újabb események régebbi események további események
23:30
Yolla új cikket töltött fel
14:10
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
14:07
Tündér új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Válasz Lénának.

2010. szeptember 6. - Látogatók száma: 74

A házasságot befolyásoló külső tényezők ...lehet akár a gyerek is ... ezt a cikkedet olvastam, és gondolom kifejtem, vagy inkább megosztom veled a titkomat.

Én elváltam, és vállaltam, hogy az akkor kiskorú gyermekeimet egyedül felnevelem.
Ez 1983.-ban történt. Akkor sem volt éppen minden habos torta, vagy egyszerű.
Pénztelenség idején vállaltam éjszaka, vagy hajnali postafiók pakolást. Hajnal 2 órára mentem dolgozni és délelőtt 9.-ig kellett végezni. Fizetés kiegészítés gyanánt, hogy legyen miből fedezni a költségeket.
Amikor a gyerekeim nőttek, mindig adtam nekik is kicsi munkát, amivel a saját környezetemben tartottam őket, de feladat volt számukra. Mindkét gyerekemnek ástam kis területet fel, és ültettünk virágokat. Azt gondozták és örültek ,hogy szépen nő a virág, és virít, vagy jó illata van.
Amikor tél volt vettem kicsi lapátkát és velem tolták a havat, levegőn voltak, de mégis azt a kis területet amit ők eltologattak az is jó volt.
Amikor nagyobbak voltak, akkor is adtam a lakásban mindig valami feladatot nekik. A saját területét mindenkinek magának kellett rendben tartania. A szennyest mindenki maga tette ki a tartóba. Igaz segítettek sokat, együtt vásároltunk és főztünk is. Amikor kellett pucoltuk a zöldséget, krumplit, hagymát, mindent ami kell. Nem mondom nem ment minden elsőre jól, de megdicsértem és éreztettem velük, mennyire fontos amit csináltak, vagy segítettek.
Amikor nagyobbak voltak, akkor bevittem őket egy egy hónapra a gyárba és igaz nem szép módon, de megmutattam mit jelent a véres verejtékes munka keresete. Így inkább tanultak.
A gyárban a kovács műhelyben dolgozott a fiam és keményen ám.
A lányomat beraktam a takarító brigádba két helyre is. Először a műhelybe, majd az öltöző takarítóba. Ő is tanult inkább, semhogy ezt a munkát kellejen egy életen át csinálnia.
Nem nézik le a munkát, de inkább tanultak. A fiam ma kint él Londonban és dolgozik egy szálloda láncnál, ahol most akarják menedzserré előléptetni, mert meg vannak vele elégedve.
A lányom egy sütödés cégnél egy új terület kis főnöke. Intézi a bolt ügyes bajos dolgait, és referál a főnökének.
A munkában megállják a helyüket.
A gyerekeim kis gyerekként sem hisztiztek, ha nem kaptak meg valamit. Igaz megbeszéltük és értelmesen elmondtam mire van pénzünk és mire nincs. Megígértem ,ha lesz pénz megvesszük ami kell. Igaz, ehhez nekem is be kellett tartani a szavamat. De betartottam és a gyerekeim tudták, hogy amikor azt mondom most nem lehet, akkor nem jó a pénzünk, vagy nem elég, és megvárták, mikor lehet. Bár akkor sem nyakló nélkül vettünk mindent. Igaz sok édességet magam csináltam nekik és sok mindent megoldottam házilag is.
A gyerekekkel sokat játszottam fociztam és foglalkoztam, nem csak éppen hogy, hanem rendesen. Együtt megbeszéltünk mindent, és mindenki megkapta a kellő figyelmet a nap végén, ami jár ahhoz, hogy őszintén elmondja a gondját, baját.
Aztán mikor lett egy élettársam érdekes ott sem volt akadály a gyerek, vagy gyerekek jelenléte, mert úgy időzítettem mindent, hogy legyen rájuk is megfelelő idő, és érezzék a figyelmet és nem tessék lássék.
Tudom nem egyszerű a gyereknevelés, de megtanulható, ha kellő türelem és kitartás van bennünk. A gyereket nem úgy kell nevelni, hogy leteszem a homokozóba és leállok trécselni a barátnőkkel és nem figyelek oda. Le lehet ülni és lehet vele építeni, hogy érezze a gyerek, nem egy zsák krumpli, akit leraktak egy időre, aztán, ha anya megunja mehetünk fel.
Sajnos ezt látom nap mint nap az ablakomból a játszótéren.
Én fociztam a gyerekekkel labdáztam, bújócskáztam, fogócskáztam és minden játékot együtt játszottuk, mert megtanítottam őket hogyan kell.
Bizony a fiammal birkóztam is a parkban sokat, Nevettek is rajtam, meg volt aki azt mondta ezt így kellene.
A gyerekeimnek a mai napig napig vannak tehetős barátaik, de soha nem irigyelték őket, hogy nekik jobb cuccaik vannak, meg jobban élnek, mert a szeretettel pótoltam a dolgokat. Sokat olvastam nekik meséket is meg ifjúsági könyveket is. Mai napig szívesen emlékeznek vissza arra az időre.
Az ember a saját példájával nevel és tanít is.
A gyerek akkor nem figyel, ha azt látja a szülők is csak beszélnek egymáshoz, de nem figyelnek egymásra.Sajnos ez igaz, elbeszélnek egymás mellett, aztán a gyerek a hülye, pedig tőlük látja a példát.
A gyerek az gyerek, mini emberke és így kellene kezelni, nem pedig mint egy ET-t.
A gyerekek is próbálkoznak dolgokkal és ha megszabjuk a határvonalakat és azt következetesen betartjuk és betartatjuk velük akkor megszokják és jó, de ha azt látják, hogy mi is áthágunk minden szabályt, akkor ők is ezt teszik.
A gyerek szeretetet és figyelmet igényel és meg kell kapnia, mert elvadul mint a gaz a kertben. A kertünk is akkor szép, ha törődünk vele, gondozzuk és figyelünk rá.
A mi példánk, vagy a mi életünk számukra az etalon, s ha mi nem jól cselekszünk, hát nem várhatunk jobbat tőlük sem.
Amit leteszel, csak azt kérheted vissza, se többet, se kevesebbet.
Az életünk mindig példa értékű, vagy ezért, vagy azért, de általunk lesz jó vagy rossz egy gyerek.
Nekünk is meg kell tanulni ebben a játékban, hogy az adott szó kötelez, mert ha ezt látja, ezt is fogja cselekedni. Míg autóban ülünk és mindenkit szidunk, a közlekedésért, és mi magunk is áthajtunk a piroson, a gyerek aki ott ül nem hülye, és látja, hogy azt akarjuk, hogy mindenki jól közlekedjen, de ezért csak a szánkat jártatjuk és nem cselekszünk semmit.Ő is ezt fogja tenni.
Tudom nem könnyű, de kis odafigyeléssel elsajátítható a dolog.
Azért írtam a napokban, hogy kellene egy szülők iskolája, ahol megtanulnák a szülők hogyan kell nevelni gyereke, és mit kell csinálniuk. Nem ördöngösség ez, csak türelem és kitartás és figyelem fegyelem kell hozzá.
Nekem sikerült, akkor másnak is kellene.Meg sok mindenkinek sikerült. Probléma pedig mindenhol van, csak van ahol tudják kezelni, van ahol ordítanak kiabálnak, pedig azzal nem lesz jobb. A szülőknek nem lenne szabad a gyerek előtt vitatkozni, vagy veszekedni. Meg kellene tanulnunk kulturáltan együtt élni. Ehhez pedig több kell mint egy mesekönyv ismerete, vagy egy Romana füzet elolvasása.Sajnos sokan azt hiszik az az élet ami abban van leírva, vagy úgy vannak a dolgok mint a mesében a herceggel és a fehér lóval, vagy fordítva, mindegy. Az élet egészen más, ott szabályok vannak, és aki nem tartja be, az fizet és sokat, mert ha veszít veszít életet, gyereket, lakást kocsit és mindent. Aki okos, az nyer. Az első sikertelen valami után nem szabad feladni. Próbálkozni kell, mert a sikertelenség mellett ott a siker is, csak tudni kell a hibáinkból okulni.

A cikket írta: Divi Éva

1 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. szeptember 7. 12:42

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2010. szeptember 7. 00:45

Léna, köszönöm a barátságodat, megértésedet.
Igen én sem olyan nagyon happy körülmények között nőttem fel, de a gyerekkorom az jó volt és sok szeretet kaptam. Amit igyekszem tovább adni, és megsokszorozni. Úgy gondolom, ez az amiért nem kell fizetni és szeretet szeretetet szül és terem bennem a lelkemben.Így adom szívesen, mert ebből sohasem elég senkinek sem.
Tudod a fiam mikor itthon volt leült mellém és azt mondta nagyon szeret, mert nem csak nagyszerű vagyok, hanem mert megtanítottam olyanokra, amit ma kamatoztat a saját életében. ez nagyon jó elesett. Amúgy sem vagyok vékony, de így híztam még egy kicsit . Kedves Léna örülök, hogy a barátom vagy.Puszillak Éva.

Kedves Éva !

Én köszönöm azt , hogy a Barátod lehetek . :-)
Nagyon jó volt olvasni a soraidat . Árad belülök a melegség , ami a szívből jövő igaz szeretetet mutatja , ami nem minden emberben van jelen .
Nem megtanulta a fiad a szeretetet , ami benne él , hanem tőled örökölte azt . Óriási kincset adtál át neki , amit ő élete végéig megtarthat , a magáénak mondhat . Ezzel a kinccsel mások szeretetét is megkapja . Egyszer majd ő is tovább adja az ő gyermekének , a te unokádnak ....
... és még boldogabb fog lenni ,mint most .
A benen rejlő szeretet teszi igazán boldoggá .
Elhiszem , hogy boldog Anya vagy ... Kiérdemelted ezt a boldogságot .
Anyának lenni jó és szép hívatás , még akkor is ha néha nehéz életünk van .
Az élet nem mindig csak a szépből , jóból áll , de ha van olyan nap , amikor éppen nem jó nekünk valamiért , mi tudunk a szépre is gondolni . :-)

Legyen nagyon szép napod.

Puszillak : Léna
2010. szeptember 7. 00:45
Léna, köszönöm a barátságodat, megértésedet.
Igen én sem olyan nagyon happy körülmények között nőttem fel, de a gyerekkorom az jó volt és sok szeretet kaptam. Amit igyekszem tovább adni, és megsokszorozni. Úgy gondolom, ez az amiért nem kell fizetni és szeretet szeretetet szül és terem bennem a lelkemben.Így adom szívesen, mert ebből sohasem elég senkinek sem.
Tudod a fiam mikor itthon volt leült mellém és azt mondta nagyon szeret, mert nem csak nagyszerű vagyok, hanem mert megtanítottam olyanokra, amit ma kamatoztat a saját életében. ez nagyon jó elesett. Amúgy sem vagyok vékony, de így híztam még egy kicsit . Kedves Léna örülök, hogy a barátom vagy.Puszillak Éva.
2010. szeptember 6. 21:55

megtekintés Válasz erre: Divi Éva - 2010. szeptember 6. 20:16

Szia Kedves Léna !

Remélem nem értettél félre. Én nem Téged akartalak kritizálni, hanem a helyzetre reagáltam, amit a cikkben megírtál. Az volt olyan, amire ezt a cikket megírtam. Nagyon sokra becsüllek azért amit teszel és tettél a gyerekeidért. ez kétségen kívüli.Nem sajnállak a helyzeted, miatt, mert azt hiszem nem szorulsz rá, de tisztellek és becsüllek, amit végig csinálsz becsülettel azért.

Sajnos kevés ilyen szülő van.
A legtöbb mint írtam is, hogy látom a gyereket csak leviszi, leteszi a homokozóba és leül a padra és beszélget a többi anyukával. Amikor megunják, akkor felkelnek és a gyerek ugyan még szívesen maradna, de anyuka eleget beszélt és irány felfele. Nem Téged akartalak kritizálni, hanem rámutatni arra, hogy a gyerekek rosszaságát sajnos mi szítjuk felnőttek, akik nem tudunk kulturáltan vitázni, vagy egymással beszélni. Tudom rohanás, kevés idő van mindenre. Igaz, de aki gyereket akar, annak azzal számolnia kell, hogy valamit fel kell adnia addigi életéből, és onnan az élete egy reszketés, ha nem látja a gyereket, és idegesség míg haza nem ér valahonnan. Ezt vállaljuk a szülőséggel együtt. van aki ezt komolyan veszi, és van aki azt hiszi a gyerek egy tárgy, amit ide oda mozgatunk és elvan magának. Egy ideig igen, de aztán keres magának a gyerek érdekes dolgot. A szülők elfelejtenek szeretni, vagy azt hogy hogyan kell szeretni és dicsérni, de ugyanakkor büntetni is meg kell tanulni. nagyon nehéz, és nem egyszerű, de hisz az életünk sem egyszerű: A mi felnőtt világunk is kész harc és tülekedés, és rohanás. Amúgy az én gyerekeim sem olyan híres siker történetű gyerekek, mert ha lett volna bennük még több kitartás, lehetnének mások is. A fiam azzal, hogy kiment és ott az élete sikeresnek mondható, hát leginkább Őt dicséri, meg a kitartását. nem tudott angolul, de azt mondták, ne foglalkozzon vele, majd megtanul. Jó ma már tud, de akkor annyit yes, no, sorry, ezzel indult el. A frász járt át, míg nem tudtam meg mi van vele. Sokat sírtam és aggódtam.Fél évig nem mert olyan gép elé leülni, ahol láthatnám, mert 90 kiló volt mikor kiment és lefogyott 65 kilóra, mert nehezen találta meg a boltot, ahol tud kaját venni és főznivalót, ami jó és bírja a gyomra. Mikor már kicsit összeszedte magát akkor mert megmutatkozni, mert tudta, ha meglátom akkor mindent hagyok és megyek érte, csak haza hoztam volna. Így történt, ma már sikeres, de a maga kárán tanult meg sok mindent, és lett az, aki. Tőlem azt tanulta, hogy nem szabad feladni, és meg kell tenni mindent a sikerért. Sokan azt mondták egy hét és haza menekül. Tévedtek a kitartása az rendíthetetlen. Erre neveltem, hogy képes legyen elfogadni az újat és tanulni soha nem szégyen. A Te gyerekeid is szerintem a maguk módján tüneményesek, mert megtesznek mindent, ami tőlük, és erejükből telik. Te is nagyon jó anya, vagy, és jól nevelted a gyerekeidet.
Csak sokan elfelejtik, hogy milyen volt gyereknek lenni és kell tudni játszani is felnőttként a gyerekkel, hogy megtanulja a szabályokat, és tudjon játszani.
Bocsi, ha úgy érzed megbántottalak, de valóban csak a cikkbeli esetre reagáltam.
Sajnos a mi ismeretségi körünkben is van hasonló, és elmondtam a véleményem, nem osztatlan sikert aratva, sőt azóta dúlnak, fúlnak, de hiába, mert Nemek volt igazam, csak nem veszik észre magukat.
Mindig hibáztatják az óvodát, iskolát, hogy ott tanul el, nem a családban szedi fel, ott csak kiteljesíti a durvaságot, a csúnya beszédet, mert ott akad társ is hozzá. Még egyszer ne haragudj, de a cikkedre reagáltam. nem állt szándékomban kioktatni téged. bocsánat. Minden jót kívánok Neked és gyermekeidnek is: szeretettel üdvözöllek Éva.

Szia ,kedves Éva !

Engem nem bántottál meg . Nincs semmi gond . Én érzem azt , hogy te egy nagyon öszinte ember vagy és érzelmekkel teli . Én az ilyen embereket nagyon szeretem és tisztelem .
Valóban a gyermekek életéből kimarad a szeretet ,pedig az nagyon fontos lenne a számukra . A mai világ sajnos nem az érzelmekről szól . A gyermekek sem abban nőnek fel ...
Éppen ezért , ki tudja , hogy majd az ő gyerekeik mit fognak megkapni érzelmileg .
A gyermek óriási érték . Én mindig ezt mondtam és írtam , csak vannak akik nem ismerik fel ezt az értéket , de te , én és még rajtunk kivül szerencsére még sokan felismerik és tudják is azt , hogy mit jelent anyának lenni ,mekkora érték az anyának a gyermeke .
A baj az , hogy más volt gyermeknek lenni az én időmben , - más volt az élete az én gyermekeimnek is és teljesen más most ebben a világban gyermeknek lenni . Most a legnehezebb szülőnek és gyermeknek egyaránt . Nehéz volt akkoriban nekünk is egyedülállóként gyermeket nevelni , mellette dolgozni minden segítség nélkül , de a mostani fiataloknak még nehezebb még akkor is , ha van társuk ....
Ezt szerettem volna érzékeltetni a levelemmel , amit neked írtam .
A gyermekeid megtanulták járni azt az utat , amit te magad is jártál . Te mutattad meg nekik azt , hogy a nagy " hegyeket " amit az élet produkál nekünk ,hogy kell "átmászni " . Te tanítottad meg őket mindenre . Amit tanítottál nekik , azt érvényesítik az életben . Sikeresek és nagyon boldogok lesznek mindig . Egy egyedülálló nő nagyon erős tud lenni , főleg , ha van gyermeke , mert az erőt belőlük meríti ... Ők adják az Anyáknak az erőt a tovább küzdéshez , a kitartáshoz ... a gyerekek , hiszen minden anya értük él és dolgozik .

További szép estét kívánok neked és jó pihenést .
Olvasni foglak , mert szeretem ami benned van és az pedig a szeretet ... Írásodból érzem az érzelmeidet .... Gyönyörű a lelkivilágod !
Örülök annak , hogy ismerhetlek .

Puszillak : Léna
2010. szeptember 6. 20:16

megtekintés Válasz erre:   - 2010. szeptember 6. 11:59

Szia ,kedves Éva ! :-)

Te egy nagyon jó anya vagy és egy nagyszerű ember , akit én nagyon kedvelek !!! Köszönöm szépen a válaszodat . Én is reagálok a te cikkedhez , ha megengeded . Bár lehet , hogy hosszú lesz majd , hiszen a téma nagyszerű és pont aktuális is lesz . Elnézésedet kérem érte . :-)
Jó volt olvasni a soraidat . Mintha a saját életemet olvastam volna végig , bár az én gyermekeim nem értek el nagy sikereket az életben , hiszen betegek , de egy valamit megtanultak tőlem és örökölték is azt , a szeretetet , a kitartást , ami bennem él, az anyjukban . Megtanultak dolgozni is . Én is éppen így neveltem őket munkára amúgy , mint te is ... de az ő életükbe közbeszólt más ... A betegség ... Ettől függetlenül , ők leszázalékolva is értékes emberek . Dolgoznak , ahogy csak tudnak . Minden munkát elvállalnak , tölük telhetően el is végzik azt , míg a sok egészséges ember nem képes dolgozni . Ők a 77 -80 -as években születtek . Akkor még teljesen más volt minden . Én is sokat dolgoztam . Egyedül képes voltam teljesen mindent újra kezdeni , akkor még két gyermekkel és minden segítség nélkül ... Nem volt könnyű akkor sem egy egyedülálló nőnek . Keményen meg kellett dolgozni mindenért és sporólni is kellett , ... de akkor dolgoztál és tudtad , hogy miért , még tartalékod is volt a keresetedből ... Volt biztonságérzeted !

Nézzük meg most , hogy mi is a helyzet az én szemszögemből ...

Dolgozol , ha van hol és van mit és azt is kevés bérért teszed , ha ugyan kifizetnek mind ezért , mert ugye az is ott forog kockán , hogy nem kapod meg a béredet a ledolgozott munkádért ....
Ha összehasonlitod a bevételt , a kiadással ... ott valami nagyon nem stimmel .... Több a kiadás , mint a bevétel ... és holvan még a megélhetés ,stb ...
A gyerekeknek nem mondtad azt akkor a 80 -as években , hogy NINCS , hogy nem tudod megvenni / én nem mondtam , az biztos , mert mindent megadtam nekik még egyedül is , hiszen értük dolgoztam és inkább magamtól vettem el mindent ./
Most viszont ebben a nehéz gazdasági helyzetben sok anya kénytelen fájó szívvel azt mondani a gyermekének , hogy NINCS ,mert nincs pénzük ... Hiába dolgozik .
Manapság az emberek sokasága : - vagy eszik , vagy lakik valahol . Alig telik a többségének valamire .
Bizonytalanságban élnek !


Összehasonlítva a gyerekek helyzetét a 80 -as években felnőttekével és a mai gyermekek helyzetével :

A gyerekek élete is sokkal jobb volt a 80 -as években , mint most . Akkor még tudták azt , hogy miért tanulnak és hogy mit szeretnének dolgozni ... El is érték azt , de még többet is , mint amire gyermekként vágytak ,mert lehetőségük volt rá . Ők még keresettek voltak a szakma minden területén ...

A mai gyerekekre ez nem jellemző !

Ha fel is veszik őket tanulni valahova , mire befejezik a tanulmányaikat , már nem keresett az a szakma , amit évekig tanultak . Addigra az telitetté válik . Itt most azt is leírnám , hogy a mai fiatalok szinte nem is tudják azt , hogy minek tanuljanak , hiszen alig van olyan szakma , amiben , ha végeztek tanulmányaikkal , abban dolgozni is tudnak .

Én most nem védeni akarom őket , csupán csak a tényeket szeretném feltárni ... Tényleg kilátástalan a mai fiatalok helyzete , de a felnőtteké is . Nem mindenki tud megfelelő munkakörben dolgozni , hiába tanult ,ha egyáltalán el tud helyezkedni ... Más világot élünk , mint a 80 -as - 90 -es években .
A mai gyerekek azt látják , hogy a szülök dolgoznak egésznap és mégsincs pénzük ,hogy nélkülöznek . Ez miatt a megélhetésük forog kockán . Otthonukat veszitik el sorban ...
Ezt ők gyermekként még nem értik ezt az egészet ... Igazságtalannak látnak mindent és lázadoznak mindennel szemben . Ezek a mai gyermekek sokkal sérülékenyebbek , érzékenyebb lelkiviláguak , mint a 80 -as években születetteké.
Azt is látják , hogy egyik pillanatban van munkájuk a szüleiknek , a másikban meg már nincs ... Tudják , hogy a szülök éveken keresztül tanultak , hogy sikeresek legyenek , könnyebben keressék majd meg a pénzt a Családjuknak ... A ami korra általában mi a jellemző ?
Hiába tanultak , nem tudnak elhelyezkedni , de ha mégis siekrül , valami olyan munkakörben tudnak csak dolgozni , amit évekkel ezelött soha nem gondolták volna , hogy azt a munkát el fogják végzik . Hiszen nem ezért tanultak ... de élni kell tovább ...
Nincsenek munkahelyek , ha mégis van valami , akkor nem lehet válogatni , mint azt régebben lehetett . Manapság örül az ember , ha dolgozhat .
A ami szülök helyzete sokkal nehezebb , mint anno a mienk volt akkoriban , még elvált szülőként is .
Én nem voltam soha anyagiakban gazdag gyermekként sem , de mégis boldogan nőttem fel és tudtam mosolyogni és még gyermekeim is így nőttek fel .

