Negyvenhét 7
Látogatók száma: 53
Kész környezetvédő ez a kislány? Hát, majdnem. Amikor ez történt, majd szörnyethaltam.
Mint már azt említettem is talán a gyermek utánozza a felnőttet. Vagy épp ellenkezőleg. Kipróbál olyat is, amit a felnőtt már átgondoltan nem tesz meg. Tapasztal. Az kell.
Egyik nyáron elmentünk valahová, tömeg, ember - ember hátán majdnem. De tényleg, voltunk vagy ezren is. Valami rendezvény volt, ha jól emlékszem. Árusok kipakolva, jó magyarosan. (Mentségükre legyen mondva könyvárus is volt.)
Fél szemem Grétin. Igyekszem ilyenkor a szülőket kicsit tehermentesíteni. Bár a lányom szerint velem van a legtöbb baj, de erről majd máskor, és különben sem én toporzékoltam, hogy el akarok menni az állatkertbe, ő hívott és azóta is hallgatom, velem több gond volt, mint a kislánnyal.
Szóval egy főtt kukoricaárus előtt megbeszélik a lányommal, hogy esznek. Sustorognak hallom. Azaz nem hallottam miről pontosan ezek szerint. Pillanatra félre nézek, és már csak a hátát látom Grétinek. Bele a tömegbe, át mindenen és mindenkin, fut, kacsázva, ahogy csak ő tud.
- Lau! - üvöltöm a húsz centire álló lányomnak, aki teljesen nyugodt. (Egyszer ilyenkor kapok én meg infarktust!)
- Semmi gond anyu! Nézd!
Gréti odaszaladt a legközelebbi szemeteshez és kiköpte a rágóját mindössze. Ügyesen futott is vissza hozzánk. Mindössze ennyi. Aznap este mesélte el a lányom, nem ezt volt nehéz vele megértetni, nem azt, hogy nem szemetelünk. Hanem azt, nem neki kell mindenki után összeszedni. Jogos is a lányom véleménye, bármilyen fertőzést összeszedhet akarata ellenére, ha csak úgy elkezd elhullajtott dolgokat szedegetni mások után.
S még mielőtt szentté avatnám ezt a "mocsok" lányt, azt is elmesélem róla hogyan játszik olykor. Minimum nyolc dolgot levesz a polcról, melyet tizenháromfelé dobál, és emelt fővel elhagyja a helyszínt. Olyankor szapulom. Valójában pedig szidom. Bevett szokás, mert azt vettük észre ezt igényli, minden hangosabb nevelőcélzattal elkezdett kiselőadást így kezdünk:
- Most is szeretlek, de ezt nem így kellett volna..
- Most is szeretlek, de hányszor mondtam már el...
- Most is szeretlek, de ez volt az utolsó eset, remélem azt....
Jól felbosszant valamivel, majd amikor látja, hogy bármelyik pillanatban megüthet a guta, jó szorosan odaáll elém, és mint akit mélyen érdekel a válasz, megkérdezi:
- Mami! Jól vagy?
Eleinte zavart nagyon, hogy ennyire pimasz is ráadásul, majd meg kellett értenem, ő komolyan aggódik akkor már. Valamiért az ő kis kobakjában így rakódnak le a dolgok. Ezt kell elfogadnunk. Vannak dolgok, amin nem tudunk változtatni. Talán a számomra érthetetlen cselekedetei azok, melyről az ő kis papírosa szól, s mindezt okozza az a bizonyos negyvenhetedik, felesleges kromoszóma, mely ott lapul benne, minden egyes sejtjében. Amitől Gréta más.
A cikket írta: Laura
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ő más , másképp gondolkodik más normák szerint él mint ahogy a mi társadalmunk előírja ki mondja meg mi a jó mi a frankó a helyes?
Egy másik ember?
Te jól csinálod hidd el ha ráérzel Grétire ha próbálsz az Ő fejével gondolkodni mennyire másképp láthatod a világot egyszerűnek és letisztultnak.
A világot mi tesszük bonyolulttá.Nem?
Ki mondja meg hogy kell viselkedni? Régen tiszteletlenségnek számított ha nem böfögött hangosan valaki az étkezés után vagy nem pukizott.
Ma pedig ugyanez illetlenség .
A szeretet az egyedüli amely elfogadásra késztet bennünket s hidd el érzik is ezt.Gréti beszélni is tud Imola nem tudja elmondani de tudom ,egérzi hogy elfogadom és így szeretem.
Puszillak benneteket!
Igen Laura!
Ő más , másképp gondolkodik más normák szerint él mint ahogy a mi társadalmunk előírja ki mondja meg mi a jó mi a frankó a helyes?
Egy másik ember?
Te jól csinálod hidd el ha ráérzel Grétire ha próbálsz az Ő fejével gondolkodni mennyire másképp láthatod a világot egyszerűnek és letisztultnak.
A világot mi tesszük bonyolulttá.Nem?
Ki mondja meg hogy kell viselkedni? Régen tiszteletlenségnek számított ha nem böfögött hangosan valaki az étkezés után vagy nem pukizott.
Ma pedig ugyanez illetlenség .
A szeretet az egyedüli amely elfogadásra késztet bennünket s hidd el érzik is ezt.Gréti beszélni is tud Imola nem tudja elmondani de tudom ,egérzi hogy elfogadom és így szeretem.
Puszillak benneteket!
Mostanság már ki is mondom, amikor érzek valamit, erre is ő nevelt.
Azért azzal a beszéddel nagyon nem dicsekszem, mert elkelne egy normális logopédus! Rengeteg hangképzéssel van gondunk. Azzal védekezem, hogy ne hadarj, mert én már öreg vagyok és nem értem. Erre csak mérges lesz és rám rivall: - Fiatal vagy! :)
Nem érzem azt, hogy bebeszéljük csak magunknak a szeretett. Aki így él, mint ti is, vagy mi, valami pluszt kap.
Mi is gondolunk rátok! :)
No, de mire én ezeket felismertem, mire a kis szűk agyammal rájöttem Anita. Sokszor van olyan érzésem, hogy átformált, megváltoztatott egy csöpp teremtés.
Mostanság már ki is mondom, amikor érzek valamit, erre is ő nevelt.
Azért azzal a beszéddel nagyon nem dicsekszem, mert elkelne egy normális logopédus! Rengeteg hangképzéssel van gondunk. Azzal védekezem, hogy ne hadarj, mert én már öreg vagyok és nem értem. Erre csak mérges lesz és rám rivall: - Fiatal vagy! :)
Nem érzem azt, hogy bebeszéljük csak magunknak a szeretett. Aki így él, mint ti is, vagy mi, valami pluszt kap.
Mi is gondolunk rátok! :)
De rájöttél!
Igen formáltattál mert a szeretet ami benned van nem hagyta hogy másképp legyen.Te el sem tudod képzelni Neki milyen sokat jelentesz !!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Nincsenek véletlenek én azt mondom bár amikor fájnak dolgok sokszor ez nem vigasztal bennünket.Minden értünk van s nem véletlen hogy különleges ajándékokat kaptunk...őket..
Emlékszem hányszor esett rosszul az amikor a környezetemben élő emberek megkérdezték hogy bírom és mikor adom intézetbe...majd megszakadt a szívem.:(
Erre fejlesztettem ki azt a választ amit azóta is hiszek: azért van ilyen gyermekem mert megérdemlem ...szó szerint s az aki ilyeneket tenne nem érdemli meg hogy egy csoda gyermek mamája legyen.
Nem azon keseregtem hogy Imola autistának született hanem azon mennyi bántást kaptam az emberektől miatta ...pedig ugye abba senki nem gondol bele ilyenkor hogy fordítva is lehetne ...senkinek nem kívánom.
ölellek:)
Nekem sem igazán az fájt, hogy Down-szindrómás lett Gréta, hanem a sok előítélet, bántás, lépten-nyomon, nap, mint nap.
Ha valamire allergiás vagyok az még a bámulás. Mert jöjjön oda, köszönés, bemutatkozni nem kell, és nyögje ki, ami érdekli. Normálisan válaszolnék is, de nem, csak leejti az állát és néz ki a fejéből bambán. Én meg aggódhatok a mellkasáért. Sokszor gondolom, hogy cetlikkel a táskámban kellene elmenni itthonról, és osztani nekik, jól összehajtogatva, hogy sokáig bogozza, mire kitudja nyitni, és olvasná rajta: - Paraszt voltam, mert nem néztem, hanem bámultam.
De nem mertem még.
Üdv.