Negyvenhét 6
Látogatók száma: 68
Olykor kioszt? Bármikor, ha nem viselkedem úgy, ahogy kellene szerinte. Rám szól szinte. Persze azokkal a szavakkal, amiket Ő kap a lányomtól. Van esze. Adja tovább. Szemrebbenés nélkül mondja, ha viccelek, és neki már nincs ínyére: - Ne kajlálkodj!
S, most kivételesen hatalmas "titkok" következnek. Olyan nőiesek is.
Szóval, mi szoptuk a jobb hüvelykujjunk. Azaz nem mi, csak Ő a sajátját. Talán hatéves koráig is. Már azt hittem soha nem szokik le róla! Ha nálam aludt hétvégén az első utunk a hálóból egyenest a mosdóba vezetett ébredés után. Nem is beszélt még Gréti, de Én mondtam a magamét:
- Egy nő mindig ad magára, fiúk előtt így nem mutatkozunk! Rendbe hozzuk szépen magunk. - majd osontunk be a mosdóba, hogy egyik fiúval se fussunk össze.
S, tettük is a dolgunk. Míg egyszer elkísért a fogorvoshoz, ahol is kapott egy szórólapot.
- Majd anyukád elmesél mindent a képekről. - mondta neki a doki. Nem bírta ki hazáig. Érdekelte már nálam a prospektus. Jól megvizsgáltuk a képeket és megállapítottuk nagy bölcsen: - A szánkban lepedék van. De, abban az időben valamiért olyan kis csipás is volt minden reggelre. Szerintem érzékeny volt valamire a szeme. Mindig friss kamillateába tettem a sminkes vattám és azzal itattam le. Komolyan, valami förtelmesen tudott kinézni reggelre. Mielőtt iskolába ment, azon a nyáron elárultam neki, hogy az orrunkba nem a cica kakál. Mit tudom Én milyen gyerekek közé kerül és ne nevessék ki ilyesmiért, alapon. Néz rám komolyan, mint aki megtudta a bölcsek kövéhez vezető térkép pontos helyét és rákérdez határozottan komoly arccal:
- A macska?
Így ismerkedtünk meg, ennek révén a baktériumokkal.
Egyik reggel épp jártatom a szám a csaptelep előtt, amikor is sorolom, hogy fogat kell mosnunk, mert lepedékes a szánk, az orrunkban baktériumok vannak, a kezünk meg nyálas vastagon, hogy a nőknek mennyi, de mennyi problémájuk van. Mire megszólal ez a "vakarék" lentről, mert sokkal alacsonyabb volt akkor még tőlem...
- A csipát meg kihagytad, mami!
(Amikor ezt elmeséltem a szülőknek, mert azért kölcsönösen sok-sok eseményt megosztunk. Ez fontos, mert építeni csak így lehet stabilan a másik munkájára. A vőm, akinek szintén van humora, mindössze annyit kérdezett: - A fülzsír lesz talán a következő téma? )
Figyel.
Ezt a következtetést vontam le belőle. Ezt kell kihasználnom. Igyekeztem is minden tudásom bevetni. Nagyon jó kis kártyákról tanultunk a testrészeink. ( Csak intézmények vásárolták meg Magyarországon, meg Én.) Megkocogtattuk egymás könyökét, térdét. Majd, amikor már érzetem tud valamit, szándékosan összekevertem. Mutattam a térdem és csuklót mondtam. Imádott kijavítani. Kellett számára is a sikerélmény. Valahol minden tettemben tudat alatt benne van a fejlesztése. Ezt Én már nem tudom levetkőzni. Igyekeztem hátulról irányítani. Rájöttem a parancsolgatást nem szereti. Mondjuk meg őszintén. Ki? Én sem. A tűzhely, hogy süt, azt a mai napig tudja. Olyan szögben áll be lehajolva a sütőhöz negyvenhét centire a popsiját kitolva. No, meg a kézmosásnál egy életre "belevertem" a víz használatát. Említette is a lányom, hogy szinte lopva mosnak fogat a párjával, mert képes odamenni Gréti és elzárja a csapot, majd közli:
- Mami mondta, a víz nem játék.
A szemetelése egy külön fejezetet is megér. Azaz a nem szemetelése.
Kész környezetvédő ez a kislány.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Pussz,
Tündér .-)
Imádom! .-) Igazi csajszi. :-)
Pussz,
Tündér .-)
Különösen most, hogy kamaszodik.
Üdv: Laura
Nagyon jól ráéreztél mit hogy kell csinálni igazi kis nőcit nevelsz belőle !:)))
Mosolyogtam és köszönöm hogy olvashattam erőt adsz!
Ha már egyszer nőnek született. Tényleg! Mihez kezdenék egy kukacossal? Jól van ez így, ahogy lett.
Muszáj a humorosabbik oldalát nézni, különben bele is őrülhetnék.
Ha erőt adok, annak csak örülök viszont.