Ciciző netező
Látogatók száma: 106
Ő rajtam lógott, én pedig a világhálón.
Apa pakolta a bőröndjét, puszit adott az egy hónapos fiának, átölelte a feleségét, és indult vissza Külhonba, ahol a munka várta. Eredetileg úgy terveztük, gyermek nyolc hónapos koráig maradok Magyarországon, ám a lelkem nem viselte.
Az, hogy életünk első újszülöttjével idegenben kezdjünk ismerkedni a szülői lét csodáival, nem fordult meg a fejünkben. Egyrészt akkor még nem beszéltem az adott ország nyelvét, másrészt szükségem volt a nagymamák segítségére, ugyanis nem vagyok jókötésű amazon, akinek ereiben a három másodperces pelenkázás csörgedezik, és míg jobb kezével nyulat ejt el az erdőben vacsorára, bal kezével bölcsőt ringat, ha egyértelmű, mire gondolok...
Kéthetes csemete mellett, napi három óra alvás után, imádtam fejemet Apa vállára hajtani, aki mindig bohókásan cirógatott, bíztatott, viccelődött, és lelkesen büfiztette a fiát. Végtelennek tűnt az a négy hét. Összefolyó éjszakák és nappalok kuszaságában, a "még van egy napja idehaza" gondolattal fejemben vasaltam a pelusokat, fertőtlenítettem cumikákat, dalolgattam magyar nótákat az apróságnak, és amilyen sokszor csak lehetett, bújtam Apához.
Kopogtatott az a bizonyos nap. Koffer kész. Házikoszt két napra kész. Anya nincs kész. Anya kikészült. Könnyek pottyognak. Hosszú karolgatás. Még egy csók. Még egy. Na még egy utolsó. Kint tombol a tél. Anya áll a gyermekszoba ablaka előtt. Lurkó a vállamon pihen. Karjával integetek az udvarból utca felé tolató autónak. Apának. Sírok. Nem vagyok erős.
"Két hét múlva másfél napra hazajövök."- szólt az utolsó mondat, mielőtt a Külhon magával ragadta őt.
Így kezdődött. És a Sykpe lett a Mindenható, mely olyan része lett életünknek, mint csimotának az anyatej.
Egész nap internetkapcsolatban álltam. Nálam villámgyorsabban nem porszívózott akkortájt senki, hogy véletlenül se hagyjam hallótávolságon kívül a jól ismert csengetést. Sokszor a számítógép előtt ültömben szopizott a kölyök, ha Apának épp a mi etetési időnkben akadt szabad tíz perce. Ilyenkor Apa gagyogott a fiához, hogy legalább hang formájában legyen részese a cseperedésének.
A harmadik hónap végén borult a bili. Lelkem a padlón fetrengett, és a saját lábammal tiportam. Anyám borzongott:"Mi lesz, ha megbetegedik?" Anyós szorongott:"Mi lesz, ha te betegszel meg?" Én erősködtem:"Nekem a férjem kell. Gyereknek az apja."
Április jött, tavasz szele, elutaztunk mi is vele...
Első nap: kemény
Mások nap: higgadt
Harmadik nap: könnyed
Negyedik nap: megszereted
Azt nem mondom, hogy jobb kézzel nyúlra lövök, bal kézzel gyereket fürdetek, de legalább már nem vagyok szerencsétlen picsa.:-)
És Apa jelenléte: felbecsülhetetlen.
Végére még néhány derűs frázis. Ha Apa Külhonból Külhonba utazik, kisfia tudja: le kell ülni a monitor elé, és a monitor elénk varázsolja Apát.
...és mamákat, papákat, keriket, kutyákat...
Most, kerülve a poronty virgonckodását miközben vasalok: Skype mamának, aki szívesen mesél, autózik a képernyőre tapadt unokának, és unoka élvezi. Persze ez soha nem lesz olyan, mint az "igazi", ám meg lehet barátkozni a helyzettel.
Világháló-vonzalom. Szeretett családtag.
kép: internet
A cikket írta: Suvahe
Hozzászólások
időrendi sorrend
Nem lehet könnyű, de megbirkózol a helyzettel!
Üdv: Yolla
Egész jó! Tömör, velős! Tetszik, ahogy a gondolataid
szárnyalnak! Kapsz tőlem egy ötöst rá! Megérdemled!
Üdvözöllek szeretettel: emillio