újabb események régebbi események további események
06:16
Tündér módosította a naplóbejegyzését
06:15
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Negyvenhét 3

2010. május 20. - Látogatók száma: 85

Bele fogunk őrülni? Na, ezt az egyet nem szabad. Bármit, csak azt ne!

Jött a védőnő, - évekkel később személyesen is megismertem, - aki mindent megnézett, a külön kis edényeit, ruháit csak pont abban nem segített, amihez érteni is illett (kellett?) volna neki. Így hát, ha olvastunk valamit mindig kölcsönösen elmondtuk, megosztottuk egymással. Szakkönyv-cserekereskedelmet folytattam a lányommal évekig. Amúgy meg csak azt tanácsoltam, - mint ma is teszem bárkinek:
- Mindenkit illendően meghallgatni, és csak azt tenni, amit mi anyaként jónak vélünk.
Jöttek a hétköznapok, amik szürkék soha nem voltak.
Lassan fejlődött Gréti. Lassan, de fejlődött. Mindent később csinált, mint amúgy szokás vagy nagy átlagnak mondható.
Szégyen ide - szégyen oda, de nem emlékszem mikor fordult meg, ült fel. Arra viszont igen, hogy négyévesen lett szobatiszta, és hatévesen kezdett el beszélni.
Másfél év után a gyerekek feladták hála, akkor kaptam meg egyesegyedül az unokám. Addig azt hitték szerintem, senki nem képes úgy és azt tenni, mint Ők. Persze, hogy nem azt teszem, mint Ők, de ha van rá mód, akkor nem kell burokban élni senkinek. Lányom iskolába iratkozott és olykor ketten maradtunk Grétivel. Húúú! Izgultam is rendesen, ám szép lassan visszalopóztak az elfelejtett dolgok, amikor nekem voltak aprók a gyermekeim.
Valami korai fejlesztésnek nevezett, egyéni foglalkozásra is hordta a lányom egy ideig. Soha nem értettem az anyuka miért nem láthatta az egész foglalkozást egy ablak mögül. Hiszen, akkor nem az elhadart két mondatot gyakorolta volna vele otthon. Később ezt a hölgyet is megismertem személyesen. Gyógypedagógus a lelkem, de eléggé egzaltált nőszemély. Számomra legalább is nem árasztott a hangja, szavai, megjelenése nyugalmat, békét, szeretetet. A bölcsivel sem volt igazán szerencsénk. Hogy is hívták? Ja. Irma néni. Nyugdíj előtt, parányi türelemmel. Egyszer megyek Grétiért és szemüvege vastagon maszatos. Lányom szerint az volt a csoda, ha nem. Mondom hangosan, hogy a gondozó is hallja:
- Gyere Kicsim! Mami megtörli a lencsét, hogy lásd hol vagy!
Nem érdekelt, hogy nem beszélt hozzám az unokám, Én mindig és folyamatosan, magyarul, tisztán és érthetően. Semmi atyala-patyala. A szülők, akkor is meséltek neki elalváskor felváltva, amikor csak mi értettük a gügyögését.
Teltek az évek és Gréti nem beszélt.
Nem egyformák Ők sem. Van, aki nem beszél közülük. Ő sem.

A cikket írta: Laura

7 szavazat

Hozzászólások

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. május 23. 18:00

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 22. 17:14

Már nem emlékszem pontosan, de sokáig, talán évekig is volt bennem vád, harag, düh, gyűlölet, s voltak még gonosz gondolataim is, mindenbe belekötöttem, kerestem az okokat, a miértekre a választ... aztán egyszer csak elmúlt minden.

Mondtam én Neked Anita, rátalál a hasonLÓ a hasonLÓra... :)

Üdv. :)

Igen és a vígasztaLÓ a vigasztaLÓra:))
2010. május 22. 22:14

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 21. 14:28

Nem is igazán tudom hogyan és mit mondjak erre, mert a saját gyermekeim se bántanám meg, ám, ha tudtam volna, hogy az unoka ilyen érzéssel jár, rögtön vele kezdtem volna. ;-)))

Már köztudott volt, hogy nagyi leszek hamarosan, akkor egy idősebb nagyi azt mondta, sokkal könnyebb, mert felelősség nélkül lehet szeretni. Hát! Nekem ez most nem adatott meg.

Háát nekem két unokám van, de nem felelősség nélkűl szeretem őket, hidd el egyszer neked is megadatik.
2010. május 22. 17:14

megtekintés Válasz erre: juanitasenorita - 2010. május 22. 07:32

A tiltakozás , amely a kezdetekben benned volt az elfogadhatatlannal kapcsolatban elsimult s a szeretet mindennél erősebb s mindent kibír, adni akar erőn felül is!
Köszönöm hogy elmondod ezeket a dolgokat jó amikor egy lelki síkon mozog két ember.

puszillak

Már nem emlékszem pontosan, de sokáig, talán évekig is volt bennem vád, harag, düh, gyűlölet, s voltak még gonosz gondolataim is, mindenbe belekötöttem, kerestem az okokat, a miértekre a választ... aztán egyszer csak elmúlt minden.

