Kamasz lány

Látogatók száma: 29

Átlagos család, átlagos estéjének indult a közös vacsorázás, abban a bizonyos házban. Károly a családfő, Mária a felesége, Dóri az idősebbik lány és Ági a fiatalabbik lány közösen ülnek le enni.
Az asszony már korábban megterített, így erre most nem kell várniuk. Egyszerű vacsorájukat szó nélkül fogyasztják el. Mikor végeztek, Ági gyorsan elhagyja az ebédlőt. Úgy siet, mint akit kergetnek.
Dóri is menne, de neki még megbeszélni valója van szüleivel. Illetve csak azt szeretné tudni, hogy mikor fogják neki megvenni az XY márkájú nadrágot. Maguktól a szülők nem mondanak semmit, ezért a kamasz lány rá akar kérdezni erre. Természetesen a kamaszok jól ismert stílusában teszi ezt meg. Még azt sem várja meg, hogy apja végezzen az evéssel.
- Mikor kapom már meg a XY márkájú nadrágomat?- tör egyből a lényegre.
A szülők egymásra néznek. Mária úgy gondolja, jobb ha Ő válaszol lányának. Persze ezt úgy akarja megoldani, hogy ne legyen konfliktus. Pedig a gyomrába már bele is állt az a bizonyos görcs, amit erre a flegma viselkedésre érezni szokott.
- Majd fizetéskor elválik. Mi úgy is szólunk, ha a boltba kellene menni érte - válaszol mosolyogva.
- De nekem a hétvégére kell - feszíti tovább a húrt Dóri.
Azt gondolja magában, ha köti az ebet a karóhoz, szülei úgy is engedni fognak. S, attól is vérszemet kap, hogy anyja válaszolt neki.
- Addig nem kapunk fizetést, tehát nem abban fogsz enni. De úgy is szép vagy, bármit is veszel fel - próbálkozik a probléma elsímításával Marika.
- Persze, mert mindenkinek van már olyan! Csak nekem nincs! - csap vissza a lány.
- Miért nem érted meg, amit magyarázok? Pedig mi őszinték vagyunk veletek - válaszol az asszony néhány másodperc elteltével.
- Azért, mert már unom ezt! - kapja vissza a választ kapásból.
S, most jött el az a pont, amikor a család feje úgy gondolja, hogy nem hallgatja ezt tovább. Elege van ebből a stílusból és a gyermeke viselkedéséből.
- Azt hiszem anyád elég világosan elmondta mi is a helyzet, ezzel a nadrág ügyel -mondja, és reméli, hogy ennyivel el van rendezve.
De nincs. Mert ekkora Dórinak már teljesen mindegy ki és mit mond, mert neki kell az, amit kitalált.
- Persze és most jön az a szöveg, hogy válság van, és örüljek annak, ami van! Nem örülök, mert nem fogom magam szégyeníteni azokban a régi göncökben! - mondja apjának harciasan.
- Ebből elég! Ha mindenre tudod a választ, akkor miért követelőzöl! Van még egy testvéred is. Rá soha nem gondolsz? - folytatja a vitát az apa.
Mert úgy gondolja, most messzire ment a lánya. Ideje lenne tudomásul venni a dolgokat.
- Nem! Gondoljon saját magára! Biztosan nem kell neki semmi! Amúgy, akkor megkapom azt a nadrágot? - folytatja, amit már elkezdett.
- Nem kapod meg! Se most, sem pedig a fizetéskor! - zárja le ezt a meddő társalgás a család feje.
Anya és lánya egymásra néznek, mert még ilyet nem hallottak a férfi szájából.
- Addig ne szólj, amíg viselkedni nem tudsz! Most, pedig menj a szobádba! - mondja és hátat fordít gyermekének.
Az ablakhoz lép és hangosan kimondja, amire éppen gondol.
- Mi hibánk. Mindig megkapott mindent. Soha nem akartuk terhelni egyikőjüket sem az anyagi gondokkal. De most már, úgy gondolom, hogy itt az ideje, hogy húzzunk neki egy határ vonalat. Eddig költekezhet és nincs tovább. - mondja.
- Talán igazad van. Nemsokára betölti a tizenhetet, és csak önmagára gondol. De olyan nehéz ezt kimondani - töpreng Mária is hangosan.
- Azért Én mondtam meg neki. És kérlek, ezután így csináljuk. Mert magunkat sodorjuk nehéz helyzetbe, ha nem figyelünk oda a Dóri követelőzésére. - fordul feleségéhez kérésével a férj.
-Igen, így lesz. Mert Én is tudom, hogy Dóri minden egyes napon el tudna költeni egy fél havi fizetést. - egyezik bele férje kérésébe az asszony.

A cikket írta: Farkas Margit

támogatóink