43 évesen már késő boldognak lenni?
Látogatók száma: 625
43 éves vagyok, elfogadható anyagiak közt. Férjem 55 éves, 12 év a köztünk lévő korkülönbség. 2 lányom van, a nagyobbik már nem velünk él, a kisebbik még itthon lakik. Bár munkámból adódóan kevés a szabadidőm, de azt a keveset is magányosan töltöm el.
Sajnos az utóbbi években a házasságunk annyira elszürkült, ellaposodott, ugyanis férjemnek nagy szenvedélye a repülőmodellezés. Többet van a repülőivel mint velem, ha itthon is van, napok telnek el úgy, hogy nem tudunk miről beszélgetni.
Természetünk is, érdeklődési körünk is teljesen más, nincsenek közös programjaink.
Én alapjáraton is egy pörgős tipus vagyok, ő viszont csendes, nyugodt ember.
Igaz szerelmet - ami az ember életében csak egyszer, max. kétszer adódik - soha nem éreztem iránta. Tisztelem és becsülöm őt a jóságáért, de semmi több. Hozzá kell tennem, hogy soha nem csaltam meg senkivel!
Egyik olyan napomon amikor éppen nagyon magam alatt, és egyedül voltam, véletlenül rátaláltam egy internetes társkeresőre, és kíváncsiságtól vezérelve beregisztráltam. Gondoltam magamban, ismerkedni, barátkozni nem bűn, ezzel semmi olyat nem teszek, amit nem lenne szabad. És megismerkedtem valakivel! Jelenleg csak email-ezünk egymással, de úgy érzem, hogy menthetetlenül vonzódunk egymáshoz. Ő is családos ember, de boldogtalan és magányos, mint én. Lehet hogy ez erkölcsileg nem helyes - talán mások elítélnek ez miatt - de úgy érzem, hogy kaptam az élettől még egy esélyt, hogy megtapasztalhassam a boldogság érzetét. Nem akarok fejest ugorni, felelőtlen lépést tenni, de már többször is gondolkodtam azon, hogyha komolyra fordulna ez az ismeretség, mitévő legyek?
Tisztában vagyok azzal, hogy 2 évtizednyi házasságot nem lehet csak úgy máról holnapra felrúgni, de nem tudom hogy mi a helyes megoldás: boldogtalan, érzelmek nélküli házasságban élni, vagy bátorságot erőltetni magamra, és megtenni a megfelelő lépést a boldogság irányába.
A cikket írta: Polly
Hozzászólások
időrendi sorrend
Kedves Polly!
A hozzászólásokból biztosan érzem, hogy tapasztalatukat osztották meg veled a többiek, akik gratuláltak és óvva intettek a veszélyektől.
A lényeg: családos pasik szép számmal akadnak a társkeresőkön, akik többnyire testi élvezetet keresnek. Senki ígéreteit ne vedd készpénznek. Sajnos amatőrnek számítasz, könnyen megvezethetőnek. Én több hölgynek segítettem, segítek a kompetens személyek kiválasztásában. Olvasom a férfiak által levélnek gondolt küldeményeket. Ha segítség kell szólj bátran.
De hidd el, többen élnek "szerelmi" háromszögben, mint az valaha is gondolnád. A "lelki furkádat" nyugodtan söpörd a szőnyeg alá!
Köszönöm bátorító szavaidat, segítséged felajánlását, de a változtatás nem is olyan könnyű. Valóban amatőrnek számítok a netes társkeresésben, tisztában vagyok azzal, hogy a legtöbb férfi testi kapcsolatot keres. Nem tudom, hogy hogyan tudnék szerelmi háromszögben élni, soha nem csaltam meg a férjem, de úgy érzem hogy ez a szürke, megfáradt házasság már nem vezet sehova, jobb már soha nem lesz.
Polly
"Az első randevú" címmel nem régen illesztettem be ide egy idevágó cikket.
Csak az első lépés nehéz az idegenben, aztán magával ránt a bizsergető boldogság. Hamarabb megszereted a férjed hobbiját, mint az ő tette hajdanán.
A hozzászólásokból biztosan érzem, hogy tapasztalatukat osztották meg veled a többiek, akik gratuláltak és óvva intettek a veszélyektől.
A lényeg: családos pasik szép számmal akadnak a társkeresőkön, akik többnyire testi élvezetet keresnek. Senki ígéreteit ne vedd készpénznek. Sajnos amatőrnek számítasz, könnyen megvezethetőnek. Én több hölgynek segítettem, segítek a kompetens személyek kiválasztásában. Olvasom a férfiak által levélnek gondolt küldeményeket. Ha segítség kell szólj bátran.
De hidd el, többen élnek "szerelmi" háromszögben, mint az valaha is gondolnád. A "lelki furkádat" nyugodtan söpörd a szőnyeg alá!
egy férfi mellett lehetünk boldogok.
Regisztráltál,tehát már döntöttél.
Nem most,úgy gondolom hosszú évek rágódásai után jutottál erre a pontra.
Hogy jogod van-é a boldogságra,szerelemre????Eddig nem hiányoltad?? Miért vártál ily hosszú ideig??
Egy házasságban sok mindent kell és lehet tolerálni.A született rezgésszám különbséget nem lehet!,Ez antagonisztikus.Itt nincs kompromisszum,csak megalkuvás.Írod Te pörgős vagy,Férjed nem .Erről beszélek.
A Net-es "kapcsolat"-ban vigyázz jól magadra.nem minden arany, ami fénylik!!
Végül kérdésedre a válasz: Jár a szerelem,a boldogság Neked is,másnak is,mindannyiunknak.
De azt is tapasztalatból mondom, hogy bár nem könnyű, de sokkal jobb egyedül, mint társas magányban...
Tehát konklúzióm: te már megtetted azt az első lépést.
Kérdés, hogy maradsz-e a "pásztoróráknál" -mert rég Zsuzsa néni itt megmaradt és a sírba vitte magával a postás szerelmét-, vagy ebben a felgyorsult világba nem akarod megvárni míg meghalsz?!
A Te döntésed.
Bizonyára tudod, én mindössze emlékeztetni szeretnélek valamire...
...vannak asszonyok, akik sóhajtozva egy ágyban romantikus könyveket olvasnak, s vannak akikkel megtörténik az...
Várom a következő írásaidat, mert az eddigiek tetszettek.
Pussz,
Tündér :-)