Negyvenhét 10
2010. május 24. - Látogatók száma: 70
Összedolgozunk mi? Nem tudom igazán. Nem képeztem magam szakembernek. S, már nem is fogom, ha ezidáig nem tettem. Ösztönösen teszem, amit gondolok. Igyekszem.
Talán egy éves sem volt még Gréta, amikor a szülők valamilyen kurzusra jártak a megyeszékhelyre. Kérdezgettem a lányom, miről folynak az előadások, mi történik ott? De nem igazán láttam nyitottnak. Furcsának is véltem, mert általában nem így szoktunk mi kivesézni, megbeszélni dolgokat. Olyan titokzatos volt, míg végre egyszer kinyögte, hogy ami ott történik, az, ha nem is titkos, de nagyon bizalmas, és csak egymás között beszélik meg, meg blabla, és stb. Meg na, ja, és magyarázta a semmit. Gondoltam, Én meg végül is csak mamája vagyok Grétinek. A huszadrangú senki. Ám, meghallgattam azért, ha elkottyantott pár szót. Gréti volt a legfiatalabb sérült, 24 éves a legidősebb. Szülők, sok-sok azonos cipőben járók, csak más fokozatú sérült gyerekekkel, a végén valami tesztet is kitöltettek velük. Ennyi. Hetekig csend ezzel kapcsolatosan.
Szokásom volt még abban az időben mindennap a megyei lapot megvenni, és ha nem is reggel, de valamikor a nap folyamán átlapozni. Egyik délután olvasok egy cikket. No, nem a címoldalon! Annyira azért nem mindenkinek volt ez fontos. Mindössze az érintetteknek.
Ráismertem az előadássorozatra, melyről a lányom is említést tett. A cikk azzal fejeződött be, hogy idéztek a szülők által leírtakból. Olvasom. (Mennyire előttem van most is a kép, ahogy ott ülök, és ölemben a kihajtott újság, és falom a mondatokat.)
" Egy olyan közösségben lehettem, ahol nem kellett magam szégyellnem azért, amiről nem tehetek."
Felpattanok, és a telefonhoz rohanok. Hívom a lányom, s beolvasom ezt a mondatot, Ő meg nekem esik kicsit sértődötten, hogy már megint és ismét a hátamögött nyomoztam valamit és kitől is tudom tulajdonképpen? Szívbemarkoló volt, - mintha egy sírba illenék vinni titokról rántottam volna le a leplet, - a hangja. Bevallottam hát gyorsan:
- A mai újságban olvastam mindössze egy hírt, és Én úgy éreztem, ezt a mondatot Te írtad.
- Igen, Én írtam...gyere fel meló után, ha tudsz!
S, Én mentem.
Talán, ha van valaki, aki segített volna feldolgozni nekem, akkor nem tart ennyi ideig, amíg tartott. A szívműtétjekor velem is történt valami.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Te tudod a legjobban, mennyi ilyen napunk volt, van és másnap folytatjuk ... :(
Ez szívbemarkoló volt:(
Igen, az egy nagyon találó mondat.
( Jelzem csillaggal, nagyon büszke vagyok a lányomra, kimondott tájékozott csaj.)