Erotikus
A beavatás
Látogatók száma: 72
Hová tettem a szememet, amikor először megláttam?... Nem igaz, hogy nem tűnt fel, ami viszont szemmel látható volt, hogy ez az ember igencsak a szokásai rabja...
Miért tulajdonítottam jelentőséget annak, hogy a bemutatkozáskor kedves volt hozzám, hiszen ez természetes az első találkozáskor - gondoltam, és azon kívül, hogy a fején egy baseball sapka volt, nem találtam benne semmi kivetni valót? Semmi különöset. Mi fogott meg rajta, mégis, ami ma már szinte taszítana, ha meglátnám?
Tudnom kellett volna, amikor behívtam hozzám, és megmutattam a lakásomat a türelmetlenségét tapasztalva..., abból, amilyen felületesen körbenézett, a sürgetéséből a zavartságán keresztül, ami már először is feltűnt. Vajon mi váltotta ezt ki nála? Talán a lányom, aki már első látásra kifejezte az aggodalmát és szavakba foglalta? Részéről ez a bizalmatlanság, ami felé irányult, mert érezte, perceken belül elviszi az anyját ez a számára idegen férfi?...
Abban a pillanatban, hogy beültem mellé az autóba, a kocka el volt vetve. Az újdonság és a meglepetés erejével hatott rám, ahogy a férfi megcsókolta a kezemet... Nem tudtam másra gondolni, mint hogy nála ez a köszönet és hála kifejezése lehetett. Akkor ez így tűnt, mert azzal, hogy elmegyek vele, egyúttal elfogadtam őt, és ettől a pillanattól kezdve a kezébe adtam az irányítást. Tudtam, hozzá megyek. A hosszú út alatt, látva, hogy mennyire rutinos vezető és gyakorlott vásárló az első utunkba került szupermarketben tapasztaltak alapján megbizonyosodtam. Nem volt kétséges, hogy ér nem kis meglepetés, amikor megérkezünk majd hozzá, ami elébe nézek. Nem volt rajta semmi különös, mint hogy jó kedve volt, út közben is igyekezett zenével ráhangolni és a jó közérzetemet biztosítani. Türelmetlensége abban nyilvánult meg, ha megelőzték, olyankor közönséges, durva kifejezéseket használt a vezetőre, tekintet nélkül arra, hogy nincs egyedül. Oka nem volt rá, érzésem szerint, mégis szitkozódott. Betudtam annak, hogy ilyen előfordulhat vezetés közben bárkivel... A dolog állandósulni látszott, magamban mégis jókat mulattam ezen és nem tulajdonítottam ennek túlzott jelentőséget. Időnként oldalt rápillantottam és az arcélét tanulmányozva, elképzeltem vajon miért takarja el ebben a melegben a feje búbját azzal a sapkával. Furcsa lefelé görbülő sas orra a bajuszáig ért, borotvált arcának keretet adott, nem volt visszatetsző, inkább érdekes. Bajuszos pasival még nem volt kapcsolatom. A világos kék farmerja, a hozzá illő farmer mellénye, ami bár viseltes, de tiszta volt rajta, nemkülönben a kigombolt inge alól kilátszó mellszőrzete nem volt rám rossz hatással. Nem voltam annyira prűd, hogy közönséges beszédével magát az egész embert azonosítottam volna, betudtam a váratlan helyzeteknek. Észrevette vagy sem, hogy néha figyelem, én igen, amikor időnként ő is rám nézett, hasonló gondolatok járhattak a fejében, mint nekem utunk során.
Határozottan jól éreztem magam és izgalommal vegyes érzésekkel vártam, amikor majd megérkezünk hozzá.
Hirtelen vége lett az országútnak és egy balra ívelő kanyar után egy kevésbé jó útra hajtott fel, amit egy sorompó keresztezett. Azon keresztül haladva mentünk tovább... házak szegélyezte úton, mintha soha nem akarna véget érni egy egy templom és egy kocsma mellett hajtottunk el, egy falu jellegzetes építményei voltak ezek, körülötte kertes házak...majd áthajtva e falun hosszan megint semmi... Már kezdtem azt hinni, hogy se vége, se hossza ez az út, amikor megláttam egy "cifra palotát"... ekkor még se előtte, se utána nem láttam mást, már azt hittem egy pillanatra, hogy megérkeztünk, de továbbhajtott és egy szürke, festetlen, vakolt kis emeletes épület előtt megállt... kipattant az autóból és kinyitotta a kerítéskaput...
Emlékszem a csalódottságra, amit látva hová is érkeztünk egy pillanatra éreztem. Sehol egy virág, egy fa, hiszen május volt, egy két cserje mindössze, ami szegélyezte az enyhén lejtős utat, a ház udvarába érve, ahová bekanyarodott... Megérkeztünk. - mondta és késlekedés nélkül kipattant az autóból, én kissé nehézkesen, hiszen nem szoktam hozzá ilyen hosszú úthoz, kikászálódtam, és elgémberedett tagjaimat próbáltam kinyújtóztatni, de már nyitotta is a ház ajtaját... Időm se volt jobban körülnézni. Még ha nem is volt sok látnivaló egy fészert és egy kifeszített ruhaszárító kötelet azért felfedeztem. Váratlanul ért. Mert a házból egy nagyra nőtt vizsla szaladt ki boldogan üdvözölve először a gazdáját, aki nagy nagy szeretettel viszonozta a rohamot, ezek után megkerülte az autót és majdhogynem ledöntve a lábamról szinte azonnal bekapta a kezemet... öröme jeléül. Időm se volt felocsúdni, azon gondolkodni, ez engem mindjárt megesz, mert a gazdája ott röhögött az ajtóban és a jeleneten élvezkedett..., miközben megnyugtatott, ez nála a szeretet és az elfogadás jele. Kösz szépen - mondtam, most már ezt is tudom... Szeretjük egymást... Már invitált is befelé és már kevésbé barátságos hangon, időnként ráripakodva Somára, mert így hívta a kutyáját, mondta, kerüljek már beljebb...
A kíváncsiság hajtott, pedig már nagyon rágyújtottam volna egy cigire, ami akkor még nem, de a későbbiekben kiderült, ő nem dohányzik... Beléptem a házba... engem követett ő maga és Soma... Hirtelen nagyon szűknek éreztem a kis helyiséget, ami fogadott... meglepő, de elsőre mégis úgy éreztem barátságos, annak ellenére, hogy kicsinek tűnt. Szinte mindennek meg volt a helye... centire kiszámolva a tűzhely, az asztal a méretre szabott körpad azonnal a kedvencemmé vált, szemben tőle kicsivel távolabb, középen egy szűk tér, a számítógépasztala, rajta a gép, amivel megteremtődött kapcsolatunk kezdete... Ott pötyögte be azokat az ellenállhatatlan szavakat, amivel le tudott venni a lábamról. Letettem magam a pad szélére, mert szinte mozdulni is alig lehetett és úgy szemlélődtem tovább, kérve egy hamutartót közben, amit azonnal elém tett a cserépkályhája tetejéről... Végre rágyújthattam és megfogva a hamutartót vissza kimentem volna az előtérbe, ahol úgy gondoltam nyugodtan elszívhatok egy cigarettát. Őt nem zavarja - mondta, gyújtsak rá nyugodtan. Eközben helyére pakolta a frissen vásároltakat, jobban körülnézve, minden egyebe megvolt. Megfigyeltem, nem volt fukar a sör és egyéb italok beszerzését illetően, de a vacsorához való két szelet tarját kissé keveselltem... nem úgy ő, aki máris az előkészületeken ügyködött udvariasan érdeklődve, mihez lenne kedvem, de magában már eldöntötte, rántott hús lesz sült burgonyával, savanyúsággal... Igyekeztem jól érezni magam, amiről Soma is gondoskodott, míg a gazdája serénykedett. Nem igazán érdekelt a vacsora, aminek előkészületeiben nem engedett belefolyni, csak a panírozásnál segédkezhettem, amit - megmondta - nem szeret... Közben már otthonosan kezdtem magam érezni, birtokba vettem a házat és kíváncsian szemléltem és elképzeltem vajon milyen élete lehet ebben a szűk kis térben, ketten a kutyájával...
Otthon éreztem magam. Kikapcsolódtam. Magam is meglepődtem milyen hamar, hiszen mindenről gondoskodott... Nem voltam ahhoz szokva, hogy kiszolgáljanak. Azt leszámítva, mert észrevettem, nem szereti, ha kint szívom el a cigarettát, kint időzök az előtérbe, ahol egy napernyő és három köré helyezett karszék biztosította a kényelmet..., mindig beinvitált, aminek én természetesen igyekeztem ellenállni, mert hiszen mi ezzel a gondja? Nem értettem. Akkor még nem... Mintha rejtegetni akarna, ez csak egy sejtésem volt, mintha nem szeretné, hogy a szomszédok lássák ki a vendége... Az igaz, hogy eléggé a kirakatban lehetett bárki legyen is az, a szomszédok kíváncsi tekintete elöl nem lehetett titok...
Bekapcsolta a zenét, egy egész hifitorony biztosította azt és gyakorlott benyomást keltett, ahogy rögtönzött szakértelemmel válogatva ki a jobbnál jobb zeneszámokat igyekezett a hangulatot egyre forróbbá fokozni, felajánlva a lehetőségét annak, ha szeretnék akár le is tusolhatnék beléptem a mini fürdőszobájába, könnyítve amúgy is forróságérzetemen... Furcsa érzés volt, de kellemes egy szál férfi ingben folytatni az estét, aminek a fénypontja egyre közeledett... tudtam, hogy be fog teljesülni, de elképzelésem sem volt, hogyan és miként... Ez a része valahogy akkor még bennem nem tudott kialakulni. A segítség nem váratott sokáig magára és ma sem értem miért jött rám a nevethetnék, amikor lekerült végre fejéről a baseball sapka, és ott feküdt előttem anyaszült meztelenül teljes életnagyságában, a szőrös mellével, a le sem tagadhatja szándékával..., abban a pillanatban már kétségtelen tudtam ez a férfi mindig is tudta mit akar.
A cikket írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én úgy gondolom, Te is tudtad ... :) Igaz azt nem értem, miért támadt nevethetnéked, hiszen valami éppen a finishez ért :)
Évi, ugye ez nem nosztalgia? ??!!