újabb események régebbi események további események
18:32
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
17:26
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
11:54
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
23:22
Ilpaki új bejegyzést írt a naplójába
23:21
Ilpaki új cikket töltött fel
12:22
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
12:19
KiralyCsilla1965 új bejegyzést írt a naplójába
15:12
Vortexdmo regisztrált a weboldalra
14:42
Stanmoretnm regisztrált a weboldalra

Negyvenhét 28

2010. augusztus 1. - Látogatók száma: 37

Elnézem sokszor mennyit nőtt, fejlődött. Miből lett ez a parányi lány. Volt egy sapkája rég, még esztendős sem volt talán. Úgy nézett ki benne, mint egy befőttesüveg a polcon, amin celofán van. Neheztelt is a hasonlatomért a lányom. Kerek kis kobakján egy búb, enyhén gumi, majd jött az a fidres-fodros perem. S mindez hófehér. Kiemelvén a duci kis arcát. Milyen kerek kis képe is volt.
" Bosszúból" egy hűtőmágnesen megkaptam a fotót, örök momentumként. Ma meg nagylány már. Elszaladtak az évek. Mostanság olykor megkér, hogy meséljek arról az időszakról, amikor kicsi volt. S teszi mindezt olyan hangnemben, mintha ő negyvenkettő lenne én meg nyolcvan éves. Mikor mi jut eszembe, mondom is. Minap mesélek épp valamiről, amikor is megszólal közben mosolyogva:
- Lujzi!
Hirtelen azt sem tudtam, ez meg hogyan passzol már bele a képbe, amiről szó volt. Kedvesen segített nekem.
- Tudod! Amikor ana kicsi volt! ( Még mindig nem ejti ki az ipszilont.)
Ezeket sem tudom agyilag magamnál hova tenni. Képes emlékezni évekkel előbb megtörtént beszélgetésekre, de arra, hogy tegnap, vagy egy órája mi történt, mit mondtam, arról se kép, se hang. Igen. Amikor kicsi volt a lányom, becéztem egy nagyon rövid ideig Lujzinak. De mi erről évek óta nem is beszélgettünk!
Vagy a másik! Az édesapám. Akit csak fotókon látott, de annyit meséltem róla neki. S ott az a tárgy, a borotválkozó szettje. Évekig könyörögtem anyunak érte, mire megkaptam. Még a cukros zacskót is őrzöm. Abban adta ide. Grétának régen sokszor elmeséltem, - mit meséltem? - odalépett és kérte a kis szemével, hát hogyne mondtam volna, hiszen nekem is jól esett emlékezni. Meghallgatná ezerszer is azt a régi lugas alatti borotválkozásos beszélgetéseim apámmal.
- Én is voltam ám gyerek, nem maminak születtem! A házunk előtt akkor telepítették a szüleim a szőlőt. Elé ültünk ki mindig apuval. Azaz csak ő, én meg kajtattam utána. Édesapám kihozta a ház elé lavórt, egy törülközőt, a tükrét meg a szappant s ezeket is. Ebben volt a penge. Ebben a víz az ecsetnek..... Fogom kezemben s mutatom mikről beszélek, nyújtom felé érintésre s különösen lassú mozdulattal elindul a keze a tálka felé.
Mintha értené, maminak ez ereklye.

A cikket írta: Laura

1 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. augusztus 2. 23:31

megtekintés Válasz erre: boszorkány - 2010. augusztus 1. 19:12

Nekem egy sakk készlet maradt... emlékszem, szerette volna, ha sakkozunk, de nővérem és én se szerettük...a lépéseket tudom, azon a táblán tanított....igen a többi a szívünkben.

Bolond az ember olykor, ragaszkodik egy-egy tárgyhoz.
De olyan jó a tudat, hogy érintette Ő is, amikor még élt...
2010. augusztus 1. 19:12

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. augusztus 1. 11:47

Nekem Gréta nem a gyermekem Orsolya! Az unokám. Ha a gyermekem lenne, talán még ennyit sem ülhetnék a gép előtt. Nem férne bele a nap 24 órájába.

Apróság ez a mágneses fotó, de mindig elmosolyodom, ha ránézek a dundi pofijára.
Édesapámtól nekem csak ez az egy tárgy maradt. :-( A többi mind bennem él.

Nekem egy sakk készlet maradt... emlékszem, szerette volna, ha sakkozunk, de nővérem és én se szerettük...a lépéseket tudom, azon a táblán tanított....igen a többi a szívünkben.
2010. augusztus 1. 12:05
Laura! Igaz még sehogy, de reméljük egyszer megérem......bár kitudja, lehet, hogy nem leszek olyan szerencsés mint édesanyám, akinek gyermekei mellett az unokái a mindenei. üdv Orsolya
2010. augusztus 1. 12:00

megtekintés Válasz erre: Orsolya - 2010. augusztus 1. 11:52

Kedves Laura! Tudom, hogy kiscsöppecskéd az unokád, sajnos nekem még nincs,de remélem egyszer majd megérem, hogy legyen, addig pedig kislányom az életem! üdv Orsolya

Hogy lenne már neked unokád Orsolya?!?! :S
Annyi idős vagy, mint a lányom.
Én csak hitvány másolata vagyok a gyermekemnek, neki ugyan is 124, míg nekem meg csak 108 az IQ-m. Az értelmi. :)
2010. augusztus 1. 11:52
Kedves Laura! Tudom, hogy kiscsöppecskéd az unokád, sajnos nekem még nincs,de remélem egyszer majd megérem, hogy legyen, addig pedig kislányom az életem! üdv Orsolya
2010. augusztus 1. 11:47
Nekem Gréta nem a gyermekem Orsolya! Az unokám. Ha a gyermekem lenne, talán még ennyit sem ülhetnék a gép előtt. Nem férne bele a nap 24 órájába.

Apróság ez a mágneses fotó, de mindig elmosolyodom, ha ránézek a dundi pofijára.
Édesapámtól nekem csak ez az egy tárgy maradt. :-( A többi mind bennem él.
2010. augusztus 1. 11:27
Kedves Laura! Jó, hogy vannak gyermekeink, akikkel beszéhetünk a múltról, a jelenben. Jó érzés vissza emlékezni, mi volt és hogyan. Én nekem is van egy hűtőmágnes kis Babcikámról, aki még ugyan nem olyan nagy, de ha ránézek a képre és nincs itthon, mégis úgy érzem velem van, ahogy vissza néz onnan.
Nagyon jó cikk és eszembe juttattál olyan jó emlékeket........üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: