Mondóka
2011. szeptember 29. - Látogatók száma: 48
Egyedem, begyedem, tengertánc...
Mondóka
Valamelyik nap megyek az utcán, aztán ki jön velem szembe? Tarka ruci, tarka sapi, ari balcsi cipi; emberi formája van, de valami mégse stimmel.
Az egy dolog, hogy nagyon örül, mint egy szatyor csirkefarhát a kisnyugdíjasnak. Jó-jó, de ennyire? Ugrál, repes (tényleg, meg tudja mondani valaki, hogyan kell repesni?), nagyokat szökken a levegőbe, aztán táncra perdül, és közben énekel, mint Bús Atyimcsev Judit, amikor továbbjutott. Egyedem, begyedem, tengertánc… Zsipp-zsupp, kenderzsupp… Sajnos, a többit nem tudtam megjegyezni, ahhoz túl nagy volt a repertoár.
Egy egészen kis lurkóval csináltatta meg ugyanezeket a bukfenceket és bakugrásokat. A gyereknek egy arcizma se rezdült, komoly, szomorú szemekkel nézett mindenfelé, csak a túlmozgásos anyára nem.
Értem én, hogy a mondókázás rendkívül csodálatos dolog, fontos, hogy a gyerek egy sereg értelmetlen szót tudjon, mielőtt egyáltalán megtanulna beszélni. De muszáj ehhez előadni az udvari bolondot Shakespeare összes műveiből?
Megér ennyit egy mondóka?
A cikket írta: Müszélia
Hozzászólások
időrendi sorrend
én se emlékszem, hogy az anyám valaha is arra ment volna rá, hogy értelmetlen szavakat tanítson meg nekem. lehet, ezért nem tudom kívülről shakespeare színdarabjait?
pusz
Juli :))
Üdv,
Pinokkió
,,Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő..."
Miért a gyerekek maradnának ki ebből?
(Nem néztem utána, ezért, ha nem pontos az idézet bocs!)
Néha még a felnőttek is rengeteg értelmetlen baromságot összehordanak.
A gyerek pedig mindig örömmel mondogatja az értelmetlen szavakat, hallatja a hangját.
Én semmi különlegeset nem találok benne. Az idő teltével elhagyja az értelmetlen mondatokat és Shakespeare részleteket fog szavalni, hidd el!
pusz
Juli :))