Margóra
Látogatók száma: 89
A középkorban ezért minimum megkövezés járt volna, de a skarlátbetű mindenképp.
Tudod, talán életem legszebb perce volt, amikor először mondtad ki azt, hogy Kincsem. Soha nem hittem volna, hogy ilyen létezik, hogy valaki egyszer csak észrevesz a sártömegben, lehajol értem, és rám mosolyog. Olyan nagy ez a város, ez az ország, ez a Föld! Te mégis megláttál a sok értéktelen kacat között. Pedig akkor még nem is voltam kincs. Te tettél azzá.
Nem volt egyszerű feladat, tudom. Sok-sok falat kellett ledöntened, sok bércet megmásznod, sok tengert áthajóznod, sok sárkánnyal megküzdened. Féltél is, tudom, mégis rám találtál, a kezedbe vettél, előbb a zsebedbe, azután a szívedbe zártál. Ha tudnád, milyen hálás vagyok ezért!
Amikor először találkoztunk, nem gondoltam, hogy ennyire fontos leszel számomra, vagy, hogy én, az elhagyott Kincs, fontos lehetek valakinek. Először talán csak a kalandot kerestem, az ismerkedés izgalmát, azt, hogy kimozduljak a tétlenségből. Azt nem tudom, hogy téged mi hajtott a hosszú útra, azt sem, hogy akartad-e igazán, vagy csak megéreztél valamit akkor, ott a dzsungel mélyén. Nem is érdekes ma már. Az első perctől éreztem, hogy megfordult a világ folyása, hogy akkor elkezdődött valami, amit úgy hívnak Szerelem.
A Sors valamiért ezt akarta. Volt vele valami célja biztosan.
Nem egy egyszerű szerelem ez!
A középkorban ezért minimum megkövezés járt volna, de a skarlátbetű mindenképp. Hiába, a szerelem nem ismeri a társadalmi normákat.
Tudom, nem is kell mondanod! Te már az elején mondtad, nagy a Te szíved, sok mindenki belefér. Tudtam, hogy nem vagy magányos, és te is tudtad, hogy nem vagyok magányos a szó fizikai értelmében. Mégis megtörtént, mégis beszálltunk abba a csónakba, talán már az evezőt is a kezünkbe vettük. Egyenlőre ringat a tenger, szelíd a víz, a horizontot sem takarják sötét felhők. Jó ez a nyugalom.
Talán előbb kellett volna rám találnod?
Talán előbb kellett volna találkoznunk?
Ki tudja, hogy akkor is ugyanígy éreznénk-e? Én most azt mondom, hogy minden épp így jó! Örülök, hogy vagy nekem, örülök a pillanatoknak, amiket veled tölthetek. Van valami jelentősége a többinek? Ugye, hogy nincs?
Ne hidd, hogy elégedetlen vagyok! Örülök minden aprócska levélnek, minden virtuálisan éterbe kiáltott szónak, minden képnek, ami összeköt veled. És mégis!
Tudod mit szeretek a legjobban? Amikor hallgatsz. Csak ülsz, sok száz kilométerre tőlem, nézed a monitort, és várod, hogy meséljek. És én beszélek neked össze-vissza. Mesélek a többi kincsről, a mindennapjaimról, amit kénytelen vagyok nélküled élni, és az Élet nevű dzsungelről is mesélek. Szeretem a hallgatásodat!
Szeretnél hozzám bújni, mondod, de nem csak így, virtuálisan. Pedig, a mi életünk nagyrészt a virtuális valóságban létezik, az is bekorlátozva a hétköznapokra.
Pedig mennyire vágyom arra, hogy csak üljünk egymás mellett, bámulva bele a naplementébe, vagy egy csésze finom tea mellett élvezzük az összetartozás örömét.
Csalóka illúziók, tudom, de annyira jó álmodozni!
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Eljön az idő, amikor ez már kevésnek fog bizonyulni, és te is a valóságot fogod keresni.
Kedves levél a Szerelmednek!
Miért járt volna érte megkövezés?
Kedves levél a Szerelmednek!
Talán meg kellett volna kérdezni a férjet és a feleséget :-)
Nem az én szerelmemnek szól :-( Csak kíváncsi voltam :-)
Az a "sok mindenki belefér" nem hagyna nyugton. Igaz, mindenkinek a maga érzése a legfontosabb, az elérhetetlen, a titokzatos, a távolság képes felnagyítani, izgalmasabbá tenni egy virtuális kapcsolatot. A lopott csókok olyan izgatóak. Nagy álmok, nagy vágyak!
Eljön az idő, amikor ez már kevésnek fog bizonyulni, és te is a valóságot fogod keresni.
Biztos eljön az az idő is, ha folytatom :-)
Puszka Orsolya
Nohát!
Talán meg kellett volna kérdezni a férjet és a feleséget :-)
Nem az én szerelmemnek szól :-( Csak kíváncsi voltam :-)
Szépen megírtad, tetszett. Nem tolakodó, nem nyomul.
Nőies, és megbocsátható. :)
Zsötem
Te úgy vezetsz bennünket, ahogy F1-es autót Jenson Button. Ezt olyan finoman megírtad, ahogy szoktad;-)
Üdv, Pinokkió
Megfogott az egyszerűsége, a sallangmentessége.
Üdv,
Ktr.