Negyvenhét 31

2010. augusztus 7. - Látogatók száma: 32

Hihetetlen. 13 éves lett Gréta.

Az első szülinapjáról még fotó sincs. Komolyan. Egy videó-felvétel készült. Emlékszem, akkor az egyszer tarthattam meg nálam Édesanyám születésnapját is. Egybeesik a kettő. Így hát együtt. Az ő tortáján gyöngyök voltak és puncs ízű, míg anyué számtorta volt és citrom. Neki az a kedvence, Gréta meg még nem tudta megmondani. ( Ma már tudom. Mindegyik.) Nagyon meglepődött, mert sokan voltunk. Sírt is. Erre tisztán emlékszem. Szűk családi körben voltunk vagy negyvenen. Istenem! Mennyire megbámulták. Fájt.
A második szülinapja sokkal szerényebben telt. Én készítettem neki valamilyen ízesítéssel, és téglalap alakú volt. Csak ketten voltunk. Ő meg én. Nem volt gyertyám se, így két óriás gyufaszálat tettem bele gyertya gyanánt. Ott a tükör előtt fényképeztem, mert szeretett előtte játszani. Derékszögben, mindkét falon a földtől az ajtómagasságáig volt a tükör. Ha bizonyos szögben ült előtte, mindkét tükörben látta magát. Élvezte. Mekkorákat kacagott.
A harmadik? Arra nem emlékezem. Meg kellene keresnem az albumban! Van kettő hatalmas albuma, amiben összegyűjtöttem a róla készült képeket. A dátum mellé, még írtam is rövid tőmondatokat. Jól tettem. Ma már azért felejtek, meg keverednek is az emlékképek.
Bevillant! A harmadikat itt tartottuk már. Akkor kapta azt a zongorának nevezett játékát. Elemes és madár, kutya, béka hangon is szól. Ma is működik még. A tortával viszont jól megjártam. Gondoltam spórolok. Készítettem egy tortát és kértem hozzá számgyertyákat. Egy darab egyest, egy hármast, és egy nyolcast. Gréta 3 éves, anyukám 81 éves, és valamit ünnepeltünk még, ami meg 18 lett volna. Erre az a böszme cukrász, - mert mást nem is tudok rá így visszamenőleg sem mondani. - Hát! Nem tejszínhabból fektetve ráírta a számokat. Igazán szép emlék egy mosolygós kislány tortával, melyen van egy háromjegyű szám.
Most meg a negyediken töröm a fejem. Akkor szerintem már kint voltunk az udvaron. Az kertben ünnepeltük meg a legtöbbször. Feldíszítettem kint, amit csak lehetett. Hetekkel előbb hajtogattam a krepp papírból díszeket. No meg a sok lufi. Mindig olyan boldogan jött hátra. Mennyit ollóztam esténként előtte. Talán a fenyőfát szerette a legjobban feldíszítve látni. Az valamiért olyan karácsonyias hangulatot adott neki. A karácsonyt piciny kora óta imádja. A sok színes dolog miatt talán. Szereti az ünnepeket, inni és bulizni is.

A cikket írta: Laura

előző cikk következő cikk

5 szavazat