Lassan, de biztosan
Látogatók száma: 48
Néha úgy érzi magát, mint Berta, Charlie bejárónője, aki folyton morog és prüszköl, mindig van a munkájához hozzáfűzni valója, amikor kinyilvánítja mennyire elege van, csak az nem mindegy, hogyan?
Berta nem egyszer kijelentette, nem hajlandó több átmeneti vendég után takarítani, aztán mégis csak elvégezte a dolgát…(Csakhogy ő ezért fizetést kap, sőt, adott esetben ki is szolgálja magát) miközben a földi halandó beéri a munkája eredményével és fáradtan letottyan a székre. Akkor van egyedül ideje átgondolni, hogy még több szórakoztató műsor már szinte az egészségére lenne ártalmas, mert közben halálra röhögi magát.
Mert, mi történt legutóbb is egy epizódban Berta, a bejárónő fizetése napján? Charlie a kanapén az igazi macsók másnapos álmát alussza, amikor Bertának hirtelen mehetnéke támad, talán éppen neki is sokadika volt a nagybevásárlás előtt aznap és úgy érezte nincs kellően megfizetve, ezért nem átallotta felébreszteni a munkaadóját. Charlie álmából felriadva, látva maga előtt tornyosulni a bejárónőt, rögtön vágta, hogy fizetése napja van, de mielőtt szólhatott volna, az belé fojtotta... Már éppen adni akart a mindig nála lévő pénzkötegből, amit a nadrágja zsebében tartott, amikor Berta közli vele, hogy köszöni szépen, de már kiszolgálta magát - panaszáradatai közepette, hogy mennyire megsokasodtak a teendői - a fizetésemeléssel együtt, amit kigondolt magának, kvázi, elvette a közösből a részét.. Charlie arcán halovány meglepődés suhan át, de mindezt tudomásul vette és örült, hogy végre visszafekhet. - Messzemenő következtetést egy ilyen jelenetből vétek lenne levonni, hiszen ez még viccnek is rossz lenne! Mégis milyen jót lehet mulatni rajta.
No de térjünk át a valóságra, a mindennapokra ettől a jelenettől nem teljesen elrugaszkodva. Az már kevésbé vicces, pedig milyen jókat lehetne rajta röhögni, ha úgy igazán belegondol az ember lánya, hogy is kezdődött el az ő napja..
Késő este volt már, még lefekvés előtt bekapott pár falatot az általa sütött sütőtökből, ami édesség utáni vágyát némileg kielégítette, de azt nem pótolta. Belenyugodott, mert végre egy egészséges vacsora után, nyugodt alvás elébe nézhet. A tévében éppen egy horror filmet vetítettek és nagyon kíváncsi volt mi lesz a vége, de a reklámokkal annyira elnyújtották, hogy gondolta, majd kitalálja maga és becsukva szemét, tovább szövögette az eseményt, mígnem álomba zuhant. A film utolsó jelenete, amit még látott késő este, elég volt, mert éppen előtte tanulmányozva egy videó filmen, hogy a varjak milyen intelligens madarak, nem akarta, hogy benne csalódást okozzanak, ahogy az embert éppen csapatostól halálra csipkedik. (Persze, ha tovább nézte volna a filmet, akkor megtudja, hogy a varjaknak nagyon jó az emlékezetük és megjegyzik annak az embernek a fizimiskáját, aki a múltban igen rosszat tett)..
Éjszaka arra ébredt, nem lehet véletlen, hogy szellemek járnak, mert orrába bekúszott a krumplistészta illata, amivel csak korán reggel szembesült.
Lassan, de biztosan tudatosult benne, hogy a szellemekkel együtt kell élnie. Csak egyetlen kifogásának adott hangot, takarítson már el maga után, amúgy rendesen kifakadva, mert eszébe jutott, ő nem Berta, a bejárónő, aki fellázadt a megszaporodott teendői miatt és fizetésemelés gyanánt kiszolgálta magát. Az éjszakai látogató vagy nevezzük szellemnek eközben az igazak álmát aludta, így ő kénytelen volt beletörődni a megváltoztathatatlanba, hogy a többletmunkájáért ugyan nem jár fizetség, de még mindig a humoránál van..
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hát igen!Azért törte össze magát,mert nem hívta az "embert".Hát én inkább hívom,ha gond van :) Én is jól szórakozom rajtuk.
Puszi
Szép advent vasárnapot!
Az az! Számomra ez a két bócértos pasi (Charlie és Allen meg a kicsi fia, no és Berta, a bejárónő, de az anya is megéri a pénzét) minden nap biztosítják a humor iránti igényemet. Még eddig nem csalódtam bennük, mert ők sosem öregszenek és a hülyeségből sem fogynak ki, mindig a toppon vannak.. kivéve, amikor Allen kezét-lábát töri, de én azon is jót mulatok, no és Bertán, mert az aztán visszaszól!..
:-)
Puszi
Még szerencse!Humor nélkül az élet elviselhetetlen.
Puszi
:-)
Puszi