Nem mind angyal, ami gyerek I.
Látogatók száma: 131
A telepi házak (úgy mondanánk ma, hogy lakótelep) a bánya segítségével épültek az 50-es években. Kisgyerekes családok vették birtokba az épületeket. Eltűnt a régi szántóföld, és új családi házak, utak, fák, vették át a helyét.
Az addig kukoricaföldként funkcionáló területre beköltözött az élet. Mindenki építgette, szépítgette a portáját, és majd’ félszáz egyívású, de nem egynemű kölök őrjítette a szülőket és a szomszédokat naponta.
A majd’ félszáz gézengúzba húgom és én is beletartoztam. Minden bitangságot elkövettünk a galerivel, ami eszünkbe jutott. Abban a korban még egyikünket sem érdekelte a másik nem. És ez a tény nem is zavart bennünket.
Édesapám sofőrként dolgozott. Nyaranta, amikor egyedül maradtunk otthon, naponta egyszer-kétszer házunk felé fordította a kormányt, hogy ránk nézzen.
Abban az időben nem, hogy mobiltelefon nem volt, de még vonalas sem. Ezért a ránk telefonálás, mint olyan kizárt dolognak tűnt.
Boldogan éltünk, sőt néha visszaéltünk a szabadság adta lehetőséggel. Bandáztunk, mászkáltunk, bicikliztünk. Mezítláb mászkáltunk a környéken. Fára másztunk. Rosszullétig ettük a fáról a cseresznyét, a barackot és az egyéb gyümölcsöket. Természetesen mosatlanul! Nem kaptunk semmiféle betegséget! Csak néha egy-egy pofont. Strandra és moziba jártunk. Éltük a felhőtlen gyermekéveinket.
Érdekes módon egyikünknek sem volt lúdtalpa, és nem voltunk betegek. Csak estére iszonyúan mocskosak. Allergiásak sem voltunk. Igaz szüleink sem. Klottnadrág és póló volt a rendes öltözéke mindnyájunknak. Nem is vágytunk márkás cuccokra. Azt sem tudtuk, hogy léteznek ilyenek. Egy-két alkalommal a nyugati rokonoktól kaptunk ugyan csomagot, de abban sem gyerekruha volt, hanem nylon harisnya és orkánkabát.
Összkomfortos házban laktunk, de a kert végében megmaradt még a házépítés idején felhúzott pottyantós alkalmatosság. A deszkából összeütött, masszív házacska.
Általános iskola alsó tagozatára jártunk, és már szinte felnőttnek tekintettük magunkat. Egy nap megbeszéltük, hogy mindenki elcsór otthonról a következő napra egy cigit. Elhatároztuk, hogy közösen fogunk cigarettázni, mint a nagyok. Nagy elhatározást, nagy tett követte. Másnap mindenki hozta a staubot. Persze a szomszédok nem láthatták, hogy mit csinálunk, mert beárultak volna, ezért illegalitásba kellett vonulnunk. Kitaláltuk, hogy a kerti budiban fogunk dohányozni. Be is mentünk vagy tíz-tizenketten. Kucorogtunk a deszkaülőkén, álltunk egymás ölében, támaszkodtunk az ajtónak. Szóval sikerül bepréselődnünk. Összevissza égettük az ujjainkat, mire sikerült körbeadni mind a két égő gyufaszálat. Pöfékeltünk mit a nagyok. Elégedettség töltötte el lelkünket. Közben a deszka résein néha ki-kikukkantottunk, hogy apám nem ugrik-e haza ellenőrizni.
Sajnos nem voltunk elég figyelmesek…
Drága jó apám megállt a Volgával a ház előtt, de mi nem vettük észre. Ő pedig csak azt látta, hogy a kerti WC kigyulladt, mert, hogy a deszka résein keresztül ömlött a füst kifelé. Odarohant és feltépte az ajtót. A füsttől kissé kába kamaszok fele, - akik az ajtónak támaszkodtak - azonnal kipotyogott. Aztán a többi is – fülét, farkát behúzva - elhagyta a dohányzót.
Abban az időben nem működött még az ombudsmani intézmény. Élt viszont az önbíráskodás fogalma.
Az eset után egy ideig nyugalom volt a környéken. Se bicikli zaj, se ordítozás, se futballozás, se egyéb hangos tevékenység nem zavarta a felnőttek nyugalmát. A dohányzó gitt egylet minden tagja megkapta az egy-két hét kőkemény szobafogságot.
Szabadulásunk napjára már a főzőkanálnyomok is eltűntek.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Ami gyermekkorunkban véresen komoly volt, ma mosolyra fakaszt.
Pusz
Juli :))
Nagyon jó történet, ezt is örömmel olvastam!! Azt hiszem, minden gyerek megtapasztalta ezeket a dolgokat. Nekem is vannak hasonló élményeim, és érdekes, rólam nagyon sokan azt hitték, egy angyal vagyok! Ezzel néha vissza is éltem, mert egy angyalbőrbe bújt ördögfióka voltam inkább!!
Jó volt olvasni Téged!
Pussz: Angel:D:D
Szia Juli!
Nagyon jó történet, ezt is örömmel olvastam!! Azt hiszem, minden gyerek megtapasztalta ezeket a dolgokat. Nekem is vannak hasonló élményeim, és érdekes, rólam nagyon sokan azt hitték, egy angyal vagyok! Ezzel néha vissza is éltem, mert egy angyalbőrbe bújt ördögfióka voltam inkább!!
Jó volt olvasni Téged!
Pussz: Angel:D:D
Ezért választottad ,,vezetéknévként" a Black-et? :-)
Köszi.
Puszi
Juli :))
Neten keringő:
"Akik a 80-as évek előtt születtek azok HÕSÖK. Csodálni való, hogy is tudták az 50, 60, 70-es évek szülöttei ezeket az éveket megélni, túlélni. Nem volt az autókban biztonsági öv és gyerekülés. A gyerekágyaink festékjében még ólom is volt. A gyógyszeres üvegeket könnyedén ki tudtuk nyitni meg a vegyszeres üvegeket is; a fiókok, ajtók nem voltak ellátva biztonsági nyitóval és a kerékpáron nem volt sisakunk.
Mi a csapból ittuk a vizet, nem az üvegből. Mi kimentünk játszani! Egész nap kint voltunk, szüleink csak sejtették, hol vagyunk, hisz alig volt olyan otthon, ahol lett volna telefon, nem hogy mobil. Egész nyáron fűben és erdőben játszottunk mégsem lettünk kiütésesek, nem tört ránk allergiás roham. Ha valamink eltört vagy betört, senkit nem pereltek be ezért. Mi voltunk a hibásak, nem? Sokszor lilára vertük egymást és szüleink nem szóltak bele. Túlélted!
Rengeteg egészségtelen dolgot ettünk: zsíroskenyér, kolbász, disznóhús, ISKOLAI MENZA. Ittunk alkoholt is és senki nem lett ettől kövér meg alkoholista. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin. Az üdítő cukorral készült. Mosatlanul a fáról ettük a gyümölcsöt, és a WC pereme alatt csak úgy hemzsegtek a baktériumok. Egymás poharából ittunk és egészségesek maradtunk. Nem volt nekünk: Playstation, Nintendo, X-Box, videojátékok, 64 TV adónk, filmek videóról vagy DVD-ről, Dolby Surround Sound, saját TV, computer, Internet, fitness club kártyánk, mobilunk stb.
Nekünk BARÁTAINK voltak!!
Kimentünk az utcára és találkoztunk velük vagy egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett a szülőket megkérdezni, sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők. Hogyan is volt ez lehetséges? Fadarabokkal, botokkal, labdával játszottunk és nem ütöttük ki egymás szemét. A fociba csak az állhatott be, aki tudott focizni. Ha nem volt jó, kívül állt és csalódottan nézett, megbirkózott a tudattal. Vagy elment másokkal mást játszani.
A szexhez nem kellett pornófilm és szálloda sem. Ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be. Örültünk, hogy csak egyet kaptunk. Ha a törvénnyel szemben vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Na de ilyet! Volt nekünk kötelességünk, bűntudatunk, jóérzésünk, felelősség érzetünk, szabadságunk; ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi!"
és egy másik, de már sok, összetettebb változatát is olvastam, és mindig lájkoltam:P:)
"Az 1980as évek szülötte vagyok, a 80as évek Romániájában születtem, ahol nekünk még megadatott, hogy gyerekkorunk legyen.Függetlenül attól, hogy az akkori rendszer pionír ruhába kényszerített minket és a nagy kondukátorról és a búzamezőkön arató vígan pöfögtető traktorista hősökről énekeltettek minket óvodában, napköziben és iskolában,a narancsról meg azt hittük, hogy hűdenagy paradicsom, de nekünk IGAZI gyerekkorunk volt.
Csoda, hogy életeben vagyunk? Nem volt gyerekülés az autóban, de még jóformán autók sem voltak, Csernobil sugárzását meg belénk égette a Nap, hisz mindig a szabad ég alatt játszodtunk, bandákba verődve, koszoltuk össze magunkat. Játszodtunk a sárban és mégsem lettünk betegek, ettük a mosatlan gyümölcsöt, attól sem lett semmi bajunk.
Mobilunk nem volt, csupán a lakáskulcs volt a nyakunkba akasztva egy színes madzagon, az volt a vagányabb gyerek, akinek a legneonszínűbb madzag lógott a nyakából. Szüleink azt sem tudták merre vagyunk és mit csinálunk, a tömbházak közt dagasztottuk a sarat és mindig elszaggattuk a ruháinkat, mindig lement a kulimáz térdünkről és könyökünkről, nem tört ránk az allergiás roham a parlagfűtől és ha megcsípett egy méhecske, a legtermészetesebb módon gyógyítottuk, megnyálaztuk, az mindent meggyógyított.
Nem voltak számítógépek és ha lövöldözősdit akartunk játszani, akkor fadarabokból rögtönzött pisztolyokkal puffogtattunk, kergetőztünk, hasraestünk a betonon,felálltunk, kiprünnyögtük magunkat és ment tovább a játék. Két pofára toltuk be a török műízű rágókat, ittuk a nagymama málnaszörpjét jó sok cukorral, mégsem lettünk betegek, szurkot rágtunk és nem szuvasodott a fogunk, csalánsamponnal mosták a hajunk és nem korpásodott, annak ellenére hogy sem B5 provitamin, sem struktúrajavító balzsam nem volt benne.
Ezek olyan dolgok, amire talán sok 90 után született gyerek rácsodálkozik. Hogy tudtunk élni counter strike meg messenger nélkül? Hogyan közlekedtünk quadok meg robogók nélkül?
Egyszerűen, gyalog vagy akinek a szülei jobb helyzetben voltak, azok legjobb esetben egy Pegas biciklivel. Az enyém most is megvan. Nagymamám most is használja. A nyugati demokrácia kiselejtezett mountain bikeját használtam egy darabig, majd elromlott, aztán ellopták. Balkán.
- ’’Csókolom, Attila lejöhet focizni? Nem,mert beteg! Akkor a labdát le tetszik dobni?’’
Így ment ez akkoriban, nem twitteren írtuk ki ha gyülekezni kellett a salakpályán...
Sokszor megkérdezem magamtól, a mi gyerekeinkből mi lesz? Mert mi kétségtelenül egy letűnt korszak gyermekei vagyunk, akik hősiesen helytálltak. Vajon a jövő generációja milyen lesz?
Jövő generációja lesz? Vajon...."
:D:D Te szegény... :)ill. szegénykék.:)
Neten keringő:
"Akik a 80-as évek előtt születtek azok HÕSÖK. Csodálni való, hogy is tudták az 50, 60, 70-es évek szülöttei ezeket az éveket megélni, túlélni. Nem volt az autókban biztonsági öv és gyerekülés. A gyerekágyaink festékjében még ólom is volt. A gyógyszeres üvegeket könnyedén ki tudtuk nyitni meg a vegyszeres üvegeket is; a fiókok, ajtók nem voltak ellátva biztonsági nyitóval és a kerékpáron nem volt sisakunk.
Mi a csapból ittuk a vizet, nem az üvegből. Mi kimentünk játszani! Egész nap kint voltunk, szüleink csak sejtették, hol vagyunk, hisz alig volt olyan otthon, ahol lett volna telefon, nem hogy mobil. Egész nyáron fűben és erdőben játszottunk mégsem lettünk kiütésesek, nem tört ránk allergiás roham. Ha valamink eltört vagy betört, senkit nem pereltek be ezért. Mi voltunk a hibásak, nem? Sokszor lilára vertük egymást és szüleink nem szóltak bele. Túlélted!
Rengeteg egészségtelen dolgot ettünk: zsíroskenyér, kolbász, disznóhús, ISKOLAI MENZA. Ittunk alkoholt is és senki nem lett ettől kövér meg alkoholista. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin. Az üdítő cukorral készült. Mosatlanul a fáról ettük a gyümölcsöt, és a WC pereme alatt csak úgy hemzsegtek a baktériumok. Egymás poharából ittunk és egészségesek maradtunk. Nem volt nekünk: Playstation, Nintendo, X-Box, videojátékok, 64 TV adónk, filmek videóról vagy DVD-ről, Dolby Surround Sound, saját TV, computer, Internet, fitness club kártyánk, mobilunk stb.
Nekünk BARÁTAINK voltak!!
Kimentünk az utcára és találkoztunk velük vagy egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett a szülőket megkérdezni, sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők. Hogyan is volt ez lehetséges? Fadarabokkal, botokkal, labdával játszottunk és nem ütöttük ki egymás szemét. A fociba csak az állhatott be, aki tudott focizni. Ha nem volt jó, kívül állt és csalódottan nézett, megbirkózott a tudattal. Vagy elment másokkal mást játszani.
A szexhez nem kellett pornófilm és szálloda sem. Ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be. Örültünk, hogy csak egyet kaptunk. Ha a törvénnyel szemben vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Na de ilyet! Volt nekünk kötelességünk, bűntudatunk, jóérzésünk, felelősség érzetünk, szabadságunk; ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi!"
és egy másik, de már sok, összetettebb változatát is olvastam, és mindig lájkoltam:P:)
"Az 1980as évek szülötte vagyok, a 80as évek Romániájában születtem, ahol nekünk még megadatott, hogy gyerekkorunk legyen.Függetlenül attól, hogy az akkori rendszer pionír ruhába kényszerített minket és a nagy kondukátorról és a búzamezőkön arató vígan pöfögtető traktorista hősökről énekeltettek minket óvodában, napköziben és iskolában,a narancsról meg azt hittük, hogy hűdenagy paradicsom, de nekünk IGAZI gyerekkorunk volt.
Csoda, hogy életeben vagyunk? Nem volt gyerekülés az autóban, de még jóformán autók sem voltak, Csernobil sugárzását meg belénk égette a Nap, hisz mindig a szabad ég alatt játszodtunk, bandákba verődve, koszoltuk össze magunkat. Játszodtunk a sárban és mégsem lettünk betegek, ettük a mosatlan gyümölcsöt, attól sem lett semmi bajunk.
Mobilunk nem volt, csupán a lakáskulcs volt a nyakunkba akasztva egy színes madzagon, az volt a vagányabb gyerek, akinek a legneonszínűbb madzag lógott a nyakából. Szüleink azt sem tudták merre vagyunk és mit csinálunk, a tömbházak közt dagasztottuk a sarat és mindig elszaggattuk a ruháinkat, mindig lement a kulimáz térdünkről és könyökünkről, nem tört ránk az allergiás roham a parlagfűtől és ha megcsípett egy méhecske, a legtermészetesebb módon gyógyítottuk, megnyálaztuk, az mindent meggyógyított.
Nem voltak számítógépek és ha lövöldözősdit akartunk játszani, akkor fadarabokból rögtönzött pisztolyokkal puffogtattunk, kergetőztünk, hasraestünk a betonon,felálltunk, kiprünnyögtük magunkat és ment tovább a játék. Két pofára toltuk be a török műízű rágókat, ittuk a nagymama málnaszörpjét jó sok cukorral, mégsem lettünk betegek, szurkot rágtunk és nem szuvasodott a fogunk, csalánsamponnal mosták a hajunk és nem korpásodott, annak ellenére hogy sem B5 provitamin, sem struktúrajavító balzsam nem volt benne.
Ezek olyan dolgok, amire talán sok 90 után született gyerek rácsodálkozik. Hogy tudtunk élni counter strike meg messenger nélkül? Hogyan közlekedtünk quadok meg robogók nélkül?
Egyszerűen, gyalog vagy akinek a szülei jobb helyzetben voltak, azok legjobb esetben egy Pegas biciklivel. Az enyém most is megvan. Nagymamám most is használja. A nyugati demokrácia kiselejtezett mountain bikeját használtam egy darabig, majd elromlott, aztán ellopták. Balkán.
- ’’Csókolom, Attila lejöhet focizni? Nem,mert beteg! Akkor a labdát le tetszik dobni?’’
Így ment ez akkoriban, nem twitteren írtuk ki ha gyülekezni kellett a salakpályán...
Sokszor megkérdezem magamtól, a mi gyerekeinkből mi lesz? Mert mi kétségtelenül egy letűnt korszak gyermekei vagyunk, akik hősiesen helytálltak. Vajon a jövő generációja milyen lesz?
Jövő generációja lesz? Vajon...."
:D:D Te szegény... :)ill. szegénykék.:)
Neten keringő:
"Akik a 80-as évek előtt születtek azok HÕSÖK. Csodálni való, hogy is tudták az 50, 60, 70-es évek szülöttei ezeket az éveket megélni, túlélni. Nem volt az autókban biztonsági öv és gyerekülés. A gyerekágyaink festékjében még ólom is volt. A gyógyszeres üvegeket könnyedén ki tudtuk nyitni meg a vegyszeres üvegeket is; a fiókok, ajtók nem voltak ellátva biztonsági nyitóval és a kerékpáron nem volt sisakunk.
Mi a csapból ittuk a vizet, nem az üvegből. Mi kimentünk játszani! Egész nap kint voltunk, szüleink csak sejtették, hol vagyunk, hisz alig volt olyan otthon, ahol lett volna telefon, nem hogy mobil. Egész nyáron fűben és erdőben játszottunk mégsem lettünk kiütésesek, nem tört ránk allergiás roham. Ha valamink eltört vagy betört, senkit nem pereltek be ezért. Mi voltunk a hibásak, nem? Sokszor lilára vertük egymást és szüleink nem szóltak bele. Túlélted!
Rengeteg egészségtelen dolgot ettünk: zsíroskenyér, kolbász, disznóhús, ISKOLAI MENZA. Ittunk alkoholt is és senki nem lett ettől kövér meg alkoholista. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin. Az üdítő cukorral készült. Mosatlanul a fáról ettük a gyümölcsöt, és a WC pereme alatt csak úgy hemzsegtek a baktériumok. Egymás poharából ittunk és egészségesek maradtunk. Nem volt nekünk: Playstation, Nintendo, X-Box, videojátékok, 64 TV adónk, filmek videóról vagy DVD-ről, Dolby Surround Sound, saját TV, computer, Internet, fitness club kártyánk, mobilunk stb.
Nekünk BARÁTAINK voltak!!
Kimentünk az utcára és találkoztunk velük vagy egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett a szülőket megkérdezni, sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők. Hogyan is volt ez lehetséges? Fadarabokkal, botokkal, labdával játszottunk és nem ütöttük ki egymás szemét. A fociba csak az állhatott be, aki tudott focizni. Ha nem volt jó, kívül állt és csalódottan nézett, megbirkózott a tudattal. Vagy elment másokkal mást játszani.
A szexhez nem kellett pornófilm és szálloda sem. Ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be. Örültünk, hogy csak egyet kaptunk. Ha a törvénnyel szemben vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Na de ilyet! Volt nekünk kötelességünk, bűntudatunk, jóérzésünk, felelősség érzetünk, szabadságunk; ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi!"
és egy másik, de már sok, összetettebb változatát is olvastam, és mindig lájkoltam:P:)
"Az 1980as évek szülötte vagyok, a 80as évek Romániájában születtem, ahol nekünk még megadatott, hogy gyerekkorunk legyen.Függetlenül attól, hogy az akkori rendszer pionír ruhába kényszerített minket és a nagy kondukátorról és a búzamezőkön arató vígan pöfögtető traktorista hősökről énekeltettek minket óvodában, napköziben és iskolában,a narancsról meg azt hittük, hogy hűdenagy paradicsom, de nekünk IGAZI gyerekkorunk volt.
Csoda, hogy életeben vagyunk? Nem volt gyerekülés az autóban, de még jóformán autók sem voltak, Csernobil sugárzását meg belénk égette a Nap, hisz mindig a szabad ég alatt játszodtunk, bandákba verődve, koszoltuk össze magunkat. Játszodtunk a sárban és mégsem lettünk betegek, ettük a mosatlan gyümölcsöt, attól sem lett semmi bajunk.
Mobilunk nem volt, csupán a lakáskulcs volt a nyakunkba akasztva egy színes madzagon, az volt a vagányabb gyerek, akinek a legneonszínűbb madzag lógott a nyakából. Szüleink azt sem tudták merre vagyunk és mit csinálunk, a tömbházak közt dagasztottuk a sarat és mindig elszaggattuk a ruháinkat, mindig lement a kulimáz térdünkről és könyökünkről, nem tört ránk az allergiás roham a parlagfűtől és ha megcsípett egy méhecske, a legtermészetesebb módon gyógyítottuk, megnyálaztuk, az mindent meggyógyított.
Nem voltak számítógépek és ha lövöldözősdit akartunk játszani, akkor fadarabokból rögtönzött pisztolyokkal puffogtattunk, kergetőztünk, hasraestünk a betonon,felálltunk, kiprünnyögtük magunkat és ment tovább a játék. Két pofára toltuk be a török műízű rágókat, ittuk a nagymama málnaszörpjét jó sok cukorral, mégsem lettünk betegek, szurkot rágtunk és nem szuvasodott a fogunk, csalánsamponnal mosták a hajunk és nem korpásodott, annak ellenére hogy sem B5 provitamin, sem struktúrajavító balzsam nem volt benne.
Ezek olyan dolgok, amire talán sok 90 után született gyerek rácsodálkozik. Hogy tudtunk élni counter strike meg messenger nélkül? Hogyan közlekedtünk quadok meg robogók nélkül?
Egyszerűen, gyalog vagy akinek a szülei jobb helyzetben voltak, azok legjobb esetben egy Pegas biciklivel. Az enyém most is megvan. Nagymamám most is használja. A nyugati demokrácia kiselejtezett mountain bikeját használtam egy darabig, majd elromlott, aztán ellopták. Balkán.
- ’’Csókolom, Attila lejöhet focizni? Nem,mert beteg! Akkor a labdát le tetszik dobni?’’
Így ment ez akkoriban, nem twitteren írtuk ki ha gyülekezni kellett a salakpályán...
Sokszor megkérdezem magamtól, a mi gyerekeinkből mi lesz? Mert mi kétségtelenül egy letűnt korszak gyermekei vagyunk, akik hősiesen helytálltak. Vajon a jövő generációja milyen lesz?
Jövő generációja lesz? Vajon...."
Szerintem mint neten keringőt, leírhattad volna írásként is. Mert tényleg így van. Egy boldog letűnt kor boldog gyermekei. Talán többen olvashatták volna.
Igen, anno büntetlenül ehettük a lekváros kenyeret, vagy a zsíros kenyeret hagymával.
Lekvár még van, mert saját magam készítem a kertből, de a vásárolt zsír....? És az EU szabványos hagyma és zöldség...?
Én is kaptam pár pofont az iskolában a tanártól és nem kellett nekem miatta pszichológushoz járni vagy a tanárnak bíróságra.
,,Vajon a jövő generációja milyen lesz?." - erre én is kíváncsi lennék.
Pusz
Juli :))
Läjkollak. :)))
Én is! :-)
Pusz
Juli :))
:D:D Te szegény... :)ill. szegénykék.:)
Neten keringő:
"Akik a 80-as évek előtt születtek azok HÕSÖK. Csodálni való, hogy is tudták az 50, 60, 70-es évek szülöttei ezeket az éveket megélni, túlélni. Nem volt az autókban biztonsági öv és gyerekülés. A gyerekágyaink festékjében még ólom is volt. A gyógyszeres üvegeket könnyedén ki tudtuk nyitni meg a vegyszeres üvegeket is; a fiókok, ajtók nem voltak ellátva biztonsági nyitóval és a kerékpáron nem volt sisakunk.
Mi a csapból ittuk a vizet, nem az üvegből. Mi kimentünk játszani! Egész nap kint voltunk, szüleink csak sejtették, hol vagyunk, hisz alig volt olyan otthon, ahol lett volna telefon, nem hogy mobil. Egész nyáron fűben és erdőben játszottunk mégsem lettünk kiütésesek, nem tört ránk allergiás roham. Ha valamink eltört vagy betört, senkit nem pereltek be ezért. Mi voltunk a hibásak, nem? Sokszor lilára vertük egymást és szüleink nem szóltak bele. Túlélted!
Rengeteg egészségtelen dolgot ettünk: zsíroskenyér, kolbász, disznóhús, ISKOLAI MENZA. Ittunk alkoholt is és senki nem lett ettől kövér meg alkoholista. A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin. Az üdítő cukorral készült. Mosatlanul a fáról ettük a gyümölcsöt, és a WC pereme alatt csak úgy hemzsegtek a baktériumok. Egymás poharából ittunk és egészségesek maradtunk. Nem volt nekünk: Playstation, Nintendo, X-Box, videojátékok, 64 TV adónk, filmek videóról vagy DVD-ről, Dolby Surround Sound, saját TV, computer, Internet, fitness club kártyánk, mobilunk stb.
Nekünk BARÁTAINK voltak!!
Kimentünk az utcára és találkoztunk velük vagy egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellett a szülőket megkérdezni, sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők. Hogyan is volt ez lehetséges? Fadarabokkal, botokkal, labdával játszottunk és nem ütöttük ki egymás szemét. A fociba csak az állhatott be, aki tudott focizni. Ha nem volt jó, kívül állt és csalódottan nézett, megbirkózott a tudattal. Vagy elment másokkal mást játszani.
A szexhez nem kellett pornófilm és szálloda sem. Ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be. Örültünk, hogy csak egyet kaptunk. Ha a törvénnyel szemben vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Na de ilyet! Volt nekünk kötelességünk, bűntudatunk, jóérzésünk, felelősség érzetünk, szabadságunk; ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi!"
és egy másik, de már sok, összetettebb változatát is olvastam, és mindig lájkoltam:P:)
"Az 1980as évek szülötte vagyok, a 80as évek Romániájában születtem, ahol nekünk még megadatott, hogy gyerekkorunk legyen.Függetlenül attól, hogy az akkori rendszer pionír ruhába kényszerített minket és a nagy kondukátorról és a búzamezőkön arató vígan pöfögtető traktorista hősökről énekeltettek minket óvodában, napköziben és iskolában,a narancsról meg azt hittük, hogy hűdenagy paradicsom, de nekünk IGAZI gyerekkorunk volt.
Csoda, hogy életeben vagyunk? Nem volt gyerekülés az autóban, de még jóformán autók sem voltak, Csernobil sugárzását meg belénk égette a Nap, hisz mindig a szabad ég alatt játszodtunk, bandákba verődve, koszoltuk össze magunkat. Játszodtunk a sárban és mégsem lettünk betegek, ettük a mosatlan gyümölcsöt, attól sem lett semmi bajunk.
Mobilunk nem volt, csupán a lakáskulcs volt a nyakunkba akasztva egy színes madzagon, az volt a vagányabb gyerek, akinek a legneonszínűbb madzag lógott a nyakából. Szüleink azt sem tudták merre vagyunk és mit csinálunk, a tömbházak közt dagasztottuk a sarat és mindig elszaggattuk a ruháinkat, mindig lement a kulimáz térdünkről és könyökünkről, nem tört ránk az allergiás roham a parlagfűtől és ha megcsípett egy méhecske, a legtermészetesebb módon gyógyítottuk, megnyálaztuk, az mindent meggyógyított.
Nem voltak számítógépek és ha lövöldözősdit akartunk játszani, akkor fadarabokból rögtönzött pisztolyokkal puffogtattunk, kergetőztünk, hasraestünk a betonon,felálltunk, kiprünnyögtük magunkat és ment tovább a játék. Két pofára toltuk be a török műízű rágókat, ittuk a nagymama málnaszörpjét jó sok cukorral, mégsem lettünk betegek, szurkot rágtunk és nem szuvasodott a fogunk, csalánsamponnal mosták a hajunk és nem korpásodott, annak ellenére hogy sem B5 provitamin, sem struktúrajavító balzsam nem volt benne.
Ezek olyan dolgok, amire talán sok 90 után született gyerek rácsodálkozik. Hogy tudtunk élni counter strike meg messenger nélkül? Hogyan közlekedtünk quadok meg robogók nélkül?
Egyszerűen, gyalog vagy akinek a szülei jobb helyzetben voltak, azok legjobb esetben egy Pegas biciklivel. Az enyém most is megvan. Nagymamám most is használja. A nyugati demokrácia kiselejtezett mountain bikeját használtam egy darabig, majd elromlott, aztán ellopták. Balkán.
- ’’Csókolom, Attila lejöhet focizni? Nem,mert beteg! Akkor a labdát le tetszik dobni?’’
Így ment ez akkoriban, nem twitteren írtuk ki ha gyülekezni kellett a salakpályán...
Sokszor megkérdezem magamtól, a mi gyerekeinkből mi lesz? Mert mi kétségtelenül egy letűnt korszak gyermekei vagyunk, akik hősiesen helytálltak. Vajon a jövő generációja milyen lesz?
Jövő generációja lesz? Vajon...."
De kemény vagy. :-)
Már azt kezdem hinni egymás alatt két cikk van.
Tamás
A cikk jó!
Az hogy életszerű is, az természetes.
Nem kezdek most el nosztalgiázni, de azok voltak a daliás idők, amikor még mosható volt a WC papír. (vagy kétoldalas)
Tamás
Mikor a helyi trafik-édességbolt előtt kígyózni kezdett a sor, szaladtam haza leadni az infót: banán érkezett!
Tetszett, ízlett, amit írtál. :)
Puszil Zsötem
Puszik Orsolya
Jó kis cikket írtál megint, élethűen visszahoztad a gyerekkori élményedet! Azt hiszem minden gyerek kipróbálja egyszer, hogy milyen is lehet a dohányzás, akármilyen rossz élmény is az első cigaretta. Véleményem szerint egy jól irányzott és időben elcsattanó apai pofon igenis észretérítő lehet, ha már a szép szó és a büntetés hatástalannak bizonyul. 5+1*
Puszillak
heleenke
Bár életre szóló traumát nem okoztak a pofonok, azért teljesen visszatartó hatásuk sem volt! :-((
Pusz
Juli :))