újabb események régebbi események további események
17:30
Fifti regisztrált a weboldalra
09:52
emillio válaszolt a Kérdezd a férfit menüpont egyik kérdésére
00:14
emillio új bejegyzést írt a naplójába
20:35
Yolla válaszolt egy szavazásra
19:44
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
16:21
Yolla új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:40
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
11:51
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
10:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
22:55
Ilona új cikket töltött fel
21:17
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
19:59
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
19:58
Ködmadár új cikket töltött fel
19:05
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez
18:07
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
14:51
Ilona új hozzászólást írt egy cikkhez
09:05
zsoltne.eva módosította a cikkét
16:58
Zet új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
16:58
Sáriell regisztrált a weboldalra
14:10
Sanda új hozzászólást írt egy cikkhez

Nem mind angyal, ami gyerek II.

2011. augusztus 16. - Látogatók száma: 94

Nem minden nap csatangolhattuk be az egész környéket. A cigarettás ügyből kifolyólag a szobafogság után egy darabig nem is mehettünk a kapun kívülre. A több száz négyzetméteres kert néha unalmasnak és kicsinek tűnt. Kevésnek bizonyult rajta a kihívás.

A házunk mellett külön épületként állt a garázs, melyet apám - ezermester lévén - saját kezűleg épített. A lapos tetős, kis objektum tetejének szigetelésére szurkot használt. A kátrányozást minden évben saját kezűleg újította.

Nyáron felmásztunk a garázs tetejére napozni. Mivel akkor még nem tanultunk fizikát, és elég tapasztalatot sem szereztünk, eszünkbe sem jutott, hogy a kátránynak van olvadásfoka. Egyébként tudtuk, mert az utcánk is ezzel volt leterítve és a talpunk is jó párszor kátrányos lett, amikor le-föl rohangáltunk rajta. De nem fogtuk fel, mondhatnánk, nem ért el az agyunkig.

Pokróccal felköltöztünk a garázstetőre és ott napoztunk. Első nap felcsaltuk a szomszéd fiút is. Másnap már nem is kellett szólnunk. Látta, hogy napozunk, már jött is felfelé a cseresznyefa ágain akár egy létrán. Az ominózus fa egészen a garázs mellett volt, mintegy segítséget nyújtva a feljutáshoz. Izzadtunk, mint a ló, meg kicsi is volt a hely, de ez nem izgatott bennünket. Úgy gondoltuk, hogy ez olyan felnőttes. (Máig sem tudom, hogy miért?) Talán azért, mert a szomszéd néni és a barátnői a strandon órákig feküdtek a tűzforró betonon, hogy szépen lebarnuljanak. Ezt véletlenül hallottuk, amikor beszélgettek anyámmal. Akkortájt még a szolárium nem volt feltalálva. Néha megfordult a fejünkbe, hogy milyen nehéz is a felnőttek élete.
Az ide-oda fekvésnek, hentergésnek aztán meg lett az eredménye. Kezünk-lábunk minden alkalommal kátrányos lett, a takaróról nem is beszélve.

Jó apám, este vagy fél liter hígítót használt el, mire megszabadított bennünket a fekete ragacstól. Másnap természetesen újra a tetőn napoztunk. Este ismét fél liter hígító bánta a dolgot. Kaptunk atyai hideget-meleget, meg egy ígéretet, hogy, ha még egyszer felmegyünk a tetőre és kátrányosan leszünk, nem fogja lemosni rólunk.

Apánk néha, a ma divatos kifejezéssel, leordította a hajunkat - igaz, mindig jogosan -, de egyébként vaj szívvel áldotta meg az ég. És haragtartó sem volt. Ezért nem vettük komolyan a fenyegetőzését. Kicsit vihorásztunk rajta. Csemegéztünk, hogy mit szólnának a haverok… mekkora buli lenne...meg, hogy erre biztos nem lenne képes....aztán, kuncogva ennyibe hagytuk az egész dolgot.

S mint a mókuska, ...ki ismét fára megy….Harmadnap, ismét felmentünk napozni.
Este, - szó szerint – jött a feketeleves, illetve maradt a fekete, leves nélkül. Apám, a jó öreg, tartotta a szavát. Akárhogy könyörögtünk, sírtunk, hisztiztünk, kátrányosan mehettünk lefeküdni. Igaz lefürödtünk, de köztudott, hogy a víz nem oldja a kátrányt. Vörösre dörzsöltük sikáló kefével a karunkat. Annyit értünk el, hogy a fehér bőrünkön a fekete olajszármazék mellett, még maradandónak tűnő, vörös foltok is megjelentek az alsó és felső végtagjainkon.

Két napig hosszú nadrágban, és hosszú ujjú felsőben mászkáltunk a harminc fokos melegben, hogy ne röhögjenek ki bennünket a haverok. Apánk harmadnap este könyörült meg rajtunk.

Attól fogva nem érdekelt bennünket a magaslati napozás.

Kis idő elteltével már akadt más, jobb ötletünk.

A cikket írta: Jenics Juli

12 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2011. augusztus 17. 08:35

megtekintés Válasz erre:   - 2011. augusztus 16. 20:29

Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.

Szia Tamás!

Tényleg jó volt nekem, bár kihagytam az írásból, hogy nálunk azért lényegesen hosszabb volt a nyár. Kedden és szerdán tartottuk ezt az évszakot, néha még csütörtökön is :-)

Pusz
Juli :))
2011. augusztus 16. 20:49
Én is mindig a panel tetején napoztam régen:). A 10-en lakó feljött sajnos kiabálni, meg fenyegetőzött, h. hívja a közös képviselőt, ha nem megyünk le. (ez pont akkor esett meg, mikor tesómmal voltam)
Indok: tönkretesszük a tetőt.
Mondtuk, hogy hívja.
Erre azt mondta, hogy örülnénk, ugye, mi szégyentelenek?
Aztán elment.

Ezért jó a kert.:)
 
2011. augusztus 16. 20:29
Ezt a hozzászólást csak bejelentkezett felhasználók láthatják.
2011. augusztus 16. 19:06
Szia Julikám! Hát nem semmi...:)

Orsolya
2011. augusztus 16. 18:36
Szia Juli!

De jó lenne újra gyereknek lenni ennyi tapasztalattal a hátunk mögött! Olyan jó visszaemlékezni azokra a gondtalan évekre, csínytevésekre, mint ahogy most Te ezt leírtad a cikkedben. Gondolom sok szép és maradandó élményed van még, amit szívesen megosztanál másokkal is, én meg szívesen olvasnám! Kicsit visszmennék az időben, ami sajnos egyre gyorsabban szalad! Köszönet érte!

Puszillak

heleenke
2011. augusztus 16. 18:30
Szia Juli!
Amint olvasom, hááát Te sem voltál egy angyal!!! Pusss: Angel
Nagyon jók ezek a történetek, tényleg örömmel olvasom!!:D
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: