Gyermekvárás, gyermekgondozás régen és most
Látogatók száma: 163
Az internet a hibás. A férjem szerint ez nem igaz, a net nem tehet semmiről. Én olvasok, nem kényszerít senki.
Minden akkor kezdődött, mikor várandósságom utolsó heteinek egyikén megkérdeztem a nőgyógyászomat, hogy két császár után mennyi esélyem van a természetes szülésre. Elég furcsán nézett rám, visszakérdezett, honnan szedtem ezt az ötletet. Rávágtam: olvastam a neten, hogy nem lehetetlen. Azt válaszolta, ne olvassak. Igaza volt. Mondom is, hogy szerintem miért.
Azt tapasztaltam, hogy a harmincöt fölötti kismamák stresszesebbek, mint fiatal(abb) társaik. Nagyobb a kockázata az esetleges fejlődési rendellenességnek, nehezebb maga az egész terhesség, itt fáj, ott fáj, olyan helyeken is, amit a húszas éveinkben észre se vettünk. Akire ez nem igaz, annak szerencséje van, én sajnos nem tartoztam ebbe a kategóriába. Elkezdtem szörfözni a neten, millió orvos, védőnő, szakember, egészségügyi intézmény honlapját végigböngésztem, mennyi ténylegesen az esélye pl. a down-szindrómának. Statisztikai adatokat nem sorolnék fel, hozzávetőlegesen csak annyit, hogy jóval nagyobb százalékban alakul ki ilyen betegség idősebb korban szülő nők babájánál, mint mikor az anyuka még fiatal. Ezt ugyan lehet szűrni, elég jó százalékaránnyal tudják megállapítani különböző vérvizsgálatokból és ultrahangos felvételekből, majd, aki kéri – persze az orvosok javasolják, néhol súlyos összegekért -, az elmehet magzatvíz mintavételre is. Ami viszont köztudott, hogy ez a beavatkozás növeli a spontán vetélés esélyét. No, szegény kismama ekkor kerül patthelyzetbe először. Régebben volt az AFP, aztán ha jó volt az eredménye, akkor az anyuka megnyugodott, és békés boldogságban várta csemetéjét. Most meg izgulhat, félhet az eredménytől (legtöbbször fölöslegesen), holott az idegeskedéssel árt a magzatnak.
Megszületett Leventém, lassan beállt a napi rutin, jól szopik, semmi gond, majd két hetes kora körül hasfájós lett a gyerek. Elő az édesköményteával, a másik kettőnek is azt adtam annak idején, a védőnő szerint is jót tesz a babának. Hohó, most jön a vicc, azt mondja erre a sokat tapasztalt gyerekorvosunk, a köménytea nem jó, kiderült, hogy az is puffadást okoz a kicsinek, ne adjak neki. Mikor felvetem, hogy anno is azzal itattam a csemetéket, és semmi gond nem volt, azt válaszolta, a tapasztalatok mást mutatnak. Jobb inkább az Infacol nevű szirup minden étkezés előtt. Ezerhétszázért egy fél decis kiszerelés. Biztos van valami érdekeltsége a gyógyszeriparban, de megvesszük, mert ha jó lesz a gyereknek, akkor megéri. Tényleg használ, üsse kavics, hogy a gyógyszertár a mi pénzünkből újítja fel a tetőt.
Lassan múlik a hasfájás, de gondoltam, utánanézek, melyek azok az élelmiszerek, amiket nem tanácsos fogyasztani szoptatás alatt. Na, ez az, amit nem kellett volna. Ahány lap, annyiféle variáció, egymásnak ellentmondó információk. Az egyik szerint ne együnk babot, lencsét, hüvelyeseket, paradicsomot, paprikát, K-betűvel kezdődő zöldségeket, minden mást lehet. Kérdem én: mi marad, ha ezeket nem ehetjük? És tejet se igyunk, mert a tehéntejtől is fájhat a baba hasa.
Másik oldalon azt olvasom, rengeteg és mindenféle zöldség és gyümölcs kell ahhoz, hogy kiegyensúlyozott legyen az étrendünk, csak bátran együnk akármit. Kezdek meghülyülni. Azt magam is tudtam, hogy puffasztó dolgokat nem ehetek, de hogy szinte semmit, azt kicsit túlzásnak éreztem.
A végére pedig a legjobb: a szoptatós tea sem ajánlott, lévén kömény van benne, és amint már említettem, az se jó a gyereknek.
A két nagyobb gyermekemet sokszor altattam hason fekve, Leventét meg se próbáltam, mert azt olvastam több helyen, hogy a hasra fektetett babáknál jelentősen megnő a bölcsőhalál kockázata, könnyen túlmelegszenek, és ez okozza a bajt. Mit mondott erre a védőnő? Hogy ez akkora hülyeség, mint ide Lacháza, mert kimutatták, hogy a bölcsőhalál oka nem a hasra fektetés, hanem az, hogy a baba túl mélyen elalszik (bármilyen helyzetben), visszaálmodja magát magzati korába, amikor még a köldökzsinóron keresztül „lélegzett”, és emiatt elfelejt levegőt venni. Akkor most, hogy is vagyunk? Rohanjak légzésfigyelőt venni több tízezerért, vagy egyszerűen csak zárjam be a böngészőmet, és ne olvasgassak mindenféle modern hülyeséget? Lehet, igaza volt a nőgyógyászomnak. Ösztönösen kell gyereket nevelni, nem weblapokból tájékozódva. Egy csomó fölösleges kellemetlenségtől kímélem meg magamat.
Én, mint háromgyermekes anya, kezdem sajnálni az először szülő anyukákat. Mert nekem azért csak van annyi tapasztalatom, hogy némi fenntartással fogadok egy-egy információt, de ők, akik először szembesülnek az anyaság minden velejárójával, csoda, ha ennyi összevisszaság után nem kapnak sikítófrászt, és ép elmével mennek a szülőszobára.
Azóta én sem olvasgatok. Persze nehéz megállni, mert az internet azért néha hasznos, de úgy gondolom, legjobb, ha csak szeretjük a gyermekünket, és édesanyánk, nagymamánk, anyósunk tanácsait fogadjuk meg. Elvégre, mi is itt vagyunk mindenféle légzésfigyelő, babaringató, hajhagymaszámláló, szoptatópárna nélkül is.
A cikket írta: anubis
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hasonlókat én is láttam a környezetemben. Pl. nem kell teát itatni a csecsemővel, elég az anyatej.
Igazad van abban, hogy a legjobb tanácsokat anyáinktól, nagyanyáinktól kapunk.
Üdv: Yolla
Na, igen, nekem is teli van már a hócipőm azzal a sok riogatással, amit a 35 év feletti anyukákkal megemésztetnek. Komolyan már nem lehet egy nyugodt hetünk a babával!
Internetes oldalakról meg annyit, hogy még a terhesség idején kíváncsi voltam milyen gyógyteát ihat egy kismama. A végeredmény, hogy nincs olyan gyógynövény, amit egyértelműen tiltó listára lehetne helyezni, vagy éppen ellenkezőleg teljes nyugalommal fogyasztható lenne!
Kíváncsi vagyok, külföldön is ekkora cirkusz megy -e a várandósság körül.
Épp ezek miatt nem olvasok már semmit a neten :(
Valamelyik nap egy babás újságban azt találtam, hogy Hollandiában pl. az állam sokkal jobban támogatja az otthonszülést (mondjuk, én nem érezném magam biztonságban), orvossal nem is találkozik a kismama a várandósság alatt, csak a szülésznővel, és miután megvan a baba, egy hétig minden nap megy hozzá védőnő négy órában, hogy segítsen. Nincs semmi felhajtás, ha szüléskor nincs ott az orvos, és akár már pár órával a szülés után haza lehet menni, ha nem indokolja semmi a kórházban maradást. Feltéve, ha mégis a kórházi szülést választod.
Viszont azt is olvastam, hogy sehol a világon nem jár az anyukáknak három év gyes, amit otthon tudnak tölteni a gyerekkel. Pedig ez nagyon jó dolog.
Köszönöm, hogy olvastál,
Judit
Kedves Anubis!
Az biztos, hogy a különböző kismamás fórumok, pláne a babavárósak az őrületbe kergetik az anyukákat. Inkább olvassunk regényt, az talán még nyugtat is. :)
Levi pedig tündéri baba! :)
Nagyon hasznos cikket írtál, jó beszélni ezekről!
Köszönjük!
Pussz, Tündér
Regényt majd később olvasok, egyelőre nem sok időm van rá, de sokkal hasznosabb, mint az internet-többféle szempontból is.
Pussz neked is!
Internetes oldalakról meg annyit, hogy még a terhesség idején kíváncsi voltam milyen gyógyteát ihat egy kismama. A végeredmény, hogy nincs olyan gyógynövény, amit egyértelműen tiltó listára lehetne helyezni, vagy éppen ellenkezőleg teljes nyugalommal fogyasztható lenne!
Kíváncsi vagyok, külföldön is ekkora cirkusz megy -e a várandósság körül.
Épp most olvastam valamit, ami üti egymást. :D
Puszinyuszi! ♥
Az biztos, hogy a különböző kismamás fórumok, pláne a babavárósak az őrületbe kergetik az anyukákat. Inkább olvassunk regényt, az talán még nyugtat is. :)
Levi pedig tündéri baba! :)
Nagyon hasznos cikket írtál, jó beszélni ezekről!
Köszönjük!
Pussz, Tündér