Mondtam én Neked Anita, rátalál a hasonLÓ a hasonLÓra... :)

Üdv. :)
2010. május 22. 07:32
A tiltakozás , amely a kezdetekben benned volt az elfogadhatatlannal kapcsolatban elsimult s a szeretet mindennél erősebb s mindent kibír, adni akar erőn felül is!
Köszönöm hogy elmondod ezeket a dolgokat jó amikor egy lelki síkon mozog két ember.

puszillak
2010. május 21. 14:33

megtekintés Válasz erre: ginesz - 2010. május 21. 07:52

Biztos van Grétinél is minden nap valami új dolog, amit meg tudott tanulni, még ha kicsi is.Meg kell próbálni a jó dolgokat észrevenni a legszőrnyübb helyzetekben is...hisz tudod minden rosszban van valami jó.

Hála, rohamosan fejlődik. Fogékony a külvilágra és ezt kell kihasználnunk. Aminek külön örülök, még humorérzéke is van. Nagyon sok ép elmével rendelkezőnek nincs.
Mindennap van mit tanulni, csak az a fura, van, amit másodszorra megjegyez és van, amit tizenharmadszorra sem. Persze, ilyen értelemben meg, ez mással is megesik.
Jó? Olyan érzelmeket csalt felszínre belőlem, melyeknek a létezéséről sem tudtam.
Jó ám ez. ;-)
2010. május 21. 14:28

megtekintés Válasz erre: maresz058 - 2010. május 21. 00:05

Igen az eggyik ismerősöm azt mondta az unokájára, hogy ennyi szeretetet még senkitől nem kapott, mint a gyerektől, csak kicsit másképp, de gyönyörű érzés.

Nem is igazán tudom hogyan és mit mondjak erre, mert a saját gyermekeim se bántanám meg, ám, ha tudtam volna, hogy az unoka ilyen érzéssel jár, rögtön vele kezdtem volna. ;-)))

Már köztudott volt, hogy nagyi leszek hamarosan, akkor egy idősebb nagyi azt mondta, sokkal könnyebb, mert felelősség nélkül lehet szeretni. Hát! Nekem ez most nem adatott meg.
2010. május 21. 07:52
Biztos van Grétinél is minden nap valami új dolog, amit meg tudott tanulni, még ha kicsi is.Meg kell próbálni a jó dolgokat észrevenni a legszőrnyübb helyzetekben is...hisz tudod minden rosszban van valami jó.
2010. május 21. 00:05
Igen az eggyik ismerősöm azt mondta az unokájára, hogy ennyi szeretetet még senkitől nem kapott, mint a gyerektől, csak kicsit másképp, de gyönyörű érzés.
2010. május 20. 19:13
Dehogy vagyok az!!!
Nem volt egyszerű, és még ma sem az. De ez nem panasz akar lenni. Mindössze tény.
Most, hogy elkezdtem írni, olyan össze-vissza jönnek elő az emlékek.
Aranyos lány ám! :)
2010. május 20. 19:09

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. május 20. 15:25

Nehéz kereszt az biztos! :((

Hozzánőni nehéz, a feladathoz. Olyan embert próbáló.
2010. május 20. 15:25

megtekintés Válasz erre: Laura - 2010. május 20. 15:14

Egyszer beszélgettem egy nálam jóval okosabbal ( sokan vannak ) tőle tudom, s azóta értem is, a fejünkben van egy "beszédajtó", ha ez egy résnyire is nyitva van, akkor még van esély, ha ez az ajtó bezáródik, akkor marad az, amit említettél a fiúkról is.

Nehéz kereszt az biztos! :((
2010. május 20. 15:14

megtekintés Válasz erre: Babenko - 2010. május 20. 15:09

Ismerősünk két fia sem tud beszélni. :( Csak vinnyogások sikolyok hagyják el a szájukat. Az anyjukat már évek óta fellökik. Na nem bántásból! Csak nem tudják az erejüket kontrollálni. :((((((( A hangok zavarják őket, az idegenek szintén. Nehéz nekik.:((((

Egyszer beszélgettem egy nálam jóval okosabbal ( sokan vannak ) tőle tudom, s azóta értem is, a fejünkben van egy "beszédajtó", ha ez egy résnyire is nyitva van, akkor még van esély, ha ez az ajtó bezáródik, akkor marad az, amit említettél a fiúkról is.
2010. május 20. 15:09
Ismerősünk két fia sem tud beszélni. :( Csak vinnyogások sikolyok hagyják el a szájukat. Az anyjukat már évek óta fellökik. Na nem bántásból! Csak nem tudják az erejüket kontrollálni. :((((((( A hangok zavarják őket, az idegenek szintén. Nehéz nekik.:((((
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: