesen szült egy kisfiút, akit nagyon szépen felnevelt, de nem csak a gyermeke volt, hanem bizonyos értelemben a társa is. Mondok egy példát: megbeszélte a 3 éves gyerekkel, hogy most nem vesz neki biciklit, mert nincs rá pénze, vagy autó balesetem volt, kissé megsérültem, de a szüleimnek nem mondtam meg, nem kell, hogy idegeskedjenek. (én Budán élek, szüleim vidéken) Jött a barátnőm meglátogatni bennünket a szüleimhez - egy falauba valók vagyunk - és előtte megbeszélte Tomival, hogy anyukám előtt nehogy elszólja magát az én balesetemet illetően.
Barátnőm is sokáig reménykedett abban, hogy a nős barátja elválik és elveszi feleségül. A pasi hülyítette, a gyereket ugyan a nevére vette, de nem hagyta ott a családját.
Tomi ma már egyetemista, okos, jól nevelt fiatalember. Csak hiányzik belőle a férfiasságnak a mentalitása, mert senki sem volt a környezetében férfi, aki nem csak nőkkel való udvariasságra tanította volna meg, hanem a fiús csínyekre is.
Szerintem a gyereket ne azért szüljük, hogy a társunk legyen.
társ is. én pl elég jó barátságban voltam a fiammal 5 éves korától kezdve, addig elég butácska volt. most már pláne jó társak lennénk, dehát ő németo-ban él, és egy évben kétszer látom pár órára.
Egy időben anyu is azt mondta, hogy én vagyok a legjobb barátnője. Akkoriban normálisabb voltam mint most. :)
normálisabb? mihez képest? úgy érti, hogy jobban lehetett irányítani?