Negyvenhét 21
Látogatók száma: 50
Csak azért, hogy ne legyen egyszerű, hétfőn délután telefonál az orvos Budapestről, hogy másnap reggel nyolcra legyenek a klinikán. Gréti iskolában a megyeszékhelyen, apja kiszálláson, az anyja a munkahelyén. Mindhárman más településen. Kapom az SOS telefont, szállást keresni, mert a tervezett nem sikerült. Igyekszem a belvárosba, a klinikához közel. Hol a fészkes fenében van az Amerikai út? Másnap már ott alszanak a szülők. Gréti műtétje egy napot csúszott, és az osztályos főnővér egy mocsok, gonosz, nőszemély, aki megkeseríti a szülők napjait, minthogy segítene.
Felnézek a szülőkre, mármint a lányomra és a vőmre, mert kijátsszák ezt a magát kiskirálynak képzelő hölgyeményt. Igen is elbúcsúznak a műtő előtt a kába lányuktól. Most Hajni baba megy vele be a műtőbe. Hiába kérleli a lányom, hogy addig vigyáz rá.
- A saját lányom nem bízik bennem. - meséli jóval később.
Igen is felmennek a műtő elé, és ott ülnek öt "röpke" órát, mert bármilyen kába is, amikor kitolják, a tekintet, a tudat, mindhármójuknak fontos. Az itt vagyok melletted pillantás. Ezekre mondta a főnővér: - Nálunk ezt nem szabad, nem szokás.
MRI hálót is kapott Gréti. Azt se tudtam mi az. Utána kellett mindennek néznem, hogy képben legyek. Szörnyű. Minden szörnyű, de sikerült eddig minden, a többi meg le van... Le, ám! Bár azt sem tudjuk mi lesz a vége még. Négy 6mm-es csavarral a koponyájához rögzítve a szerkezet. Hozzá egy több rétegű mellény. ( Mint később kiderült, miután levették, a mellei megnőttek alatta.) A vágása a fülcimpa felső végétől egészen a tarkójáig, olyan jó férfiarasznyi. Összekötötték egy lemezzel, pár csavarral, és egy fejen álló U alakú csővel. Amikor láttam a röntgenfelvételét, beleborzongtam. Utána jött a vajon milyen arányban lesznek korlátozva az eddig megszokott mozdulatai? Féltem, majd a törzsével fordul és korlátozódik minden nyaki mozdulat. Merev lesz? Mennyire merev? Az orvosok 80%-os mozgást jósoltak. Az mit jelenthet vajon?
Ha így visszagondolok az egészre, most is csak azt mondhatom, ez a kislány egy hős. A múlt évi egész nyarat ebben a gyapjúmellényben végigcsinálta. Három hónapig volt rajta ez a "szir-szar". Így nevezte egyszer, ezek a saját szavai.
A vőm fogalmazta meg talán a leghelyesebben.
- Olyan kis bika nyaka lett.
Műtét után, amikor hazajöhettek ebéddel vártam őket.
Gulyásleves krumplis pogácsával. Gréti kedvence. (Egyik nagy kedvence.)
- Jó szakács vagy mami! - mondta az asztalnál.
S én nem mondtam el az igazat. A hozzávalókon kívül a szívem is benne volt a levesben. No meg az összes aggodalmam.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
És vele együtt hősök azok is, akik csak a szívüket teszik bele abba a levesbe, abba az életbe!
Jó olvasni Grétit, úgy írsz, mint ahogy levest főzöl:-)))
Igen Laura, Grétátok egy hős!
És vele együtt hősök azok is, akik csak a szívüket teszik bele abba a levesbe, abba az életbe!
Nem könnyű, miért is tagadnám. Nekünk ez adatott, másnak más.
Anyám profi szakácsnő volt. Az egyik ebédnél ehetetlen sósra csinálta a kedvenc levesem (DE NAGYON EHETETLENRE!!!). Mindannyian, apám, menye, unokák zokszó nélkül belapátoltuk..., mert szívből csinálta, nem észből, érződött az ízén.
Jó olvasni Grétit, úgy írsz, mint ahogy levest főzöl:-)))
Én is elszoktam ezt-azt sózni, de annak érzelmi okai vannak, ami nem kimondottan kötődik májushoz mindig... ;-)
Finom lett, - mint mindig a levesem, - mindössze kedveskedni akart csak.
Köszönöm szépen. Az élet írja, én csak bepötyögöm ide...
Nagyon lehet őket szeretni..., az én kis kosom egyik kedvence is a krumplis pogácsa;-)
Nem tudom milyen nem szeretni, nem is akarom tudni... :)