újabb események régebbi események további események
23:30
Yolla új cikket töltött fel
14:10
Tündér új hozzászólást írt egy cikkhez
14:07
Tündér új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
07:53
emillio módosította a cikkét
07:45
emillio új cikket töltött fel
21:09
Yolla új cikket töltött fel
14:15
Ilona új hozzászólást írt az egyik cikkéhez
13:51
zsoltne.eva új hozzászólást írt Tündér naplóbejegyzéséhez
13:48
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
09:58
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:39
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
09:33
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
08:27
zsoltne.eva új hozzászólást írt egy cikkhez
21:22
zsoltne.eva új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
18:03
Anyu új hozzászólást írt Ilona naplóbejegyzéséhez
15:44
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
11:45
zsoltne.eva új hozzászólást írt az egyik naplóbejegyzéséhez
11:25
Anyu új hozzászólást írt zsoltne.eva naplóbejegyzéséhez
23:22
dettó regisztrált a weboldalra
14:02
Janó új hozzászólást írt az egyik cikkéhez

Online „valóság”

2010. október 4. - Látogatók száma: 85

Az évszakok váltakozása sok ember számára nem csak az időváltozást hozza magával, ha nem életmódbeli- vagy magánéleti változásokat is...

Például tavasszal a nyárra való készülődés jegyében számos nő társam elszánt fogyókúrába kezd, alakja karbantartásának érdekében . Ám amikor lassan majd ránk köszönt az ősz és elmúlik a nyár, a jó idő, a bulik, az őszbe fordulván nyugalmasabb, állandósuló életvitelre vágyakozhatunk.

Csakhogy sok ember számára ez nem ilyen egyszerű. A nyári flörtök elmaradásával a magány beköltözik a hétköznapokba. Némelyekben ekkor fogalmazódik meg a vágy, hogy szeretnének párra lelni, akár személyesen, akár on-line. A platform, mint a mai kor fájának gyümölcse mindennapjaink részévé vált, akár csak a televízió vagy a mobil dömping. Ezek a közösségi portálok pár éve még nem voltak oly annyira ismertek és keresettek, mint manapság. Sikerességét talán saját magából kiindulva szerezte, hiszen ezreket képes oly mértékben leláncolni a monitorok elé, hogy azok a való életben lassan már-már ódzkodnak a személyes kontaktustól. Írásban jobban megy a csajozás, a humor, ám ezzel ellentétben az interaktív társas világban sarokba ülve figyelik, ahogy elmegy mellettük a konformizmus.

Több nagy karriert befutóismerős kereső oldal csak néhány éve indult. Alkalmazásokkal, klub rendszerrel csábították magukhoz az újabb és újabb felhasználókat. És ha már a csábításnál tartottam a társkereső oldalak is megérik a maguk pénzét. Statisztikák szerint az interneten keresgélő nők száma nagyobb, mint a férfiaké. Ennek talán demográfiai magyarázata is lehet, hiszen köztudottan többen vagyunk mi nők, mint a férfiak. A 25-35 éves nők közül átlagosan 90 % rendszeres látogatója valamelyik társkereső vagy chates felületnek. Ezek a számok talán érthetők is, ha belegondolunk abba, hogy a kinti rideg világból, otthonunk négy fala közé zárva magányunkat az internet világával igyekszünk csillapítani. Ezek a magányos lelkek ezen oldalakra regisztrálván bíznak az éter hullámainak kegyességében.

A történet persze végtelenül egyszerűnek tűnhetne. Leülünk a gép elé, és beszélgetünk. De jobbára nem múlik el ennyivel a világhálós hóbort. Párkereső hőseinket elhalmozzák kecsegtető üzenetekkel, bókokkal. Az idő közben egyre csak múlik. A „való világ” továbbra is szürkének látszik, míg a virtuális tele van színekkel, pasikkal, örömökkel. Azonban pont az elmúló idő miatt jelentkező elvárások, amit személyünkkel illetve a jelölttel szemben támasztunk, elveszi a bátorságot a személyes találkozótól. Az eredmény annyi, hogy megint csak nem merünk a valóság mezején lépdelni. Nem merünk randizni!

De miért félünk, avagy hidegülünk el olyannyira a személyes kontaktustól, hogy javarészt E- mail-en keresztül tartjuk a kapcsolatot a bennünket körülvevőkkel? A telekommunikáció világában már nem volna divat a személyes érintkezés? A randizás és az ehhez párosuló férfi-női szerepek elsikkadtak volna napjainkra? Vagy mi nők, a szinglik, a pasi vadászok ilyen mértékben háttérbe szorítottuk az erősebb nem képviselőit, kizárva őket az udvarlók köréből? Ennek következtében lehetséges, hogy a férfiak elfelejtették, hogyan kell udvarolni? Bezárult a kör? Ennek hozományaként gondolják azt az egyedülálló nők, hogy saját kezükbe kell venni az irányítást és fel kell kérni a férfiakat a meghódításunkra? Végleg összetört volna a romantika kristálygömbje?

Úgy hiszem a válasz még jó ideig várat magára, de addig bizonyosan, amíg a férfiak fel nem ébrednek Csipkerózsika álmunkból, hogy meghívjanak bennünket egy forró kávéra, ám szigorúan csakis az éter hullámain kívül! Hölgyeim, jó keresgélést- és sok szerencsét kívánok!

A cikket írta: írólány

3 szavazat

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználók szólhatnak hozzá.

Megjegyzés:

időrendi sorrend

2010. november 3. 13:13

megtekintés Válasz erre: cuki1 - 2010. november 1. 10:58

És kaptál tőlem egy valóság pontot is .
Puszilak: Maya

Kedves Maya!

Köszönöm az értékelést és a pontot is! :)
Egyetértek veled abban, hogy némelyik nő bizony tényleg elrontotta a játékot, ezzel egyre több követőt szerezve magának, mert a trend, az trend, követni kell, még ha buta is.
A többiek pedig, fogukat összeszorítva távcsővel kémlelik a horizontot a daliás férfit keresve..

Legyen szép napod!

Üdvözlettel:
Írólány
2010. november 1. 10:58
És kaptál tőlem egy valóság pontot is .
Puszilak: Maya
2010. november 1. 10:56
Kedves írólány .
Nagyon jó cikknek tartom a cikkedet ez a valóság amit leírtál.
Én is sajnálom hogy a romantika kihaló félben van.
"Sajnos".
De ezt a nők rontották el " némelyik" azzal hogy úgymond szerep cserét alkalmaz...
Egy szó mint száz! Dióhéjban foglalva .
Gondoljunk csak vissza mit is tanultunk történelem órán az ősemberekről?
A férfiak vadásztak a nők gyűjtögettek .
Most már fordítva.
Tisztelet a kivétellel.
Jó cikk: 5 *
2010. október 9. 22:39

megtekintés Válasz erre: Anonymus - 2010. október 8. 21:28

Én is hasonló példával rendelkezem...
Párommal november elején leszünk 2 évesek:)
Mi is gy chat-es oldalon keresztül ismerkedtünk meg, és két éjjelen át tartó beszélgetés után tudtam, hogy ő az ki kell nekem.
Véleményem szerint a romantika valóban átalakulóban van, hiszen nem minden esetben kell elvárni, hogy a férfi kezdeményezzen. Szerintem, ha valaki érzi, hogy az a másik lesz az, akit valóban neki szánt az ég, akkor miért ne tehetne egy kedves gesztust, hogy ő hívja el a kiszemeltet egy forró kávéra?!
A szerelemért tenni kell... aztán kiderül hogy megéri vagy sem...

Kedves Anonymus!

Köszönöm, hogy megosztottad a történeted velünk.
Érdekes, amit írtál. Én nem tudom eldönteni ilyen rövid idő alatt, hogy az a valaki Ő e, vagy sem. Sokszor több idő után is rosszul látom a dolgokat. Szerencsés vagy, hogy ilyen jó emberismerő vagy!
Viszont megfontolom a gondolataidat...

Szép estét Neked!
2010. október 8. 21:28
Én is hasonló példával rendelkezem...
Párommal november elején leszünk 2 évesek:)
Mi is gy chat-es oldalon keresztül ismerkedtünk meg, és két éjjelen át tartó beszélgetés után tudtam, hogy ő az ki kell nekem.
Véleményem szerint a romantika valóban átalakulóban van, hiszen nem minden esetben kell elvárni, hogy a férfi kezdeményezzen. Szerintem, ha valaki érzi, hogy az a másik lesz az, akit valóban neki szánt az ég, akkor miért ne tehetne egy kedves gesztust, hogy ő hívja el a kiszemeltet egy forró kávéra?!
A szerelemért tenni kell... aztán kiderül hogy megéri vagy sem...
2010. október 7. 11:46
Köszönöm szépen a hozzászólásokat!

Ada, én továbbra is úgy látom, hogy a romantika egyre inkább kihaló félben van. Akadnak még morzsaszemek, viszont ez is elsikkadni látszik a többség semmiségében.

Éva, örülök, hogy pozitív példával is találkozhattam a társkeresést illetően. Köszönöm! :)
Szép napot kívánok mindegyikőtöknek!

Üdvözlettel:
Írólány
2010. október 6. 22:05
27 éves voltam, mikor elváltunk a férjemmel. Rövid időn belül éreztem, Társat szeretnék. Olyan IGAZI-t. Nyitott szemmel jártam, flörtöltem, de a tutyi-mutyi pasi nem hívott meg még egy kávéra, vagy üdítőre sem, nem hogy hosszabb ideig tudtunk volna beszélgetni. Mentem szórakozóhelyre, de a többség 12-16 éves volt, sörrel szaladgált. Emlékeimben voltak a disco-k, ott lehetett jókat táncolni kettesben. Ma olyan zenés szórakozóhelyek vannak fiataloknak, ahol vagy egyedül, vagy 10-en táncolnak együtt, röpködnek a bugyik.... Szerintem szednek is valamilyen cuccot.
Rendezvényeken, a haverokkal vannak, ott ciki nőkkel összejönni, csak "csajokkal" buli.
Na. Gondoltam, "társkeresek". Fél év után találkoztam a PÁROMMAL, akivel 7 éve élünk boldog, kiegyensúlyozott életet, 2 gyermekünkkel. Lelki társak vagyunk.
Tudom, ez nagyon-nagyon ritka, de neked is sikerülhet!
2010. október 6. 21:45
Én már feladtam akkor az online társkeresést, amikor elkezdtem. Sokan vagyunk úgy, legalább megpróbáltam. Aztán szinte örülök, hogy nem sikerült. Valahogy én is olyan személytelennek, üresnek tartom ezt a módját. Inkább nem valami virtuális klubba vágyom, hanem egy igazi társas összejövetelre, legyen az akár nyugdíjasok alkalmankénti összejövetele, csak valami emberközeli legyen. Ott még nem tartunk, hogy egyedül elmenjek egy szórakozóhelyre. "Senki" kedvéért nincs is hangulatom hozzá. Elkoptak, hallgatnak a barátok, barátnők, régi játszótársak. Az osztálytalálkozó is csak arra volt jó, hogy megnézzük ki, mennyit öregedett!?......
 
2010. október 6. 21:44
Írólány!
A romantika nem veszett el, csak átalakult. Vannak gátak, korlátok, és mindenki a lehetőségeihez-és a tehetségéhez-mérten próbálkozik. Ez nem feltétlenül baj. Mert a metrón is megtalálható ugyanaz a "közeg" , csak ott ugye nem szokás ismerkedni...
2010. október 4. 20:04
Írólányunk! Jó írás ügyes vagy! üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: