Mondóka
Látogatók száma: 48
Egyedem, begyedem, tengertánc...
Mondóka
Valamelyik nap megyek az utcán, aztán ki jön velem szembe? Tarka ruci, tarka sapi, ari balcsi cipi; emberi formája van, de valami mégse stimmel.
Az egy dolog, hogy nagyon örül, mint egy szatyor csirkefarhát a kisnyugdíjasnak. Jó-jó, de ennyire? Ugrál, repes (tényleg, meg tudja mondani valaki, hogyan kell repesni?), nagyokat szökken a levegőbe, aztán táncra perdül, és közben énekel, mint Bús Atyimcsev Judit, amikor továbbjutott. Egyedem, begyedem, tengertánc… Zsipp-zsupp, kenderzsupp… Sajnos, a többit nem tudtam megjegyezni, ahhoz túl nagy volt a repertoár.
Egy egészen kis lurkóval csináltatta meg ugyanezeket a bukfenceket és bakugrásokat. A gyereknek egy arcizma se rezdült, komoly, szomorú szemekkel nézett mindenfelé, csak a túlmozgásos anyára nem.
Értem én, hogy a mondókázás rendkívül csodálatos dolog, fontos, hogy a gyerek egy sereg értelmetlen szót tudjon, mielőtt egyáltalán megtanulna beszélni. De muszáj ehhez előadni az udvari bolondot Shakespeare összes műveiből?
Megér ennyit egy mondóka?
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
Válasz erre: Müszélia
én se emlékszem, hogy az anyám valaha is arra ment volna rá, hogy értelmetlen szavakat tanítson meg nekem. lehet, ezért nem tudom kívülről shakespeare színdarabjait?
pusz
Juli :))
Üdv,
Pinokkió
,,Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő..."
Miért a gyerekek maradnának ki ebből?
(Nem néztem utána, ezért, ha nem pontos az idézet bocs!)
Néha még a felnőttek is rengeteg értelmetlen baromságot összehordanak.
A gyerek pedig mindig örömmel mondogatja az értelmetlen szavakat, hallatja a hangját.
Én semmi különlegeset nem találok benne. Az idő teltével elhagyja az értelmetlen mondatokat és Shakespeare részleteket fog szavalni, hidd el!
pusz
Juli :))