Első találkozás… (Játékra)

Látogatók száma: 44

Megadott öt szó: Nyugodt, ősz, türelmes, ezüst, felfedező

Első találkozásuk alkalmával nem egy türelmes ember benyomását keltette az asszonyban, akinek még volt pár perce a férfi megérkezéséig és úgy gondolta talán van még annyi ideje, hogy a közeli boltban beszerezze, amire még szüksége lehet, mindenek előtt cigarettára. Nem is sejtette, hogy ilyen pontos lesz az ember, aki már a ház előtt várta a kocsijának támaszkodva. Eddig még csak fotón látta az illetőt, távolról beszélgettek egymással és játszadoztak el a gondolattal, mi lenne, ha ők ketten? Az egész olyan hirtelen történt. Jóformán időt sem hagyott rá, hogy átgondolhassa, igent sem mondott, de ő már eldöntötte, találkozni akar vele, egyedül csak a távolság miatt nem azonnal, de minél előbb.

Kissé kényelmetlen volt az asszony számára, hogy így, ilyen sebtében ismerkedett meg vele, ott a ház előterében.

Minden olyan hirtelen történt, olyan, mint egy lerohanás - meséli tovább az asszony. Egy gyenge ellenállás volt csak a részéről, egy határozatlan igen. Ideje sem maradt mélyebben végiggondolni, mit indít el ezzel. Akár még nemet is mondhatott volna a férfi meghívására, mert mi van, ha nem nyeri el mégsem a tetszését, esetleg nem szimpatikus? Messziről jött ember azt mond, amit akar, de már késő volt ezen meditálni. Az első pillanatban tudta, ez az ember azért jött, hogy őt magával vigye. Csak rá kellett néznie!

Szembeötlő volt még, szinte lerítt a férfi viselkedéséről, hogy már azonnal indulna is, alig tudta rábeszélni, ne siessen már annyira! Olyan hamar-hamar típusú ember benyomását keltette benne, olyan, mielőbb essünk túl a formaságokon érzete támadt, ahogyan szabadkozott, amikor beinvitálni próbálta az otthonába. Pedig ő ezt a lehető legtermészetesebbnek tartotta, hiszen csak pár lépésre lakik onnan, ahol éppen álltak. Mindössze arra gondolt még mielőtt elindulnának, ugyan nézze már meg közelebbről is az autójának támaszkodó férfit. A járdaszélről lenézve rá a parkolóba ugyanis még kisebbnek tűnt, mint valójában. Meg egyáltalán! Egy kicsivel több időt szeretett volna magának az által is szerezni, amíg eldönti magában, akar-e vele menni? Beülni egy szinte idegen férfi autójába, aki a jó ég tudja hová, merre viszi, mi várja tőle távol, hatvan km-re lévő otthonában?

Mintha megérezte volna ezt a hezitálását. Fejét jobbra-balra körbejáratta a férfi és egyáltalán nem volt bizalomgerjesztő ez a kapkodó, vizslató tekintet.

Mégis micsoda megkönnyebbülést olvasott le az arcáról, amikor végre beült mellé az autójába? Mintha kicserélték volna. Vezetés közben alkalma volt jobban szemrevételezni és azzal nyugtatni magát, hogy nincs benne semmi ijesztő, még a baseball sapkája alól kikandikáló őszbe hajló, ezüstös hajszálak, de még a bajusza is bizalmat keltettek benne és az egész úton nem gondolt másra, mintegy izgalommal vegyes felfedező körútra, melynek végén várja valami meglepetés. Oly régen nem mozdult már ki otthonról, hogy már-már úgy tekintett erre a kiruccanásra, mint egy régi jó ismerősének sikerült végre őt kimozdítania otthonából! Látva a férfi magabiztos vezetését, lassan-lassan maga is megnyugodott.

A cikket írta: Zséva

támogatóink