Negyvenhét 33
Látogatók száma: 48
Tegnap 13 éves lett. Ezer dolog bevillant az úton, míg mentem hozzá. Most volt először otthon a buli. A nappaliban. A lányom megterített szépen. Másik mami küldött egy finom túrótortát, a szülei egy dobost rendeltek. Volt négy marcipán figura is. Micimackó, Tigris, Füles és a Zelefánt. No meg az elmaradhatatlan pezsgő. Behűtve!
Táncolt is a lányommal egy számomra ismeretlen dalra. Aranyosak voltak. Valami fallabdát kapott, ilyen ügyességi játékot, ütővel. Örült neki nagyon. Tőlem meg olyat, amit eddig még soha. Pénzt. Melyet meg kellett számolnia. Véletlenül pont annyi volt, mint amennyi idős. Majd a kezünkkel próbáltuk mutatni, ki mennyi idős. Nem sikerült neki elsőre a három. Négy lett inkább.
- Na! Ana segítsél már! – korholta lányom.
Kis gyakorlás és már ment is neki. Gondoltam én is megmutatom, hogy mennyi az annyi.
Mire a lányom rám szólt:
- Mami! Le fogjuk késni a mozit.
Igen. Buli után moziba is mentünk. A Shrek 3-at néztük meg. Már második alkalommal visz el az unokám moziba. Azt hiszem a Madagaszkárt is ott láttam vele. Haladok a korral. Mókás film volt. Igazán megérte megnézni.
Majd hazahoztak. Sokáig gondoltam még Grétire. Elalvás előtt is. Lepergettem bizonyos dolgokat a kis életéből. Ebből a 13 évből.
Azt hiszem, az utolsó gondolatom a Fossa volt vele kapcsolatosan elalvás előtt. Miután megjöttek a nyaralásból sok mindent mesélt. Na, jó! Nem azt mondta, hogy voltunk a szegedi vadasparkban és ....
Sorolta az állatokat, miket látott. Oroszlán, strucc, teve, majom és még mond egy szót...fossa.
- Lassan mond! - kérem. - Mami öreg már, nem érti, ha hadarsz. - próbálom ösztönözni, hogy érthetőbben beszéljen. Erre megismétli, bár lassabban.
- Fossa.
- Nem értem!- ismétlem és már komolyan szégyellem előtte magam.
- Mi az?- kíváncsiskodom tovább.
Drága szívem! Segítene ezen az ostoba, tudatlan mamin, ahogy tud.
- Ragadozó. - mondja.
Bevallom, akkor sem lettem sokkal bölcsebb.
Majd csak ismételgeti, hogy fossa, fossa, fossa.
Látva arcomon a tanácstalanságot, egy utolsó próbálkozást még megejt felém.
- Négy lába van. - mondja és mutatja is.
Kész. Végem. Feladtam. S láttam az arcán a sajnálkozást.
- Majd jön holnap anyukád, és megkérem, segítsen nekünk.
Másnap minden kiderült. Azóta vagy húsz embertől kérdeztem már meg. Mind olyan tudatlan volt, mint én. Gréta ezt is tudta. Holott neki van róla papírja, hogy sérült.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Aranyos történet,tetszett.
Szia! Azért volt jó olvasni,mert jó a történet!! Szívből írtad,és ez sugárzott a történetből!!!!! Puszi: Monic
Velünk mindig történik valami. Az, hogy az mennyire jó, az már relatív.
Róla, vele kapcsolatos csak úgy tudok. De. De a fene a piszkos kis képét!
No, ezt majd a következő részbe teszem inkább.
Szia! Miért volt jó olvasni? Megmondanád?
Tessék! Te sem tudtad. Örülök, ha segíthettem.
Azaz nem én. Gréta. :)))
Szia!!! Jó volt olvasni a cikket!!! Egyébként a Fossáról én sem hallottam!!!!!!Mik vannak?! Puszi: Monic!
Tessék! Te sem tudtad. Örülök, ha segíthettem.
Azaz nem én. Gréta. :)))
Ki fossa le kit? :)))) Sokan hevesen nyúlunk a könyvespolc felé.... vagy itt a net.
Tényleg négy lába van. Egy macska-szerű húsevő.... Én se a kútfejemből....
Egy van Magyarországon, erre ő megnézi és tudja is.
Mindig is mondtam, jó a gyermek a háznál. Lehet tanulni tőle. :-)))
Nagyon élvezetesen írsz az unokádról. Gratulálok, nagyon karakán nagyika vagy! Örülök, hogy van türelmed, humorod és végigcsinálod a dolgokat. Én csak leszek nagyi, remélem megérem. Bár most legutóbb nem sok jót mondtak, de azt hiszem kifogok juszt is rajtuk , és azért is elrontom az unokámat elkényeztetem, ahogyan azt illik.
Bár lehet csak a szám nagy és annak is örülök, majd, ha megmutatják!
Nagyon béketűrő és alkalmazkodó vagyok. Nem bántanám meg sem a vőm , sem a meny jelöltemet semmivel.
Ha itthon vannak annak örülök és tényleg kiszolgálom őket maximálisan. Anyukám szokta mondani, majd rászoknak és nem fognak segíteni. Én erre azt válaszolom, remélem soha nem kellesz segíteniük, mert el fogom tudni látni magamat. Még akkor is ha nehezen, de ellátom az jó. Üdv Éva
Kívánom, hogy legyél mielőbb mami Éva!
De a tréfát félre téve, mindig fogadj szót a szülőknek! Sokkal hasznosabb, ha segítjük, mint hátráltatjuk a munkájuk. Én sem igazán vagyok seprűs anyós, bár erről a vőm kellene megkérdezni. Emlékszem valami félreértés volt egyszer köztük, és nem a lányom oldalára álltam. Ekkor kérdezte meg a gyermekem:
- Végül is kinek az anyukája vagy!?!?
Annak van igaza, akinek igaza van. Nem?
Erről egy mókás idézet villant be...valahogy így hangzik:
Kedves vagyok a gyermekeimhez, elvégre ők válasszák majd ki az otthont számomra, ha megöregszem.
...hááát nekem is wikipédia kellett hozzá:-)
Tényleg négy lába van. Egy macska-szerű húsevő.... Én se a kútfejemből....
Bár lehet csak a szám nagy és annak is örülök, majd, ha megmutatják!
Nagyon béketűrő és alkalmazkodó vagyok. Nem bántanám meg sem a vőm , sem a meny jelöltemet semmivel.
Ha itthon vannak annak örülök és tényleg kiszolgálom őket maximálisan. Anyukám szokta mondani, majd rászoknak és nem fognak segíteni. Én erre azt válaszolom, remélem soha nem kellesz segíteniük, mert el fogom tudni látni magamat. Még akkor is ha nehezen, de ellátom az jó. Üdv Éva