Huncutka
Látogatók száma: 106
Azt mondják, hogy minden szülő elfogult a gyermekével szemben. Talán így is van jól, így helyes! Az én huncutkám nem volt egy mindennapi gyerek. Még a szeme sem állt jól!
Kisfiam igazi csibész volt már pici babakorától kezdve. Azóta sem változott. Öszekeverte a napszakokat. Éjjel bömbölt, nappal aludt. Igazi bőgőmasina volt. Fiatal, gyakorlatlan anyukaként fogalmam sem volt mit kezdjek vele. Ha eljött a szoptatás ideje, egy-két szívás után elaludt a cicin, ha letettem azonnal felébredt, és tovább bőgött. Nem csoda, hogy olyan kis vékonyka, csenevész baba volt. Hatalmas keze-lába a testéhez képest furcsának hatott. Nem beszélve a kukacáról, ami akkora volt, hogy külön kellett belepelenkázni. Mindíg irigyeltem, hogy másoknak olyan pufók csemetéjük lehetett, nekem meg sehogysem akart kigömbölyödni, akárhogy próbáltam több anyatejet tuszkolni belé.
Teltek-múltak a hónapok és az én kis huncutkám egyre furcsább szokásokat vett fel. Az alvással örökös gondunk volt. Megszokta, hogy úgy aludt el, ha fogtam a kezét és a kis hátacskáját simogattam. Már minden porcikám elzsibbadt, ahogy a kiságy előtt guggolva a rácson keresztül szorongattam a kezét. Egyszercsak gondoltam egyet és befeküdtem mellé én is a kiságyba. Persze, ahogy megmozdultam, hogy kimásszak, azonnal felébredt és újra kezdődött előlről az altatási ceremónia.
Szerencsésen túljutottunk ezen a nehéz időszakon, aztán mégnehezebb következett. Hamar megtanult járni és beszélni, de a fogai nagyon későn kezdtek kibújni. Nála minden másként volt, mint más, átlagos gyereknél. Az egyik füle valami fejlődési probléma miatt nem volt egyforma a másikkal. A nyelve is különös mintázatú lett, amit az orvos "térképnyelvnek" titulált. Amikor végre kibújtak a fogacskái, akkor az egyik felső foga szinhibás lett. Az esze, az szerencsére vágott, mint a borotva. Mindenkit elkápráztatott a tündéri
csacsogásával. Érdekes módon, selyptíés nélkül, tanult meg beszélni.
Négyéves forma lehetett, amikor névnapot mentünk köszönteni. Mindenféle süteménnyel, üdítővel kináltak bennünket, de az én huncutkám egyre csak kérette magát. Nem értettem a viselkedését. Mikor megkérdezte tőle a házigazda, hogy miért nem fogadja el a finomságokat, akkor azt válaszolta, hogy:
- Illik tiltakozni, ugye anyuci?
Nem sokkal ezután huncutkám egy mumpszos betegség szövődménye következtében elveszítette az egyik fülén a hallását és szörnyű allergiás panaszai is lettek. Sokat szenvedett az állandó szemviszketéstől és az örökös tüsszentési kényszertől. Az iskolában az én kis csibészem ebből is előnyt kovácsolt magának. Azt hallott meg, amit akart és sportot űzött a pisilni-járásból. Amikor egy alkalommal a tanitónéni megunta a ki-bejárkálást, akkor rászólt, hogy birja ki az óra végéig. Huncutka erre elkezdte dörzsölgetni az amúgy is viszkető, allergiás szemét, ami megduzzadt és olyan piros lett, mint a nyuszika szeme. Pár perc múlva borzalmasan nézett ki. A tanitónéni teljesen megijedt a látványától Aggódva kérdezte huncutkától, hogy mi történt. Mire a kis csibész azt hantázta neki, hogy ha nem mehet ki pisilni, akkor így bedagad a szeme.
Sok iskolai csínytevése miatt állandóan beírásokkal figyelmeztették, ami miatt már nem tudtuk milyen büntetést szabjunk ki rá. Egy alkalommal ráparancsolt az apukája, hogy ha megint beírást hoz haza, akkor letolt nadrággal várja őt haza, mert nadrágszíjjal fogja elverni. Persze nem sokáig váratott magára az újabb figyelmeztetés. Huncutka pedig érezte, hogy túllőtt a célon. Mikor szigorú apukája hazaért a munkából, úgy találta őt, ahogy azt meghagyta neki. A gyerek meztelen fenékkel virított, ráborulva egy konyhaszékre. Ettől a látványtól minden harag elszállt, így újra megúszta a büntetést.
Tízéves korában már önállóan közlekedett haza a közeli iskolából. Egyszer, munka után gyanútlanul mentem haza. Hiába szólítgattam otthon huncutkát, nem válaszolt. Gondoltam később ér csak haza az iskolából. Tettem-vettem a lakásban, mígnem a gyerekszobába tévedtem. Furcsa volt nekem, hogy a gyerekágyon ott volt az ágynemű, amit én reggel betettem a felnyitható ágyneműtartóba. Nagy lendülettel felhajtottam az ágyat, kezemben az ágyneművel, mikor a szivverésem is elállt...
Huncutka mereven, halálsápadtan ott feküdt, a nyakán egy vörös csíkkal…
A legrosszabbra tudtam csak gondolni. Őrült sikoltozásomra elmosolyodott és felugrott. - Meg is kapta utána a magáét, amiért így megijesztett!
Másnap megint meglepetéssel készült. Hiába próbáltam a kulcsommal kinyitni az ajtót, belül az ő kulcsa miatt nem sikerült. Csöngettem. Egyszercsak kitárult az ajtó és én nem tudtam, hogy sírjak-e , vagy nevessek.
A fiam be volt öltözve a ruháimba, lábán az én lyukacsos neccharisnyám, tűsarkú cipők, szeme kifestve, szája vörös rúzzsal vastagon kikenve, fülében szines fülbevalókkal. Egy miniszoknyám és egy kivágott blúzom volt rajta. Látszott, hogy még melleket is csinált magának. Illegette-billegette magát a folyosón, majd kivette az egyik almát a melltartóból és beleharapott. - Olyan komikus látványt nyújtott, hogy percekig csak fuldoklottam a nevetéstől.
Sok szép és felejthetetlen emlékem van még huncutkával kapcsolatosan, aki azóta felnőtt, és habitusának megfelelően a szentesi művészeti gimnáziumba járt, de nem szinész lett belőle, hanem zenész. Persze akik tudták, hogy az egyik fülén elveszítette a hallását, megkérdezték tőle, hogy nem zavarja ez őt a zenei pályáján? Mire ő huncutul azt válaszolta, hogy: - Beethoven is süket volt, mégis tudott zenélni.
A cikket írta: heleenke
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Nincs is jobb annál, mikor egy anyuka mesélni kezd:)...
(a gyerek meg azt sem tudja, hová meneküljön:D)
Hm..."huncutka" olvasta ezt?:)
Nincs is jobb annál, mikor egy anyuka mesélni kezd:)...
(a gyerek meg azt sem tudja, hová meneküljön:D)
Remélem nem veszi rossznéven! Bár a fényképén még gondolkodom, hogy leveszem.
Üdv.
heleenke
az "illik tiltakozni" nagyon tetszett!!
Puszi: Angel :D:D
Szia Bianka!
Remélem nem veszi rossznéven! Bár a fényképén még gondolkodom, hogy leveszem.
Üdv.
heleenke
Szia Bianka!
Remélem nem veszi rossznéven! Bár a fényképén még gondolkodom, hogy leveszem.
Üdv.
heleenke
Jó srác:)
Szia heleenke!! Örömmel olvastam "Huncutka" gyermekkori csínytevéseit,nagyon kreatív volt a gyermek!!! Azt gondolom, nem is lehetett haragudni rá ezek miatt!!!
az "illik tiltakozni" nagyon tetszett!!
Puszi: Angel :D:D
Huncutka valóban kreatív még a mai napig is. Igazi mókamester, különleges humorával. Olyan igazi társasági ember. Köszönöm, hogy olvastál!
Puszillak
heleenke
Á, azt hagyd!!! :)
Jó srác:)
Nagyon tetszett az írásod. A gyerekek örökké meg tudták/tudják lepni a szülőket.
Visszaemlékezve minden téteményük jópofának tűnik. Bár lehet, hogy - az eset megtörténtekor - kisebb agyvérzést éltek át a szülők.
Annyira nem egyértelmű (látható) Huncutka, hogy levedd a fotót.
Ha esetleg számon kéri tőled, majd megmagyarázod! :-)
Pusz
Juli :))
Szia Heleenke!
Nagyon tetszett az írásod. A gyerekek örökké meg tudták/tudják lepni a szülőket.
Visszaemlékezve minden téteményük jópofának tűnik. Bár lehet, hogy - az eset megtörténtekor - kisebb agyvérzést éltek át a szülők.
Annyira nem egyértelmű (látható) Huncutka, hogy levedd a fotót.
Ha esetleg számon kéri tőled, majd megmagyarázod! :-)
Pusz
Juli :))
Nagyon örülök, ha tetszett az írásom! Kicsit féltem, hogy mi lesz a visszhangja, de valahogy kikívánkozott belőlem. Természetesen nem tudtam rá haragudni ezekért a" csínytevésekért", hiszen olyan ártatlanul volt huncut, hogy a sok bosszuság mellett mindig meg tudott nevettetni!
Puszillak
heleenke
Aranyos történetek. :)
Köszönöm, hogy olvastad! Ezekből a történetekből még van bőven, hiszen huncutka folyamatosan szolgáltatta nekünk.
Puszillak
heleenke
Tegnap reggel olvastam a cikked, csak akkor nem volt időm hozzászólni.
Jól megnevettettél az írásoddal, jól indult a napom:-)
Kár, hogy a képet azóta levetted, azzal volt komplett. (Szerintem a huncutság a tekintetén is látszik a fiadnak.)
Várom a további történeteidet!!!
Üdv: Petra
Nagyon örülök, ha jókedvre tudtalak deríteni :-) A történet írása közben én is jókat kuncogtam magamban. Sok-sok élményt köszönhetek az én huncutkámnak, amit majd szeretnék megosztani veletek.
A fényképet azért vettem le, mert nem szeretnék a fiamnak kellemetlenséget okozni.
Puszillak
heleenke
Mennyi mindent juttat az eszünkbe, ha igazán nekiállunk és kotorászunk az emlékezetünkben. Felidézzük és szinte magunk előtt látjuk a gyermekünk cseperedését egészen a felnőtt korig.
Igen ezeket nem lehet elfelejteni. Érződik mennyire szeretted, hiszen minden szavadból az anyagi szeretet árad.
Puszi, :-)
Éva
Az anyai szeretetnél nics erősebb kötődés a világon! - Gondolom, hogy csak véletlen elírás lehet, hogy "anyagi szeretetet"-et írtál. - Szerelmek jönnek-mennek, de egy édesanya ameddig csak él, addig szereti a gyermekeit.
Köszönöm, hogy olvastál!
Puszillak
heleenke
Aranyos!!! Györgyi
Örülök, ha tetszett:-)
Puszillak
heleenke
Valóban huncut egy kölyök lehetett! Életere való és találékony! Ezek az emlékek melegítik fel az ember szívét még akkor is, ha abban a pillanatban rettentő mérgesek vagyunk rá.
Puszi
Ailet
Szia Heleenke!
Valóban huncut egy kölyök lehetett! Életere való és találékony! Ezek az emlékek melegítik fel az ember szívét még akkor is, ha abban a pillanatban rettentő mérgesek vagyunk rá.
Puszi
Ailet
Milyen igazad van! Most már csak mosolyogni tudok a fiam gyermekkori csínytevésein, de akkor nem így voltam ezzel, amikor szinte minden nap valami meglepetessel fogadott. Köszönöm hogy olvastad a töténetem.
Puszillak
heleenke