Negyvenhét 28
Látogatók száma: 37
Elnézem sokszor mennyit nőtt, fejlődött. Miből lett ez a parányi lány. Volt egy sapkája rég, még esztendős sem volt talán. Úgy nézett ki benne, mint egy befőttesüveg a polcon, amin celofán van. Neheztelt is a hasonlatomért a lányom. Kerek kis kobakján egy búb, enyhén gumi, majd jött az a fidres-fodros perem. S mindez hófehér. Kiemelvén a duci kis arcát. Milyen kerek kis képe is volt.
" Bosszúból" egy hűtőmágnesen megkaptam a fotót, örök momentumként. Ma meg nagylány már. Elszaladtak az évek. Mostanság olykor megkér, hogy meséljek arról az időszakról, amikor kicsi volt. S teszi mindezt olyan hangnemben, mintha ő negyvenkettő lenne én meg nyolcvan éves. Mikor mi jut eszembe, mondom is. Minap mesélek épp valamiről, amikor is megszólal közben mosolyogva:
- Lujzi!
Hirtelen azt sem tudtam, ez meg hogyan passzol már bele a képbe, amiről szó volt. Kedvesen segített nekem.
- Tudod! Amikor ana kicsi volt! ( Még mindig nem ejti ki az ipszilont.)
Ezeket sem tudom agyilag magamnál hova tenni. Képes emlékezni évekkel előbb megtörtént beszélgetésekre, de arra, hogy tegnap, vagy egy órája mi történt, mit mondtam, arról se kép, se hang. Igen. Amikor kicsi volt a lányom, becéztem egy nagyon rövid ideig Lujzinak. De mi erről évek óta nem is beszélgettünk!
Vagy a másik! Az édesapám. Akit csak fotókon látott, de annyit meséltem róla neki. S ott az a tárgy, a borotválkozó szettje. Évekig könyörögtem anyunak érte, mire megkaptam. Még a cukros zacskót is őrzöm. Abban adta ide. Grétának régen sokszor elmeséltem, - mit meséltem? - odalépett és kérte a kis szemével, hát hogyne mondtam volna, hiszen nekem is jól esett emlékezni. Meghallgatná ezerszer is azt a régi lugas alatti borotválkozásos beszélgetéseim apámmal.
- Én is voltam ám gyerek, nem maminak születtem! A házunk előtt akkor telepítették a szüleim a szőlőt. Elé ültünk ki mindig apuval. Azaz csak ő, én meg kajtattam utána. Édesapám kihozta a ház elé lavórt, egy törülközőt, a tükrét meg a szappant s ezeket is. Ebben volt a penge. Ebben a víz az ecsetnek..... Fogom kezemben s mutatom mikről beszélek, nyújtom felé érintésre s különösen lassú mozdulattal elindul a keze a tálka felé.
Mintha értené, maminak ez ereklye.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nekem egy sakk készlet maradt... emlékszem, szerette volna, ha sakkozunk, de nővérem és én se szerettük...a lépéseket tudom, azon a táblán tanított....igen a többi a szívünkben.
De olyan jó a tudat, hogy érintette Ő is, amikor még élt...
Nekem Gréta nem a gyermekem Orsolya! Az unokám. Ha a gyermekem lenne, talán még ennyit sem ülhetnék a gép előtt. Nem férne bele a nap 24 órájába.
Apróság ez a mágneses fotó, de mindig elmosolyodom, ha ránézek a dundi pofijára.
Édesapámtól nekem csak ez az egy tárgy maradt. :-( A többi mind bennem él.
Kedves Laura! Tudom, hogy kiscsöppecskéd az unokád, sajnos nekem még nincs,de remélem egyszer majd megérem, hogy legyen, addig pedig kislányom az életem! üdv Orsolya
Annyi idős vagy, mint a lányom.
Én csak hitvány másolata vagyok a gyermekemnek, neki ugyan is 124, míg nekem meg csak 108 az IQ-m. Az értelmi. :)
Apróság ez a mágneses fotó, de mindig elmosolyodom, ha ránézek a dundi pofijára.
Édesapámtól nekem csak ez az egy tárgy maradt. :-( A többi mind bennem él.
Nagyon jó cikk és eszembe juttattál olyan jó emlékeket........üdv Orsolya