Negyvenhét 12
Látogatók száma: 40
Már rég nem számolom azt sem? Mit számoljak rajta? Akkor vagyok boldog, ha segíteni tudok. Én csak azt nem szeretem, ha hülyének néznek.
Keddre volt a műtét ideje tervezve, de váratlanul megszületett Eszter, aki szívrendellenséggel jött a világra, és megelőzött (jogosan) minket. Így csúsztunk szerdára. Kedden éjjel, amikor beszéltem a lányommal telefonon, bizakodtunk, hogy a doki rég alszik már, és holnap toppon lesz a műtőben.
Nem vagyok vallásos, akkor sem lettem az. Én csak azt tudom, ha akkor elmegy Gréti, utána mentem voltam. Teljesen fel voltam rá készülve lelkiekben. A lányom fiatal, még szülhet, élnie kell, a vőn rendes, meg nagyon szereti a lányát, de csak férfi. Olyan egyértelmű volt, hogy 46 évesen vele tartok, ha . . .
Reggel nyolc előtt jött a telefon Budapestről.
- Anyu! Most tolták be Grétit a műtőbe.
Elkezdődött.
Fél egykor jött a második hívás. Közben dolgoztam, testileg. Lelkiekben máshol voltam. Anyja-apja vele, de ma is tudom, ott lett volna a helyem. Csak én soha nem tehetem meg, amit akarok. Vért nem kapott, a sajátját keringették műtét közben, gépen volt végig, és csak másnap vették le a lélegeztetőről. Hiába tolták ki a műtőből, de gépen volt. Magánügyem, hogy miért és mennyit aggódom. Minden este beszéltem a lányommal. Akkor voltam nyugodtabb, ha már ő is a szállására ért. A vőm egy hét után hazajött, majd csak látogatni ment vissza és értük a végén.
Szóval mi minden este, olykor napközben is beszéltünk.
A műtét jól sikerült. Nem kellett beültetni semmit, a szívről levett hártyával dolgozott bent az orvos, össze-vissza javítgatott mindent, igyekezett megszüntetni az átjárásokat.
Idézem a doktor urat. " Jobb, mint új korában."
Egyszer voltam meglátogatni, egy vasárnap délután, azt a lányom kérte, mert napi másfél órát lehetett vele lenni, és azt nem akartam elvenni tőle. De ez jól esett, ezt ő kérte. Addig kiment egyet levegőzni a városba, kicsit embernek érezni magát. Alig, hogy elmegy, jön a nővérke, hogy röntgenre kell mennünk. (Vasárnap? Ráadásul délután? Ezt nevezem. Nálunk elájulni se lehet vidéken, csak rendelési idő alatt. Tetszett.)
- Merre találom? -kérdezem a nővért.
- Gréti tudja a járást, naponta megy.
És tényleg odavezetett. Sőt! Köszönés után ledobta a köntösét és lépett fel az ágyra. Alig akarta, hogy segítsek. Én csak lassítani akartam a mozdulatain pedig. (Jegyzem meg, ez egy szoba volt, olyan 16 nm-es, amelynek a felét egy gép foglalta el. Életemben nem láttam ilyen komoly szerkezetet.)
Ma is előttem a kis teste-arca, ahogy fent ül az ablakpárkányon törökülésben és nézi a szomszéd ház tetejét. Olyan kis komoly lett valahol, mellén egy tizenkét centis heggel.
Fájó szívvel jövök haza tőle. Ők még maradnak.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend