Negyvenhét 30

Látogatók száma: 31

Már a harmincadik részt írom róla és mennyi mindet el sem mondtam még Grétáról. Azt sem említettem, hogy a színeket a kulcsjelölő műanyag vackokkal tanultam vele a teraszon. Vagy a gimnasztikai labdáját, amikor megvettem, mennyire félt tőle. Érthető is volt, hiszen majd egyforma magasságban volt a labdával. Tudtam, a piros szín a kedvence. Hát az lett! Vagy a trambulinja. Mit össze nem ugrált rajta! Vagy a felfújható vára. Izzadásig ugrabugrált abban is. Örökmozgó lány. Meg is kapta:
- Te akkor vagy boldog, ha mozgásban van a feneked!
Egy zsizsi az egész gyermek.
Mostanság változik rajta minden. Olyan kis nőies mozdulattal igazította meg a múltkor is a haját. Mindig is arra neveltük, hogy adjon a megjelenésére. Hát most ad.
Valami lovakról szóló könyvet hordoz magánál pár hete. Mutatta is legelőször, amikor jött. Egyetlen kép van a borítóján, belül tiszta szöveg. Még mondta is:
- Egy kép sincs benne, csak betűk.
Megfigyeltem míg itt volt, mit tesz a könyvvel. Utánoz. Felüti itt-ott, majd elrakja vagy kihozza, olykor beviszi. Látványosan tettem bele egy piciny lapot ITT felirattal. Kivette belőle, de nem szólt. Visszatettem ismét, ő megint ki. Míg én fáradtam bele és elkezdtem magyarázni arra miért van szükség. Mutattam az én ezüst könyvjelzőm is és megígértem, ha nagyobb lesz, kap tőlem. Egyforma lesz kettőnknek. Szereti, ha valakivel azonos dolgai vannak. Viszont azt is szereti, ha csak neki van az a valamije.

Nekem most volt egy hét szünetem, hogy nyaralni vannak. Pont mire megszoktam volna, hogy nem szól a telefonom jön-menjek-itt alszik, csak pár óra, Anyu, szükségállapot lépett érvénybe, - ma este hazajönnek. Holnaptól ügyeletem folytatódik, háttérbe szorul minden és felül a trónomra ez a mocsok, minden hájjal megkent fehérnép. S én szolgálom.

A cikket írta: Laura

előző cikk következő cikk

4 szavazat