Negyvenhét 5
2010. május 21. - Látogatók száma: 80
Sajnáltam azt a másik kislányt? Bizony Őt! Nem is Grétit. Bár neki sincs minden megengedve, de viselkedni azért azt tudni kell. Olyan minimum. Amennyire csak lehet. Tanulni kell az életet.
A szobatisztaságra való szoktatás...milyen rég is volt. Emlékszem egy hatalmas kancsó és egy nagy korsó volt a kezemben, és őnagysága meg ült a bilin. Közben monoton járt a szám.
- Hallod? Így fog kijönni neked is a vesédből, amit az előbb megittál üdítőt. Ja! Az még nem, mert az úton van. Maradjunk a reggeli kakaódnál. Hallod? - s közben a víz egyik edényből a másikba vándorolt. S, a szám örökké járt.
Az első székletről fotóm is van. Elküldtem a nővéremnek, de magyarázó szöveget nem mellékeltem minden kép mellé. Erre kérdezi:
- Rozsdás bilije van az egy szem unokádnak?
- Ugyan már! Akkorkára sikerült az első, de attól még, hogy aprócska, értékelni kell.
(Tényleg. Még mindig van vagy ezer fotó, amit be kellene szkennelnem a nagyságos kisasszonyról.)
Sokszor "kikaptam" az elején a lányomtól, hogy túl sok pelust használok. Sűrűn tettem tisztába szerinte. Mígnem cselhez folyamodtam. Egyik alkalommal leloptam a csomagolásról a írást. Vettem egy pont olyan pelust, amit alaposan eldugtam, s abból használtam hétvégenként párat. Szerintem a mai napig nem árultam el a lányomnak, csak nagyon mosolyogtam magamban, amikor megdicsért.
- Látod! Milyen ügyesen megtanultad, amit kértem.
Fogok Én majd vitázni ilyen piszlicsáré dolgokon. Megoldottam a magam szintjén. A pukival is volt gondunk, mire megtanulta, hogy azt csak a mosdóban illik. Aztán, amikor néha egy fotelos elhallatszik, elpirul és kicsúszik a száján:
- Bocs.
Az iskolakezdet elején volt egy szokása, de csak akkor, ha vendégek voltak, szűk családi körben soha nem tette. Megszólalt minden előzmény nélkül és csak asztalnál, étkezés közben.
- Fingok.*
Az első alkalommal nagyon meglepődtem, majd kicselezvén, előre jeleztem legújabb szokását és kértem mindenkit, ha mód van rá, tegyen úgy, mintha mi sem történt volna. Nem kapott reakciót rá és olyan 6-8 alkalom után feladta. ( Kitartó fehérnép.) Azóta sem csinálta. Persze, minden megnyilvánulását másképp kell kezelni. Mindre a fenti megoldás nem érvényes. A köszönéssel sincs már gond. Igyekszem megelőzni, de nem megy. Vagy átsiklik az Ő kis világába és akkor szemkontaktus se lehetséges.
Én mindig is azt vallottam: - egy gyereket nem nevelni, hanem viselkedni kell előtte.
Ha Én állandó jelleggel az orrom piszkálnám előtte, akkor bizonyára Ő is azt tenné. Mivel ilyet nem látott, hát nem is teszi. A szalvéta használatát kimondottan értékelem. Komolyan használja, nem dísznek van a tányérja mellett. Igényli. Sok felnőtt tanulhatna tőle. Egy alkalommal a teraszon vacsoráztunk ketten. Talán hét éves lehetett. A májkrémet imádta vajjal kikeverve, akkortájt. Én meg megdolgoztattam. Nagyon fontos a motorikus mozgásfejlesztés. Keverje csak magának össze! Hozzá is látott, de sajnos összekente az ujjacskáját, majd kérte a szalvétát. (A bűnös Én voltam, nem vittem ki a tálcán.) Végül is nem a Hilton teraszán voltunk.
- Nyald le! - tanácsoltam suttogva nőiesen neki.
Majd kitört a nyelve, de mondta, teli indulattal:
- Mami! Ne gusztustalankodj!
Olykor kioszt.
*= Akkor és azóta sem ejtette ki annyira tisztán az f hangot. Azt azért sajnálom.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sokkal jobb is lehetne, mondjuk, ha felolvashatnám, bár az igazi az, amikor átélted. :)))
Érzem, de ehhez idő, türelem és erő is kellett.
Mindannyiunk nevében mondhatom talán, hogy el is várjuk tőled azt, hogy Imola történetét folytasd!
Megértelek, mi sem vagyunk mindig jó passzban. Néha jómagam is elkámpicsorodom, de valahonnan a sufniból előkeresek egy kis jót, ami segít túlélni.
Üdv nektek is!
puszillak
Hát ez hihetetlen volt ahogy leírtad, mosolyogtam.:)))
Látod milyen jó ha tudunk róla beszélni ...
Megpróbálom én is folytatni Imoláról a történetet csak felzaklatódtam az első rész után és most gyűjtöm a bátorságot!:(
puszi
Érzem, de ehhez idő, türelem és erő is kellett.
Mindannyiunk nevében mondhatom talán, hogy el is várjuk tőled azt, hogy Imola történetét folytasd!
Megértelek, mi sem vagyunk mindig jó passzban. Néha jómagam is elkámpicsorodom, de valahonnan a sufniból előkeresek egy kis jót, ami segít túlélni.
Üdv nektek is!
Látod milyen jó ha tudunk róla beszélni ...
Megpróbálom én is folytatni Imoláról a történetet csak felzaklatódtam az első rész után és most gyűjtöm a bátorságot!:(
puszi
Nahát, tüneményes egy kiscsaj ez a te Grétid! Annyira megkapó és képszerű, ahogyan írsz róla, hogy csak úgy iszom a soraidat. :-) Folytasd még kérlek.
Ja, és a pelenkás fondorlatod külön 5* ;-):-)
Pussz,
Tündér :-)
Már abba se tudnám hagyni. Végül is, mindig is meg akartam írni a történetét. Hát beérett, beértem rá. Pont itt és most.
Pszt! A pelenkás dolog az köztünk marad. :))))
Üdv: Laura
(Bocsika, de írom a következő részt.)
Ja, és a pelenkás fondorlatod külön 5* ;-):-)
Pussz,
Tündér :-)