Éva ! Nézz körül az utcákon , boltokban és nézd meg az emberek arcát , szemeit . Feszültségekkel teli . A mosoly is eltünt ...
Nézd meg a mai gyerekeket is ...
Közben elgondolkodtam kicsit , ahogy így neked írok ....
A mai fiatalokra gondoltam és szinte magam elé képzeltem őket ....
Arra gondoltam , hogy majd a mai fiataloknak milyenek lesznek a gyermekeik , ha ugyan lesznek ? Milyen példát fognak majd látni ?
Vajon nekik lesznek majd céljaik ?

Arra is gondoltam , hogy szerencsére mindig akadnak kivételek a mai világban is , olyan gyermekek ,felnőttek , akik küzdenek , mert biznak és hisznek abban is , hogy lesz még sokkal jobb is ebben az országban és én ennek örülök a legkobban . :-)))
Ha az ember nem hisz valamiben , ami a számára a jót jelenti ,akkor van a legnagyobb baj !!!

Örülök neked , a cikkednek , amit nekem írtál és köszönöm szépen , hogy én is kifejthettem a véleményemet az egészről . Mint mindenben , ebben is lehetnek vélemények amik teljesen különböznek az enyémtől , de nem vagyunk egyforma gondolkodásúak . Ezt kell fogadnom . :-)
Legyen nagyon szép napod .

Puszillak .

Szia Kedves Léna !

Remélem nem értettél félre. Én nem Téged akartalak kritizálni, hanem a helyzetre reagáltam, amit a cikkben megírtál. Az volt olyan, amire ezt a cikket megírtam. Nagyon sokra becsüllek azért amit teszel és tettél a gyerekeidért. ez kétségen kívüli.Nem sajnállak a helyzeted, miatt, mert azt hiszem nem szorulsz rá, de tisztellek és becsüllek, amit végig csinálsz becsülettel azért.

Sajnos kevés ilyen szülő van.
A legtöbb mint írtam is, hogy látom a gyereket csak leviszi, leteszi a homokozóba és leül a padra és beszélget a többi anyukával. Amikor megunják, akkor felkelnek és a gyerek ugyan még szívesen maradna, de anyuka eleget beszélt és irány felfele. Nem Téged akartalak kritizálni, hanem rámutatni arra, hogy a gyerekek rosszaságát sajnos mi szítjuk felnőttek, akik nem tudunk kulturáltan vitázni, vagy egymással beszélni. Tudom rohanás, kevés idő van mindenre. Igaz, de aki gyereket akar, annak azzal számolnia kell, hogy valamit fel kell adnia addigi életéből, és onnan az élete egy reszketés, ha nem látja a gyereket, és idegesség míg haza nem ér valahonnan. Ezt vállaljuk a szülőséggel együtt. van aki ezt komolyan veszi, és van aki azt hiszi a gyerek egy tárgy, amit ide oda mozgatunk és elvan magának. Egy ideig igen, de aztán keres magának a gyerek érdekes dolgot. A szülők elfelejtenek szeretni, vagy azt hogy hogyan kell szeretni és dicsérni, de ugyanakkor büntetni is meg kell tanulni. nagyon nehéz, és nem egyszerű, de hisz az életünk sem egyszerű: A mi felnőtt világunk is kész harc és tülekedés, és rohanás. Amúgy az én gyerekeim sem olyan híres siker történetű gyerekek, mert ha lett volna bennük még több kitartás, lehetnének mások is. A fiam azzal, hogy kiment és ott az élete sikeresnek mondható, hát leginkább Őt dicséri, meg a kitartását. nem tudott angolul, de azt mondták, ne foglalkozzon vele, majd megtanul. Jó ma már tud, de akkor annyit yes, no, sorry, ezzel indult el. A frász járt át, míg nem tudtam meg mi van vele. Sokat sírtam és aggódtam.Fél évig nem mert olyan gép elé leülni, ahol láthatnám, mert 90 kiló volt mikor kiment és lefogyott 65 kilóra, mert nehezen találta meg a boltot, ahol tud kaját venni és főznivalót, ami jó és bírja a gyomra. Mikor már kicsit összeszedte magát akkor mert megmutatkozni, mert tudta, ha meglátom akkor mindent hagyok és megyek érte, csak haza hoztam volna. Így történt, ma már sikeres, de a maga kárán tanult meg sok mindent, és lett az, aki. Tőlem azt tanulta, hogy nem szabad feladni, és meg kell tenni mindent a sikerért. Sokan azt mondták egy hét és haza menekül. Tévedtek a kitartása az rendíthetetlen. Erre neveltem, hogy képes legyen elfogadni az újat és tanulni soha nem szégyen. A Te gyerekeid is szerintem a maguk módján tüneményesek, mert megtesznek mindent, ami tőlük, és erejükből telik. Te is nagyon jó anya, vagy, és jól nevelted a gyerekeidet.
Csak sokan elfelejtik, hogy milyen volt gyereknek lenni és kell tudni játszani is felnőttként a gyerekkel, hogy megtanulja a szabályokat, és tudjon játszani.
Bocsi, ha úgy érzed megbántottalak, de valóban csak a cikkbeli esetre reagáltam.
Sajnos a mi ismeretségi körünkben is van hasonló, és elmondtam a véleményem, nem osztatlan sikert aratva, sőt azóta dúlnak, fúlnak, de hiába, mert Nemek volt igazam, csak nem veszik észre magukat.
Mindig hibáztatják az óvodát, iskolát, hogy ott tanul el, nem a családban szedi fel, ott csak kiteljesíti a durvaságot, a csúnya beszédet, mert ott akad társ is hozzá. Még egyszer ne haragudj, de a cikkedre reagáltam. nem állt szándékomban kioktatni téged. bocsánat. Minden jót kívánok Neked és gyermekeidnek is: szeretettel üdvözöllek Éva.
2010. szeptember 6. 12:47
Való igaz, hogy a gyerekeknek a szülőtől látottak, tanultak lesznek azok a dolgok amit majd az életben ők is "követni fognak". Bár lehet azért látni olyan családokat, szülőket akik rendes emberek és nem arra nevelték a fiukat, lányukat ami lett belőlük .... és most nem az iskolai végzettségre gondoltam.


Pussz
Tündér:-)
 
2010. szeptember 6. 11:59
Szia ,kedves Éva ! :-)

Te egy nagyon jó anya vagy és egy nagyszerű ember , akit én nagyon kedvelek !!! Köszönöm szépen a válaszodat . Én is reagálok a te cikkedhez , ha megengeded . Bár lehet , hogy hosszú lesz majd , hiszen a téma nagyszerű és pont aktuális is lesz . Elnézésedet kérem érte . :-)
Jó volt olvasni a soraidat . Mintha a saját életemet olvastam volna végig , bár az én gyermekeim nem értek el nagy sikereket az életben , hiszen betegek , de egy valamit megtanultak tőlem és örökölték is azt , a szeretetet , a kitartást , ami bennem él, az anyjukban . Megtanultak dolgozni is . Én is éppen így neveltem őket munkára amúgy , mint te is ... de az ő életükbe közbeszólt más ... A betegség ... Ettől függetlenül , ők leszázalékolva is értékes emberek . Dolgoznak , ahogy csak tudnak . Minden munkát elvállalnak , tölük telhetően el is végzik azt , míg a sok egészséges ember nem képes dolgozni . Ők a 77 -80 -as években születtek . Akkor még teljesen más volt minden . Én is sokat dolgoztam . Egyedül képes voltam teljesen mindent újra kezdeni , akkor még két gyermekkel és minden segítség nélkül ... Nem volt könnyű akkor sem egy egyedülálló nőnek . Keményen meg kellett dolgozni mindenért és sporólni is kellett , ... de akkor dolgoztál és tudtad , hogy miért , még tartalékod is volt a keresetedből ... Volt biztonságérzeted !

Nézzük meg most , hogy mi is a helyzet az én szemszögemből ...

Dolgozol , ha van hol és van mit és azt is kevés bérért teszed , ha ugyan kifizetnek mind ezért , mert ugye az is ott forog kockán , hogy nem kapod meg a béredet a ledolgozott munkádért ....
Ha összehasonlitod a bevételt , a kiadással ... ott valami nagyon nem stimmel .... Több a kiadás , mint a bevétel ... és holvan még a megélhetés ,stb ...
A gyerekeknek nem mondtad azt akkor a 80 -as években , hogy NINCS , hogy nem tudod megvenni / én nem mondtam , az biztos , mert mindent megadtam nekik még egyedül is , hiszen értük dolgoztam és inkább magamtól vettem el mindent ./
Most viszont ebben a nehéz gazdasági helyzetben sok anya kénytelen fájó szívvel azt mondani a gyermekének , hogy NINCS ,mert nincs pénzük ... Hiába dolgozik .
Manapság az emberek sokasága : - vagy eszik , vagy lakik valahol . Alig telik a többségének valamire .
Bizonytalanságban élnek !


Összehasonlítva a gyerekek helyzetét a 80 -as években felnőttekével és a mai gyermekek helyzetével :

A gyerekek élete is sokkal jobb volt a 80 -as években , mint most . Akkor még tudták azt , hogy miért tanulnak és hogy mit szeretnének dolgozni ... El is érték azt , de még többet is , mint amire gyermekként vágytak ,mert lehetőségük volt rá . Ők még keresettek voltak a szakma minden területén ...

A mai gyerekekre ez nem jellemző !

Ha fel is veszik őket tanulni valahova , mire befejezik a tanulmányaikat , már nem keresett az a szakma , amit évekig tanultak . Addigra az telitetté válik . Itt most azt is leírnám , hogy a mai fiatalok szinte nem is tudják azt , hogy minek tanuljanak , hiszen alig van olyan szakma , amiben , ha végeztek tanulmányaikkal , abban dolgozni is tudnak .

Én most nem védeni akarom őket , csupán csak a tényeket szeretném feltárni ... Tényleg kilátástalan a mai fiatalok helyzete , de a felnőtteké is . Nem mindenki tud megfelelő munkakörben dolgozni , hiába tanult ,ha egyáltalán el tud helyezkedni ... Más világot élünk , mint a 80 -as - 90 -es években .
A mai gyerekek azt látják , hogy a szülök dolgoznak egésznap és mégsincs pénzük ,hogy nélkülöznek . Ez miatt a megélhetésük forog kockán . Otthonukat veszitik el sorban ...
Ezt ők gyermekként még nem értik ezt az egészet ... Igazságtalannak látnak mindent és lázadoznak mindennel szemben . Ezek a mai gyermekek sokkal sérülékenyebbek , érzékenyebb lelkiviláguak , mint a 80 -as években születetteké.
Azt is látják , hogy egyik pillanatban van munkájuk a szüleiknek , a másikban meg már nincs ... Tudják , hogy a szülök éveken keresztül tanultak , hogy sikeresek legyenek , könnyebben keressék majd meg a pénzt a Családjuknak ... A ami korra általában mi a jellemző ?
Hiába tanultak , nem tudnak elhelyezkedni , de ha mégis siekrül , valami olyan munkakörben tudnak csak dolgozni , amit évekkel ezelött soha nem gondolták volna , hogy azt a munkát el fogják végzik . Hiszen nem ezért tanultak ... de élni kell tovább ...
Nincsenek munkahelyek , ha mégis van valami , akkor nem lehet válogatni , mint azt régebben lehetett . Manapság örül az ember , ha dolgozhat .
A ami szülök helyzete sokkal nehezebb , mint anno a mienk volt akkoriban , még elvált szülőként is .
Én nem voltam soha anyagiakban gazdag gyermekként sem , de mégis boldogan nőttem fel és tudtam mosolyogni és még gyermekeim is így nőttek fel .

Éva ! Nézz körül az utcákon , boltokban és nézd meg az emberek arcát , szemeit . Feszültségekkel teli . A mosoly is eltünt ...
Nézd meg a mai gyerekeket is ...
Közben elgondolkodtam kicsit , ahogy így neked írok ....
A mai fiatalokra gondoltam és szinte magam elé képzeltem őket ....
Arra gondoltam , hogy majd a mai fiataloknak milyenek lesznek a gyermekeik , ha ugyan lesznek ? Milyen példát fognak majd látni ?
Vajon nekik lesznek majd céljaik ?

Arra is gondoltam , hogy szerencsére mindig akadnak kivételek a mai világban is , olyan gyermekek ,felnőttek , akik küzdenek , mert biznak és hisznek abban is , hogy lesz még sokkal jobb is ebben az országban és én ennek örülök a legkobban . :-)))
Ha az ember nem hisz valamiben , ami a számára a jót jelenti ,akkor van a legnagyobb baj !!!

Örülök neked , a cikkednek , amit nekem írtál és köszönöm szépen , hogy én is kifejthettem a véleményemet az egészről . Mint mindenben , ebben is lehetnek vélemények amik teljesen különböznek az enyémtől , de nem vagyunk egyforma gondolkodásúak . Ezt kell fogadnom . :-)
Legyen nagyon szép napod .

Puszillak .
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: