Gyerekek és a Mostohaapa története ...
Látogatók száma: 790
Sokan vannak nők , akik elválnak és egyedül nevelik gyermekeiket tovább . Majd megismernek egy férfit , aki hozzájuk költözik ... Ettől a naptól megváltozik minden ,hiszen már nem csupán ők ketten számítanak , hanem a nő a gyermekeivel együtt ....
A minap érdekes , de szinte mindennapos történetről hallottam . Erről beszélgettünk egy ismerősömmel , aki szomorúan számolt be arról , hogy az amúgy boldognak tűnő kapcsolata amióta összeköltöztek a párjával ,megváltozott . Elkezdődtek a veszekedések , ill . már jó ideje tartanak .
A párját már jó ideje ismeri , nagyon szeretik is egymást , így úgy döntöttek ,hogy összeköltöznek . Az első időszakokban minden szép és jó volt . - Mesélte tovább .
Örömmel ment ő is haza , boldog volt . A gyermekei mindig nagy örömmel várták őket haza a munkából . Kitakarítottak ,megfőztek , még az asztalt is szépen megterítették nekik . Leültették őket vacsorázni és még az ennivalót is odamerték nekik és mosolyogva tették mind ezt . A párja eleinte csendben volt , de érezhető volt rajta az , hogy nem tudja a gyerekeket elfogadni , mert soha nem beszélgetett velük . Ahogy evett , már sietett is be a szobába a tv elé és reggelig ki sem jött onnan , amíg dolgoznia nem kellett mennie ismét . Ez így ment egy darabig , majd hiába próbáltak a gyerekek közeledni hozzá , nem tudtak , hiszen mindig bezárkózott a szobába . Egy napon elkezdett hangosan mérgelődni , szidni a gyerekeket . Ez minden napossá vált . A nő ettől szenvedett . Főleg , hogy a gyermekei ezeket a szidalmazásokat még hallották is és ezt szóvá tették neki és mondták , hogy nem viselik el ezt a férfit , hiszen a kedvességükért szidalmazásokat kaptak és mondták , hogy ez a férfi sumák ... A nőnek nagyon fontosak a gyermekei , de a párját is szereti és ebben a helyzetben ő is szenved ,mint ahogy a gyerekei is . Az állandó veszekedésektől ,mondogatódásoktól kezd elszakadni a párjától . Boldogtalanná vált .
Elmesélte azt is , hogy neki most nincs munkahelye ,de a gyermekeinek sincs és ezért gyermekei apja segíti őket nem kevés pénzzel . Havi keresetet ad fel minden hónapban azért , hogy ne nélkülözzenek és a rezsiket fizetni tudják . Ebből a pénzből a gyermekei megvesznek mindent , ami kell és szükséges egy háztartásba , de a rezsik egy részét is ők állják . A párja is néha bevásásról , de nem szereti ,ha vásárol ,mert akkor abból hánytorgatások lesznek . Sajnálja azt , amit ezek a gyerekek megesznek , amivel egyébként néha ő kínálja meg őket, de csak néha ,mert ahogy megy haza , már mindent pakol is be a szobába és ott egyedül mindent megeszik . Olyan is volt ,hogy együtt elmentek bevásárolni és nem vitte fel az ennivalót , amit vett és nem keveset vásárolt önmagának . Inkább lent hagyta az autója csomagtartójában . Ez szinte mindig így van mostanában , mesélte ez a kis nő . Az sem érdekelte , hogy neki alig jut valami a gyermekek ennivalójából . Nem volt kávé , bár előtte vett , de a gyerekek is , de elfogyott hiszen mindenki issza . Azt mondta , hogy hoz 10 dkg kávét , mert ő is iszik reggelenként mielőtt elindul dolgozni .
Vett csokit magának , adott a nőnek és még ő evett volna egy picit és kért a párjától . Ő meg ráförmedt , hogy már ettél , de ő evett még tovább . Ez így ment egy darabig , mesélte ,majd szólt neki mind ezért .
A párja támadásokba kezdett . Azt mondta , hogy a gyerekeknek nincs keresete ,majd ha dolgoznak , enni fognak . A nő hiába mondta neki azt , hogy nekik küld az apjuk bőven pénzt éppen azért ,mert nem tudnak elhelyezkedni és ők viszont amit eddig vettek , vele mindet megosztották és azt hánytorgatások nélkül tették . A párja még ellenségesebbé vált gyermekivel . Naponta voltak gondok közöttük .
Egy alkalommal azt mondta a nőnek , hogy vegyen ennivalót a villanyszámla árából ,mert még nem kapta meg a fizetést és majd ha megkapja ,azt rendezni fogja . Ez nem így történt . A villanyszámla kifizetése elmaradt . Jött a felszólítás a nőnek , hiszen az ő nevén van minden , mert ő dolgozott meg mindenért teljesen egyedül . Együtt mentek be kifizetni és ott közölték velük , hogy ez bizony elmaradás . Gúnyos megjegyzéseket tett a párja és azt mondta , hogy neki a számlákhoz semmi köze nincs ... Azóta állandóan azt hallgatja és azt , hogy ennyi idő óta kifizetett neki 40 Ezer Ft -ot a számláira ,holott ahhoz neki semmi köze . Fizessék ki a gyerekek ,de vizet is , netet is és mindent , ha már ott laknak ,vagy ne használjanak semmit .
A kis nő elmesélte azt is , hogy a párja a munkahelyén is úgy állította be gyermekeit , mintha azok valóban annyira rosszak lennének . Az egyik gyermek be lett idézve tanulnak a Rendőrségre és azt úgy adta tovább , hogy bűnöző ez a gyermek . Ott is beszél az ennivalókról , hogy mennyi mindent megettek ezek a gyerekek , hogy ő tart fent mindent és ez miatt nincs pénze .
Mindenki rajta nevet mindezért , mesélte neki a párja ....
Holott rengeteg ennivalót vesz magának és mindenből a legdrágábbat , amiből ők nem is ehetnek ....
Szomorúan elmondta azt , hogy már nem érzi jól magát ebben a kapcsolatban és dönteni készül és kilép ebből a kapcsolatból . Ezt a férfival is közölte már és az okokat is . Ő azt válaszolta , hogy vele bárhol , bármikor szívesen él de csak kettesben ,mindenki nélkül ,mert szereti őt . Erre felelte neki a kis nő azt , hogy hozzá tartoznak gyerekek is , mint ahogy hozzá is . Ha valakik igazán szeretik egymást ,akkor el tudnák fogadni a másik gyermekét is , mivel hogy ő is ezt tette . Őt egyáltalán nem zavarta a gyermekei .... hogy ő elfogadta velük együtt , mert szerette . Azt is megmondta neki , hogy a gyerekeknek kellett volna egy példakép , akire fel tudtak volna nézni ,de ezt nem tehették meg és miatta nem ,mert ellenséges lett velük szemben , már rögtön az elején . Addig ne merjen ítélkezni felettük , ne legyenek elvárásai velük szemben , amíg ő maga felnőttként így viselkedik . Először mutasson ő példát nekik és ha az megvan , akkor várja majd azt , hogy ők elfogadják ezek után . Erre a párja azt mondta , hogy ez majd 10 év lesz . Ennyi időre van szüksége ahhoz , hogy ezt meg tudja tenni ... Erre felelte ő , hogy az túl sok idő lenne a 10 év ahhoz , hogy az ilyen viselkedést ők elviseljék tovább .
Őszintén elmondva , én teljesen le voltam döbbenve ,mikor ezt a történetet hallottam , holott sok hasonló történet van . Én is úgy gondolom , ha valaki társat választ , nem lehetnek akadályok a gyerekek . Ha nekem kellene választanom , én a gyermekeim mellett döntenék és nem ilyen pár mellett , de nem vagyunk egyforma gondolkodásúak .Én úgy érzem , hogy itt nem csupán a gyerekek miatt alakult ki ez a helyzet . Most miattuk , később más miatt lesznek majd problémák ,veszekedések . Ez az ember mindig fog találni valamit , amibe beleköthet .
...de lehet , hogy én látom ezt rosszul ....
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Egyrészt lekéne ülni megbeszélni, mert ez így nem jó, legalább is ha a hölgy helyébe lennék. Ha nem megy más megoldást kell találni. Magán véleményem az, hogy, hozzá teszem HA én lennék biztos, hogy nem hagynám a gyerekeimet megalázni más férfinak, nőnek, ismerősnek bárkinek!
Lejáratásért, ha gyerekeim ellen lenne elősször jól föl p....nám, aztán ki is dobnám, mint a győzelmi zászlót! Megtanulna szállni az biztos!
De nem én vagyok, ezért kívánok neki két kalappal, hogy megtalálja a megfelelő megoldást! üdv Orsolya
Léna! Eldöbbentő írásod, az állam leesett, főleg azért, mert egy gyerek nem tehet arról, ha egyedül neveli bármelyik szülőja! Aki pedig párnak választja és tudja, hogy vannak gyermekei vagy elfogadja őt gyerekeivel együtt, vagy jobb, ha nem is költöznek össze, mert annak csak vita vége. Tőlem ezt már sokan megkérdezték, hogy mi lenne ha én is mostohaszülő lennék, de amilyen gyerekcentrikus vagyok én, és nemcsak én a párom is nálunk ez nem lenne gond, hogy saját vagy nem saját,egyenlőek lennének! persze ezek mi vagyunk és sajnos vannak ellen példák is, hogy az illlető tényleg "mostoha" szülő, mint ennek a nőnek a párja!
Egyrészt lekéne ülni megbeszélni, mert ez így nem jó, legalább is ha a hölgy helyébe lennék. Ha nem megy más megoldást kell találni. Magán véleményem az, hogy, hozzá teszem HA én lennék biztos, hogy nem hagynám a gyerekeimet megalázni más férfinak, nőnek, ismerősnek bárkinek!
Lejáratásért, ha gyerekeim ellen lenne elősször jól föl p....nám, aztán ki is dobnám, mint a győzelmi zászlót! Megtanulna szállni az biztos!
De nem én vagyok, ezért kívánok neki két kalappal, hogy megtalálja a megfelelő megoldást! üdv Orsolya
Aki jó , az másokban is a jót látja és keresi is azt .
Legyen nagyon szép napod és mindenkinek , aki a cikkeinket olvassa .
Puszillak .
Nem bírták elviselni,hogy a beteg férjem mellett még a fiamat is külön eltudtam látni,mert egyikről sem tudtam lemondani.Így ők húztak belőlem hasznot. Sok megaláztatást elviseltem, mert szerettem. Ha megszeretünk valakit,minden áldozatot meghozunk érte,csak az idő segít bennünket ahhoz hogy a szeretetünket megőrizzük,és tovább tudjuk folytatni békében az életünket.Nehéz a szeretetünket többfelé nyújtani,és sok felé szakadni.Megértem az anyuka helyzetét,csak lakva lehet mindenkit megismerni,de ez a férfi semmilyen szeretetet nem érdemel,és szakítson vele, hiszen kimutatta a foga fehérjét,több időt ne pazaroljon rá,bármennyire is nehéz megtenni.További szép napokat mindenkinek.
Cikked olvasása közben, ezek jutottak eszembe – a történetben szereplőket sem bírálni, sem megítélni nem tudom, hisz számomra ismeretlenek, de …
Valahogy az ,az érzésem itt mindenkivel valami baj van …
Az a Nő aki úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy majd a későbbiek során el tudja fogadtatni a gyerekeit is … hát …
Egy szerelmi –élettársi – házastársi kapcsolatnak már az elején úgy kell indulnia, hogy nem csak elfogadjuk egymást olyannak amilyen, hanem úgy is akarjuk Őt, hisz nem mást, hanem pont azt a személyt szeretjük – akarjuk.
Ami úgy indul, hogy majd megváltoztatom, megváltozik – ( betörik, megadja magát, beleszokik … , majd később megszereti Őket … ) azt a kapcsolatot nem is kell kapcsolattá tenni, abból csak az lesz amit leírtál.
Ez nem szerelem – szeretet, ez csak annyi, hogy egy férfi és egy nő, nem akar egyedül maradni,nem tudja egyedül vinni a saját életét, és minden áron belekapaszkodik valakibe. Még akkor is, ha pontosan tudja, rossz az amit tesz.
A gyerekekről – vagy nem jól olvastam, vagy jól és az nem volt benne, hogy mennyi idősek.
Munkanélküliek, így úgy értelmeztem hogy felnőttek .A cikk kedves, segítőkész gyerekekről szól, de azért, nekem ott van egy kis mellékzönge is. ( ha jól értelmeztem hogy munkaképesek, és persze, most nincs munkájuk!)
Csak ,kedves gesztusokkal nem lehet fenntartani egy több személyes háztartást. Viszont a cikkben szereplő gyerekek, és az asszony is, igen jól tudnak mindent elfogadni , - pénz – a megélhetésükhöz.
A Mostohaapától, az Édesapától.
Ez valószínű, hogy igen keserű szájízt ad, a Mostohaapának, s valószínű, hogy az Édesapának is, hisz mindkettő „ csak arra jó” hogy finanszírozzon egy családot.
. A Mostohaapa, szeretett e egyáltalán … vagy ha igen, nem e belefáradt, hisz itt nincs másról szó, csak a megélhetési küszködésről – ki, mennyit …
A Mostohaapa, talán meg a lakhatásért … ?
Nem biztos hogy jól látom, ismétlem, nem ismerem a szereplőket, de a véleményem az, hogy itt senki részéről szeretet nem ismerhető fel.
Illetve az Édesapa, miért tesz meg ennyi mindent … ?Sajnálatból, felelősségérzetből, vagy talán szeretetből?Amit ez a szép család igen ki is használ, és még elvárásokról beszél a nő , példaképről…
Ő milyen példát mutat … ?
Üdv,
Zita
Szia Léna!
Cikked olvasása közben, ezek jutottak eszembe – a történetben szereplőket sem bírálni, sem megítélni nem tudom, hisz számomra ismeretlenek, de …
Valahogy az ,az érzésem itt mindenkivel valami baj van …
Az a Nő aki úgy megy bele egy kapcsolatba, hogy majd a későbbiek során el tudja fogadtatni a gyerekeit is … hát …
Egy szerelmi –élettársi – házastársi kapcsolatnak már az elején úgy kell indulnia, hogy nem csak elfogadjuk egymást olyannak amilyen, hanem úgy is akarjuk Őt, hisz nem mást, hanem pont azt a személyt szeretjük – akarjuk.
Ami úgy indul, hogy majd megváltoztatom, megváltozik – ( betörik, megadja magát, beleszokik … , majd később megszereti Őket … ) azt a kapcsolatot nem is kell kapcsolattá tenni, abból csak az lesz amit leírtál.
Ez nem szerelem – szeretet, ez csak annyi, hogy egy férfi és egy nő, nem akar egyedül maradni,nem tudja egyedül vinni a saját életét, és minden áron belekapaszkodik valakibe. Még akkor is, ha pontosan tudja, rossz az amit tesz.
A gyerekekről – vagy nem jól olvastam, vagy jól és az nem volt benne, hogy mennyi idősek.
Munkanélküliek, így úgy értelmeztem hogy felnőttek .A cikk kedves, segítőkész gyerekekről szól, de azért, nekem ott van egy kis mellékzönge is. ( ha jól értelmeztem hogy munkaképesek, és persze, most nincs munkájuk!)
Csak ,kedves gesztusokkal nem lehet fenntartani egy több személyes háztartást. Viszont a cikkben szereplő gyerekek, és az asszony is, igen jól tudnak mindent elfogadni , - pénz – a megélhetésükhöz.
A Mostohaapától, az Édesapától.
Ez valószínű, hogy igen keserű szájízt ad, a Mostohaapának, s valószínű, hogy az Édesapának is, hisz mindkettő „ csak arra jó” hogy finanszírozzon egy családot.
. A Mostohaapa, szeretett e egyáltalán … vagy ha igen, nem e belefáradt, hisz itt nincs másról szó, csak a megélhetési küszködésről – ki, mennyit …
A Mostohaapa, talán meg a lakhatásért … ?
Nem biztos hogy jól látom, ismétlem, nem ismerem a szereplőket, de a véleményem az, hogy itt senki részéről szeretet nem ismerhető fel.
Illetve az Édesapa, miért tesz meg ennyi mindent … ?Sajnálatból, felelősségérzetből, vagy talán szeretetből?Amit ez a szép család igen ki is használ, és még elvárásokról beszél a nő , példaképről…
Ő milyen példát mutat … ?
Üdv,
Zita
A cikk olvasása után én egyszer már írtam egy rövid hsz-t, mert a történetet hitelesnek éreztem. Az ember ilyenkor rádöbben arra, ha másokat is meghallgat, a sajátja szinte eltörpül amellett. Pedig hasonlóakat élt meg hosszú időn keresztül.
Igazat adok neked abban, hogy mielőtt egy kapcsolatot összekötnénk, összeköltöznénk azzal, akit szeretünk, tisztázni kell bizonyos kérdéseket. A legfontosabbakat mindenképpen, hogy nem vagyunk egyedül. Van egy előző házasságból született gyermek/ek. Anya-gyerek kötődés, nagyon erős szálak! A férfi iránt érzett szerelem, szeretet - átmenetileg - feledtetheti ezt, de csak addig.
Egy összeköltözés másról is szól, nem csak a kettejük jó érzéséről, ott már bejön a harmadik, a gyerek. De kinek harmadik? A férfinek nyilván, hiszen nem közös.
Mi tarthat össze azon kívül egy kapcsolatot (házasság, élettársi kapcsolat) mint az anyagiak, az egyedülléttől való menekülés.... stb. a még jelen lévő szeretet...
Nagyon összetett dolgok ezek, és nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a fontos szempontokat. (Egy lakás fenntartása, a gyerekekről való gondoskodás, és nem utolsó sorban saját magunkról felemészt nem kevés pénzt.)
(Könnyen jött pénz, könnyen megy. Azért nehéz nekem, mint kívülállónak véleményt mondani, mert én nem mondhatom el azt, mint ez az asszony, hogy támogatásban részesültem volna, mint ő. Az ő esetében támogatta az elvált apa a családot (a gyerekeit). Ez a ritkábbik eset, amikor az apa gondoskodik a gyerekeiről anyagilag. Nagyon fontos lehet annak, aki ezt élvezi, figyelembe véve főleg azt, hogy időközben m.nélkülivé vált, váltak valahányan.)
Saját példám. Már lent megírtam szinte kottára hasonló. Annyi különbséggel, hogy azt nem vette figyelembe a volt élettársam, hogy neki is az előző házasságából volt két gyermeke, akik közül egy után még törvényi kötelezettségei voltak, tehát azt az élettársi kapcsolata során rendeznie kellett. (Megint csak az anyagiakról beszélünk!)
A férfit is meg lehetett érteni, amikor szembesült bizonyos hiányosságokkal, hogy elmarad a viszonzás a szeretett nő gyermeke részéről, holott ő mindent igyekezett megtenni. - Mit is? - kérdeztem én, azon kívül, hogy tudomásul veszed a létét, mert szeretetet felé kimutatni nem vettem észre. (Idővel ez fordítva is megnyilvánult.)
Ezek a folyamatos - nem leülünk és megbeszéljük dolgok - csak gyűltek. A konfliktusok pedig erősödtek.
Hozzáteszem az én gyerekem után az apja egy fityinget sem biztosított. Sem törődést, sem anyagiakat. Magam erejéből és az élettársam hozzájárulásából tartottam fenn a lakást és a megélhetésünkhöz szükséges dolgokat. (Közösen szerzett vagyontárgyakat is beleértve). Akkor még ment.
Az idő közben haladt. Felnőtt gyerekről lévén szó. Betegségéből kifolyólag munkát el lehetett felejteni. E mellett megtettem mindent, hogy valamilyen szinten valami munkához hasonló, egy elfoglaltság mégis megvalósuljon. Nem sikerült. Ebben az élettárs nem vette ki a részét... egyéb dolgok viszont az ő vállát nyomták.
Idővel felőrlődtünk, sokáig tartott. És az ok - állítólag - a gyerek. Mit mondjak erre? El kell fogadjam, mert az utána következő próbálkozások is sorra kudarcot vallottak, vallanak, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint ahogy nem is tettem, teszem, hogy egy nem közös gyermek igenis kihat szinte mindenre.
Puszi,
Éva
Szia Zita!
A cikk olvasása után én egyszer már írtam egy rövid hsz-t, mert a történetet hitelesnek éreztem. Az ember ilyenkor rádöbben arra, ha másokat is meghallgat, a sajátja szinte eltörpül amellett. Pedig hasonlóakat élt meg hosszú időn keresztül.
Igazat adok neked abban, hogy mielőtt egy kapcsolatot összekötnénk, összeköltöznénk azzal, akit szeretünk, tisztázni kell bizonyos kérdéseket. A legfontosabbakat mindenképpen, hogy nem vagyunk egyedül. Van egy előző házasságból született gyermek/ek. Anya-gyerek kötődés, nagyon erős szálak! A férfi iránt érzett szerelem, szeretet - átmenetileg - feledtetheti ezt, de csak addig.
Egy összeköltözés másról is szól, nem csak a kettejük jó érzéséről, ott már bejön a harmadik, a gyerek. De kinek harmadik? A férfinek nyilván, hiszen nem közös.
Mi tarthat össze azon kívül egy kapcsolatot (házasság, élettársi kapcsolat) mint az anyagiak, az egyedülléttől való menekülés.... stb. a még jelen lévő szeretet...
Nagyon összetett dolgok ezek, és nem lehet figyelmen kívül hagyni ezeket a fontos szempontokat. (Egy lakás fenntartása, a gyerekekről való gondoskodás, és nem utolsó sorban saját magunkról felemészt nem kevés pénzt.)
(Könnyen jött pénz, könnyen megy. Azért nehéz nekem, mint kívülállónak véleményt mondani, mert én nem mondhatom el azt, mint ez az asszony, hogy támogatásban részesültem volna, mint ő. Az ő esetében támogatta az elvált apa a családot (a gyerekeit). Ez a ritkábbik eset, amikor az apa gondoskodik a gyerekeiről anyagilag. Nagyon fontos lehet annak, aki ezt élvezi, figyelembe véve főleg azt, hogy időközben m.nélkülivé vált, váltak valahányan.)
Saját példám. Már lent megírtam szinte kottára hasonló. Annyi különbséggel, hogy azt nem vette figyelembe a volt élettársam, hogy neki is az előző házasságából volt két gyermeke, akik közül egy után még törvényi kötelezettségei voltak, tehát azt az élettársi kapcsolata során rendeznie kellett. (Megint csak az anyagiakról beszélünk!)
A férfit is meg lehetett érteni, amikor szembesült bizonyos hiányosságokkal, hogy elmarad a viszonzás a szeretett nő gyermeke részéről, holott ő mindent igyekezett megtenni. - Mit is? - kérdeztem én, azon kívül, hogy tudomásul veszed a létét, mert szeretetet felé kimutatni nem vettem észre. (Idővel ez fordítva is megnyilvánult.)
Ezek a folyamatos - nem leülünk és megbeszéljük dolgok - csak gyűltek. A konfliktusok pedig erősödtek.
Hozzáteszem az én gyerekem után az apja egy fityinget sem biztosított. Sem törődést, sem anyagiakat. Magam erejéből és az élettársam hozzájárulásából tartottam fenn a lakást és a megélhetésünkhöz szükséges dolgokat. (Közösen szerzett vagyontárgyakat is beleértve). Akkor még ment.
Az idő közben haladt. Felnőtt gyerekről lévén szó. Betegségéből kifolyólag munkát el lehetett felejteni. E mellett megtettem mindent, hogy valamilyen szinten valami munkához hasonló, egy elfoglaltság mégis megvalósuljon. Nem sikerült. Ebben az élettárs nem vette ki a részét... egyéb dolgok viszont az ő vállát nyomták.
Idővel felőrlődtünk, sokáig tartott. És az ok - állítólag - a gyerek. Mit mondjak erre? El kell fogadjam, mert az utána következő próbálkozások is sorra kudarcot vallottak, vallanak, tehát nem lehet figyelmen kívül hagyni, mint ahogy nem is tettem, teszem, hogy egy nem közös gyermek igenis kihat szinte mindenre.
Puszi,
Éva
Csak az olvasott történethez írtam, a véleményemet. Más történetét, ( Tiédet sem)s az e történetben szereplők életét, nem tudom, még akkor sem ha néhány mozzanat erejéig bepillantást enged valaki az életébe.
Az olvasottak alapján, bennem az merült fel gondolatként amit leírtam.
Ami nagyon fontos – nem értek egyet azzal hogy,a férfi iránt,( ha nőről beszélünk) vagy a nő iránt ( ha férfiról beszélünk) érzett szerelem – szeretet, akár átmenetileg is feledhedteti a gyermekeinket, önmagunkat.
Aki átmenetileg is kikapcsolja ezt, az nem Önmagát adja, s mint árukapcsolásként kezeli – ha , engem szeretsz, majd megszeretet a gyerekeimet is, meg azt is hogy más vagyok mint aminek mutatom magam.
Nem azt állítom, hogy ez mindig mindenkinél így van, ezt jogom sincs mondani, de az biztos, hogy nagyon sok esetben így lehet.
Nincs majd megszereted,majd elfogadod, mert nincs majd – vagy úgy szeretsz valakit ahogy van, vagy csak arról szól, hogy próbálkozzunk, mert nem szeretnénk egyedül maradni. Mert nem jó egyedül Társ nélkül, s ilyenkor görcsösen állunk neki Társat keresni. Rátalálunk valakire, vagy ránktalál az aki szintén az egyedüllétet nem bírta már ( érzelmi és anyagi okok … ) … és akkor jönnek a problémák … Te nem is olyan vagy … Te nem is az vagy … akit én elképzeltem …. de minden áron megtartjuk- megtartatjuk magunkat mert hátha jobb lesz ( még magunknak is hazudunk)
Miért?
Szerintem beleszeretni valakibe az, az , hogy pont Te vagy az aki kell, gyerekkel, hibával, pénz nélkül … és még sorolhatnám … - mert pont olyannak vagy általam szerethető aki vagy, amilyen vagy.
A személyiség változására , változtatásra- megváltozásra rávenni valakit, az annyit jelent , nem Ő kell nekünk, hisz nem jó úgy ahogy van. Azt szeretjük ilyenkor akit elképzeltünk. Ennek viszont semmi köze a szeretéshez. Ez maximum kompromisszum kötések halmaza, egy gazdasági társulás felszínen maradásához, ami nem sokáig tud működni. Ahol érzelmi szálaknak is kellene lennie, és azoknak igazán összekötni egy férfit egy nőt , családot, ott nem lehet probléma ki kinek a gyereke…. ha mégis az, akkor a férfi nem azt a nőt szereti, ha a nő meg nem tudja elfogadtatni a gyerekeit, akkor tisztában kell lennie azzal, hogy Őt sem fogadták el. … ( inkább azt mondanám, hamis a szeretet) s ha egy nő mégis belemegy így egy kapcsolatba …
Ráadásul szerintem a szerelemnek semmi köze az elfogadáshoz, mert nem elfogadni és elfogadtatni akarok, hanem szeretni és szeretve lenni.
Elfogadtatni annyi, hogy adok valamit amit Te kérsz, s én meg cserébe azt kérem …
A legnagyobb baj, hogy ezek a kapcsolatok már, „ hazugságokkal” indulnak, s ha így indulnak, mi lesz belőle. Ami ennél is szörnyűbb, gyerekek a résztvevői, a felnőttek rosszízű játszmáinak, játszmáinkat megszenvedik, megtanulnak a mi példánkon jó játékosnak lenni …, s ha már egy játszmában nyerni is lehet, - hát miért ne - erre tanítjuk Őket.
Szeretni – értékelni, megbecsülni, tisztelni igazán ? Az hol van ezekben a játszmákban?
Minden élethelyzet más, nem tudok hozzászólni senkiéhez, hisz ha tudnék, az azt jelentené, benne létezem a mindennapjaikban, s élem az életüket. Mivel nem így van, nem bírálatot, vagy ítéletet mondok, csak leírom, hogy én mit is gondolok a szeretetről – szerelemről.
puszi
Zita